Lelki gyógyszer péntek, 13-ra.

Amikor néha rossz volt a kedvem (szerencsére ez azért nem túl gyakori), az Amerikai Népszava blogot néztem, mindig lehetett nagyokat röhögni mind a demagóg cikkeken, mind a kb. 10 darab törzskommentelő viszkető marhaságain - kedvencem a magát zsidónak hallucináló "abramovics voltam és vagyok" nikk, aki remélem sokig él még, mert butasága és rosszindalata olyan fokú, hogy sokat segít azoknak, akik ellen harcol.

Sajnos azonban az egész elmebeteg blog ellaposult, mindig ugyanaz, semmi újdonság soha. Úgy vagyok vele mint a népzenével, az elején még jó, de amikor századszor jön ugyanaz a ritmus, már ásít az ember.

Egy időben jó volt még röhögésre az Örülünk Vincent és a Határátkelő blog, de ezek még gyorsabban laposodtak le.

Szerencsére azonban megszületett a Kolozsváros című blog! Itt alig van nap, amikor nem jelenik me valami új, minden korábbinál hatalmasabb butaság. A blog profilja 5 témát ölel fel:

• szimpla orbánozás: ez nem igazán érdekes, már sokan művelik ezt a műfajt,
• nyálas baromságok valami Luca nevű senki által nem ismert, de a blog által valami okból imádott, elhalálozott fanatikus magyargyűlölő emlékére, amolyan Diána, a szívek hercegnője stílusban,
• egy Benekuttyi vagy mi is a neve tudálékos, magát Nobel-díjasnak hívő díszbarom , a valóságban csak Dan Brown utánzata, marhaságai,
• Pufajkás Anna írásai arról, hogy milyen jó nyugaton és milyen rossz máshol,
• a fő bloggerek drogos hatás alatti, önkorbácsoló írásai.

Bevallom, nekem ez utóbbi a kedvencem! S a törzskommenteklőknek is - - akiket a bloggerek válogattak ki nagy gonddal, egytől egyik címeres idióta vagy gyűlölködő gazember - ez tetszik a legjobban.

Fő téma: a legutóbbi gigagtüntin miért csak harmincan/kétszázan/háromezren voltunk? Ilyenkor a törzskommentelők magyarellenes révületben rendre kifejtik, a szemétdombra való a magyar nép, hogy nem hajlandó többszázezres létszámba azonnal lebontani a "diktatúrát", meglincselni minden fideszest, majd a Duna jegén kinevezni az európai szakértői kormányt.