Idén júliusban nagy szenzáció volt Bulgáriában: egy teljesen sértetlen egész szobrot találtak egy építkezésen.

Ez a Rupite nevű faluban volt, ami a bolgár-északmacedón-görög hármashatárnál található, a fő bolgár-görög határátkelőhelytől 12 km-re. A falu egyébként másról híres: itt jósolt a legnevesebb bolgár jósnő éveken keresztül, temploma is van a jósnőnek, mellyel számtalan botrány áll kapcsolatban, hiszen az ortodox kereszténység nem ismeri el legitím tevékenységnek a jóslást.

A falu most alig ezer lakossal rendelkezik, de az ókorban fontos város volt: a macedónok alapították az i. e. IV. században, majd a római időkben megmaradt jelentősége, csak az i. sz. V. századtól szűnt meg mint régiós központ, akkor szűnt meg város lenni.

A mai Bulgária egész területe a Római Birodalom része volt hosszú évszázadokon keresztül.

A szenzációéhes újságírók persze valami ógörög szoborban reménykedtek. Mára kiderült: a szobor az i. sz. I. sz. elejének tömegtermeléséből van.

A történet érdekes. Az első de facto római császár - Octavianus - egy dologban nagyon sikertelen ember volt: az örökös kiválasztásában.

Egyetlen gyereke volt, egy lány - Julia -, aki a korabeli szokások szerint nem lehetett császár. Így húga fiát, Marcellust nevezte meg örökösének, akit a biztonság kedvéért össze is házasított Juliával. Azonban i. e. 23-ban nagy járvány érte Rómát, melyben az egész család megbetegedett, de míg a többiek meggyógultak, a 19 éves Marcellus belehalt.

Octavianus ekkor újra lépett: lányát feleségül adta legközelebbi barátjához, aki tulajdonképpen megnyerte Octavianusnak a polgárháborút, Agrippa tábornokhoz, aki 24 évvel volt idősebb a lánynál. A cél: Agrippa legyen az utód. Azonban ő is meghalt idő előtt.

Maradtak a gyerekek. Szerencsére lett 2 fiú is Agrippa és Julia házasságából: a 20-ban született Gaius és a 17-ben született Lucius. A biztonság kedvéért Octavianus a két gyereket fiává is fogadta, az öröklés biztosítására.

A két fiú természetesen teljesen ismeretlen volt a közéletben. Így Octavianus hatalmas kampányt indított népszerűsítésükre, ennek része volt tömegesen szobrok előállítása róluk, s a szobrok szétküldése az egész Birodalomban.

Kiderült: ez a most megtalált szobor is innen származik.

Persze így is fontos lelet. De azért mégse világszenzáció.

A történet vége persze az lett, hogy Octavianus ismét kudarcot vallott: Gaius elment harcolni Örményországba, Lucius pedig Spanyolországba, azonban mindketten megbetegedtek a csatatéren, majd mindketten meghaltak, az idősebb fiú 23 évesen, a fiatalabb 18 évesen.

Octavianus ekkor lemondott, hogy vérrokona legyen az utódja: fiává fogadta a felesége előző házasságából származó Tiberiust, aki aztán i. sz. 14-ben, Octavianus halálakor, ténylegesen az új császár lett.