magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média

2020. május 05. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Magatartás a diktatúrában

A diktatúra értelmiségi dilemmája azok részéről, akik ellenzékiek, de legalábbis nem hívei a rendszernek: hogyan nyilvánuljunk meg, ha erre kénytelenek vagyunk, s nem akarjuk magunkat üldöztetésnek kitenni.

Nem akarjuk magunkat eladni, nem szeretnénk elveszteni arcunkat, de nem akarjuk vállalni a rendszer bosszúját se, annak enyhe alakjában sem.

Ha a rendszer nyílt ellenségei vagy hívei vagyunk, a probléma nem áll fenn, a probléma meglétéhez mindenképpen a köztes állapot valamilyen foka kell.

Az összes létező reakció leredukálható 2 főváltozathoz: a pórázon futáshoz és a paródiához.

A pórázon futás azt jelenti, nem vonjuk kétségbe a rendszer alapjait, viszont egyedi elemet viszünk bele mondandónkba, olyan módon védjük a rendszert, mely nem egyezik a rendszer hivatalos diskurzusával. Ez hatásos, hiszen megrökönyödést kelt, sokszor egyenesen ellenzékiségnek látszik, sőt szavainak esetleg kettősbeszédnek, kódolt beszédnek látszanak.

A paródia azt jelenti, hogy minden egyénieskedés nélkül ledaráljuk a kötelezőt. Ezzel azt érzékeltetjük: kénytelenek voltunk így beszélni, de lám, csak utánoztuk azt, amit kötelező volt, a nulla egyéni elemmel azt sugalljuk, ez nem belső meggyőződésünk.

Magyarországon a kádári liberalizáció azt jelentette, a paródia verzió szinte eltűnt, míg a pórázon futás lett az értelmiségi viselkedés fősodra.

Ami gond, hogy mindkét verzió csúnyán és könnyedén félreérthető. Az értelmiségi beszéd bugyraiban járatlan kisember a paródiát képtelen paródiának látni, hanem a formát nem nézve, egy az egyben elkönyveli tartalma alapján rendszerpropagandának. A pórázon futás esetében a gond még nagyobb: gyakorlatilag megkülönbözhetetlen a rendszer hivatalos propagandájának magasabb szintű, okosabb szegmensétől.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bircahang.blog.hu/api/trackback/id/tr3015654306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nu pagagyí 2020.05.06. 10:38:29

Téged nem fenyeget ez a dilemma, őszinte rendszerapologéta vagy.
A belülről bomlasztást kihagytad, ami akkortól lesz időszerű, ha törvénybe foglalják a kövérlászlói gondolatot, mely szerint nemzetellenes dolog az ellenzéki tevékenység. Nesze neked demokrácia!

A belülről bomlasztás az a tevékenység, amikor az álcázott ellenzéki megkaparintja a felelős posztot kurva jó fizetéssel, majd egyelni kezdi a rendszerhű hülyéket. Az egyelést a rendszer ideológiai sablonjait rikoltozva végzi, oly módon, hogy mindenki összerosálja magát. Ezzel a tevékenységével kiemelkedő egzisztenciát biztosít magának a rendszer fennállása idején is, majd az óhatatlan összeomlás után, ellenzéki hősként vállalhat szerepet az új rend kialakításában. Példáért nem nagyon kell gondolkodni: Antal, Csurka, Kövér, Pozsgai, Boros Péter, végtelen e partizánok sora.

Az a helyzet, hogy a szar és jó közt nincs középút, mert akkor félig szaros lenne az ember és az sem jó.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.05.06. 12:59:56

@nu pagagyí:

Nem a mai rendzerről írtam, hanem a diktatúráról.
magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média