A legfontosabb dolog az emberi létezésben a hitelesség, azaz tegyük azt, ami személyünkből következik. Ez eléggé közismert szabály.

De két módon is félre szokták érteni.

Az egyik a jóság. Azaz ha személyünk téveszmékben szenved, s emiatt a rosszat jónak hiszi, akkor a személyiséghez hű magatartás látszólag hiteles, de a valóságban nem az, ez olyan, mintha egy rosszul megszerkesztett építészeti tervhez ragaszkodva valósulna meg egy építkezés.

A másik - s ez tágabb értelemben része lehet az előbbinek, de célszerű külön kezelni - az öncélű eredetiesség. Azaz valamit csak azért nem csinálunk megfelelő módon, mert a megfelelő mód utánzásával elvesztenénk eredetiségünket. Miközben az eredetiesség csak akkor értelmes, ha hozza a szükséges eredményt.

Az ilyesmi legfeljebb kamaszkorban bocsátható meg. A kamaszok egyik sajátossága, hogy csak azért nem tesznek valamit, hogy különcök lehessenek, s a dolog mélyebb értelme már nem érdekli őket. Márpedig az öncélű különcség értelmetlen.