A szóban forgó bűn leírása a Bibliában:

"Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” (...) A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefaleveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?” Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.” De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.” Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.”"

A hagyományos keresztény értelmezés szerint a bűnbeesés lényege, hogy az ember elvesztette isteni képességét, hogy csak jót tehet, immár tehetett jót és rosszat is.

A bűnbeesés jelentőségét a kereszténység 3 fő ága különbözőképpen magyarázza. Kicsit leegyszerűsítve, a fő szempont az embet alaptermészete, a jóra való képesség:

• az ortodoxia szerint az ember alaptermészete nem romlott meg egyáltalán, továbbra is képes a jóra, egyszerűen csak hajlik a rosszra,
• a katolicizmus szerint az az ember alaptermészete részben megromlott, de a jóra képes maradt,
• a protestantizmus szerint az ember alaptermészete teljesen megromlott.

Ebből követkeizk a bűnbeesés felülmúlásának útja is. Abban mindenki egyetért, hogy Isten kegyelme által kapjuk a hitet, s ez vezet el az üdvözüléshez, azonban a konkrér módban eltérések vannak:

• az ortodoxia szerint az egész folyamat Isten és az ember szabad akaratának kölcsönös munkája, s ez bármikor megszűnhet ha az ember nem akarja,
• a katolicizmus ehhez hasonló nézete szerint az ember szabad akarától függ, hogy elfogadja-e az isteni kegyelmet, a hit útjára lép-e, majd megmarad-e a hitben,
• a protestantizmus ebben két részre oszlik:
  • az egyik szerint - ez a hagyományos kálvinista elképzelés - az embernek nincs szabad akarata a kegyelmet illetően, nem képes ellenállni neki, s megszerzett hit sem veszíthető el a továbbiakban (éppen ezért Isten nem mindenkinek ad legyelmet, hanem csak azoknak, akik méltóak erre, ez az előre elrendeltség tana),
  • a másik szerint - ez a hagyományos luteránus elképzelés - nincs előre elrendeltség, s a kegyelmet az ember képes visszutasítani, de a megszerzett hit már nem veszíthető el aztán.

Ami a protestantizmus belső rejtelmeit illeti, lásd ezt a cikkemet. Itt most nem ennek kifejtése a célom.

Érdekes, hogy a nyugati egyházszakadás (reformáció) következtében a katolikus egyházon belül is megindultak a protestantizmus hatására olyan folyamatok, melyek célja a téma átértelmezése volt protestáns szellemben.

Az alap Aurelius Augustinus (Szent Ágoston) V. századi tanítása volt az előre elrendeltségről, mely azonban valójában isteni jövőbelátást jelentett, nem kálvinista szellemiségű előre elrendeltséget. Mivel fontosságában Ágoston a katolicizmus kettes számú teológusa mind a mai napig, nyilván nem lehetett figyelmen kívül hagyni, s adott volt Ágostonnak a protestáns értelmezése.

A XVI. sz. második felében a két tábor: a protestantizmushoz közelebbi értelmezésre hajló dominikánusok és a hagyományos katolikus álláspontot védő jezsuiták voltak. A vita lényege: hogyan lehet a mindenható Isten kegyelme olyan, hogy annak a halandó ember képes ellenállni, nem jelenti-e az isteni kegyelem hatékonytalanságát.

A két főszereplő Domingo Báñez (1528-1604) spanyol dominikánus szerzetes teológus és filozófus és Luis de Molina (1535-1600) spanyol jezsuta szerzetes teológus, közgazdász és filozófus. Báñez szerint Isten hatékony kegyelmet azoknak ad, akik szabad akarattal azt elfogadják, míg az isteni kegyelmet elutasítóknak hatékonytalan kegyelmet ad, ez azonban nem Isten hibája, hanem egyszerűen arról van szó, hogy mivel Isten mindent tud, így azt is tudja, ki fogja szabadon elfogadni vagy elutasítani a kegyelmet. De Molina viszont ezt egyfajta rejtett protestáns előre elrendeltségnek minősíti. s megjegyzi, ez az emberi szabad akarat tagadása: Isten valóban előre tudja ki hogyan fogja használni szabad akaratát (másképp nem is lehet, hiszen Isten mindentudó), azonban semmilyen módon nem befolyásolja ezt, tehát a kegyelem minden esetben ugyanolyan, hatásában semleges, s az az ember szabad akaratából lesz hatékony vagy hatékonytalan, ami nem jelenti Isten mindenhatóságának csökkenését, hiszen maga Isten adta a szabad akaratot. De Molina logikája: az nem szabad akarat, amikor a cselekedetet megelőzi egy meghatározott előzmény, melynek következménye csak egyféle cselekedet lehet.

Mindkét fél az ügyet az inkvizíció elé vitte, egymást eretnekséggel vádolva, de végül a római pápa egyszerűen megtiltotta a további vitát a kérdésről, majd bizottság lett létrehozva a kérdés tisztázására, az azonban szintén nem hozott határozatot.

A vita más felekkel indult újra pár évvel később. Cornelius Jansen (1585-1638) holland katolikus püspök hozta ismét fel a hatékony vagy hatékonytalan kegyelem elválasztását, a hatékonyról azt állítva, hogy az megmásíthatatlan módon vezet az üdvözüléshez, ugyanis ennek megkapása azt eredményezi, hogy az ember megérezze a tökéletes jót, melyről aztán nyilván önként se akar lemondani egy kisebb jó érdekében. Jansen így próbálja kivédi a szabad akarat problémáját, azt állítva ismét, Isten csak előre látja az ember szabad akaratát.

A janzenizmust végül 1713-ben a római pápa eretnekségnek nyilvánította. Ezután a mozgalom maradványaiból alakult meg a Holland Ókatolikus Egyház, mely máig létezik párezer fős tagságú felekezetként.

A kérdés egyébként máig vita tárgya, a vallásos tematikán kívül is. Azaz van-e előre meghatározottság, cselekedeteink következnek el szükségszerűen előzményekből, s van-e szabad akarat.

A következő irányzatok léteznek:

• indeterminizmus (inkompatibilista indeterminizmus)- a cselekedetek nem előre meghatározottak:
  • libertarizmus - ebből következően van szabad akarat;
• determinizmus - a cselekedetek előre meghatározottak:
  • kemény determinizmus (inkompatibilista determinizmus) - ebből következően nincs szabad akarat,
  • puha determinizmus (kompatibilista determinizmus) kompatibilizmus - van szabad akarat, ugyanis szabad akarat alatt kizárólag a külső kényszerítő tényezők hiánya értendő: annyira nincs ellentmondás a determinizmus és a szabad akarat között, hogy determinizmus.nélkül nem is lehetne szabad akarat.