René Guénon (1886-1951) francia-egyiptomi filozófus három fő okot említ miért hibás rendszer a demokrácia.

Egy. A kormányzottak és a kormányzók sose lehetnek azonosak. Ez két teljesen elkülönülő szerep. Akkor is az, ha a kormányzók tartalma személyileg változik. A többség ugyanis sose érti miről is van szó, mindig manipuláció áldozata.

Tegyük hozzá, Guénon kora óta az internet megjelenése javított ezen a helyzeten. Ma már a manipuláció nem kizárólagosan a hatalmasok kezében van. Az egész gigantikus harc az "álhírek" ellen pl. éppen erről szól: a hatalmasok nem képesek elviselni a konkurrenciát, hogy immár nem csak az ő álhíreik uralnak mindent.

Kettő. Nem létezik hiererchiamentes társadalom. A hierarchia mindig jelen van, a kérdés csak az, min alapszik, s hogy őszintén jelen van-e vagy rejtett. A hagyományos társadalmakban a hiererchia nyílt, őszinte, s szakralitás alapú. A demokráciában viszont elhazudott, s pénz alapú.

Tegyük hozzá, a kapzsiságon, a mások kizsákmányolásának képességén alapuló hiererchia, a lehető legrosszabb a világon. Ezért van az, hogy a legrosszabb eszmén alapuló rend is jobb a liberális demokráciánál, melynek egyetlen alapelve a pénzhatalom.

Én azt hiszem, a liberális demokrácia valójában - az arisztotelészi államformatan szerint - nem is demokrácia, hanem oligarchia. Szóval itt nem osztom Guénon hozzáállását, aki kész elfogadni a modern demokrácia önmeghatározását.

Három. Az egyenlőség mítosz. Az emberek természetüktől fogva nem egyenlőek, minden egyénnek más-más a társadalmi szerepe. Az atomizált egyének összessége pedig csak káoszt eredményez. Az eredmény valójában egy materiális, minden szentségtől független öncélú hatalom.

Guénon megjegyzi: korunk jellemzője az egyes demokráciatípusok közti harc, miközben valójában minden demokráciatípus téves, káros. Az igazi elit nem a rendszeren belül harcol, hanem ellene. Gyakorlatilag ezzel Guénon ugyanazt állítka, amit a marxista Gramsci, aki ugyanerre a következtetésre jutott egészen más kiindulópontról.