Annak idején, még a távoli 80-as években jártam pszichológia szakra. Aztán abbahagytam, nem tartottam magamat alkalmasnak a szakmára. De szerint ahhoz, amit írok, nem is kell pszichológusnak lenni, elegendő átlagos intelligencia és élettapasztalat.

Van egy üzleti tárgyalási taktika, a túlzás, ami rendkívül sikeres, sőt abszolút szükséges: többet kérünk, hogy aztán megkaphassunk kevesebbet, ami azonban pont annyi, amennyit valójában akartunk. A magánéletben is hasznos ez a taktika.

Amikor azonban negatív módon túlzunk, ez akkor is működik, csak természetesen immár fordítva. Azaz ha valakit olyannal vádolunk, aminek csak a felét, harmadát, negyedét követte el, azzal nem magunkat segítjük, hanem őt.

Ha pl. egy ismerősünk angoltudása szerény szintű, azzal tudjuk megvédeni, ha azt állítjuk róla: egy szót se tud angolul. Ezek után az illetőnek csak prezentálnia kell szerény tudását, s nyert ügye van, mi pedig veszítünk. Ha valóban ártani akarnánk ugyannek az ismerősnek, a valósággal vádolnánk, ez számunkra nyertes ügy lenne.

Aki nem érti, hogyan lehet Orbán sikeres a járványkezelésével, miközben a magyar halálozási számok rendkívül rosszak, annak tudnia kell: a ballib narratíva adta Orbánnak meg a sikert. Mert túlzóan vádolták, az egész egészségügy összeomlását jósolták, tömeghalált vizionáltak. Ami persze nem következett be.

Egy dologra azért kiváncsi lennék: a ballib megmondóemberek direkt segítik Orbánt vagy tényleg ennyire hülyék?