Lukácsi Katalin ballib megmondóember és celeb beáll a templom előterébe, s ott úgy tesz, mintha egy homoklobbista magazint olvasna. Ezúttal ruhában, amit nem igazán értek, hiszen biztosan nagyobb lett volna a hatás, ha most is levetkőzött volna, mint pár hónapja, amikor halott zsidókat gyalázott.

A gond Lukácsival, hogy kereszténynek hazudja magát. Ha lenne gerince, s nyíltan vállalná, hogy meggyőződéses ateista, semmi gond nem lenne vele. Persze igaza akkor se lenne, de legalább koherens lenne a viselkedése.

Van ugyanis a liberális hozzállás. Azt mondja, a homokosság oké, a pedóság meg nem az, mivel felnőttek szabadon tehetnek bármit egymással, viszont egy gyerek még nem döntésképes. Persze marhaság, de belsőleg koherensen logikus álláspont.

Van aztán a keresztény álláspont. Ez azt mondja, van jó szex és rossz szex, van helyes és helytelen nemi vonzalom. S a rossz, helytelen vonzalom akkor is rossz, ha abban önkéntesen, egyertértő módon felnőtt emberek vesznek részt. Lehet ez nem elfogadni, de ez is belsőleg logikusan koherens állapot.

Mit mond azonban az álkereszténység, pl. a Lukácsi-típusú? Valami olyan halandzsa érvelést, hogy a "szeretet" mindent felülír, de gyorsan kiderül, mégse ír felül mindent, csak azt, amit az illető álkeresztény pozitívumként szeretne hirdetni. Lám, Lukácsi támogatja a homokosságot, de ellenzi a pedóságot. Pedig egy pedó netalán nem érez szeretetet? De igen. Ha viszont így van, akkor nem lehet, hogy a pedó viszony egy "egész és teljes embert felölelő társkapcsolat, mint amelyre Isten vágyik az emberekkel"? De ugyanez elmondható egy zoofilre, egy szadistára, bárki másra: ha megcsalom a feleségemet, mert szertetet érzek egy másik nő iránt is, esetleg az is ilyen mindent eltötlő égi szeretet?

Persze tudom, Lukácsi Katit nem szabad komolyan venni. Valós motivációja a feltünési viszketegség és a munkakerülés. Szeretné most kampényidőszakban valahogy fenntartani nevét, hátha aztán felteszik valamelyik listára.