Az ókorban, amikor csakis kézírás létezett, minden írás attól függött, mi az írás anyaga. Mezopotámiában anyagtáblákat használtak, így vésni kellett, ezért az írásjelek különböző vonalak. Egyiptomban meg papíruszra írtak, így ott bonyolultabb alakzatok is lehetségesek voltak.

A modern korban, amióta nem kézzel, hanem valamilyen géppel írunk, immár az adott gép technikai korlátai adják a fő kereteket. Aki van annyi idős, mint elég, esetleg alig 10 évvel fiatalabb, az még emlékszik, a 30-40 évvel ezelőtti magyar írógépek zöme nem tartalmazta az összes magyar betűt: csak a legdrágább gépeken volt meg mind az összes magyar betű.

A 44 magyar betűből 35 az egyjegyű betű, ez túl sok, nem fért el ennyi az olcsóbb gépeken, ezért jellemzően 3 betű ki volt hagyva: az í, az ú, s az ű, ez a 3 legritkább. Ennek hatása: 3 nemzedék elkezdte ezeket a betűket elfelejteni, hiszen írógépes írás esetében nem volt kötelező e 3 betű használata. Romboló hatás.

Amikor jött a számítógépes kor, az első 10 év még rombolóbb volt: nem létezett egységes szabvány, sokan nem tudták egymás szabványát elolvasni, így az egyezmány minden ékezet elhagyása lett.

Kb. az ezredfordulókor lettek egységes szabványok, azóta az írás immár lehetséges a tényleges helyesírásnak megfelelően.

A nem-latin betűs nyelvek a baj még nagyobb volt a számítógépes kor első évtizedében. Ott el se lehetett olvasni még kb. se amit a másik írt, ha nem ugyanazt a kódolást használta, mint az üzenetet címzettje. Plusz az egyes operációs rendszerek küdolása se volt kompatibilis egymással. Ráadásul az egyes országok más-más kódolási hagyományt alkalmaztak: az oroszok és a többi ex-szovjet szláv nép a KOI-8 nevű kódolást kedvelték, Bulgáriában viszont MIK kódolás volt a divat, mondanom se kell, a kettő nem kompatibilis. Aztán jött a Win-1251 kódolás, meg egy Macintosh-kódolás. Néha külön alkalmazásokkal lehetett konvertálni, de sokszor semmi se segített. Sokszor csak annyit lehetett megállapítani, az eredeti szöveg mivel volt kódolva, de elolvasni nem lehetett.

Ennek az eredménye: az emberek elkezdtek latin betűkkel írni elektronikus kommunikáció esetében. Persze itt se volt egyezmény, milyen legyen a latin átírás, több verzió létezett, de így legalább el lehetett olvasni az üzenetet. Egy példa: a bolgár ж - zs - betű leírása lehetett z, zh, g, j, v - azaz 5 verzió (az első 4 talán még valahol logikus, de a "v" az biztos teljesen abszurd, pedig van rá magyarázat: a Win-1251-ben a latin V billentyű lenyomása adott ж -t).

A helyzet az ezredforduló körül rendeződött, amikor nyert teljeskörűen a Unicode kődolás, mely 150 ezer betűjelet tartalmaz, így immár óegyiptomiul is lehet írni vele hibátlanul, lásd � ejtése "tjw", jelentése - ez kitalálható - meg "madár". A telefonos SMS-eknél pár évig még ment a káosz, ott csak az okostelefonok elterjedésével lett rendben a normális írás. Bár máig van egy nemzedék, mely az SMS-eket latinbetűkkel írja, mert ezt szokta meg 30 éve - az én saját múzsám is ezen réteg tagja, képtelen voltam rávenni, hogy térjen át a rendes írásra.

Most már csak abban van vita ki milyen billentűzetet használ: Bulgáriában a 60 év felettiek a bolgár írógépek kiosztását preferálják, míg a 60 alattiak inkább a bolgár programozók kiosztását. A kettő teljesen más, de ez mindegy, a kész eredmény ugyanaz. Kicsit olyan ez, mint Magyarországon a QWERZ- és a QWERTY-tábor harca, csak a bolgár esetben nem csak 2 betű van felcserélve, hanem szinte az összes, pl. a QWERTY billentyűk a régi leosztásban ЪУЕИШ, míg az újban ЯВЕРТ. (Mondanom se kell, én az újat használom, a régivel nem tudok írni, most is külön meg kellett néznem milyen a régiben a betűk elhelyezkedése. S magyarul meg QWERTY-s vagyok.)

A bolgár nacionalisták nagy bánata egy mellékkérdés. Bár a cirill ábécé őshazája Bulgária - a macedónok szerint meg Macedónia, de ez csak vicces apróság -, a török uralom miatt a cirill ábécé feletti gondoskodás központja átkerült Oroszországba. Többek között, amikor megindult a nyomtatás, s megjelent az igény a korábban túl díszes betűalakok egyszerűsítésére, ezt Oroszországban végezték el a XVII. sz. első felében. Majd ez a reformált verzió immár onnan jött vissza a Balkánra, a bolgárokhoz, montenegróaikhoz, szerbekhez, meg persze a románokhoz, akik a XIX. sz. második feléig a cirill írást használták.

Szóval az eredetileg bolgár ábécé orosz reformverziója terjedt el Bulgáriában is. Az orosz reform egyik fontos eleme pedig az volt, hogy a kisbetűk legnagyobb része a nagybetűk kicsínyitett verziója lett, a sajátos korábbi kisbetűk pedig csak a kézírásban maradtak meg.

A bolgár álláspont viszont az: ez a reform szegényítette az írást, meg kellett volna hagyni a nyomtatott kisbetűket.

Íme az eltérések:

A gond itt az: a kódolás ugyanaz, s ezen nyilván nem is lehet változtatni, hiszen ez abszurd helyzetet hozna. Csak megfelelő betűkészlettel lehet megoldani ezt, a neten pedig megfelelő honlap-beállítással, ami nem is olyan egyszerű feladat.

Bár bolgár nacionalista nem vagyok, én is szebbnek tartom a bolgár verziót. S azt is használom, ha lehetséges.

Íme egy bolgár vers az íráskép érzékeltetésére. A saját szerverem felett teljes úr vagyok, be tudom állítani a kívánt betűtípust, a saját szerveremen tehát bolgár verziósak a betűk, míg a blog.hu-n csak vendég vagyok, így ott orosz verziósak lesznek a betűk.

A bolgár verzió egyszerűen változatosabb, szebb a szemnek.

Балконът

Той е железен, каменен, старинен;
такива има с хиляди в света,
обикновен, но само че зазидан:
един балкон без никаква врата.

Кой знай кога и от кого построен,
е станал непотребен изведнъж,
но не за всички: птичките спокойно
от вазите му пият хладен дъжд

и неговата четвъртита стряха
събира в някоя дъждовна нощ
след дълга и невесела раздяла
отново двама скитника ведно.

Но през деня отвън го не съзира
на минувача празното око.
Стопаните дори не подозират,
че къщата им имала балкон.

(Атанас Далчев - 1928 г.)

Íme a két kép:

Akkor már legyen lefordítva, nyersfordításban legalább:

Az erkély

Vas, kő, antik;
ilyenből ezernyi van a világon,
egyszerű, de befalazott:
ajtó nélküli erkély.

Ki tudja, mikor és ki építette,
hirtelen feleslegessé vált,
de nem mindenkinek: a madarak nyugodtan
isszák a hideg esőt vázáiból

és négyzetes eresze
egy-egy esős éjszakán összehoz
hosszú és boldogtalan elválás után
ismét két csavargót.

De napközben nem látja kintről
a járókelő üres szeme.
A tulajdonosok meg nem is sejtik
hogy a házuknak volt erkélye.

(Atanasz Dalcsev - 1928)