Évek óra megy Kubában az átállás, a lassú leválás a marxizmusról.

Persze ez ismert Kelet-Európából, ahol az összes állampárt ezt az utat járta be (kivéve a cseh kommunistákat, de ők teljesen ki is kerültek a hatalomból), azaz lassú, de inkább gyorsuló átmenet a marxizmusból a szocdemokráciába, sőt - lásd a magyar és lengyel esetet - egyenesen a liberalizmusba,

Kubában azonban erről szó sincs. A hatalom semmilyen politikai reformokat nem akar, a diktatúra gépezete kőkemény máig, teljesen hézagmentes. Kicsit olyat próbál Kuba, mint amit Kína mentén megvalósított kicsiban Laosz és Vietnám, de mindenképpen szerényebb módon: Kuba nem engedheti meg magának ugyanis a teljes gazdasági nyitást, mint amit Laosz és Vietnám tettek meg, mert ez Kubában mindenképpen politikai változásokhoz vezetne: ha bejöhetne korlátlanul az amerikai tőke, s különösen az amerikai-kubai gazdag réteg elkezdene szabadon befektetne az óhazában, az lassan lerombolná az egész politikai rendszert.

Viszont a marxizmus tévedésnek bizonyult, valahogy le kell szakadni róla.

Nézem a kubai "Népszabadság", azaz a Párt központi lapjának vezércikkét a kubai nemzeti ünnep alkalmából. A "kommunista" szó egyszer szerepel benne, az is csak mint a kubai államfő rangjának megnevezése (ugyanis a kubai elnök egyben a kommunista párt első titkára), de Marx vagy Lenin neve nem szerepel egyszer se benne. Mindez teljesen elképzelhetetlen lett volna 3-4 évtizede, de még 1 évtizeddel ezelőtt is.

A kubai nemzeti ünnep 1959 óta a Fidel Castro és társai mozgalmának első - egyébként sikertelen - akciójának dátuma: 1953. július 26.

Már a vezércikk címe is sokat mond: "Kuba továbbra is antiimperialista és szuverén marad", s szó se arról, hogy "szocialista" maradna.

Maga a cikk persze egy nagy nulla: semmitmondó bürokratikus nyelven írt altatódal. Csak maga a szóválasztás az érdekes, ahogy ezt már megjegyeztem.