Szófia központjában van egy hatalmas szovjet felszabadítási emlékmű.

Egyrészt baromi ronda. Másrészt történelmi hazugság, mivel egyszerűen nem volt semmilyen felszabadítás Bulgáriában.

Magyarországon legalább arra lehetett hivatkozni, hogy a szovjet csapatok harcoltak a németekkel, s kiűzték őket, Bulgáriában még ez sincs. A német csapatok ugyanis még a szovjet bevonulás előtt megkezdték a kivonulást, valójában egyetlen csata se zajlott Bulgária területén németek és szovjetek között, ahogy bolgárok és szovjetek között se, mivel a bolgár kormány kapitulált az első napon. Szóval a kommunista Bulgáriában fáradságos halandzsázás volt e téma magyarázata annak idején.

Történetesen egyszer pont ebből vizsgáztam, még 1989 májusában, a Szófiai Egyetemen. A tantárgy neve: a Bolgár Kommunista Párt története, nem vicc, tényleg volt egy ilyen kötelező tantárgy. A tétel lényege: bizonyítani, hogy Bulgáriában hogyan győzött a proletárdiktatúra forradalom nélkül, ami kicsit ellentmondásos dolog marxista szempontból is, hiszen ha egyszer a „munkások” nem keltek fel és nem csináltak forradalmat, akkor hogy a fenében győzhetett a proletárdiktatúra. A tankönyvet nem olvastam, de az ideológiai tárgyakhoz ez akkor nem is kellett, elég volt tájékozottnak lenni a napi sajtóban. Szóval tudtam: a hivatalos álláspont szerint Bulgáriában a szovjet „felszabadítás” játszotta a „szocialista forradalom” szerepét! A vizsgáztató hithű komcsi volt, megérezte, hogy nagyon hatékonyan halandzsázok, mert megbombázott csapdakérdéssel, hogy hogyan lehet, hogy a bolgár kormány már szakított a náci Németországgal a kommunista hatalomátvétel és a szovjet bejövetel előtt, szóval mi lett felszabadítva. Persze nagyon tájékozott voltam a maxista halandzsában, így azonnal ráéreztem az egyetlen lehetséges marxista magyarázatra: hát a burzsoázia, mely addig a fasiszta uralmat támogatta, megérezte a kommunista néphatalom veszélyét, ezért ügyesen takikázva mepróbált visszatérni a hagyományos burzsoá demokráciához, megpóbálva ezzel átmenteni kizsákmányoló osztályhatalmát, csakhát ez nem sikerülhetett, mert a népi erők átláttak a szitán, s egyébként meg – a jó marxista halanzsa alapeleme az idézet, nem fontos, hogy releváns legyen, de kell egy darab mindenképpen! – Dimitrov elvtárs is aláhúzta, hogy a történelem kereke forog, forog, forog, addig forog, míg nem győz világszerte a kommunizmus! A tanár vigyorgott már a végén, ez neki is sok volt, de beírta a hatost (a legjobb osztályzat Bulgáriában a hatos).

Szóval ha akkor valaki azt mondta volna, egyszer én is a szovjet emlékmű védőinek táborában leszek, nagyon nevettem volna, hogy ez képtelen baromság, nagyobb valószínűséggel leszek űrhajós, mint emlékművédő.

S lám, bekövetkezett.

A harvardi-euroatlantista hazaáruló bolgár kormánykoalíció ugyanis le akarja rombolni az emlékművet. Nos, ha ők akarnak bármit, akkor mi meg automatikusan az ellenkezőjét akarjuk. Ilyen egyszerű az egész.

Az őrület hatalmas: a pszichojobboldal - így nevezi a nép Bulgáriában a nyugatos tábor fanatikusait, bár van más nevük is, a kedvencem a "sárgamacskakőista", a Szófia központjában lévő sárga macskaköves útburkolatról - egyre viccesebb dolgokat követel, a legfrissebb: az összes bolgár iskolában, ahol tanítják az orosz nyelvet tantárgyként, az idei tanévtől orosz helyett tanítsanak ukránt! - s ez nem vicc, tényleg volt ilyen felvetés.