Nagy szerencsém volt kamaszkoromban, hogy gyakorlatilag mindenki lúzernek tekintett (bár ez a szó akkor még nem is létezett), így sikerült fájdalommentesen megspórolnom az alkalmazkodás kényszerét, azaz képes voltam a dolgokat bizonyos távolságból nézni.

A legelső élményem az, amiről egy Garfield-mém is volt, most nem találom a képet, de Garfield macska volt rajta, amint az mondja "én fontosabb vagyok másoknál, mert belőlem csak egy van, a másokból viszont sok".

S nem ez nem marhaság, tényleg akadnak akik ezt nem is veszik észre magukon.

Azt mondja a fiatal csaj: nagyon szomorú, mert a srácok leszarják, nem veszik komolyan, megismerkedik, majd a srác nem kezeli őt tiszteséggel. Dehát miért ismerkedsz ilyen kemény fazonokkal? - jut eszembe. Mire ő: - Hát lúzerekkel ismerkedjek?

Azaz legyen a srác kemény, vagány alak, de vele kivételesen ne vagánykodjon! Hát, elég abszurd várakozás.

Az ellenoldalon is van ilyen, de logikusabb, ez a "legyen kurva, de csak velem" álláspont, de ott legalább ez nem teljes önellentmondás.