Minden idők egyik legnagyobb átverése a Pisa-teszt nevű izé.

Lényege kb. mint az intelligencia teszteké: bármit képesek kimutatni, csak azt nem, amire kitalálták őket.

Az intelligencia tesztek valójában egy dolgot mutatnak ki: a rejtvényfejtésben való jártasság képességét. Aki nem szokott jetvényeket fejteni, az rosszul teljesít, legyen bármilyen intelligens is. Aki meg gyakran fejt rejtvényt, az jól teljesít, akkor is, ha nem kifejezetten intelligens.

Olyan ez, mint a sakk. Aki szeret sakkozni, az jól old meg sakkrejtvényt, aki meg nem, az nem.

Erről írtam már korábban. Példát is hoztam rá. Íme a legnagyobb intillegenciamérő sóhivatal, a MENSA egyik hivatalos tesztje:

A feladat: a bal oldali sorozatnak mi a 4. tagja, a megjelölt 4 lehetőség közül kell választani.

A hivatalos válasz – s csak ez számít helyesnek! – a D opció, mégpedig a logika ez:

• az első figura két vonal, ha a kép központját vesszük alapnak,
• a második három vonal már,
• a harmadik öt vonal,
• a vonalak száma a harmadik figuránál az előbbi kettő összege, tehát a negyedik figuránál szintén ez, azaz nyolc vonal.
• csak a D opció tartalmaz 8 vonalat.

Na most, eleve abszurd a logika, teljesen valószínűtlen.

Sokkal valószínűbb lehetőségek:

• a nem keresztezett vonalak száma számít, az elsőn 1, a másodikon 3, a harmadikon 5, azaz a növekedés 2, tehát a negyedik figura 7 vonalas, ennek csak a C felel meg,
• az egy vonással meghúzható vonalak száma számít, az elsőn 1, a másodikon 2, a harmadikon 3, azaz a növekedés 1, tehát a negyedik figura 4 vonalas, ennek csak a D felel meg, azaz ugyanaz az eredmény, amit a Mensa akar, de teljesen más logikával.

A tesztet kitöltő hiába talál meg teljesen jó logikát a rejtvényben, 0 pontot kap, ha az egyébként jó megoldása nem egyezik a rejtvénykészítő logikájával.

Azaz csakis a rejtvényrutin számít. Aki sokat fejtett ilyen rejtvényeket, az egyszerűen tudja mi a szokás, mik a bevett gyakorlatok. Semmi intelligencia tehát, csak gyakorlat.

Na, a PISA-teszt ugyanez. Ha az iskolában PISA-teszteket gyakoroltatnak az órákon a diákokkal, akkor kiválóan teljesítenek a PISA-teszten, ha meg bármilyen más módon oktatnak, akkor az eredmény rossz.

A PISA-tesztfeladványok tipikus elmés rejtvények, beugratós elemekkel. Még egy képzett felnőtt is összezavarodhat, az is, akinek egyébként semmi baja a számításokkal. Egy valaki teljesít biztosan: aki sok tesztet megoldott és nagy a gyakorlata.

Íme egy PISA-tesztpélda:

"A világkereskedelem 95 százaléka a tengeren zajlik, nagyjából 50 ezer tartályhajóval és és konténerhajóval. A legtöbb ilyen hajó gázolaj üzemanyaggal működik. A mérnökök a szél felhasználását tervezik a hajók teljesítménynöveléséséhez, javaslatuk az, hogy legyenek vitorlák rögzítve a hajókhoz, s így legyen kihasználva a szélenergia is, ezáltal csökkentve a gázolajfogyasztást és a környezetszennyezést.

A vitorla használatának egyik előnye, hogy 150 m magasságig megy fel, ahol a szélsebesség körülbelül 25 %-kal nagyobb, mint a hajó fedélzetén. Mekkora hozzávetőleges sebességgel fúj a szél ilyen magasságban, ha a szél sebessége 24 km/h a hajó fedélzetén?"

Na most, tipikus átverős feladat, mert sok irreleváns számadat van benne. Valójában a kérdés az, hogy mennyi 24 km/h + 25 %. Ami pofonegyszerű: a diákok nagy többsége erre 30 másodpercen belül képes választ adni, még számológép se kell, hiszen 24 * 1,25, ami fejben 24/4 * 5 = 30 vagy 24 + 24*0,25 = 30.

A feladat azt méri valójában: ki tudja gyorsan észrevenni az átverős, irreleváns adatokat. Erre pedig egyetlen módszer van: sokat gyakorolni ilyen trükkös kérdéseket.

A kérdés az: az iskolának tényleg az-e a célja, hogy érdekes rejtvények tapasztalt megfejtőit képezze ki?