Amikor a kereszténységen a korral haladást kérik számon, van egy alapvető inkoherencia.

Ez legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy ha X akarok lenni, s X-nek alapvető jellemzője Y, akkor a következő lehetőségek állnak előttem:

• X leszek örömmel, hiszen támogatom Y-t,
• számomra Y elfogadhatatlan, így nem leszek X.

Ez mindenre igaz: belépek a kommunista pártba, mert hiszek a marxizmusban, focicsapat szurkolói klubjába lépek be, mert az a kedvenc csapatom, gyakran megyek diszkóba, mert szeretem a hangos popzenét tömegben.

Vajon mit szólnánk olyan emberről, aki:

• azért lesz kommunista párttag, mert az szeretné, a párt változtasson ideológiát,
• azért lesz egy focicsapat szurkulói klubjának tagja, hogy a tagságot meggyőzze, jobb sport a kosárlabda,
• azért jár diszkóba, hogy ott meggyőzze az embereket, jobb a barokk zene.

Az Egyház célja a bűnösöknek utat mutatni, s nem az, hogy a bűnösök bűnére áldást adjon.

Persze lehet nem egyetérteni az Egyház álláspontjával, de ez esetben miért akar valaki az Egyházhoz tartozni?

A keresztény tanításban ez alapvető: a bűnről való tanítás. S mi bűn: minden olyan magatartás vagy elgondolás, mely szembemegy az isteni ideállal. S meglehetős bizonyossággal tudható mi az ideál.

Aki tagadja, hogy van bűn, vagy hogy eleve van objektív ideál, az nem lehet keresztény.

Ahogy az se lehet, aki egy bűnnek nevezett magatatás bűn jellegét tagadja.

Lássuk csak! Mi a koherens álláspont:

• ha valaki szerint a homokosság probléma, s ő keresztény,
• ha valaki szerint a homokosság nem probléma, s emiatt ő nem keresztény,
• ha valaki homokos és küzd ezzel,

Egyetlen dolog nem koherens:

• az az abszurd álláspont, hogy valaki magát büszke homokos kereszténynek vallja, vagy azt állítja, a homokosság nem bűn.

Mindig jobb az őszinte keresztényellenes ember, mint a hazug álkeresztény.