A kubai kommunista államiság sok dologban különbözött a szovjet modelltől. Még a lakáspolitikában is.
Az új hatalom kb. így kezdte a tulajviszonyok átalakítását:
- 1959:
- minden tulajdonosa által bérbe adott mezőgazdasági föld államosítása,
- 1960:
- a teljes bank, cukoripar, olajipar államosítása,
- minden kubai kézben lévő nagyvállalat államosítása,
- minden bérlakás államosítása, majd a tulajdon átadása a bérlőnek,
- 1961:
- minden külföldi vagy külföldre költözött kubai tulajdonának államosítása,
- minden 390 hektárnál nagyobb, tulajdonosa által művelt földterület államosítása,
- minden szórakoztatóipari, egészségügyi és oktatási intézmény államosítása,
- 1962:
- minden kubai kézben lévő közepes vállalat államosítása,
- a kubai peso amerikai dollárhoz rögzítésének és szabad átváltásának megszüntetése,
- a szabad pénzutalás megszüntetése külföldre,
- 1963:
- minden 65 hektárnál nagyobb, tulajdonosa által művelt földterület államosítása,
- 1968:
- minden 29 hektárnál nagyobb, tulajdonosa által művelt földterület államosítása,
- minden kisvállalkozás államosítása,
- a lakóingatlanok adásvételének betiltása.
Ami azonban látványosan kimaradt: a tulajdonosuk áltak lakott lakások államosítása. Azaz bármilyen nagy is volt egy lakóingatlan, azt nem vették el tulajdonosától, ha az ténylegesen benne lakott az ingatlanban.
A nagy ingatlanok tulajdonosai pofára estek jellemzően. A legtöbben elmenekültek az országból még 1959-ban, arra számítva, Castróék úgyse lesznek hatalmon pár hónapnál tovább, így maradtak az USA-ban, várakozva. A realistábbak inkább gyorsan eladták amit lehetett, s azt kivitték az országból, ez 1962-ig még valamennyire lehetséges volt. Aki ezt lekéste, az vagy ment az USA-ba tudomásul véve, hogy pechje volt, vagy maradt Kubában az ingatlan miatt.
1968-2011 között tilos volt az ingatlanok forgalmazása, azaz lakást csak cserélni lehetett, eladni vagy venni nem.
A 2011-es reformok szerint már lehetséges ismét az ingatlanok adásvétele, de 2 fontos feltétellel:
- családonként nem lehet 2 ingatlannál többje senkinek,
- ingatlant csak Kubában élő kubai állampolgár vagy ott állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi vehet.
Ha nem lenne a fenti korlátozás, ma Kuba ingatlan-aránybánya lehetne. Jelenleg 30-40 ezer amerikai dollár körüli áron vehetők egész normális lakások, jó helyeken - ami kubai szemmel csillagászati összeg, ennyi pénzt egy átlag kubai 80 év alatt keres meg, de még magyar szemmel is rendkívül olcsó, amerikai szemmel meg egyenesen nevetségesen olcsó: egy floridai garázs árán Kubában házat lehet venni.
A napokban láttam: 60 m2-es, háromszobás lakás Havanna új központjában az alább bejelölt házban 40 ezer USD. Ismerős a hely, innen 8 sarokra laktam a 80-as években:
Egyébként a net tele van kubai ingatlanhirdetéssel. Ezek közös jellemzője: mind átverés. Ugyanis tulajdont ígérnek, de helyette zavaros zsebszerződést adnak, azaz a tulaj papíron kubai lesz, aki "megígéri" a vevőnek, hogy majd ha lehet átadja neki az ingatlant, viszont a garancia, hogy ezt be is tartja kb. nulla.
Az utolsó 100 komment: