Alapvető szabály: amikor megsértünk valamit, legalább úgy teszünk, mintha nem sértenénk meg. Vagy kitalálunk egy nyomós álokot a sértésre.

Modern szokás. Lásd a katonai agressziót. A XIX. sz. végéig senki se gondolta, hogy kamuzni kellene más ország megtámadásakor: egyszerűen megtámadta és pont. Hiszen mindenki elfogadta: a háborúindítás joga a szuverenitás egyik alapvető eleme. Akit megtámadtak, az is így látta, s nem panaszkodott, hogy "jajj, megtámadtak!", hanem tervezni kezdett, hogyan lehetne visszatámadni.

A XX. sz. elején ez megváltozott. Azóta hazudni kell minden ilyen esetben. Még a nemzetközi rendet nyíltan elutasító politikusok is hazudnak, lásd még Hitler is kitalált kamuindokot Lengyelország megtámadásakor 1939-ben, ahogy Sztálin is Finnország megtámadásakor, szintén 1939-ben. Pedig mondhatták volna az igazat is, de nem tették.

Ez is ilyen most: Lengyelországban hirtelen helyre állt a "jogállamiság" nevű kamu. Mi változott? Az EU-nak nem tetsző kormány helyére az EU-nak tetsző kormány került. Magyarul: ez egy beismerés, hogy a jogállamiság szó jelentése az EU-nak való tetszés.

Legalább kiküldhettek volna pár kamubizottságot a helyszínre, ezek nézhetté volna a semmit pár hétig, majd összeülhettek volna pár napra, aztán kijöhetett volna - hosszas kamuviták után - a döntés: "hurrá, megvan a jogállamiság!".

Nem értem. Az egyetlen magyarázat: a brüsszeli szivárványkúróknak annyira sürgős valami, hogy már kamuzásra sincs idő.