Kéri László visszaemlékezése kissé hosszú, párszor unalmas is, de egy dolog mindenképpen fontos: elismert ballib megmondóemberként cáfolja a KISZ-mítoszokat. Mármint az a népszerű ballib mítoszt, hogy Orbán mekkora köpönyegforgató, hogy KISZ-titkárként kezdte, majd egész máshol folytatta.

Persze Kéri nem Orbán - és az én - nemzedékem, ő fél/egy nemzedékkel idősebb. De így éppen hogy még hitelesebb a sztori. A Kádár-rendszer sajátossága ugyanis a folyamatos lazulás.

Kéri itt a 70-es évekbeli KISZ-ről beszél, hiszen annak volt részése. Elmondja teljesen korrekten: nem politikai értékválasztás kérdése volt a belépés, hanem automatizmus, s eleve a lényeg nem a politika volt, hanem ifjúsági érdekképviselet és kulturális programok szervezése (mert maga Kéri ezt végezte az egyetemi KISZ-ben).

Az én időm meg a 80-as években. Akkor a helyzet még lazább volt. A KISZ immár erről se szólt, hanem bulizásról.

Én sose lettem KISZ-tag - bár 1983-ban majdnem kikényszerítették a belépést -, pontosan azért, mert a környezetembeli KISZ-esekkel nem volt haveri viszonyom, így bulizni se akartam velük.