Sok háziállatom egyike Bohljumir, a szárazföldi csiga. Tudományosan nevén Lissachatina fulica, arról híres, hogy ez a létező legnagyobb csigafajta.

A népszerű nézet szerint a csigák a legostobább állatok a világon, a bogarak alatt vannak, éppen csak kicsivel a növények felett. A csigákat háziállatként tartóknak gyakori tanács: a csiga-terráriumba kissé ferdén tedd bele a vizes edényt, mert a csiga olyan buta, hogy belemászik és megfullad benne.

Látszólag tehát ez egy nagyon ostoba lény, érzések nélkül, s semmit se csinál biológiai ösztönei kiélésén kívül.

A napokban elhatároztam, a csiga terráriumát kissé átépítem, alapos tisztítást is csinálok. Az alaptalajt persze nem vettem ki, csak átforgattam - sose szabad az alaptalajt lecserélni, mert értékes baktériumok vannak benne, én pl. apró bogarakat is tettem bele az első berendezéskor, 1 mm-es ászkarákokat, ezek segítenek, hogy a talaj biológialag aktív maradjon, magyarul ne penészedjen, rohadjon, stb. De áthelyeztem egyes tárgyakat, meg tettem bele plusz növényt (persze csak olyat szabad, ami nem veszélyes a csigára, viszont nem is kedveli, azaz nem eszi meg).

Az átrendezés másfél órája alatt a csigát áttettem egy másik terráriumba - van még két terráriumom, melyekben csak növényeket tartok. Aztán visszatettem a csigát a helyére.

Ekkor jött a meglepetés: a csiga elbújt, azonnal bemászott az egyik "óvóhelyre" és ott maradt.

Meg is ijedtem, nehogy valami baj történt, másnap erőszakkal kivettem a csigát helyéről, az étele elé tettem. Mire ő nézegette kicsit az ételt, majd megfordult és visszamászott az óvóhelyére.

Meg is kérdeztem egy nálam jártasabb csigás embert. (Szinte hihetetlen, de kifejezetten magas a csigát háziállatként tartó emberek száma.) Ő azt mondta: a csiga nem annyira buta, amennyire hisszük, s egyszerűen lelkileg kellemetlenül érzi magát a változások miatt, így 3-4 nap kell neki, míg az új környezetet elfogadja. S legközelebb sose csináljak drasztikus változtatást egyszerre.