Bulgária egyik sajátossága a kevés víz. A talajvíz is kevés, sokkal kevesebb forrás van, mint Magyarországon, s nagy folyók sincsenek.

Íme egy erősen sematikus térkép minden nagyobb bulgáriai folyóról:

Igazi nagy folyó 1 van: a Duna, mely azonban Bulgáriában mindig határfolyó. Eredetileg a Duna végig határfolyó volt, de Románia sikeresen megszerezte a terület egy részét, így ma Észak-Dobrudzsa román.

Az összes többi folyó méret szerint 3 kategóriába osztható, magyar párhuzammal:

• "Maros" kategória: ez a Marica, a Meszta, s a Sztruma,
• "Sió" katagória: az összes többi, amit jelöltem a térképen,
• minden más "Rákos-patak" kategória.

A három nagy azonban kifolyik az országból. A Meszta és a Sztruma Görögországban folytatódik (a Meszta görög neve Nesztos, a Sztruma görög neve Sztrimonasz) és a Égei-tengerbe torkollik. A Marica pedig görög és török területen megy tovább, megint az Égei-tengerig, a görög-török kontinentális határ 90 %-a a Marica középvonalában húzódik (a Marica görög neve Evrosz, török neve pedig Meriç).

Eredetileg egyébként mind a 3 folyó torkolata bolgár területen volt, de Bulgária elveszti 1919-ben az Égei-tengeri tengerpartját a "bolgár Trianon" (Neuilly-sur-Seine-i békeszerződés) következtében, majd azt megpróbálja ugyan visszaszerezni később, de ez alig 3 évig tart (1941-1944).

Szófiában sokáig vízhiány volt. A Szófián áthaladó vizek Rákos-patak méretűek, íme az egyik szófiai patak:

Szófiának a fő ivóvízforrása a Szófia mellett elhaladó Iszkar folyón kialakított víztározó, íme a víztározó délkeleti része:

A kommunista idők kezdetén volt egy gigantikus terv az Iszkar és a Sztruma kiszélesítésére, s a két folyó összekötésére, hogy hajózható útvonal legyen a Duna és az Égei-tenger között. Aztán a terv el lett hagyva, miután Görögországban a kommunistáknak nem sikerült hatalomra kerülniük a II. vh. után. Ha a terv megvalósult volna, az Iszkar-víztározó a mostani sokszorosa lett volna, s kikötőként is funkcionált volna.

Az átlag bolgár folyók így néznek ki, ez a Jantra: