Puzsérék kiszemelték Szandit:

Valószínűleg mert Szandi fideszes.

Pedig a kérdés nem Szandi-specifikus.

Alapvetően van ez az úgynevezett gyerekeknek szánt művészet. A közös jellemző: a gyerekeknek nem tetszik. Ugyanis felnőttek csinálják, akik már elfelejtették milyen volt gyereknek lenni.

A klasszikus verzió a gyerekkórus. Jellemzően serdületlen gyerekek pincérnek öltözve, akik olyan dalokat énekelnek, melyeket sose eszükbe nem jutna énekelni. Súlyosabb verzió, ha koreográfia is van, ez jellemzően azt jelenti, a gyerekek ének közben ingatják balra-jobbra a fejüket, mintha kölyökkutyák lennének.

A liberális verzió persze rosszabb, ez pl. a Gyermek Eurovíziós Fesztivál. Ott jellemzően kiemelten tehetségtelen gyerekek szerencsétlednek (a klasszikus verzióban legalább tényleg tudnak énekelni a gyerekek, ott csak az a gond, hogy hülyeségeket énekeltetnek velük, de az énektudás tény), de ez persze érthető, hiszen ők a felnőtt Eurovízióra készülnek, ahol nem énekelni kell tudni, hanem perverzkedni.

Ehhez képest a Szandi-féle műfaj pozitív. Persze objektívan nézve értéktelen. Szandi mind a gyerekdal, mind a tinédzser dal műfajban alkotott, aztán a hagyományos popzenében is. Én sose hallgattam őt, csak véletlenül hallottam pár dalát, amikor annyira népszerű volt, hogy nem lehetett kikerülni.

Nőként se tetszett, bár most már az 50 éves kor közelében jól néz ki, van ez a nőtípus, aki öregedve szépül:

A kevés jó produkciók egyike a Heti Hetesben az volt, amikor Hajós András parodizálta a gyerekdal műfajt. Sajnos nem találom sehol videóban, pedig az tényleg jó volt.

Helyette egy nem paródia, hanem komolynak szánt borzalom. Vágó István gyerekeknek szánt különkiadást prezentál a LÖIM-ban: