Szék(let)y János cikke annyira tipikus a szélsőliberális szélsőatlantista propagandára, hogy öröm olvasni, persze elrettentésként.

Az elvtárs rendkívül vonalas, neki Kijev az "Kijiv", szóval én meg Székletynek nevezem őt teljes nyugalommal.

Megértük azt is, egy ballib Trianont negatív éllel emlegeti. Pedig eddig az volt a Párt álláspontja: Trianont megérdemelten kaptuk, meg eleve régen volt, s hülye aki emlegeti. Most ez rossz dolog, persze csakis az ukránok miatt. A ballibek az életünket akarják adni az egyébként indokolatlanul óriásira nőtt Nagy-Ukrajnáért.

Aztán valami háborús bűncselekményekről hallucinál Széklety. Pedig ilyenek nem voltak. A független elemzők megírták: az orosz-ukrán háború sajátossága, hogy a felek - azaz az ukrán fél is! - kifejezetten óvatosak, s nem támadnak direktben polgári célpontokat. Láthatóan a felek nem tekintik egymás lakosságát ellenségnek. Persze nincs háború civil áldozat nélkül, de ez is igaz mindkét oldalra: ahogy orosz rakéták okoznak halált, úgy ukrán rakéták is, csak az utóbbiakról nem számolnak be a liberális médiák.

Széklety levonja a következtetést: "Az Orbán-rendszer morális szemétteleppé tette az országot, amellett, s ezzel összefüggésben, szellemi ócskapiaccá. A „szellemi” jelzőn ne valami művelt dolgot vagy követendő ideológiát tessék érteni, hanem a hétköznapi gondolkodáshoz is szükséges elemi józan észt és a tények alapfokú tiszteletben tartását. Az érvényesüléshez ma romlottnak és butának kell lenni, vagy legalábbis annak mutatkozni, és ez egyre rosszabb lesz. Kérdés, meddig működhet így az ország." - valójában nincs ezzel semmi gond: nyilvánvaló, hogy ami a székletyknek szeméttelep, az nagyszerű dolog a normálisoknak.

Háború van a széklet és a normalitás között. S a széklet túlhúzta a rúgót, aminek következtében éppen elveszteni látszanak egy fontos csatát. Most éppen a fontos washingtoni csatát, egyre valószínűbb Trump győzelme, ami után ismét Kijev lesz "Kijivből".