Persze tudom, a neriták élethossza rövid, jellemzően 1-2 év. Mégis sajnálatos a halál.

Mára 1 kivétellel minden vízicsigám elpusztult.

A dolog jó oldala csak az, hogy van 1 darab vízi csigám, mely szokatlanul egészséges, hosszú életű.

Most azt csinálom, hogy nem veszek újat, maradjon ez az 1 egyedül az akváriumában. A nerita csiga nem társas lény, simán megvan egyedül.

Amit megfigyeltem az sajátos magatartása: amíg fény van az akvárium körül, addig elbújik, egész nappal vagy egy kő mögött vagy egy ág alatt van, s nem mozdul. Amint kikapcsolom a világítást és a nap is lemegy, előjön, s táplálkozni kezd.

A halott csigával egyébként óvatosan kell bánni: néha csak hibernálják magukat rövid időre, s élnek valójában. Én azt a módszert alkalmazom, hogy egy külön dobozba teszem a halottgyanúsakat pár napra, így tesztelem mi a helyzet. Érdemes még óvatosan megérinteni testüket és megszagolni őket: az érintésre reagálnak hibernáltan is, s a halott csiga ammóniaszagot bocsát ki.

Halott csigát akváriumban hagyni díszként rossz ötlet. Bár nem halálos a csigákra az ammónia, nem is jó nekik. Eleve a vizet tesztelni kell időnként, s ha túl magas az ammónia-, keménység-, nitrát-, klorin-, nitrit-szint, akkor be kell avatkozni. (Viszont a PH- és a széndioxid-szint esetében pedig a túl alacsony nem jó.)

Az alacsonyrendű állatok nevelése kiváló keresztény gyakorlat. Hiszen itt képtelenség valós viszonyt kialakítani, mint kutyával, macskával, madárral, akár még hallal is, itt a kapcsolat szintje nulla közeli: egy csiga nem képes felismerni, hogy van gazdája, ő egyszerűen elfogadja tényként, hogy olyan helyen van, ahol nincs természetes ellensége, viszont sok az élelem, nem keres e mögött semmilyen okot.

Jól látható így milyen is Isten és az ember viszonya, hiszen az eltérés nagyobb, mint ember és csiga között.