Mivel Latin-Amerikában szocializálódtam, jobban ismerem az ottani zenét, mint ezt Kelet-Európában szokás.

Zeneileg Latin-Amerika kicsit olyan, mint az iszlám világ, azaz független tudott maradni az amerikai-nyugati modern zenétől. Kelet-Európai szemmel ez sajátos, Magyarországon a modern zene legnagyobb része nyugati zenék utánzása. Ezzel szemben egész Latin-Amerikában nagyon sok a helyben létrejött stílus, s ezek máig népszerűek, a nyugati zene nem tudta ezeket az országokat meghódítani. Amikor bemegy Latin-Amerikába a nyugati zene, az is jellemzően lokalizálódik. Sőt ma már az ellenkezője igaz: latin-amerikaiak képesek betörni a nyugati zene törzsterületére.

A napokban halt meg Sérgio Mendes, brazil zenész, aki a 60-as és 70-es években abszolút szupersztár volt, akkor talán a világ legismertebb brazil zenésze volt. Az ő nagy tette: a brazil-néger eredetű bossa nova stílust vegyítette modern popzenei elemekkel. Majd miután megismerkedett egy korabeli nagy amerikai dzsessz zenésszel, Herb Alperttel, közös munkásságuk miatt az egész új stílus ismert lett az USA-ban is. Albert már gazdag volt ekkor, így meg tudta finanszírozni Mendes indulását.

Vannak olyan zenéi is, melyeket azok is hallották, akik nem is ismerik Mendes nevét:

Amikor először meghallottam ezt a zenét, azonnal megtetszett. Ez amolyan szelídített rabszolgazene, nekem az eredeti afrikai rabszolgák zenéje túl vad, ez viszont, bár megtartja az alapokat, jobb az európai fülnek. A kubai néger zene pl. ennél sokkal vadabb, sose tudtam megkedvelni. Nekem három szám után mindegyik tök ugyanannak tűnik. Példa népszerű kubai afro-kubai zenére:

A kubai zenében is nekem sokkal közelebbi a szelídített verzió, tulajdonképpen az amerikai-kubai Gloria Estefan egész munkássága erre alapszik:

Egyébként baromira ellenszenves emberként a Gloria Estefan, de ettől függetlenül: rendkívül tehetséges a zenében.

De vissza a brazil ügyre.

Azonnal felfigyeltem az egyik énekesnőre is (a fenti videóban a két fehér nő közül az alacsonyabb). Ő aztán függetlenül is karriert csinált. Ő Lani Hall, aki egyébként Alpert felesége 1971 óta máig (mindketten ma is életben vannak).

Persze Lani is kevéssé ismert Latin-Amerikán kívül, mert elsősorban ebben a stílusban működött. A kevés kivétel, amikor sikerült elnyernie az egyik James Bond film főzenéjének előadását 1983-ban. Szóval aki ismeri nyugaton, az innen ismeri:

Ma már csak retró eseményeken lép fel:

Itt pedig hármasban 2013-ban:

Amikor először megláttam a jelenlegi feleségemet 1985-ben, azonnal feltűnt: indulhatna Lani-hasonmás versenyen. Ez plusz személyes elem.