Számomra október 23-nak van egy teljesen személyes, politikamentes vetülete is.

1986. október 23-án, az 56-os felkelés, szabadságharc, forradalom, stb. 30. évfordulóján költöztem ki legelőször Bulgáriába.

Akkor persze ez totál hétköznap volt, csak kicsit több rendőr volt a budapesti utcákon a nap miatt.

Kimentem a repülőtérre jó korán, az országtól búcsúzva bementem a repülőtéri étterembe enni tatárbifszteket, azon az alapon, hogy most egy ideig nem ehetek ilyet (a bolgár szokásokban a nyershús evése kb. a kutyahús-evés kategóriája, szóval mindenki el van borzadva tőle).

Aztán felszálltam, s megérkeztem, már sötétben.

Szófia akkor kb. egy 20 évvel visszamaradt Budapest volt, minden szempontból - ma jobb a helyzet, már csak 10 éves elmaradás érezhető. S nemcsak az áruszint a boltokban volt siralmas - kb. egy 70-es évekbeli magyar falu kis közértjének szintjén voltak a legjobb boltok Szófiában -, de maga az egész környezet is nagyon lehangoló volt: alig pislákoló utcai lámpák, 30-éves villamosok, amolyan összeomlásközeli állapot.

A bolgár kommunizmus mindenképpen kevesebb eredményt mutatott fel, mint a magyar verzió: pl. a panel lakótelepek mindkét országban rendkívül csúnyák voltak, de egy átlag budapesti lakótelepen legalább meg voltak csinálva a járdák, voltak táblák, volt parkosítás, néha még színesebb festés is akadt, ezzel szemben az átlag szófiai lakótelepek jellemzően félkészen voltak átadva, azaz a lakások készen voltak, de körülöttük semmi, tehát hatalmas kátyúk, nem befejezett járdák, elhatárolatlan zöldterület, s minden szürke, barna, legfeljebb szürkéskék.

Az emberek meg még a magyarokhoz képest is rosszkedvűbbek volt. A bolgár átlagember a magyarhoz képest csak 2 dologban fejlettebb: tisztább, azaz sokkal ritkább a büdös ember, mint Magyarországon (ez a török hódoltság következménye, az iszlámban a napi 5 ima előtt kötelező tisztálkodni, s ez a szokás hatott a nem-muszlimokra is), s sokkal kevesebb a köztéri alkoholista - persze alkoholista Bulgáriában is van bőven, de ezt mindenki szégyelli, így otthon csinálja, a 4 fal között.

De ezt a kettőt leszámítva a bolgár ember siralmasabb látvány volt a magyarnál. Mogorvább, ellenségesebb, rosszabbul öltözött - ez utóbbi alól csak a fiatal lányok voltak kivétel, ők csillogtak, de ők is mogorvák és ellenségesek voltak.

Akkor tulajdonképpen nem is terveztem sokáig maradni Bulgáriában, alapvetően ideiglenesre lett tervezve, nagyjából fél évre, s hogy majd biztos visszaköltözöm 1987 nyarán.

Végül nem így lett, egészen 1992 nyaráig maradtam. Ami kifejezetten pozitív lett, mert így átélhettem a magyaron kívül még egy rendszerváltozást.

A lényeg: nekem október 23-án mindig ez jut eszembe először, nem 1956.