A liberális elit túlságosan előrenyomult, s beleesett saját csapdájába. A túlhatalom átka ez.

Ha nagy a nyomás, a kisember megtanulja mit és hogyan kell színlelni. Az egész kommunista rendszer erre volt példa: mindenki megtanulta mi az elvárás, azt külsőleg teljesítette is, közben belül meg egész mást gondolt. A rendszerurak kerültek ezzel lehetetlen helyzetbe: már ők se tudták mi is a valódi helyzet, ki tényleg híve a rendszernek és ki csak látszólag.

Itt ugyanez van. Nyugaton a liberálisok akkora hatalmat gyűjtöttek be, hogy a kisember megértette: nem szabad nyíltan ellentmondani.

A vicces példa: a New York Time utolsó előrejelzése az amerikai elnökválasztásról. A 7 "billegő" államot elemezték, s 5-ben Harris-győzelmet hoztak ki, 2-ben döntetlent. A valós eredmény: 7-ből 7 Trump-győzelem.

S valószínűleg nem az történt, hogy valaki meghamisította az eredményeket. Egyszerűen csak sok ember azt gondolta, nem tanácsos megmondania véleményét, ha az "helytelen".

2020-beli élményem: akkori munkahelyemen átmentem az egyik részlegről a másikra, ezért lett egy 5-hetes felkészítés. Ezt részben egy amerikai srác, 30-35 éves körüli, tartotta. Bármikor amikor szóba került a politika, kijelentette, ő gyűlöli Trumpot - akkor ő volt az elnök -, s ez folyamatosan ment a tréning első 2-3 hetében. Láttam rajta, nem érti a reakciókat - a cég dolgozóinak 95 %-a kelet-európai -, nem érti miért nem kap ünneplő reakciókat erre, ehelyett a legtöbben csak csendben tudomásul vették, amit ő mondott. Aztán a tréning utolsó 2 hetében már nem trumpozott, rádöbbent, nem az USA-ban van, s itt nincs ilyen elvárás, hogy ki kell nyilvánítani a hűséget a liberális nagyurak iránt.