A Drága Bolgár Úr méltóztatott interjút adni:
Rosszabbra számítottam. Bolgár bácsi legalább nem hazudja át az egész időt. Elmondja, nem volt Kádár alatt sajtószabadság, ő és mindenki más is tudta a határokat, ezeket nem szegte meg soha.
Az interjúkészítő Gyűlölő Baszolcs viccesebb jelenség: alázatosan alákérdez. Persze érthető emberileg: Baszolcs bűnbánó ex-fideszes, igyekeznie kell, hogy befogadja őt a Szalon, különben a végén még el kell mennie dolgoznia, ami - valljuk be - tragikus fejlemény lenne, hiszen eddigi életében még sose tett ilyet.
A Drága Bolgár Úr mond azért egy apró füllentést: hogy neki nem kellett bizonyítania semmit, amikor az egyetem után munkát keresett. Pedig de.
Annak idején a Közgázon egyetlen szak volt, egységesen "közgazdaságtan", s a 3. évtől volt ezen belül szakosodás:
- nemzetközi kapcsolatok - ez volt a csúcs, a legjobb szakosodás volt, a leggyorsabb karriert jelentette,
- külkereskedelem - ez volt a második legjobb,
- politikai gazdaságtan - ez volt az elméleti szakosodás, tulajdonképpen csak halandzsázni kellett Marx- és Lenin-idézeteket, unalmas volt, s semmi karriert nem adott, ez tisztán egyetemi pályát jelentett,
- belkereskedelem - ide mentek azok, akik máshová nem jutottak be, ez volt a "büntetés" szakosodás.
Az én saját apám is oda járt, bár ő Bolgár bácsinál 6 évvel idősebb volt, a külkereskedelem szakosodás részre, 1958-1962 között. Amikor kérdeztem tőle, miért nem ment a nemzetközi kapcsolatok szakirányra, hiszen megvolt hozzá a megfelelő eredménye, azt mondta, "mert ott azonnal alá kellett volna írni a Belügynek".
Szóval ha Bolgár bácsi elvégezte a nemzetközi kapcsolatok szakirányt, akkor nyilván belügyes volt, más nem is lehetett. S ez nem feltétlenül erkölcsileg rossz, ott nem besúgók voltak, hanem leginkább kémek és kémelhárítók, s hát abban azért nincs sok kivetnivaló, hogy valaki saját országa hírszerzésének dolgozik, ez nem ugyanaz, mint jelenteni a szomszédokról és kollégákról. Csak vicces, hogy ezt úgy mondja el utólag, mintha semmi hasonló nem lett volna.
Az interjú vége azonban reménykeltő. Azt mondja Drága Úr, hogy - szerinte sajnos - már sose jön vissza az a világ, amikor mértékadó szerkesztőségek magas szakmai alapon határozták meg a közvéleményt. Nagyon remélem, ez tényleg így is lesz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2024.12.01. 06:58:22
GyMasa 2024.12.01. 13:44:27
Digitális_Fater 2024.12.01. 14:04:54
Hát akkor megint elmaradt a Bolgárpukkasztás.
vergyula 2024.12.01. 15:12:54
Nehogy Birca magára vegye.
jónévez 2024.12.01. 18:09:29
De, van. Mert akkor egyrészt nemcsak a sajátjának dolgozott, másrészt az sem mindegy, hogy milyen irányért.
"szerinte sajnos - már sose jön vissza az a világ, amikor mértékadó szerkesztőségek magas szakmai alapon határozták meg a közvéleményt"
Ez normális embernek értelmezhetetlen mondat.
Én viszont vagyok annyira nemnormális, hogy értdni vélem (és lesújtó véleménnyel).
Valahogy jobb szeretem, hogy a közvéleményt nem határozzák meg. Azt majd maga a közvélemény mondja meg tán, hogy ő hogy közvélekszik.
vasútihíd 2024.12.01. 18:33:56
MEDVE1978 2024.12.01. 21:15:52
Ha nemzetközi kapcsolatokon végzett, valószínűleg ő is együttműködött a Belüggyel.
"Azt mondja Drága Úr, hogy - szerinte sajnos - már sose jön vissza az a világ, amikor mértékadó szerkesztőségek magas szakmai alapon határozták meg a közvéleményt."
A teveszmek blogon volt egy szólásszabadságot is érintő poszt, ott írtam erről. Az internet formailag a legszabadabb időszakot hozta el a szólásszabadság tekintetében. Amit Bolgár úr emleget az igazából az ezt megelőző időszak, amikor a nagy médiacégek, újságok befolyásoltak a közvéleményt. Amikor megjelent a Népszabadságban, Magyar Nemzetben a vezércikk és gyakorlatilag az emberek döntő része elfogadta valamelyik vilégmagyarázatot és nem keresett mást. Hiszen nem is volt lehetősége rá. Ma ha valakinek van mondjuk nyelvismerete - de sokszor még anélkül is, sokkal több álláspontot ismerhet meg és nincs véleménymonopólium vagy véleményoligopólium egyes kérdésekben. Bolgár úr a Tomorrow never dies című James Bond film világát sírja vissza, ami bemutatja a médiamogulok egykor extrém hatalmát. Részéről egyébként érthető ez, mivel a rendszerváltást követően egészen a kétezres évek közepéig a magyar médiában többnyire a balliberális narratíva érvényesült. Természetesen a médiával továbbra is nagyon erősen lehet manipulálni, de az az erős témameghatározás, ami korábban volt, ma már nincsen.
Gery87 2024.12.01. 21:27:29
"Ő ugyanazon az átalakuláson ment keresztül, mint a korábban rendszerhű szocialista értelmiség jelentős része: elfogadta azt, hogy a liberális világrend, a 90-es évek pax americana-ja a hozzá kapcsolódó értékrenddel a felsőbbrendű."
Az értelmiség ezen része azért válhat akár őszintén is gúnyát és elég gyorsan, mert osztályhelyzetükből adódóan mindig a nyertes oldalon tudnak állni és magas egzisztenciát képzeni!
Ennek hatására nem lesznek erősen rendszerkritikusok (hiszen nekik jó az ami van), mindig a fennállót támogatják, anyagilag is érdekeltek benne.
Pl Puzsérnál is ez van, - meg az összes még valamennyire gondolkodó megélhetési véleménykatonánál - nem tud, akar továbbmenni a szociáldemokrácián, mert a saját helyzete kiváló, a nyertesek közt van, minek ennél több kritika...