Amikor kisgyerekként 3 évet Peruban éltem, akkor történt.

Még ma is elég hiányos az indián lakosság tudásszintje, bár ma már hatalmas fejlődés van azóta, de akkor, a 70-es években még tényleg az volt, hogy aki indián az teljesen tudatlan ember, nagyon kevés kivétellel. Ott esett meg egy magyar családdal a következő eset, nem vicc, valós eset.

Felvettek egy indián takarítónőt. Az meg egyszer észrevett egy földgömböt a szobában, s egy nap megkérdezte mi az. Nagyon meglepődött, addig nem tudta, hogy a Föld nem lapos. Sajnos kissé meg is ijedt, amikor megtudta, hogy Peru az "alsó" részen van, hogy esetleg akkor le fognak esni a peruiak az űrbe. Mondta is, hogy a magyarok szerencsések, mert "fent" vannak, így nem kell félniük a leeséstől.

Vicces, pedig a kérdés valós.

A tudomány nagyon sokáig laposnak és mozdulatlannak tartotta a Földet. Mert ez a logikus. Az egyetlen élmény, ami nem fért bele ebbe: a hajók lassan eltűnnek a távolban a tengeren, mintha valami görbület lenne a vízen. Azaz mintha nem lenne lapos a felszín.

Így elég gyorsan meglett az az elmélet, hogy a Föld mégis inkább gömbölyű. De maradt kérdés így is: akkor a lenti részről miért nem esnek le az emberek? A megoldás sok évszázadon keresztül az volt: a bolygó alsó fele lakatlan, ott csak valamiféle szörnyetegek élnek, nem emberek, hiszen nyilván ember nem élhet fejjel lefelé.

Persze a forgás sokaknak eszébe jutott. Tudta a tudomány, hogy mi a centripetális és centrifugális erő. Eleve tapasztalati tény volt: ha valamit forgatunk kellő erővel, akkor arról nem esik le semmi, az se, ami alul van, lásd a gyorsan forgatott vödörből nem folyik ki a víz, akkor se, amikor a vödör éppen lefelé néz.

De ez gyorsan el lett vetve: Arisztotelész kifejtette, hogy a Föld gömbölyű és nem mozog, hiszen ha mozogna, akkor folyamatosan szeles idő lenne a mozgó levegő miatt, márpedig sokszor szélcsend van.

Bár akadtak egyesek akik kitartottak a Föld forgása mellett, ezekre akkor úgy néztek, mint ma a laposföldesekre. Szóval a nyugati tudományban csak a XVI. században vált szabványossá a vélemény a Föld forgásáról. Keleten korábban, Indiában már az V. században megjelent az az elképzelés, hogy a levegő és föld egy egészet alkot, együtt forog, ezért nem okoz folyamatos vihart a Föld forgása.

A kettő között, a muszlim világban, melyre hatott mind a nyugat, mind a kelet, pedig nagyjából a XII. sz. óta elfogadott a Föld forgása.