A kereszténység történetének dilemmája volt ez mindig.
Az igaz tanítás védelme az egyik oldalon, míg a másikon a jó keresése.
Az előbbi világos: Isten megmondta mi a helyes, így azt védeni kell bármi áron. Ha a világ nem vevő a tanításra, akkor az a világ baja.
Az utóbbi meg az ellenkezője: a dolgok nem fekete-fehérek. Mivel nincs abszolút rossz, így mindenben meg kell találni a jót.
Az előbbi eltúlzása oda vezet, hogy zárt szekta leszünk a gonosz világban. Az utóbbi eltúlzása meg oda, hogy végül semmiben se hiszünk, saját magunkban se, csak egy amolyan "legyünk jók" érzés marad.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gelimtredfd 2025.05.03. 07:39:16
a másikon a jó keresése.
---------------
A világ már egy kretény-libcsi hang, az embernek erda, árda, rakumány van, de olyan hang se van hogy tanít, bullshit halandzsa.
Ezt a keres hangot is dúrgerni kellene, de most egal. Stakhogy nem libcsizzük(keressük) a jót, hogy az racionális volna, de egal, ezt a hangot dúrgenri kell. A jó stak jónni verb, rekkésje verbinden, szillogizmus, ráció, rend, úgy inkább rakta, raktaga, de arete is rendes hang vagyis arta. A ráció, Scott őrmester folyton itt van.
gigabursch 2025.05.03. 17:51:31
"Sokkal több dolog köt minket össze, mint amennyi elválaszt."