Sose éltem a Szovjetúnióban, de mintha éltem volna. Mert 5 évig szovjet-orosz iskolába jártam Kubában, s ott is érettségiztem 1985-ben.
Persze nyilván én a szovjet valóság felső szegmensével ismerkedtem így meg, hiszen aki a szovjet rendszerben nem csak utazhatott, de külföldön dolgozhatott, az mindenképpen privilegizált embernek számított.
A szovjet rendszer sokkal jobban elzárta az embereket a nyugati világtól, mint a Kádár-rendszer Magyarországon. Nemcsak a politikát illetően - ez Magyarországon is megvolt - hanem minden másban is. Még Magyarországra se engedett be mindent Kádárék cenzúrája, de a szovjet rendszer kb. tizedannyit engedett.
Az eredmény azonban pont az ellenkezője lett, mint amire a rendszer vezetői számítottak. A várakozás ugyanis az volt, hogy a szovjet átlagember a kevés, hivatalosan megszűrt információt kénytelen lesz elhinni, s ennek alapján fog véleményt kialakítani. A valóságban teljesen az ellenkezője történt: a szovjet átlagember véleménye a nyugatról valóban a valóságtól teljesen ellentétes lett, de ellenkező irányban, mint ahogy erre a vezetőség számított. Az átlag szovjet ember tehát valamiféle földre szállt paradicsomnak képzelte a nyugatot, ahol mindenki gazdag, az élet csodás, dolgozni szinte nem kell, miden csillogás-villogás.
A legtöbb Kubában dolgozó szovjet (s számuk 20 ezres volt a 80-as évek közepén) úgy érkezett Kubába, hogy vagy semmilyen személyes tapasztalata nem volt a nyugatról, vagy egyetlen személyes tapasztalata a Moszkva-Havanna repülőjárat írországi (Shannon repülőtér) egyórás pihenője volt, azaz a repülőtéri tranzit. S tömeges volt a hit, hogy a csillogó repülőtér annak boltajival a nyugati átlag életszínvonalát képezi.
Mivel nekem hozzájuk képest hatalmas tapasztalataim voltak a nyugatról, gyakran kérdezgettek engem osztálytársak. S amikor nem igazoltam vissza mindenben előzetes elképzeléseiket, pl. elmondtam, hogy Madrid központja tele van koldusokkal, láttam, nem hisznek nekem: biztosan félek elmondani az igazságot, ezért állítok olyen abszurdumokat, hogy Spanyolországban van szegénység.
A rendszer akaratán kívül elérte: az átlag szovjet állampolgár komolyan elhitte a hivatalos szovjet propaganda minden állításának az ellenkezőjét.
Aztán amikor az orosz átlagember megismerte a kapitalizmust, már 1993-ban megszületett az orosz vicc:
Mi Marx két legnagyobb bűne?
Minden hazugságnak bizonyult amit a kommunizmustól mondott. Viszont mindenről, amit a kapitalizmusról mondott, meg kiderült, hogy igaz.
Saccolásom: a 80-as évek közepén a szovjet átlagemberek között 90 %-os volt a nyugat támogatottsága. Most, hogy az információáramlás szabad, s az orosz átlagember hozzájut valós nyugati hírekhez, utazhat, kb. 90 %-os a nyugat elutasítottsága.
A információkorlátozás tehát nem képes elérni semmit, mert ha kevés az infó, az alapból kíváncsi ember, nem hisz benne. A kulcs a sikeres propagandához nem az információ korlátozása, hanem ellenkezúleg: annak teljes biztosítása, majd a különböző magyarázatok bemutatása, s természetesen a saját narratíva alátámasztása, az ellentétes narratíva esetében pedig annak kritikája.
A szovjet propaganda az embert hülyegyereknek nézte, az meg - abszolút várható módon - gyerekként reagált. Ismert tény, a kisgyerek vakon hisz szüleinek, majd már kiskamaszként semmit se hisz el szüleinek. A szovjet rend pont ez érte el: dacos kamaszokat nevelt fel. A mai orosz propaganda viszont döntésképes felnőtteknek nézi az embereket, ezért sikeres: nem az információt rekeszti el, hanem éppen ellenkezőleg, alaposan bemutatja az ellentétes narratívát, majd azt kritika alá veti.
A nyugati propaganda válságát az utóbbi években az mutatja, a korábbi módszerről, mely nem korlátozta az információáramlást, igyekeznek áttérni az információ kőkemény szűrésére. S a nyugati ember, minden agymosás ellenére, emberi lény, aki erre dacosan reagál. Csinálják persze, semmi kifogásom ellene... vágják csak maguk alatt az ágat, amin ülnek...
Új brit sci-fi sorozat Years and years címmel. Egy elképzelt közeljövőt ír le.
Az elején úgy indul mint a modern liberalizmus paródiája. Az emberek fele homokos, a gyerekeknek pornóórájuk van az iskolában, megindul a transzhumán mozgalom, ukrán menekülthullám Angliában, a kereszténység csak Oroszországban van, stb.
Aztán a végére a sorozat mondanivalója a modern liberalizmus felhőtlen dicsérete. A populista miniszterelnököt, akit természetesen az oroszok pénzelnek, letartóztatja a rendőrség, az angol nép fellázad, a "haláltáborokban" felkelés tör ki, újraindul a nemrég betiltott "független" BBC, megdől a csúnya populista rendszer.
Kiderül: minden rossz oka, hogy a hazug, populista politikusok kerültek az élre. Ezzel párhuzamosan elhangzik: az ok az emberekben van, akik túl olcsón akartak vásárolni. amivel elősegítették a kizsákmányolást a harmadik világban.
Torz modern zöld-liberális világkép, mely nagyon divatos manapság a fejlett nyugaton. E világkép szerint a gondok alapja, hogy az egyének nem követnek sötétzöld divatokat, nem adnak még több profitot a multicégeknek, s eleve olvasnak "álhíreket", márpedg minden álhír, ami nem a nagy multi hírforrásoktól származik.
A Szovjetúnióban a könnyűzenébe jóval később engedte be a hatalom a nyugati divatot, mint a kádári Magyarországon. Ami Magyarországon már a 60-as évek végén és különösen a 70-es években lehetséges volt, az a Szovjetúnióban csak a 80-as évektől.
Addig a hagyományos sanzon műfajon kívül nemigen volt más. Ennek a műfajnak a legnépszerűbb alakja a féldisszidens státuszú Vlagyimir Viszockij volt, de ő a megtűrt kategóriába tartozott. Az állami zeneipar fő képviselője egy Joszif Kobzon nevű ember volt, kinézetre is, meg stílusra is kb. Koós János és Korda György együttvéve és négyzetre emelve. Egyébként ő is rendkívül népszerű volt, de sose volt disszidens tevékensége (ill. egyszer volt, erről később), mindig a hatalom embere volt, mind a kommunizmus alatt, mind utána.
A fő számai az úgynevezett hazafias dalok voltak, a II. vh. kapcsán, így fellépett egy sor hivatalos ünnepségen, lassan első számú énekes lett a hivatalos szovjet könnyűzenében. Emellett hagyományosabb témájú dalokat is énekelt.
Nagyszerű alany volt paródizáláshoz, ugyanis abszolút egyedi volt a stílusa: vasalt nadrágban és öltönyben lépett fel a színpadon, s nagyjából egy helyben állt mint egy darab fa, alig mozgott, mintha egy beszédet mondó párttitkár lenne.
Életében egyszer baja lett a hatalommal. A 80-as évek elején felszólalt nyilvánosan egy a szovjet zsidók elleni egy hatósgi akció kapcsán. Akkoriban a szovjet hatóságok nehezen engedték a zsidók kivándorlását, s ezzel kapcsolatban volt egy tiltakozás, ami mellett kiállt maga a szintén zsidó Kobzon.
Büntetésként kizárták a Pártból, nem léphetett fel egy ideig. De alig 1 évvel később megbocsátottak neki, visszavették a Pártba, majd ismét állami kitüntetést kapott. A legfelsőbb vezetés azt mondta "csak zsidóként kiállt a zsidókért, de nem ellenzéki, hanem lojális szovjet hazafi".
A szovjet bukás után még népszerűbb lett, plusz immár többszörös milliomos. Ezen kívül hivatalosan is politikai-társadalmi szerepet vállalt, 1997-től orosz parlamenti képviselő volt halálig (először függetlenként, majd Putyin pártja tagjaként), emellett az Oroszországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetőségi tagja.
A legnagyobb megtiszteltetés, amit el lehet érni: 80. születésnapját a Kremlben ünnepelték hivatalos eseményként, az Orosz Hadsereg zenekara vele együtt adta elő a Hava Nagila című zsidó dalt:
Van ez a, sokáig a ballib médiák által éljenzett kis blog, az Örülünk Vincent. Sajátos ismertetőjele: még a ballibeket is kitiltja, ha azok nem mindenben a Párt vonalát éljenzik-
A tulaj egy egész csapatnyi komplexusos anoním troll, közös nevük Rossz Tündér vagy valami ilyesmi. Máig nem tudták kiheverni a zsidókártya elvesztését.
Egyik kedvenc témám az alternatív történelem. Így az ilyen témájú filmeket meg szoktam nézni.
Mostanában vetítik a For All Mankind című ilyen jellegű sorozatot. A téma: a szovjetek nem csak az első ember űrbe felküldésében előzték meg az amerikaiakat, hanem a későbbi eseményekben is.
Az ötlet érdekes.
A megvalósítás vicces politikialag. Látszik mi a kötelező elem, amit ma a hatalom megkövetel Amerikában egy filmtől.
Szóval van benne irtózatosan nőietlen kinézetű női űrhajós. Direkt megnéztem, a színésznő egyébként normális kinézetű, csak a filmben lett férfiasnak maszkírozva. Ezzel a feminista kvóta teljesítve.
Aztán van benne homokos. Annyi realitásérzék azért volt a rendezőben, producerben, hogy ne legyen a 70-es években magát nyíltan vállaló homokos, így üldözött, rejtőzködő leszbikus van benne. Homokkvóta kipipálva.
Aztán van benne menekült. Mexikói család, mely illegálisan kúszott át a határon, s a kislány nagyon okos, gondolom űrhajós lesz belőle (ez még nem tudható, csak 4 rész ment le a sorozatból). Menekültek kipipálva.
Aztán van még okos néger, persze nő, informatikus, akik sikeresen elvégzi az űrhajós kiképzést. Még ez a legkevésbé erőltetett szereplő, bár itt is van egy kis csorgó nyál.
Aztán megjelenik az elnyomó szexista férfihatalom, Nixon elnök személyében, aki először mosolygós, fehér, szőke nőt akar űrhajósnak, majd másnap megváltozik a véleménye, s le is akaja fújni a női űrhajós programot.
A régi hollywoodi szabályok persze mennek még. Szóval van gonosz náci is, viszont - ez az új idők jele - nincs zsidó áldozat! A gonosz nácinak csak áldozatai vannak, de nem derül ki nemzetiségük. Manapság Izraelt kritizálni kell a hollywoodi nagykönyv szerint, szóval nem szabad zsidókat áldozatként szerepeltetni.
Nagyon röhögtünk annak idején a szovjet filmek propagandaelemein, de ennyira szájbarágós propaganda még akkor se volt. Ott megvolt 4-5 sztendert figura, de rajtuk kívül azért mehetett a film:
a tisztaszívű kommunista: háború alatt az életét adja, miközben fél kézzel legyőz egy egész állig felfegyverkezett német századot, de aztán hazafelé aknára lép, békeidőben pedig ő az, aki leleplezi a basáskodó, a kommunista névre méltatlanná vált pénzéhes, helyi vezetőt, amiért meghurcolják, de ő így se adja fel, (a szovjet filmek se szakítottak a hagyományos orosz tragikus hős figurájával, szóval a rendes szovjet filmekben se győznek soha a hősök, semmi halivúdi hepiend),
a jóságos idegen: harmadikvilágbeli fiatal, aki még az őserdőben nőtt fel, de rádöbbent a marxizmus-leninizmus igazságára, felvételizett, szovjet ösztöndíjat kapott, s most okosabb mindenkinél, viszont rendkívül szerény ember maradt, emlékeztetve a szovjet embereket, hogy az amit ők természetesnek tartanak, az a világ népei számára maga a vágyott jövő,
a hazaáruló gazember: háborúban azon mesterkedik, hogyan álljon át az ellenséghez, de legalábbis gyáván elbújik, amikor pedig támadnia kellene, békeidőben meg lop a gyárból és a feketepiacon árul,
a megtévedt káder: egykor tisztaszívű kommunista volt, kiemelte a Párt, lediplomázott, majd vezető lett, de fejébe szállt a hatalom, így manapság kaviárt és aranyat halmoz a spejzban, de szerencsére szembesítik tetteivel, felébred lelkiismerete, s önként vállalja a büntetést,
az erkölcsileg züllött komszomolista lány: elhagyja szerelmét, a tisztaszívű kommunistát, mert az szegény, helyette nyugati turisták közt lebzsel, ékszerekben forgolódik a tükör előtt, s hisztérikusan nevetgél testhezálló csillogó ruhában külföldi férfiak és szovjet bűnözők közt szórakozóhelyeken, a végén viszont ráébred, hogy mindez teljesen értelmetlen, így zsákruhába átöltözve visszatér a tisztaszívű kommunista vőlegényhez, aki azonnal meg is bocsát neki, (egyetlen dolog, amiben sosincs kompromisszum: magassarkú cipő és smink, ez a rendes nőknél is kötelező, a szovjet filmekben még a katonanők is, még a lövészárokban is ki vannak sminkelve),
a léha, de rendes átlagsrác: ez az, ami a legközelebb állt a szovjet valóságboz, átlag fiatal, aki rendszeresen seggrészegre issza magát, apró csínytevéseket követ el (pl. nyugati zenét vesz a feketepiacon), de amikor a helyzet élesedik, azonnal megkomolyodik, s helyesen viselkedik.
Többet nem is tudnék leírni, a nyugati filmproducióknál viszont ennél sokszorosan hosszabb listát írni.
Múlt vasárnap volt a bolgár rendszerváltás 30. évfordulója. Magyarországgal ellentétben, Bulgáriában a rendszerváltás konkrét naphoz köthető: 1989. november 10., ekkor volt ugyanis a Todor Zsivkov elleni belső pártpuccs.
A magyar rendszerváltás ellenben lassú folyamat volt, nem lehet semmilyen dátumot mondani. Kádár levéltásától (1988. május 22.) kb. 15 különböző időpont mondható, s egyik se pontos.
De az igazi eltérés nem ez, hanem maga a harc. Magyarországon a harc már az első szabad választások előtt nem a kommunisták és az antikommunisták között ment, hanem az urbánusok (fő erő: SZDSZ. s mellékcsapata a Fidesz) és a népiek (fő erő: MDF), miközben a kommunisták jelentéktelen harmadik oldalt képviseltek, akik eleve megoszlottak a két tábor között, majd 1991-re csatlakoztak is az urbánusokhoz.
Magyarorszégon a kommunisták se kulturálisan, se politikailag, se gazdaságilag nem képeztek tehát hatalmat. A formailag kommunista gazdasági elit már Kádár alatt liberális volt, s a rendszerváltással ezt immár nyíltan is felvállalta. A kommunista kulturális elit esetében már voltak, akik a "jobboldallal" - értsd népiekkel - szimpaizáltak, de itt is a zöme a "baloldalra" - értsd urbánus oldalra - állt, ahol valojában korábban is volt, csak akkor ez nem volt kimondható.
Innen az a furcsa magyar jelenség, hogy a baloldal a polgári oldal, míg a jobboldal kritikus vele szemben.
Bulgáriában ezzzel ellentétben a kommunisták és antikommunisták harca volt a meghatározó, gyakorlatilag 1997-ig ez zajlott.
Magyarra "fordítva" a bolgár helyzet kb. ez volt:
az MSZP Pozsgay vezetése alatt abszolút többséget szerez 1990-ben,
az MDF, SZDSZ, Fidesz, KDNP, Kisgazdapárt alkotta Ellenzéki Únió csúnyán veszít az 1990-es választáson, csak pár nagyvárosban képes nyerni,
az MSZP-kormány 1956 szellemében semleges politikát tűz ki célul, nem közeledik egyértelműen a nyugathoz,
utcai akciók kezdődnek a kormány ellen, ezeket részben Soros György finanszírozza,
a feszültség csökkentése céljából a kormány az egyik ellenzéki vezető politikust javasolja államfőnek, így Antall József lesz a köztársasági elnök, az infláció eléri az 500 %-ot,
a tüntetések miatt a kormány lemond 1 évvel később, új választások jönnek, azon az ellenzék 1 %-kal többet kap a szocialistáknál, ellenzéki kormány jön, de az is megbukik 1 év múlva,
ezután politikai legitimitás nélküli "szakértői kormány" jön 2 évre, mely alatt elszabadul a teljes káosz, ami eleve megkezdődött már a rendszerváltáskor, de most egyre erősebb lesz,
az új választáson nyernek a szocialisták, de gyakorlatilag nyugatról szervezett puccs megbuktatja őket 2 év után, az infláció másodszor is eléri az 500 %-ot,.
A bolgár posztkommunisták sikerének titka az volt, hogy egyrészt sikeresen álltak ki egyes nacionalista érdekek mellett (innen a párhuzamom Pozsgayval), az ellenzéket nyugati érdekek védelmezőinek, nem igazi bolgár hazafiaknak beállítva, másrészt viszont szakítottak a kommunista időszak kisebbségellenes vonalával, így biztosítva a bulgáriai török párt támogatását.
A bolgár antikommunista ellenzék kudarcának oka meg az volt, hogy egyrészt valóban nemzetietlen magatartást mutattak, olyan mértékben nyugatpártiak voltak, másrészt egyszerre képviseltek egymásnak ellentmondó dolgokat, ennek oka az ellenzék heterogén jellege volt, plusz még azt is elkövették, hogy szidták a "bunkó" népet, mert nem szavaz rájuk kellő számban.
Egy példa a bolgár antikommunista ellenzék szinte már humoros nyugatmániájára: amikor kormányon voltak 1992-ben, a Húsvét alkalmából rendezett misét nem közvetítette az állami televízió, mert a kormány éppen nem ismerte el a "kommunista" bolgár ortodox pátriárkát, az azt megelőző vasárnapon viszony egyenesben adta a tv Rómából a római pápa miséjét. Mindezt egy olyan országban, ahol a lakosság kevesebb mint 1 (egy) %-a katolikus.
1997 után egyébként már változott a bolgár helyzet, de ez most nem témám.
Ami a gazdasági elitet illeti, bolgár sajátosság, hogy mivel - ellentétben a magyar modellel - nem ment át minden gyorsan a posztkommunista elit kezébe, majd onnan nyugati tulajdonba, így maradt egy jelentős mozgástér, amit azonban a gyorsan megjelenő maffia töltött be. A bolgár maffia jellemzően a hirtelen jövedelem nélkül maradt sportolókból verbuválódott, köztük is fő szerepet a birkózók töltötték be. Innan a bolgár nyelv újítása, hogy a "birkózó" szó a 90-es évektől "maffiózó" jelentéssel is bír.
Nagyon helyes a próbálkozás. Még van idő javítani.
Mint nem fideszes ember, aki a Fideszre szavazott tavaly, egyetlen nagyon fontos dolgot tudnék ajánlani. A feladat: független fideszes médiák létrehozása, melyek nem csak a hivatalos vonalat ismétlik, lásd a ballib mintát, ahol sokszínű, sokféleképpen ballib médiák működnek, míg a fideszes médiák legnagyobb része egyszerűen dögunalmas pártbrosúra szerűség. Egyszerűen ma a fideszes médiák 90+ %-át értelmetlen nézni, olvasni, hallgatni, s nagyon kevés a kivétel (pl. éppen a Hír Tv pár műsora kivételt jelent), de mondjuk egy olyan fideszes irányú blog, mint a Tutiblog sokkal többet ér, mint mondjuk a Magyar Nemzet című ostoba, gyakorlatilag olvashatatlan lap.
A kormányzat pont az ellenkezőjét csinálta eddig: a saját irányvonalához közeli médiákat központosította. Fatális hiba. Megmondta egy éve Varga István is, hálából azonnal leváltották.
Persze ha a magyar választók nem értik meg, hogy katasztrófa lenne a visszatérés a liberális-konzervatív vagy liberális-progresszív, nyugatos, polgári modellhez, akkor úgyis minden mindegy. De a mostani kormányzat felelőssége, hogy ezt tudatosítsa is. Mert neki van pénze ehhez.
Most, hogy egy szoci polgármester fogadta Erdoğan török elnök feleségét, fontos infóhoz jutottunk.
Ahhoz, hogy csak a török elnök népirtó, gonosz, zorbánista, fasiszta diktátor, míg a felesége közismert ellenzéki civil, szivárványos liberálisdemokrata. Így hát a feleség fogadása a demokrata MSZP-s által de facto egy hatalmas tüntetés Zorbán és török bűntársa ellen!
De a viccet félretéve: sose volt szimpatikus a török elnok, de látva a ballib hisztit, kezdek elgondolkodni, nem vagyok-e igazságtalan vele szemben. Akit ugyanis ennyire utálnak a ballib drogosok, megmondóemberek, más szemét, az szinte biztosan pozitív alak. Legalábbis részben.
Most hogy vége a kampánynak és az összefogdosásnak, a ballib tábor lazább részei, a ballib tábor marginálisai ismét szabadnak érzik magukat, s alaposan meg is kezdték saját táboruk fősodrának kritizálását. Néha meglepően jó anyagok születnek.
Három ilyen média van, melyet érdemes nézni manapság. A balos szocdem Új Egyenlőség, a sztálinista kommunista Eszmélet, s egy újabb média, az újkommunista Tett.
A Tett merész leleplezést közöl saját értelmiségéről. Magyarországon a professzionális-menedzseri osztály - erről szól a cikk - szinte teljességében ultraliberális, így a ballibekre szavaz. S sose szavazna valódi baloldali pártra, számáre a valódi baloldal bunkók, mucsaiak, antiszemiták, fasiszták gyülekezete. Ezért a cikk által felvetett kérdés Magyarországon eleve tárgytalan.
Az Új Egyenlőség még merészebb. A "közbeszélgetés" három fő pontja:
a magyarországi baloldal nem baloldali, hanem liberális,
a nemzetközi gazdasági hatalmi elit emberei 3-szor nagyobb arányban található meg a "baloldalon", mint a "jobboldalon",
bár a Fidesz se szakított a "neoliberális" kurzussal, azt mégis sikeresen újratárgyalta az ország érdekében a nemzetközi tényezőkkel.
Kiváncsi vagyok, mikor fogja "kideríteni" róluk valamelyik ballib megmondóember, hogy Zorbán pénzeli őket.
Kelet-Európa tipikus félperiféria, azaz csak a magállamokhoz képest szegény, a világ nagy részét kitevő perifériához képest gazdag.
Lássuk mi a helyzet egy olyan magyar emberrel, aki jelenleg átlagbért keres, ez jelenleg havi nettó 241 ezer Ft-ot jelent. Számolva a megélhetést, azaz a pénz vásárlóértékét, ezzel a jövedelemmel egy ilyen ember már a világ felső 4 %-nak tagja. Hihet3tlen, ugye? Pedig tény, igen ennyira szegény a világ, ekkorák az egyenlőtlenségek.
De a magyar átlagember nem keres átlagbért. Nézzük hát az átlag medián bért, ez jelenleg havi nettó 168 ezer Ft. Nos, aki ennyit keres, az benne van a világ felső 10 %-ában.
De egy még drasztikusabb adat. Aki Magyarországon ma minimálbért keres, ez nettó 99 ezer Ft havi - még ezzel az összeggel is benne van az illető a világ felső 18 %-ában.
De vegyük a legszegényebb európai országot, Moldovát, ahol a havi átlag nettó medián bér 79 ezer Ft. Még ez is elegendő a világ felső 16 %-ba való bejutáshoz.
Alapvetően nem az a gond a polgári, liberális társadalommal, hogy a kisember egész nap kénytelen dolgozni.
A premodern korban is egész nap dolgozott a ksiember. Gyakorlatilag csak az állam előtti korban volt az idő nagyobb része szabad az ember számára (az ősközösségi szinten élő erdei törzsek ma is átlag 20 órát dolgoznak csak hetente).
Sőt, mára a polgári társadalom eredménye, hogy a fejlett világban és a fálperiférián az átlagember átlag 40-50 órát dolgozik hetente. Ez az átlag 200 éve még heti 100 óra körül volt. S ma már a periférián se heti 100 óra a divat hanem "csak" 60-75 közti óraszám.
A szabad idő mindig minden korban - leszámítva az őskozösséget - kevesek privilégiuma volt. S a szabad idővel rendelkezők mindig intézményesen mások nyakán éltek: rabszolgaság vagy közvetett kizsákmányolás.
A modernitás baja sokkal inkább az, hogy a rendszer maximálisra, irreálisra korbácsolja az igényeket, de az azokhoz szükséges eszközök elérése a kisember számára megvalósíthatatlan. Ez állandó, mindennapos tudathasadást okoz. A liberális sikerpropaganda még külön sulykolja is: csak akarnod kell, csak tőled függ. Mivel azonban nem csak akarnod kell és nem csak tőled függ, így jön a depresszió.
Mik is a jellemző antiliberális kiutak? Az idomulás, a kivonulás, s a felülemelkedés.
Az idomulás: olyan munka végzése, melyben az ember képes magát megvalósítani. Egyre kevesebb ember számára lehetőség ez.
A kivonulás: marginalizálódni a társadalomba tudatosan. Kevesen képesek alkalmazkodni ahhoz, ami ezzel jár.
A felülemelkedés talán az, ami mindenki szá,ára lehetősége, ha képes megszokni ezt a teljesen más gondolati mintát. Hiszen itt a mélyszinten kell változni, elutasítani a hivatalos gondolati modellt.
Úgy néz ki, jövőre a 6 magyar rendszerváltó pártból már csak a Fidesz fog maradni.
A Kisgazdapárt, az SZDSZ, a KDNP, az MDF már rég a múlté. Az senkit se tévesszen meg, hogy jogilag ma is van KDNP, ez már egy másik párt, s eleve a mostani csak egy Fidesz-ügyosztály.
Az MSZP-nek az idei volt minden valószínűség szerint az utolsó választása. 2022-ben még biztosan lesznek egyéni jelöltjei, de már csak az "összefogás" részeként, listásan pedig a párt már nem fogja elérni a szükséges 5 %-ot.
Ezzel végképp meg fog szűnni az a rész a ballib oldalon, mely legalábbis szavakban baloldali programot. Feláll tehát ellenzékben 2022-ig egy monolit ellenzéki tömb, ultraliberális gazdasági elvekkel és ultraliberális kulturális üzenetetekkel. Gyakorlatilag az a domináns ballib erő, mely a Fidesz előtt mindent meghatározott. Nyerni még nem lesz képes, de meggátolni a Fidesz könnyű kormányzását már igen. Lesznek persze harcok apák - DK - és fiúk - Momentum - között, de ez csak személyes, nem politikai harc lesz.
Vissza fog jönni 2002-2010, amikor két közel egyforma erős tömb játszik a politikai téren. Akkor a liberális rész volt kicsit erősebb, most a nemzeti rész lesz az, de bármikor fordulhat a kocka: ha a Fidesz komoly hibát vét, az automatikus nyerést fog jelenteni az ellenoldal számára.
A "baloldal" számára a legnagyobb veszély az volt, esetleg baloldali politikát fog folytatni. Nos, ez a "veszély" elmúlt, ma a baloldalon totális ismét a liberális túlsúly.
Bulgária északnyugati részén gyakorlatilag nincs számottevő török lakosság, Lom járás az első kelet felé haladva, ahol van 10 %-nyi török. Majd Pleven megye keleti részen jelennek meg a törökök számottevő kisebbségkent. Így a muszlimok száma is e eszerint alakul. Itt ugyanis nincs más olyan kisebbség, mely hagyományosan muszlim.
Bulgária északnyugati részén a nem bolgár lakosság szinte teljes egészében cigány, márpedig a bulgáriai cigányok sajátossága, hogy alkalmazkodnak környezetük vallásához, így megoszlanak "bolgár cigányokra" és "török cigányokra", mindkét csoport erősen vallásos, az előbbiek ortodox keresztények, az utóbbiak szunnita muszlimok, egymást nagyon nem szívlelik, s még kinézetre is mások. A legkönnyebben a nőket lehet megkülönböztetni: muszlim cigány sose vesz fel szoknyát, keresztény cigány nő meg nadrágot, továbbá a keresztény cigány nők csak idősebb korban hordanak fejkendőt. Ezen csak a cicanadrág - leggings - megjelenése tört rést, melyet persze viselnek a fiatal cigány nők is, a nagyvárosokban, de az idősebb nemzedék kifejezetten rossz szemel néz erre a szerintük "muszlim" ruhadarabra, túlságosan hasonlít számukra salvar nevű (törökül: şalvar)hagyományos muszlim széles, buggyos nadrághoz. Vicces de még az útszéli, legolcsóbb prostutiáltaknál - akik Bulgáriában 99 %-ban cigányok - is látható a vallás a ruha alapján.
pedig van eltérés (divatmodellek)
(Nem bírtam tartózkodni a személyeskedéstől, szóval egy ötágú sárga csilaggal jelöltem meg apai vonalon őseim szülőhazáját, látható: teljesen bolgár és keresztény vidék.)
Északkelet-Bulgáriában nyugatról keletre haladva már megjelenik az első muszlim többségű járás, Rusze megyében. A bulgáriai török kisebbség két fő gócpontja: Északkelet-Bulgária és a Dél-Bulgáriában a görög határszakasz keleti része.
Plovdiv megyében Rakovszki járás az egyetlen Bulgáriában, ahol a többségi vallás a katolicizmus. Mindenhol máshol a katolikusok aránya 0-2 % közti, kivéve még 8 járást, ahol 2 % feletti, de ott is kisebbségben (ezek közül 3-ban 10 % feletti a katolikusok aránya). Egyébként egész Bulgáriában a katolikusok aránya alig 1 % (pontos számmal: 0,96 %), ami kisebb a protestánsok arányánál (1,26 %), de míg a protestánsok mindenhol jelen vannak, a katolicizmusnak vannak hagyományos régiói.
Délkeleten van az egyetlen bolgár megye, Kardzsali, melynek minden járása muszlim többségű. A mai délkelet-Bulgária déli sávja csak a balkáni háború (1912-1913) eredményeképpen lett csatolva Bulgáriához, akkor már, különösen keleten, nagymértékű török többséggel.
Ide tartozó fontos infó a bolgár-görög-török határ változásairól: piros: Bulgária, zöld: Törökország, sötétkék: Görögország, sárga: Szerbia.
1886: Kelet-Rumélia Bulgária általi annektálása (Bulgária egyesülése) után
1913: a balkáni háborúk után
1919: az I. vh. után (ez azonos a mai határokkal, leszámítva azt, hogy a Szerbiának jelölt rész nagyobb része ma Észak-Macedónia)
Furcsának tűnhet a bolgár történelmet nem ismerőnek, hogy miért pont a török határ mentén nincs török és ezzel együttjáróan muszlim többség. A megyarázat: a balkáni háborúk és az első világháború során és után a török és görög fennhatóságú területekről tömegesen menekültek el a bolgárok (részben elüldözték őket), s ez a tömeg a legtöbb esetben a legközelebbi bolgár fennhatóságú területen telepedett le. Pl. miután Bulgária elveszti az I. vh. után Égei-tengeri partvidékét, a terület bolgár lakossága szinte teljes létszámban kénytelen áttelepülni, gyakorlatilag görög fegyveresek elűznek mindenkit, aki nem tűnik görögnek, s legnagyobb részük Burgasz megye délkeleti részében kap a bolgár államtól lakhelyet, ezt a bolgár állam annak idején úgy oldotta meg, hogy a régió minden görög lakosát kollektív büntetésként kiutasította az országból, fegyveresen elkísérve őket a görög határig, egyedül a bolgár házastárssal rendelkező görög nők maradhattak. A helyzet tragikomikuma, hogy a jellemzően hegyi pásztorkodáshoz értő lakosság hirtelen megkapta az elsősorban halászatból élő lakosság tualajdonát, s így hirtelen gyorsan meg kellett tanulni egy teljesen új szakmát. (Valószínűleg a görög halászok is nehezen szoktak bele a pásztorkodásba.) Így van az a mai helyzet, hogy a bolgár-török határ bolgár oldala etnikailag bolgárabb, mint a kicsit északabbra fekvő részek.
Délnyugaton található a nem török, de muszlim régió, ez Szmoljan megye legnagyobb része, s a vele határos Pazardzsik megye két járása. Itt lakosság többsége muszlim bolgár, gúnynévvel "pomák" (ami a "mohamedanizált" rövidítése), de maguk a pomákok ezt nem tekintik ma már gúnynévnek. A modern bolgár nacionalizmus minden igyekezete ellenére az átlag bolgár nem tekinti bolgárnak a pomákokat, a XIX. sz. vége előtt egyenesen törököknek tekintette a bolgár átlagember a muszlim bolgárokat. A pomákok azok utódai, akik az 500 éves török uralom alatt kényszerből vagy önként felvették az iszlám vallást, de nem vették fel a török nyelvet.
Közben rájöttem, a térképem feliratok nélkül csak azoknak értelmes, akik ismerik valemennyire az országot, így segítségnek íme egy térkép, rajta a 15 legnagyobb várossal, valamint a cikkben említett Lom várossal. Továbbá jelöltem a két külön említett megyét: sárgával Szmoljan megyét, naranccsal Kardzsali megyét. Ahol a várost akartam jelölni, ott nem magát a várost jelölöm, hanem a járást, melynek része az adott város (minden esetben ez a járás székhelye is egyébként).
Egy olyan térkép ez, melyet Bulgáriában az átlagember nem szívesen néz. Az ország lakosságának száma az utóbbi 30 év alatt 2 millióval csökkent, s a kitántorgás arányaiban sokkal jobban érinti a bolgár többséget, mint a kisebbségeket.
Nézve Bayerék egyik műsorát jöttem rá, mennyire nem ugyanazt jelentik a szavak. Azt mondja Bayer, csak két EU-s fővárosban nincs baloldali irányítás alatt, az egyik Szófia.
A téma aktuális, tegnap volt önkormányzati választás Bulgáriában.
A helyzet a magyarral nehezen hasonlítható össze.
Először is a választási rendszer egészen más. Leírom mik a különbségek:
Magyarországon minden település rendelkezik önkormányzattal, míg Bulgáriában csak a járások:
összesen 265 járás van az országban: minden járás választ polgármestert és képviselőtestületet, az utóbbit - ellentétben a magyar rendszerrel - kizárólag listásan,
a járás egyes településein - kivéve a járás székhelyét - van saját polgármester is, de nincs képviselőtestület: a polgármestert választják, ha településnek van legalább 150 lakosa, s kinevezi őt a járási polgármester, ha nincs ennyi lakos, ez utóbbi esetben hivatalos neve polgármesteri helytartó,
a három legnagyobb bolgár járásban (Szófia, Plovdiv, Várna) vannak kerületek is, itt van kerületi polgármester is, akit a lakosok választanak, de hatalma korlátozott a járási polgármesteréhez képest, s nem működik mellette külön képviselőtestület,
minden polgárnesterválasztás kétfordulós, ha az első fordulóban senki se kapta meg a leadott szavazatok több mint felét,
minden szavazólapon van "egyik jelöltet se támogatom" opció, azaz lehet tartózkodni a szavazással,
Bulgáriában van 28 megye, de nincs megyei önkormányzat, a megye vezetőségét a kormány nevezi ki, nincs tehát megyei képviselőválasztás se.
Egy példával: ha Magyarországon a bolgár rendszer lenne, akkor pl. egy budaörsi lakos szavazhatna: a budaörsi polgármesterre, a Budakeszi járás képviselőtestületére, s Budakeszi járás polgármesterére (aki egyben Budakeszi város polgármestere is).
Bulgáriában az önkormányzati választáson tehát a választópolgár szavaz legalább 2-szer (mindenki szavaz járása képviselőtestületére és polgármesterére), de 3 szavazat van, ha olyan, 150 lakosnál népesebb településen él, mely nem járásközpont, sőt 4 szavazata van, ha ez utóbbi helyzet Szófia, Plovdiv vagy Várna területén van.
A képviselőtestületek egységesen listás jellege miatt könnyebb az egyes pártokat összehasonlítani.
Ami viszont a lényeg magyar szempontból, hogy nagyon mást jelent a "jobboldal" és a "baloldal" szó. Ha minden törpecsoorttól eltekintünk, meg a marginális erőket nem vesszük figyelembe, a következők a fontos eltérések a két ország pártrendszere között:
a magyar baloldal egyértelműen nyugatpárti, liberális, míg a bolgár baloldal e tekintetben jóval mérsékeltebb, a bolgár baloldalnak van erősen liberális része, de van antiliberális része is,
míg Magyarországon a rendszerkritikusság egyértelműen jobboldali jellemző, addig Bulgáriában sokkal inkább baloldali,
a bolgár jobboldal egyértelműen 3 egymást nehezen elviselő részre oszlik:
nyugatpárti liberálisok - ők vannak a legkevesebben, ezek Bulgáriában a különféle "civilek" kedvencei,
különféle színezetű nacionalisták,
az előbbi kettő között lévő középutasok - ez a jelenlegi bolgár kormánypárt (GERB), ez a legerősebb irányzat.
Gyakorlati példának azt tudom mondani: egy átlag magyar ballib megmondóember Bulgáriában a jobboldalon érezné magát a legotthonosabban.
az első forduló eredményei fekete vonal - ország és megyehatár, piros vonal - járáshatár sötétkék - jobboldal (GERB), világoskék - jobboldal (hagyományos), narancs - nacionalisták lila - baloldal zöld - törökök sárga - független jelölt, helyi szervezet rózsaszín - egyéb fehér - második forduló lesz
Amikor a IV. sz. végén, az V. sz. elején véget ért a római uralom Angliában, ez sokkszerű volt a lakosság számára. Anglia lakossága akkor keltákból állt a legnagyobb részben, egy részük romanizált volt, más részük kevésbé, de a latin-kelta kultúra mindenre kiterjedt. A római uralom végére a lakosság legnagyobb része már keresztény volt.
100 évvel később megtörtént a germánok betelepülése: megjöttek az angolok, az anglik (a szó eredeti értelmében Anglia a mai Schleswig-Holstein tartomány déli részén volt), a jütök (Jütlandia - a mai Dánia), s a szászok a mai Alsó-Szászország tartományból.
A germán betelepülők lassan kiszorították a keltákat az ország nyugati részeibe, az asszimiláció, amikor megesett, nagyon egyenlőtlen volt, a kelták beolvadhattak a germánokba, ha akarták. A viszony ellenséges volt, annyira, hogy a keresztény kelták alig próbáltak téríteni a pogány germánok közt.
Amikor 500 évvel később jött a normann hódítás, sok kelta a normannok oldalára állt, úgy érezve, ez egyfajta bosszú. Persze tévedtek, a normannok és a germánok 100-150 év alatt egybeforrtak, majd ugyanúgy folytatódott a kelták elleni akció, mint korábban. De ennek ellenére kezdetben bizony jelent volt a bosszú érzése.
Azt eddig is tudtam, hogy a demokrata választási matematika szerint másképp számolandók a demokrata, liberális jelöltek eredményei, mint a populista, fasisztakomcsi jelölteké.
Hisz nyilvánvaló, hogy a demokrata, liberális jelöltek képviselik a nemszavazókat is, míg a populista, komcsifasisztza jelöltek esetében a nemszavazók a vesztes ellenzékhez számolandóak. Ezért van az, hogy pl. Zorbán illegitím, míg Karácsony legitímitása tökéletes.
Fontos szabály a népszavazások rendje is. A népszavazásokat addig kell ismételni, míg meg nem születik a helyes, liberális, eredmény. Amint azonban ez az eredmény megszületett, már fasiszta diktatórikus megoldás lenne bármilyen újabb népszavazás.
Mindezeket a kisgyerekek is tudják. De most egy újabb fontos szabály került napvilágra, a szavazatok újraszámlálásáról!
Nos, ha egy liberális, progresszív, demokrata jelölt nyert, akkor a szavazatok újraszámolása fasiszta, emberiségellenes intézkedés, ilyet csak diktátorok csinálnak.
Ha viszont ugyanazon a választáson a fasisztakomcsi, populista, antidemokrata jelölt győzött, akkor a szavazatok újraszámlálása a demokrácia diadala.
A modern genetikai vizsgálatok szerint a bolgárok kb. 40 %-a szláv, 5 % ősbolgár, 55 %-a eredeti őslakosság.
Az "ősbolgár" név azért lett kitalálva, hogy meg lehessen különböztetni a mai bolgártól.
Látható, a legkisebb elem az ősbolgár, mégis ez a legtöbbeket érdeklő elem, hiszen az ősbolgárok alapították a bolgár államot, sőt nem csak a mai dunai bolgár államot, hanem a másikat is, a Volga mentén, mely egészen a XIII. sz. közepéig létezett, meg az ő nevükből jön a "bolgár" szó.
Az ősbolgárok mai Bulgária területére való bejövetelekor (VII. sz. vége) a terület lakossága kisebb részben hellenizált szlávokból és hellenizált őslakosokból, nagyobb részben szlávokból és elszlávosott őslakosokból állt. Az őslakosok nyugaton illírek, keleten trákok voltak, de ezek mint identitások már a szlávok VI. századi benyomulása előtt 300 évvel megszűntek.
Az ősbolgárok nyelve a IX. sz. végére teljesen eltűnt Bulgáriában, addigra nyelvileg egységesek lettek a bolgárok, a helyi szláv nyelvet felvéve. Az ősbolgárból 20-30 szó ment át a bolgár-szláv nyelvbe, ill. lehetséges, hogy nyelvtani hatás is maradt: a bolgár felmutat ugyanis egyes olyan nyelvtani jeleket, melyek az összes többi szláv nyelvből hiányoznak (p. névelő, bonyolult igeidőrendszer, kezdetleges birtokragszerű jelenség, elbeszélő igemód), de ezen sajátosságok okait illetően messze nincs egyetértés.
Az ősbolgárok eredete máig nem tisztázott.
A legelterjedtebb elmélet szerint az ősbolgárok a türk népek ogur ágohoz tartoztak, azaz a kazárok, a hunok, az avarok közeli rokonai.
Ennek varációja az az elmélet, hogy az ősbolgárok hunok voltak, a legnyugatibb hun törzsekkel azonosak. Ennek az elméletnek egyes hívei tagadják, hogy a hunok türkök lennének, a hunok szerintük egy önálló altáji nép, nem része a türk ágnak. Az őshaza szerintük a mai Ujguria, ahonnan később a mongolok kiszorítják az ősbolgárokat, a mai Észak-Afganisztánba kerülnek, majd onnan északnyugatra vándorolva a Kaszpi- és a Fekete-tenger közti területre kerülnek, onnan pedig részben a mai Bulgáriába, részben a Volga-vidékre. Ami a vándorlást illeti, a hagyományos türk elmélet hívei is ezt az útvonalat valószínűsítik, csak az őshazát nyugatabbra, a mai Kazahsztán területére helyezik.
Fentieknél jóval újabb elmélet szerint az ősbolgárok se nem türk, se nem altáiji nép, hanem indoeurópaiak, azon belül iráni nép a mai Tadzsikisztán vidékéről, mely türk nyelvet vett fel, azaz a szláv nyelv felvétele már a második nyelvváltás a bolgár történelemben. Ebben az elméletben érdekes, hogy az iráni-türk nyelvváltás nem volt ritkaság a térségben, a Kaszpi-tenger és Kína közti régióban. Ez a térség nagyrészben iráni népekből állt, melyeknek legnagyobb része a türk népek vándorlása és hódítása miatt türk nyelvűvé vált, de később fordttott folyamat is zajlott: amikor a korban nagyobb presztízst élvező perzsa nyelvet vette fel a türk elit egy része is. Közép-Ázsia nyugati részén pl. megtörtént, hogy a nomád és félmomád lskosság türk nyelvűvé lett, ezek az üzbégek elődei, míg a letelepedett lakosság maradt perzsa nyelvű, ezek a tadzsikok elődei.
Ezeken kívül vannak marginálisabb elméletek is: az ősbolgárok szlávok voltak, vagy éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem voltak szlávok, az ősbolgárok azonosak a trákokkal. Ezeknek az elméleteknek manapság kevés hívük van, talán csak a bolgár-trák azonosság kicsit népszerűbb.
A türk és hun elmélet hívei elsősorban nyelvi és államszervezési bizonyítékokra mutatnak rá. Az iráni elmélet hívei pedig részben nyelvi adatokra, de leginkább népszokásokra, népművészeti azonosságokra.
Ami a magyarokat illeti, az összes elmélet híve a magyarokat rokonnépnek tekinti. A hun elmélet hívei egyenesen azt vallják, hogy a magyarok egy bolgár törzs. A hagyományos türk elmélet hívei pedig a magyar nyelvet használják egyes szóegyezések felmutatására. Az iráni elmélet hívei pedig rámutatnak, egyes hasonlóságok a magyarokra is igazak. A leglátványosabb hasonlóság persze a nemzeti zászló: a piros, fehér, zöld színkobináció igaz mind a magyarokra, mind a bolgárokra, mind az iráni népekre (irániak, tadzsikok, kurdok).
Az álbaloldali Mérce megint nagyot alkotott. A gond: a demagógia és a szemtelen hazudozás műfajában.
Viszonylag korrekten beszámol a cikk egy tanulmányról , melyet egyébként megéri átnézni. Igen, a XX. sz. végéig tartó időszakban, nagyjából a középkor vége óta, Magyarország életszínvonala a legkevésbé lemaradva Nyugat-Európához képest a Kádár-kor fénykorában, a 70-es évek közepén volt. Azóta a szint már jobb, de csak 2015 óta!
A cikk megjegyez egy sor teljesen helyénvaló megállapítást. Azt pl. hogy "az elmúlt 30 évben nem teljesültek a ragyogó ígéretek a Nyugathoz való gyors felzárkózásról, az életszínvonal látványos emeléséről". Majd gyorsan korrigál a szerző, nehogy fidesznek higgyék: "kiábrándult értelmiségiek az okok között többnyire az elhibázott gazdaságpolitikát, a banktőke túlságos uralmát, a liberalizmust vagy éppen az illiberalizmus gyengéket, szegényeket sújtó politikáját emelik ki" - nos, ez utóbbi egyszerűen nem igaz, a "baloldali" értelmiség szerint minden jó volt 1990-2010 között, s ami nem volt jó, az csak azért nem volt, mert az ez alatt a 20 év alatt követett liberális gazdaságpolitika nem volt még liberálisabb. S természetesen nem igaz, hogy "a kapitalista rendszerről és annak magyarországi sajátosságairól még elég kevés szó esik a nagy nyilvánosság előtt" - csak éppen ezek tabutémák a "baloldali" értelmiség számára, nemrég ez még jobb esetben "sztálinista" őskomcsi aggastyánok nosztalgiájának minősült volna, rosszabb esetben meg fasiszta uszításnak, kódolt zsidózásnak. Akik pl. "Magyarország világrendszerben elfoglalt félperifériás helyzetét, a nemzetközi jövedelemlecsapolást, kizsákmányolást hangsúlyozzák" azok 2010 előtt Csurka vagy Thürmer alig olvasott médiáin kívül sehol se kaphattak helyett.
Az olyan szavak meg, mint "félperiféria", "kizsákmányolás" röhögést váltottak ki és ma is röhögést váltanak ki a "baloldali" elitből, a "jövedelemlecsapolás" szóra pedig alapból mint valamiféle szalonzsidózásra asszociálnak mind a mai napig.
2010 előtt ilyen mondatot se lehetett volna vezető médiában leírni, hogy "a kapitalista rendszerváltoztatással hazánk a nemzetközi nagyvállalatok és fejlett tőkésországok gazdasági és részben politikai függőségébe került" - a leíróját bolondos összeesküvéselmélethívőnek nevezték volna a legenyhébb esetben, ha nem rögtön antiszemitizmussal vádolták volna meg. A ballib fősodor ugyanis a következő logikai bukfencsorozatban tudott és tud csak gondolkodni:
kapitalizmus = jó, tehát ellenzői gonoszak,
aki kapitalizmusellenes és esetleg mágse gonosz, az tehetségtelen, irigy, tudatlan, bunkó,
a zsidók jók a kapitalizmus művelésében,
aki irigy, tudatlan, az nyilván haragszik a tehetséges, okos zsidókra,
az antikapitalizmus tehát kódolt antiszemitizmus.
A vicces leleleplező mondat, hogy a Mérce "rendszerkritikus cikkeket is közöl" - igen, az "is" szón a hangsúly, mert a Mérce egy álbalos, ultraliberális média. nek. A társadalomelméleti szakirodalomban is növekszik azok száma, akik
Jön aztán a vörös fonál, a kötelező értetlenkedés "A „szocialista” időszakot ma pozitívnak ítélők nem kis része a szélsőjobboldali pártokra szavaz. Hogyan lehetséges ez a társadalmi skizofrénia?" - pedig a válasz magától értetődik, miért szavaznának az új rend áldozatai az új rend leghűebb propagálóira, akik ma a magyar "baloldal". A szerző is elismeri, hogy "(a jobboldal) a népnek szórt morzsákkal ezt (értsd: szociális ígéreteket, életszínvonalemlést) részlegesen meg is valósítja", márpedig arészleges teljesítés bizony jobb a nullás teljesítésnél ás az ellenirányú ígérgetésnél. A magyar "baloldal" máig ott tart, hogy a csúnya magyarok nem elég termelékenyek, nem elég vállalkozókedvűek, ezért élnek rossszabbul, mint a nyugati átlagpolgárok, s a megoldás minderre az állam leépítése, a megmaradt közvagyon eladása fillérekért, meg a verseny.
A magyar "baloldal" mindig csakis kulturálisan baloldali, sose gazdaságpolitikailag, ill. ez utóbbi időnként azért előfordul, de csakis ellenzékből, lásd a túlóraszabályozás elleni harcot.
Azt mondja a szerző: "a jobboldali demagógia és propagandahenger hatását csak egy olyan alulról is építkező mozgalom törhetné meg, mely a tömegek legkonkrétabb szociális érdekeit, ehhez kapcsolódva a tulajdoni viszonyok demokratizálását, a társadalmi közös fogyasztás növelését is képviseli" - nos, van egy rossz hírem, így ilyen mozgalom alapbó "jobboldali" lenne a szerző értékrendje szerint, s pl. biztosan nem lenne az ízig-vérig liberális Karácsony Gergely oldalán.
A végső jóslat: "Új szocialisztikus erők jelentkeznek neoliberális múlttal terhelt polgári pártokban." - nos, ha ez így lenne, az nagy csapás lenne éppen a szerző által dicsért Kariékra és az egész magyar "baloldalra".
Ez van, Mérce, aki egyszerre próbál két székre ülni, az a kettő között leesik a földre. Az a szöveg, hogy "rendszerkrikus baloldaliak vagyunk" és az, hogy ezzel párhuzamosan a "rendszerhű ballibeknek kampányolunk" egyszerre nem működik. De ezt ti se hiszitek el szerintem. Hiszen ki hinné el komolyan, hogy a Fidesz-kormányt annak nem elég liberalizmusa kritizáló ellenzék be fogja gyűjteni a Fidesz nem elég antiliberalizmusa miatt elégedetlenek szavazatát?
Törökországban a lakosság 9 %-a, azaz 7 millió fő (ez a szám a legkevésbé megbízható, mert nincs hivatalos statisztika, a kurdok szerint a kurd arány Törökországban ennek a duplája).
a kurd többségű területek
A kurd nyelvnek három, kölcsönösen nem érthető nyelvjárása van: északi, középső, déli. A különböző nyelvjárás nem befolyásolja az identitást, az nemzeti identitás egyértelműen egységes.
Az északit Törökországban és Szíriában beszélik, valamint az iraki kurd terület északi részén és az iráni kurd terület északkeleti (a tütkmén határ mentén) és északnyugati (a szír határ mentén) részén, ennek írása latinbetűs, a török ábécé verziója, de az iraki és iráni kurdok mégse ezt, hanem az arabbetűs ábécét használják. A középsőt az iraki kurd terület középső részén és az iráni kurd terület legkeletibb részén beszélik, arabbetűs az írása, a perzsa ábécé verziója. A délit az iraki kurd terület és az iráni kurd terület déli részén beszélik, arabbetűs az írása, azonos a középső nyelvjárás ábécéjével. Anyanyelvi beszélők száma: északi: - 15 milió, középső - 4,5 millió, déli - 6 millió.
Mi is a mostani helyzet? Független kurd államot nem akar jelenleg szinte senki. A 4 állam, melynek a területén él a kurd nép érthető okokból nem akarja ez: senki se akarja a saját területe egy részét elveszteni.
A legnagyobb ellenző ezek közül természetesen Törökország, Törökország vesztene el a legtöbb területet, s számára lenne ez a legnagyobb katasztrófa. Nem véletlenül, nemréggel ezelőttig a török álláspont az volt, hogy kurdok nem is léteznek, hanem ők mesterségesen perzsa nyelvűvé lett "hegyi törökök", akiknek visszahonosítása a török nemzetbe sikeresen folyik, s ez ellen csak a kommunista terroristák harcolnak.
Tulajdonképpen egyetlen tényező, mely érdekelt lett volna a kurd függetlenségben: a zsidók. Ők is csak azon alapon, hogy minél kisebbek és gyengébbek a régió muszlim államai, annál könnyebb Izrael biztonságát fenntartani. De Izrael se érdekelt annyira, hogy aktívan közbelépjen.
A nyugat elsősorban a káoszban volt érdekelt, jól jött neki a hossszú és kilátástalan háború eddig is, szerette volna ezt még elhúzni évekig. S most maga a nyugat vezetője, Trump állította le mindezt. Trump ebben is szakít a hagyományos nyugati hozzáállással: kivonul a térségből, azt nem tekintve elsőrendű amerikai érdeknek, a nyugat általános érdekei pedig nem érdeklik őt, ha azok nem elsőrendő amerikai érdekek is egyben.
Vicces volt látni a szerdai Trump-beszéd után a liberális megmondóembereket. Az amerikai hadsereg ereje nélkül ugyanis, ők is tudják, csak a pofájuk járhat. Egyetlen nyugat-európai hadsereg se merészelne beavatkozni Szíriában önmagában: gyengék is, ostobák is, s akaraterejük sincs.
Oroszország érdekei viszont alapot szolgáltattak a békés rendezésre:
Törökország elidegenítése a NATO-tól,
az oroszbarát szíriai legitím kormányzat számára az ország egész területének átadása,
a kurdok visszatérítése az orosz oldalra, megmutatva nekik, ezentúl ne bízzanak a nyugatban,
az Iszlám Állam feléledésének megakadályozása,
s persze annak ismételt bizonyítása, most már az USA ellenjegyzéséve is, hogy Oroszország ismét nagyhatalom.
Mi is történt? Lesz Szíriában kurd autonómia, olyan módon, ahogy Irakban. A szír kormányzat, mely korábban ellenezte a kurd autonómiát, most belement ebbe: a kurdok a kormány számára mindenképpen a kisebbrossza a nyugatról pénzelt iszlamista ellenzékkel szemben. A kurdok cserébe elfogadják, hogy a szír-török határt a szír központi kormányzat fogja ellenőrizni, jelenleg orosz támogatással, így megszűnik a lehetőség a törökországi és a szíriai kurdok egységére.
Törökország pedig ismét időt nyert, hogy ne oldja meg saját belföldi kurd kérdését. Ami egyébként azt mutatja, a törökök képtelenek hosszú távon gondolkodni. De, végülis ezt csinálják immár 200 éve.
A szír kormány pedig hamarosan hozzákezdhet az ország északnyugati részében lévő, jelenleg immár egyetlen ellenzéki irányítás alatti rész visszaszerzésébe, Immár se a nyugat, se Törökország nem fog ebbe beleszólni.
oguz (délnyugati) - kb. 120 millió ember, fő terület: Törökország, Türkmenisztán, Azerbajdzsán, Irán, Moldova;
karluk (délkeleti) - kb. 40 millió ember, fő terület: Üzbegisztán, Afganisztán, Kína (Ujguria);
kipcsák (északnyugati) - kb. 70 millió ember, fő terület: Kazahsztán, Kirgizstán, Oroszország (Dél-Szibéria, Észak-Kaukázus, Krím, Volga-vidék), Üzbegisztán;
szibériai türk (északkeleti) - kb. 1 millió ember, fő terület: Kína, Oroszország (Szibéria);
ogur (bolgár) - kb. 1 millió ember, fő terület: Oroszország (Volga-vidék).
Az oguz (délnyugati) ághoz tartoznak: törökök, azeriek, türkmének, horaszaniak, gagauzok, Az azeriek és a horaszaniak siíta muszlimok, a gagauzok ortodox keresztények, a többiek szunnita muszlimok.
Fontos adat: az azeriekből több él Iránban, mint Azerbajdzsánban, Irán északnyugati részében a lakosság abszolút többsége azeri.
A gagauzok eredete vitatott. A két fő elmélet róluk:
a mai bolgár nép kialakulásakor a VII.-IX. sz. között azon ősbolgárok utódai, akik nem szlávosodtak el nyelvileg,
a XIII, sz. során Bulgáriába bevándorolt török csoport, mely felvette a kereszténységet, de nyelvileg megmaradt török.
A karluk (délkeleti) tartoznak: ujgurok, üzbégek. Vallás szunnita iszlám.
A kipcsák (északnyugati) ághoz tartoznak: balkárok, baskírok, karacsájok, karaimok, kazahok, karakalpakok, kirgizek, krimcsakok, kumikok (kunok), tatárok (beleértve krími tatárok és szibériai tatárok). A karaimok és a krimcsakok zsidók, mindenki más szunnita muszlim.
A szibériai türk (északkeleti) ághoz tartoznak a jakutok, a hakaszok, a tuvaiak, az altájok, s kis népek. A jakutok és a hakaszok ortodox keresztények, a tuvaiak buddhisták, az altájok az egyetlenek, ahol máig a fő vallás a hagyományos türk sámánizmus.
A többi szibériai türk népnél is vannak sámánisták, de kisebbségben. Ill. van ilyesmi más türk népeknél is, de ott csak afféle marginális modern divatként, nem megmaradt valós vallási hagyományként.
Az ogur (bolgár) ághoz egyedül a csuvasok tartoznak manapság. Történelmileg ide tartoztak a hunok, a kazárok, az avarok. Ortodox keresztények.
sámán dal feldolgozás
kísérlet Csuvasia fővárosában, a csuvas blogger lány útbaigazítást kér csuvasul egy ületközpont előtt: egyharmad nem érti, egyharmad érti, de csak oroszul tud válaszolni, egyharmad csuvasul válaszol
pár éve Oroszországan divat lett a Depsacito éneklése helyi nyelveken, az altájok se maradhattаk ki
Megint kiderült: Magyarországon csakis egy dolog van, ami megosztja a politikát,az ősi népi-urbánus vita.
S előbb-utóbb mindenki beáll valamelyik oldalra. Különösen látványos ez az urbánus oldalon: a mindenféle állítólag antiliberális, állítólag rendszkritikus, állítólag baloldal szemrebbenés nélkül áll be a nyugatos, liberális tábor mellé, amikor éles helyzet van. A népi oldalon ugyanez megvan kevésbé látványosan, hiszen a szélsőjobb is beáll a népiekhez.
Érdekes dolog: Magyarországon nulla jelentősége van a hagyományos jobb-bal ellentétnek.
S a jó hír: az urbánus oldal képtelen többséget elérni, bár sajnos ma is erős: 40 %-ot bármikor szerez. Ami akár egy választási győzelemre is elég lenne, ha összefognak, s az ellenoldal meg éppen elveszti önmagát.
Tegyük hozzá: ha ez egy parlamenti választás lett volna, akkor nagyjából a következő eredmény született volna, utána számoltam:
Fidesz: 122 mandátum,
DK - 28 mandátum,
Momentum - 19 mandátum,
MSZP - 15 mandátum.
Jobbik - 15 mandátum.
azaz a Fidesz bőven nyert volna, kétharmad nélkül. Egyszerűen csak kb. 10-zel több egyéni képviselőjelöltje lett volna az ellenzéknek, mint a tavalyi választáson.
Az uráli nyelcsaládhoz tartozó oroszországi nyelvek helyzete.
32 uráli nyelvet tartanak számon jelenleg (persze ez számolás kérdése is). Ezek közül a 3 nagy nyelvnek - magyar, finn, észt - és 9 kis nyelvnek a törzsterülete Oroszországon kívül van. A maradék 20 nyelv törzsterülete viszont Oroszország. Ezeket nézzük meg.
Tudni kell történelmileg, hogy a mai Oroszország európai részének északi fele legnagyobb részében uráli finnugor népek által volt lakott még 1000 éve, ez volt a többségi lakosság. Az orosz államalapítás - 862 - és az azt követő orosz nemzetalapítás tulajdonképpen úgy zajlott, hogy egy vékony viking vezető réteg uralma alatt a folyók mentén élő szláv törzsek egyesültek az erdőkben élő finnugor törzsekkel, lassan mindenki átvéve az orosz nyelvet.
Az orosz őskrónika szerint is úgy lett az orosz állam, hogy két szláv és két finnugor törzs elhívta a viking Rurikot, hogy uralkodjon felettük. Az állam első központja Novgorodban volt, ez akkoriban jelentős város volt, míg ma kisváros – nagyjából félúton fekszik a mai Moszkva és Szentpétervár között.
Az első orosz állam lakossága kb. fele-fele arányban lehetett szláv és finnugor, vékony viking uralkodó réteggel. A Rurik-dinasztia természetesen hamar elszlávosodott, ahogy ez a finnugor lakosság zömével is megtörtént. Szóval a mai uráli népek azok, akik nem vettek részt ebben az asszimilációban, nem lettek orosszá. Elsősorban azért, mert távolibb, nehezebben megközelíthető területeken éltek.
A nyelvek életerősségére van egy 13-fokú skála, ezt érdemes használni, röviden a skála fokozatai:
0 - a nyelvet széles körben használják a nemzetközi életben,
1 - a nyelvet országos szinten használják, az élet minden területén,
2 - a nyelvet regionális szinten használják, az élet minden területén,
3 - a nyelvet széles körben használják, az élet minden területén, a hivatalos állami használat kivételével,
4 - létezik az adott nyelven széleskörű oktatás, irodalom, a nyelvnek van sztendertizált változata,
5 - létezik sztendertizált változat, de elterjedése csak részleges, viszont nyelvfejlesztési politika van,
6a - a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra
6b - a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra, s beszélők aránya az életkorral csökken,
7 - a gyerekek még megtanulják a nyelvet szüleiktől, de már nem adják át azt saját gyerekeiknek,
8a - csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet,
8b - csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet, s csak egymás közt,
9 - a nyelv tudata van csak meg a közösségben, azt csak mint identitásuk elemekét használják néha, de a nyelv már senkinek se az anyanyelve,
10 - teljes kihalás állapota.
Először is azok a nyelvek, melyek olyan minimális számú beszélővel rendelkeznek, hogy a biztos kihalás vár rájuk
Ezek jó példája az izsór (ingerman). Az izsórok Ingria (a mai orosz-finn határvidék Ladoga-tó és Finn-öböl közti régiója) őslakossága. Ingriában a terület svéd uralom alá kerülése után a XVII. században a lakosság zöme lassan finn lett, a finn betelepülés miatt, majd pedig amikor 100 évvel később a terület orosz lett, jöttek az orosz betelepülők. Az izsórok zöme asszimilálódott, vagy finn vagy orosz lett, a finnektől a fő eltérés a vallási maradt: az izsórok hagyományosan ortodoxok. A nyelv annyira hasonlít a finnhez, hogy sokan eleve finn nyelvjárásnak tekintik. Az asszimilálódás utolsó fázisában vagyunk jelenleg, az anyanyelvi beszélők száma: 123, a nemzetiséghez tartozók száma: 266, a nyelv státusza: 8b. Ma már mindenki orosz vagy finn anyanyelvű.
Ami igaz az izsórokra, az a vótokra és a lüdökre is. A vótok a mai orosz-észt határvidéken vannak, a lüdök pedig Ingriától északkeletre. A lüd státusza 7, a vót státusza: 8b. A lüd anyanyelvi beszélők száma: 64, a vóté hivatalosan nem számolt (az orosz statisztika a karél nyelv részének tekinti) , becslések szerint 3-4 ezer. Itt is a teljes lakosság orosz vagy finn anyanyelvű a lüdöknél, míg a vótoknál orosz vagy észt.
A térség két relatíve nagyobb nyelve a karél és a vepsze, mindkettő nyelvi státusza jobb: 6b. Oroszországban karél anyanyelvű 25605 fő, vepsze anyanyelvű pedig 3613. Ismét elmondható: a teljes lakosság orosz anyanyelvű is, egy kisebb rész - az idősebbek - pedig finn anyanyelvű. A karélt sokan finn nyelvjárásnak tekintik.
A 10 lapp nyelv közül 3-nak a törzsterülete Oroszország,azon belül a Kola-félsziget északi része: akkala-lapp (státusza: 9), kildi-lapp (státusza: 8a), ter-lapp (státusza: 8b). Az anyanyelvi beszélők száma a kildi esetében 353 fő, a ter esetében 2 fő, az akkala esetében 0 fő (pár éve még 1 fő volt). Mindenki orosz anyanyelvű is.
Észak-Szibériában 5 szamojéd nyelv van, ezek adatai:
enyec: 43 anyanyelvi beszélő, státusza: 8a,
nyenyec: 21926 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b, két nyelvjárása annyi távoli egymástól, hogy azt sokan 2 külön nyelvként osztályozzák,
szölkup: 1023 anyanyelvi beszélő, státusza: 5,
kamasz: 0 anyanyelvi beszélő (pár éve halt meg az utolsó beszélő), státusza: 9,
nganaszán: 125 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b,
mindenki orosz anyanyelvű is, az enyecek használják a nganaszánt is.
Hogyan lehetséges, hogy ezeknek a nyelveknek egy része életképesebb? A magyarázat: ezeket olyan ritkán lakott, hatalmas területeken beszélik, ahová alig hat a külvilág, s ahol az emberek alapvetően ma is úgy élnek, mint évszázadokkal ezelőtt. El kell képzelni pl. egy Magyarországnál nagyobb méretű területet, párezer lakossal, ahol a lakosság 20-30 %-a egy-egy ilyen nyelvet beszél. Mint egy indián rezervátum az USA-ban, csak éppen egy hatalmas üres területen.
Vicces nyelviskola reklám: a nyenyec srác elmegy modern ruhában leánykérőbe, de ott kiderül nem beszél nyenyecül, csak oroszul. A lány ezért nemet mond neki. Majd 2 hónap múlva visszatér népviseletben, már nyenyecül beszélve. De sajnos még mindig nem sajátította el a nyenyec szokásokat: villát kér a sózott halhoz.
Ami a két obi-ugor nyelvet illeti, a helyzet menthetetlen. Státuszuk 6b, de nem is ez a gond, hanem a hatalmas nyelvjárási eltérések, az egyes nyelvjárások nem értik a másikat mindkét nyelven belül. Az asszimiláció hatalmas fokú. Oroszországban 12269 fő vallja magát manysinak, de csak 958 a manysi anyanyelvű, a hantiknál a nemzetiségi szám 30943 fő, az anyanyelvi beszélők száma pedig 9584. Ma már minden hanti és manysi orosz anyanyelvű, a hantik egy kisebb része pedig átvette a tatár nyelvet. (Anyanyelvi beszélőit tekintve a tatár Oroszország második legnagyobb nyelve, az orosz után.) A két népre a legnagyobb csapásnak ősterületük rendkívüli gazdagsága nyersanyagokban bizonyult, aminek hatására hatalmas mértékű betelepülés történt. A XX. sz. elején még a Magyarországnál kb. 5-ször nagyobb terület lakosságnak kb. negyede hanti és manysi volt, a század végére ez 2 %-ra csökkent. A betelepülők pedig elsősorban oroszok voltak, másodsorban tatárok és ukránok. A hatalmas iparosítás megsemmisítette nagy részben a lehetőséget a hagyományos életmódra.
Végére hagytam a 4 közepes méretű uráli népet: marik, mordvinok, komik, udmurtok: létszám, anyanyelvi beszélők száma, nyelv státusza:
marik: 547605 fő:
mezei mari - 365316 anyanyelvi beszélő, státusza: 4,
hegyi mari - 23062 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b;
az adott nemzetiség aránya saját eredeti földjén ma már kisebbségi, a legkisebb arány - 23 % - Komiföldön, a legnagyobb Mariföldön - 42 %,
nagy rész ténylegesen beszéli a nyelvet, de csak a falvakban, idősebbek között fordul elő az egynyelvűség, máshol mindenki orosz anyanyelvű is,
a nyelv hivatalos, de a gyakorlatban jelképes, kimerül a használata a törvényszövegek lefordításában és állami kétnyelvű feliratokban,
a nyelv használata fentieken kívül a közéletben gyakorlatilag nulla,
a nyelv használói családi nyelvként tekintenek rá, nincs igény másra,
a nyelv tannyelvként való használata az általános iskola alsó tgaozatán jelenik csak meg, ott se mindenhol (a legkisebb arány - 2 % - Komiföldöm van, a legnagyobb Mordvinföldön - 25 %),
az orosz tannyevű iskolákban a helyi nyelv csak tantárgy alsó tagozatban: kötelező jelleggel csak Komiföldön és Mariföldön volt 2018 előtt,
magasabb fokú oktatásban gyakorlatilag minden orosz tannyelvű
Tipikus helyzet a Komiföldi Parlament ünnepi ülése: az orosz himnusz után mindig megszólal a komi himnusz is, kint van mindkét zászló, de komiul csak 1 mondat hangzik el és az eskü 8:28-tól:
Jellemző a mordvinföldi helyzet, ahol tervbe volt véve a nyelv kötelező tantárgyként való bevezetése, ami ellen általános ellenkezés alakult ki, nem csak az oroszok, de a mordvinok jelentős része által is: a nyelvre a legtöbben úgy néznek mint valamilyen népviseletre: szép emlék a múltból, de ma már haszontalan dolog, a gyakori érv: "ne kényszerítsék a gyerekeket felesleges dolgokra, inkább tanuljanak angolul ugyanebben az óraszámban". Ami viszont érdekes: a nyelv lassú csökkenése mellett erősödik az identitás, a saját múltra való büszkeség. Kicsit mint az íreknél, akik nem hajlandóak írul tanulni, de büszke írek - persze a mordvin nyelv helyzete jobb, mint az íré, legalább jóval többen beszélik.
А mariknál a helyzet picit jobb - a legjobb a 4 nép közül -, de az alapvető jellemzők itt se másak. Egyszerűen kicsit nagyobb a nyelv iránt való érdeklődés, de itt is teljesen hiányzik a nyelvhasználat a magánszférán kívül.
ritka eset a nyelvhasználatra az állami szférán kívül: gyógyszertár Matiföld fővárosában, a "gyógyszertár" szó kiírva oroszul és mariul is
Problémát jelent az nyelvekről szóló 2018-as új orosz törvény, mely kimondja minden nyelv tanulásának önkéntességét. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kisebbségi nyelvek nem terjeszthetők kötelező tárgyak formájában. Ami viszont még egy pont, ami erősíti az egyébként hivatalos nyelvi státusz jelképességét.
El lehet mondani: a XXI. sz. végére egyetlen aktívan beszélt uráli nyelv se maradni Oroszországban, ez tűnik jelenleg a legvalószínűbb jövőnek.
Ezeket ajánlom:
udmurt feldolgozás - a fő énekesnővel láttam interjút, ahol elmondja "nehéz volt felkészülni a dalra, a nagyszüleim mind udmurtok, én nem beszélem a nyelvet"
