Az uráli nyelcsaládhoz tartozó oroszországi nyelvek helyzete.

32 uráli nyelvet tartanak számon jelenleg (persze ez számolás kérdése is). Ezek közül a 3 nagy nyelvnek - magyar, finn, észt - és 9 kis nyelvnek a törzsterülete Oroszországon kívül van. A maradék 20 nyelv törzsterülete viszont Oroszország. Ezeket nézzük meg.

Tudni kell történelmileg, hogy a mai Oroszország európai részének északi fele legnagyobb részében uráli finnugor népek által volt lakott még 1000 éve, ez volt a többségi lakosság. Az orosz államalapítás - 862 - és az azt követő orosz nemzetalapítás tulajdonképpen úgy zajlott, hogy egy vékony viking vezető réteg uralma alatt a folyók mentén élő szláv törzsek egyesültek az erdőkben élő finnugor törzsekkel, lassan mindenki átvéve az orosz nyelvet.

Az orosz őskrónika szerint is úgy lett az orosz állam, hogy két szláv és két finnugor törzs elhívta a viking Rurikot, hogy uralkodjon felettük. Az állam első központja Novgorodban volt, ez akkoriban jelentős város volt, míg ma kisváros – nagyjából félúton fekszik a mai Moszkva és Szentpétervár között.

Az első orosz állam lakossága kb. fele-fele arányban lehetett szláv és finnugor, vékony viking uralkodó réteggel. A Rurik-dinasztia természetesen hamar elszlávosodott, ahogy ez a finnugor lakosság zömével is megtörtént. Szóval a mai uráli népek azok, akik nem vettek részt ebben az asszimilációban, nem lettek orosszá. Elsősorban azért, mert távolibb, nehezebben megközelíthető területeken éltek.

A nyelvek életerősségére van egy 13-fokú skála, ezt érdemes használni, röviden a skála fokozatai:

• 0 - a nyelvet széles körben használják a nemzetközi életben,
• 1 - a nyelvet országos szinten használják, az élet minden területén,
• 2 - a nyelvet regionális szinten használják, az élet minden területén,
• 3 - a nyelvet széles körben használják, az élet minden területén, a hivatalos állami használat kivételével,
• 4 - létezik az adott nyelven széleskörű oktatás, irodalom, a nyelvnek van sztendertizált változata,
• 5 - létezik sztendertizált változat, de elterjedése csak részleges, viszont nyelvfejlesztési politika van,
• 6a - a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra
• 6b - a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra, s beszélők aránya az életkorral csökken,
• 7 - a gyerekek még megtanulják a nyelvet szüleiktől, de már nem adják át azt saját gyerekeiknek,
• 8a - csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet,
• 8b - csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet, s csak egymás közt,
• 9 - a nyelv tudata van csak meg a közösségben, azt csak mint identitásuk elemekét használják néha, de a nyelv már senkinek se az anyanyelve,
• 10 - teljes kihalás állapota.

Először is azok a nyelvek, melyek olyan minimális számú beszélővel rendelkeznek, hogy a biztos kihalás vár rájuk

Ezek jó példája az izsór (ingerman). Az izsórok Ingria (a mai orosz-finn határvidék Ladoga-tó és Finn-öböl közti régiója) őslakossága. Ingriában a terület svéd uralom alá kerülése után a XVII. században a lakosság zöme lassan finn lett, a finn betelepülés miatt, majd pedig amikor 100 évvel később a terület orosz lett, jöttek az orosz betelepülők. Az izsórok zöme asszimilálódott, vagy finn vagy orosz lett, a finnektől a fő eltérés a vallási maradt: az izsórok hagyományosan ortodoxok. A nyelv annyira hasonlít a finnhez, hogy sokan eleve finn nyelvjárásnak tekintik. Az asszimilálódás utolsó fázisában vagyunk jelenleg, az anyanyelvi beszélők száma: 123, a nemzetiséghez tartozók száma: 266, a nyelv státusza: 8b. Ma már mindenki orosz vagy finn anyanyelvű.

Ami igaz az izsórokra, az a vótokra és a lüdökre is. A vótok a mai orosz-észt határvidéken vannak, a lüdök pedig Ingriától északkeletre. A lüd státusza 7, a vót státusza: 8b. A lüd anyanyelvi beszélők száma: 64, a vóté hivatalosan nem számolt (az orosz statisztika a karél nyelv részének tekinti) , becslések szerint 3-4 ezer. Itt is a teljes lakosság orosz vagy finn anyanyelvű a lüdöknél, míg a vótoknál orosz vagy észt.

A térség két relatíve nagyobb nyelve a karél és a vepsze, mindkettő nyelvi státusza jobb: 6b. Oroszországban karél anyanyelvű 25605 fő, vepsze anyanyelvű pedig 3613. Ismét elmondható: a teljes lakosság orosz anyanyelvű is, egy kisebb rész - az idősebbek - pedig finn anyanyelvű. A karélt sokan finn nyelvjárásnak tekintik.

A 10 lapp nyelv közül 3-nak a törzsterülete Oroszország,azon belül a Kola-félsziget északi része: akkala-lapp (státusza: 9), kildi-lapp (státusza: 8a), ter-lapp (státusza: 8b). Az anyanyelvi beszélők száma a kildi esetében 353 fő, a ter esetében 2 fő, az akkala esetében 0 fő (pár éve még 1 fő volt). Mindenki orosz anyanyelvű is.

Észak-Szibériában 5 szamojéd nyelv van, ezek adatai:

• enyec: 43 anyanyelvi beszélő, státusza: 8a,
• nyenyec: 21926 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b, két nyelvjárása annyi távoli egymástól, hogy azt sokan 2 külön nyelvként osztályozzák,
• szölkup: 1023 anyanyelvi beszélő, státusza: 5,
• kamasz: 0 anyanyelvi beszélő (pár éve halt meg az utolsó beszélő), státusza: 9,
• nganaszán: 125 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b,

mindenki orosz anyanyelvű is, az enyecek használják a nganaszánt is.

Hogyan lehetséges, hogy ezeknek a nyelveknek egy része életképesebb? A magyarázat: ezeket olyan ritkán lakott, hatalmas területeken beszélik, ahová alig hat a külvilág, s ahol az emberek alapvetően ma is úgy élnek, mint évszázadokkal ezelőtt. El kell képzelni pl. egy Magyarországnál nagyobb méretű területet, párezer lakossal, ahol a lakosság 20-30 %-a egy-egy ilyen nyelvet beszél. Mint egy indián rezervátum az USA-ban, csak éppen egy hatalmas üres területen.

Vicces nyelviskola reklám: a nyenyec srác elmegy modern ruhában leánykérőbe, de ott kiderül nem beszél nyenyecül, csak oroszul. A lány ezért nemet mond neki. Majd 2 hónap múlva visszatér népviseletben, már nyenyecül beszélve. De sajnos még mindig nem sajátította el a nyenyec szokásokat: villát kér a sózott halhoz.

Ami a két obi-ugor nyelvet illeti, a helyzet menthetetlen. Státuszuk 6b, de nem is ez a gond, hanem a hatalmas nyelvjárási eltérések, az egyes nyelvjárások nem értik a másikat mindkét nyelven belül. Az asszimiláció hatalmas fokú. Oroszországban 12269 fő vallja magát manysinak, de csak 958 a manysi anyanyelvű, a hantiknál a nemzetiségi szám 30943 fő, az anyanyelvi beszélők száma pedig 9584. Ma már minden hanti és manysi orosz anyanyelvű, a hantik egy kisebb része pedig átvette a tatár nyelvet. (Anyanyelvi beszélőit tekintve a tatár Oroszország második legnagyobb nyelve, az orosz után.) A két népre a legnagyobb csapásnak ősterületük rendkívüli gazdagsága nyersanyagokban bizonyult, aminek hatására hatalmas mértékű betelepülés történt. A XX. sz. elején még a Magyarországnál kb. 5-ször nagyobb terület lakosságnak kb. negyede hanti és manysi volt, a század végére ez 2 %-ra csökkent. A betelepülők pedig elsősorban oroszok voltak, másodsorban tatárok és ukránok. A hatalmas iparosítás megsemmisítette nagy részben a lehetőséget a hagyományos életmódra.

Végére hagytam a 4 közepes méretű uráli népet: marik, mordvinok, komik, udmurtok: létszám, anyanyelvi beszélők száma, nyelv státusza:

• marik: 547605 fő:
  • mezei mari - 365316 anyanyelvi beszélő, státusza: 4,
  • hegyi mari - 23062 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b;
• mordvinok: 744237 fő - 431692 anyanyelvi beszélő (kétharmad erzja, egyharmad moksa):
  • erzja - státusza: 5,
  • moksa - státusza: 6b;
• komik: 228235 fő:
  • komi-permják - 63106 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b.
  • komi-zürjén - 15609 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b;
• udmurtok: 552299 fő, ebből: 324338 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b.

Ami mind a 4 népre jellemző:

• az adott nemzetiség aránya saját eredeti földjén ma már kisebbségi, a legkisebb arány - 23 % - Komiföldön, a legnagyobb Mariföldön - 42 %,
• nagy rész ténylegesen beszéli a nyelvet, de csak a falvakban, idősebbek között fordul elő az egynyelvűség, máshol mindenki orosz anyanyelvű is,
• a nyelv hivatalos, de a gyakorlatban jelképes, kimerül a használata a törvényszövegek lefordításában és állami kétnyelvű feliratokban,
• a nyelv használata fentieken kívül a közéletben gyakorlatilag nulla,
• a nyelv használói családi nyelvként tekintenek rá, nincs igény másra,
• a nyelv tannyelvként való használata az általános iskola alsó tgaozatán jelenik csak meg, ott se mindenhol (a legkisebb arány - 2 % - Komiföldöm van, a legnagyobb Mordvinföldön - 25 %),
• az orosz tannyevű iskolákban a helyi nyelv csak tantárgy alsó tagozatban: kötelező jelleggel csak Komiföldön és Mariföldön volt 2018 előtt,
• magasabb fokú oktatásban gyakorlatilag minden orosz tannyelvű

Tipikus helyzet a Komiföldi Parlament ünnepi ülése: az orosz himnusz után mindig megszólal a komi himnusz is, kint van mindkét zászló, de komiul csak 1 mondat hangzik el és az eskü 8:28-tól:

Jellemző a mordvinföldi helyzet, ahol tervbe volt véve a nyelv kötelező tantárgyként való bevezetése, ami ellen általános ellenkezés alakult ki, nem csak az oroszok, de a mordvinok jelentős része által is: a nyelvre a legtöbben úgy néznek mint valamilyen népviseletre: szép emlék a múltból, de ma már haszontalan dolog, a gyakori érv: "ne kényszerítsék a gyerekeket felesleges dolgokra, inkább tanuljanak angolul ugyanebben az óraszámban". Ami viszont érdekes: a nyelv lassú csökkenése mellett erősödik az identitás, a saját múltra való büszkeség. Kicsit mint az íreknél, akik nem hajlandóak írul tanulni, de büszke írek - persze a mordvin nyelv helyzete jobb, mint az íré, legalább jóval többen beszélik.

А mariknál a helyzet picit jobb - a legjobb a 4 nép közül -, de az alapvető jellemzők itt se másak. Egyszerűen kicsit nagyobb a nyelv iránt való érdeklődés, de itt is teljesen hiányzik a nyelvhasználat a magánszférán kívül.

Problémát jelent az nyelvekről szóló 2018-as új orosz törvény, mely kimondja minden nyelv tanulásának önkéntességét. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kisebbségi nyelvek nem terjeszthetők kötelező tárgyak formájában. Ami viszont még egy pont, ami erősíti az egyébként hivatalos nyelvi státusz jelképességét.

El lehet mondani: a XXI. sz. végére egyetlen aktívan beszélt uráli nyelv se maradni Oroszországban, ez tűnik jelenleg a legvalószínűbb jövőnek.

Ezeket ajánlom:

Budapest elesett. Soros bebicikizik a városházára. Lesz szivárványos tölcséren át mocsok zúdítva a városra, s kifosztás.

Úgy tűnik érzik a választási vereségüket Sorosék egyik legaljasabb csicskásai, a Kolozsszaros című blog szerkesztősége, így a következőket siettek közölni.

Az én cikk egy masszív magyarellenes tombolás, csak egy részét emelem ki:

A volt Szovjetúnió 19 utódállamában (15 hivatalos + 4 egyéb) mi ma az orosz nyelv helyete? Oroszországot természetesen kivettem, azaz a többi 18-at vizsgálom csak.

Hivatalos státusz szerint:

• az orosz nyelv nem rendelkezik semmilyen hivatalos státusszal a következő országokban: Azerbajdzsán, Észtország, Grúzia, Karabah, Lettország, Litvánia;
• az orosz hivatalosan elismert kisebbségi nyelv: Moldávia, Örmányország, Ukrajna;
• az orosz hivatalos "második nyelv": Abházia, Kazahsztán, Kirgizsztán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán;
• az orosz hivatalos nyelv: Belarusz, Dél-Oszétia, Transznisztria.

A volt Szovjetúnió 4 jól elhatárolható övezetre osztható orosz nelvi szempontól: Kaukázus, Baltikum, Közép-Ázsia, szláv területek.

Miért fontos? Ahol az oroszhoz közeli rokonnyelveket beszélt a lakosság, ott az orosz hatása automatikus volt. Továbbá ott, ahol a kulturális, műveltségi szinte alacsonyabb volt az oroszénál, ott is sokkal jobban tudott hatást kifejteni az orosz nyelv mind a szovjet időszakban, mind előtte.

Fontos tudni, ezek a ma Oroszországon kívüli területek mikor kerültek orosz fennhatóság alá. Nagyjából elmondható a következő:

• a mai ukrán, belarusz, litván területek legnagyobb része a XVII. sz-tól a XVIII. sz. közepéig lettek orosz területek,
• a mai lett és észt területek a XVIII. sz. első felében kerültek Oroszországhoz,
• a mai Közép-Ázsia a XIX. sz. második felében lett orosz terület, kivéve a mai Észak-Kazahsztánt, mely még a XVIII. szűzadban lett orosz,
• a mai Dél-Kaukázus megszerzése a XIX. sz. elejétől annak 70-es éveig zajlott.

A mai 3 nagyobb kakázusi államban az orosz a szovjet időkben is idegen nyelvnek számított, azaz a nem orosz lakosság anyanyelve saját nemzetiségének nyelve volt. A lakosság nagy része, s a városi lakosság pedig szinte teljes egészében, beszélt oroszul is, de nem saját nemzetoségi myelve helyett, hanem mellette.

Sose létezett olyasmi, hogy az orosz kiszorítota volna helyi nyelvet. Emiatt ma sincs harc az orosz nyelv ellen, azaz ma is népszerű, gyakran tanult idegen nyelv.

Mind Azernajzdsánra, mind Grúziára, mind Örmányországra igaz ma:

• az orosz lakosság aránya minimális (1-2 %),
• a hivatalos nyelv - azeri, grúz, ill. örmány - szerepe tényleges, azaz minden szinten használatos, mind a magánéletben, mind a közéletben,
• az orosz anyanyelvűek aránya minimális, de a lakosság kb. fele beszél oroszul, a városokban szinte mindenki,

Ami a 3 kisebb kaukázusi államot illeti a helyzet egészen más.

Ezek közül Karabah külön kezelendő, gyakorlatilag Örmányország részének tekinthető nyelvileg, ugyanaz igaz rá, ami Örményországra. A lakosság tulajdonképpen 100 %-a örmény ott.

A másik lettőre viszont igaz, hogy az orosz hatás sokkal erősebb volt. Itt ugyanis a lakosság a grúz hatás ellenében választotta az orosz védelmet.

Abháziában a lakosség alig fele abház, s az abházok egyharmada is orosz anyanyelvű. Gyakorlartilag az egész lakosság beszél oroszul. vagy anyanyelvként vagy második nyelvként. Az orosz és az abház nyelv is hivataos, de a valóságban az orosz hatalmas elsőbbséget élvez.

Dél-Oszétiában a lakosság 90 %-a oszét, de csak oszét anyanyelvű már csak a legidősebb falusiak között akad, a városi lakosság egy jelentős része egyáltalán nem beszél oszétul, csak oroszul. Hivatalos myelv az orosz és az oszét, de ténylegesen az oszét egyfajta ünnepélyes szerepet játszik, azaz a hivatalos feliratokat kiírják mindkét nyelven, a jogszabályok megjelennek mindkét nyelven, de a valós állami élet oroszul zajlik.

Míg az abház esetében annak szerepének növelése a cél, az oszét esetében a nyelv szimpla fennmaradása.

A 3 balti köztársaság 2 részre ostható. Észtországban és Lettországban az orosz lakosság aránya 25-30 %, míg Litvániában alig 2 %. Lettországban és Észtországban a lakosság 40 %-a orosz anyanyelvű, Litvániában 10 %. A nem orosz anyanyelvűek kb. 60 %-a mind a három országban beszél oroszul, az arány az életkorral csökken.

A Baltikumban a helyzet annyiban azonos a kaukézusival, hogy az orosz a szovjet időkben is idegen nyelvnek számított, azaz a nem orosz lakosság anyanyelve saját nemzetségének nyelve volt. A lakosság nagy része beszélt oroszul is, de nem saját nemzetiségi myelve helyett, hanem mellette. Az orosz hatása a nagyszámú orosz lakosságnak tudható be. De sose létezett olyasmi, hogy az orosz kiszorítota volna helyi nyelvet. A szovjet időben is pl. a helyi nyelvű iskolarendszer volt a domináns, nem az orosz tannyelvű.

Jelenleg mindhárom országban - de elsősőorban Észtorszában és Lettországban - hisztériáig menő harc folyik az orosz nyelv ellen. Ennek oka azonban nem a saját nyelv védelme, hanem harc az orosz kisebbség ellen, ill. külpolitikai okú. Európában egyedülálló az ottani helyzet: a lakosság 30-40 %-ának anyanyelve idegen nyelvnek számít jogilag.

Közép-Ázsiáról nemrég írtam. Kazahsztánban a lakosság negyede orosz, a többi 4 államban 1-3 % közti arányú. Mindegyik országban az orosz széleskörűen használt, a nem orosz lakosság körében is, ismerete szélesen elterjedt ma is: a nem-orosz lakosság 70-80 %-a is beszél oroszul.

Eekben az országokban is van egyfajta harc az orosz ellen, de ennek az oka itt valóban az, hogy a saját nyelv erősödjön az orosz dominanciája ellen, s nem cél az orosz eltüntetése, csak második helyre utasítása. Különösen létező probléma ez Kazahsztánban, ahol a lakosság nagyobb aránya beszél oroszul, mint kazahul, s ez nem csak az orosz kisebbség miatt van: a kazah nemzetiségűek egy része is jobban tud oroszul, mint kazahul. Idegen nyelvként pedig az orosz tanulása ma is rendkívül népszerű.

Ennek része az írásrendszerek reformja. Az 5 országból 4-ben (Tadzsikisztán a kivétel) mindenhol áttértek vagy jelenleg térnek át a cirill ábécéről a latin ábécére.

A legnagyobb probléma mindenhol a társégen az a történelmi örökség, hogy a társadalom felsőbb rétegébe való felemelkedés automatikusan az orosz nyelven való beszélést jelentette, míg a helyi nyelv megmaradt amolyan családi, falusi nyelvnek. Enek máig nyoma van, pl. a felsőoktatásban az egész társégben: Tadzsikisztánban pl., ahol alig van orosz lakosság, az egyetemeken a tanítás 30 %-ban orosz nyelven zajlik, Kazahsztánben pedig ez az arány egyenesen 70 %.

A két volt szláv köztársaságban és Transznisztriában a helyzet egészen más. Az itteni nyelvek az orosz közeli rokonai, a nyelvjárások egymásba folynak, nem is lehet pontosan megmondani pl. hogy meddig ukrán és mettől orosz egy adott nyelvjárás.

Ma Belaruszban gyakorlatlg egyáltalán nem létezik olyan népesség, mely ne tudna oroszul anyanyelvi szinten. Az orosz mindenkinek az anyanyelve, a kérdés csak az, hogy kinek ananyelve a belarusz is (nagyjából a lakosság felének), de a belarusz anyanyelvűeknek is alig a 10 %-a használja a belaruszt minden élethelyzetben. Az oktatásban is az orosz a tannyelv a esetek 90 %-ában.

Tessék elképzelni, hogy a Magyar Televíziónak van 5 csatornája, ezek közül 4 németül sugároz, de az egyik részben magyarul, ez amolyan magyar hagyományokat ápoló nyelvvédő csatorna, sok ott a néptánc, a népzene, dokumentumfilmek, rajzfilmek gyerekeknek. S ezen a csatornán van egy "Magyarul beszélünk!" nevű vetélkedő, ahol a magyar nemzetiségű játékosok azon vetékednek ki tud jobban magyarul. A műsorvezető magyarul beszél, ami a résztvevőknek nem mindig sikerül hibátlanul, néha német szavakat kevernek bele beszédükbe. A műsorban bemutatnak képeket, pl. egy karórát, s a versenyzőknek meg kell mondaniuk, mi a tárgy neve magyarul. Majd nehezebb feladatok jönnek: német mondatokat kell magyarra fordítani. A zsüri - magyar nyelvvel foglalkozó nyelvész - meg dönt, kinek a válasza helyes. Ugye vicces történet? De nem Belaruszban, csak a német helyett orosz, s a magyar helyett belarusz szavakkal helyettesítve. Íme a vetélkedő egyik adása:

Ukrajnában a helyzet nnyiban másabb, hogy az ukrán nyelv szerepe erősebb a belaruszénál, az ország legnyugatibb részén - a volt lengyel részeken - létezik olyan ukrán lakosság, melynek csak az ukrán az anyanyelve, de az ország középső részén mindenki kétnyelvű, keleten pedig az ukrán egyenesen idegen nyelvnek számít, nem csak az orosz kisebbség, hanem a ukrán nemzetiségűek körében is.

Trannsztriáról csak annyit mondok, a lakosság háromnegyede orosz és oroszajkú ukrán nemzetiségű. A gyakorlatban minden orosz nyelvű, a másik két hivatalos nyelv - ukrán és román - használata jelképes.

Maradt még Moldávia. A lakosság 75 %-a román, s a lakosság 80 %-a beszéli a románt. A kisebbségek: jellemzően orosznyelvűek, bár az orosz nemzetiség alig 3-4 %-ot tesz ki. Gyakorlatilag a teljes lakosság beszél oroszul, az orosz a közvetítő nyelv az egyes nemzetiségek között.

Sokat foglalkoztam azzal a kérdéssel, miért van stabil, állandó piaca a prostitúciónak.

Mert nekem személyesen sose volt erre igényem.

A következőkre jutottam, íme a fő okok amiért valaki prostituált szolgáltatást vásárol:

• fiatal gyerek, tapasztalatot akar szerezni,
• beteg, idős, fogyatékos ember, aki képtelen normál partnert szerezni magának,
• van valamilyen titkos vágya, amit nem mer bevallani normál partnerének, de azt szeretné valahogy kiélni,
• normál partnerét már nem szereti, de elválni se akar tőle, viszont nem elégíti ki,
• izgatja a gondolat, hogy idegen nővel csinálhatja,
• gazdag, hatalmas ember, aki úgy érzi, ezzel is bizonyítja saját nagyságát.

Az első kettőre azt mondom: hát, legyen oké. A középső kettőre: inog a lég. Az utolsó kettőre: gyomorforgató.

A népek szeretik a saját önazonosságukat régiséggel erősíteni.

Azaz nem elégedettek saját létező történelmükkel, hanem pluszban kitalálnak még pár hosszú évszázadot, évezredet.

A magyar népben ez a áltudományos őstörténetben és ősnyelvészetben jelenik meg, lásd a sumérok de facto magyarok, ill. a magyar az emberiség "ősnyelve". A magyaroknál mindez szerencsére eléggé marginális.

Ma csak azok a népek nem csinálják ezt, akiknek a valós történelme tényleg hosszabb másokénál. Mondjuk egy kínai vagy egy perzsa vagy egy görög nincs miért fantáziáljon, mikor fantázia nélkül is mindenki tudja, ősibbek a legtöbb más népnél.

Mindez persze nem új jelenség, a korábbi korokban is így volt ez. Mindenki azt mondta magáról, ő már a világ kezdete óta megvan. Az ókorban volt egy nagy kivétel: a zsidók. Míg mindenki azt mondta, ők a legősibbek, a ravasz zsidók ezzel teljesen szembemenve, azt állították: ők a legújabbak, s egyáltalán nem is léteztek korábban.

Igen, ez tény, bár szembemegy azzal a népszerű tévhittel, hogy a Biblia szerint Ádám és Éva zsidók voltak. Nem, nem voltak. A Biblia és a zsidó mitológia szerint Ádám és Éva nem voltak zsidók, hiszen a legelső zsidó Ábrahám, s az ő leszármazottai közül is csupán az egyik fiának, Izsáknak a leszármazottai a zsidók, sőt Izsák leszármazottai közül is csak Jákobnak a leszármazottai. Ábrahám pedig valamikor az i. e. XX. században élt. S a zsidók nem ma kezdték állítani ezt, amikor 4000 év történelem szép teljesítmény már, hanem még 3000-3500 éve, amikor csak pár évszázados volt a történelmük.

Szóval a régiségi vetélkedőben jöttek a zsidók, s "bevallották", ők az utolsó helyezettek, a legkevésbé régi nép, majd megjegyezték, miért is kellene a legrégibbnek lenni?

Nagyon ügyes módszer: ha nem tudsz nyerni egy játékban, változtass a játék szabályain.

Ennek leképezése Dávid és Góliát története. A minta annyira nagyszerű és népszerű lett, hogy ma már tele minden a hatalmas felett győzelmet arató kicsi történetével.

A ballib ostobaság új csúcsa a Kolozsszarosban: a szerző nem érti Radnótit, s Radnóti pozitív említését negatívumnak értékeli, sőt zsidózásnak minősíti.

Nem tud olvasni a szerző? Vagy csak reflexből ismétli a 90-es évek ballib slágertémáját.

Ismerve sajnos jól a Kolozsszaros szerzőinek szintjét, ez sokkal inkább butaság. Sötét liberális butaság, melyet persze tovább hergel a magyarellenes gyűlölet. S pont a legnagyobb magyar költővel takarózva.

Atya Isten! Csak a kommentek lesznek szemetebbek (ez a jóslatom, mert amikor ezt leírom, még nulla a kommentek száma).

Mindenkit az alapján kell megítélni, amit ő maga állít. Nyilván nem csak ez alapján, mert vannak általános értékek is a világon, dehát kevés politikus tagadja ezeket, legalábbis nyíltan.

Szóval ha mondjuk egy liberális drogozik meg felevonul a homokmeneten, akkor az hiteles magatartás. Persze nem fogunk rá szaazni, dehát akkor se szavaznánk rá, ha nem drogozna és nem vonulna fel a homokmeneten. De azzal nem lehet az ilyen embert vádolni, hogy inkoherens, szemforgató, hazug alak.

Hibázni persze mindenki hibázhat, nem lehet tökéletességet megkövetelni senkitől. De ha az ember lebukik, akkor a hiteles magatartás a nyilvános bocsánatkérés. Nem, nem kell feltétlenül lemondani, visszavonulni, de bocsánatot kérni igen.

Ilyen egyszerű ez.

A volt szovjet Közép-Ázsia az az 5 mai független állam, mely a Szovjetúnió összeomlása előtt annak része volt mint tagköztársaság: Kazahsztán Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán.

A terület mai lakossága kb. 72 millió fő. Az etnikai arányok:

• 43 % üzbég,
• 17 % kazah,
• 12 % tadzsik,
• 9 % orosz,
• 7 % kirgiz,
• 6 % türkmén,
• és 6 % minden egyéb kisebb nép, melyek közül a tatárok 0,9 %, a karakalpakok 0,8 %, az ukránok 0,7 %, az ujgurok 0,5 %.

A mai határok az 1936-os sztálini szovjet közigazgatási reform maradványai. A Szovjetúnió hivatalos megalakulásakor (1922) az egész régió az orosz köztársaság része volt, kivéve az akkor még független Hivát és Buharát, ez a két államot Oroszország 1873-ban hódította meg, de nem lettek hivatalosan anektálva, hanem az orosz cár gyámsága alatt álló állami státuszt kaptak. Azonban mindkét államban megtörtént 1920-ban a kommunista hatalomátvétel, majd 1924-ben hivatalosan is a Szovjetúnió része lettek: Buhara fel lett osztva a türkmén és az üzbég köztársaság között - ma a terület Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tadzsikisztán része -, Hiva pedig az üzbég , a türkmén és az orosz köztársaság között - ma a terület Türkmenisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán része -.

A üzbég és a türkmán tagköztársaság ugyanebben az évben - 1924 - lett létrehozva, az orosz tagköztársaság részeiből. 1929-ben az üzbég köztársaság egy részéből lett a tadzsik köztársaság. Végül 1936-ban meg lett alakítva a kazah és a kirgiz tagköztársaság is, mindkettő az orosz köztársaság területéből.

1936 után Közép-Ázsiaban az 5 szovjet tagköztársaság közötti harárok esetében csak apró kiigazítások voltak, elsősorban gazdaságtervezési okból, mivel mindennek politikai jelentősége akkor kb. nulla volt.

Lássuk a jelenlegi helyzetet.

Türkmenisztán. A lakosság 79 %-a türkmén, 9 %-a üzbég, 3-3 %-a orosz és kazah. A helyzet kivételes: gyakorlatilag nem léteznek etnikai problémák. Az ország igyekszik a függetlenség óta lecsökkenteni az orosz nyelv szerepét, a hivatalos életben minden türkménül van, de a városi lakosság zöme ma is beszél oroszul, s az különböző nemzetiségek közös nyelve is az orosz. Ez az üzbégek és a türkmének közti kapcsolat esetében is így van, mert bár mindkét nyelv türk, a türkmén a délnyugati türk ághoz, az üzbég pedig az északnyugati türk ághoz tartozik, s bár van köztük bizonyos kölcsönös megértés, az alacsony fokú.

Kb. 1 millió türkmén él Iránban és Afganisztánban, az türkmén-iráni és a türkmén-afgán határ másik oldalán. A hírekben manapság gyakran szereplő szíriai türkmének nem türkmének, ez csak névegyezés, egyszerűen Szíriában türkménnek nevezik a szíriai török kisebbséget.

Üzbegisztán. A lakosság 83 %-a üzbég, 4-4 %-a tadzsik és orosz, 3 %-a kazah, 2 %-a karakalpak, 1 %-a tatár. Ezek közül az üzbég-tadzsik viszony a legrosszabb, gazdasági, részben kisebbségi okokból, pl. a tadzsik kormány szerint az üzbegisztáni tadzsikok száma a hivatalos számnál 3-4-szer magasabb. Máig nincs mindenhol pontosan kijelölve a tadzsik-üzbég határ vonala, egyes részeken el van aknásítva a határövezet.

Az egyetlen hivatalos nyelv az üzbég, de a gyakorlatban minden kétnyelvű: üzbég és orosz. A üzbég lakosság legnagyobb része oroszul is tud. Az üzbég kölcsönösen érthető az ujgur nyelvvel.

Afganisztán északkeleti része üzbég többségű, Afganisztán lakosságának kb. 10 %-a üzbég.

Az ország nyugati része a karakalpak autonóm terület, ahol a lakosság kétharmada karakalpak és kazah. A karakalpak a hatodik legnagyobb helyi nép Közép-Ázsiában, mely azonban létszámban elmarad az első öttől, így nem kapott önálló tagköztársasági státuszt a szovjet korban. A karakalpak a kazah közeli rokonnyelve, kölcsönösen érthetők.

Kirgizisztán az egyetlen a térségben, mely megpróbát szakítani az orosz orientációval. 2005-ban nyugatpárti puccs távolította el az oroszpárti vezetést. Azonban a 2010-es ellenpuccs eltávolította a nyugatpárti vezetést, visszaállítva a korábbi helyzetet. Mindettől függetlenül, a kazah-kirgiz viszony minden időben a lehető legjobb volt, annak ellenére, hogy Kazahsztán mindig oroszpárti orientációt folytatott.

A lakosság 73 %-a kirgiz, 15 %-a üzbég, 6 %-a orosz, 1 %-a ujgur. A kirgiz és a kazah közeli rokonok, kölcsönösen érthetők. Eleve a két nap eredete azonos, korábban a kazahokat kirgizeknek nevezték, míg a szűkebb értelemben vett kirgizeket fekete kirgizeknek.

Az üzbég-kirgiz viszony messze a legrosszabb az egész térségben. Az 1936-os közigazgatási reform egyes szintiszta üzbég területeket Kirgizisztánhoz csatolt, Ezen a területen két ízben is - 1990 és 2010 - gyakorlatilag polgárháború zajlott az üzbég és a kirgiz lakosság között, többszáz halálos áldozattal, százezres menekülthullámmal.

Kazahsztán a térség legnagyobb országa (de lakosságszámban csak a második). Ez a legoroszabb állam a térségben, a lakosság 24 %-a orosz. A többi: 61 % kazah, 3-3 % üzbég és ukrán, 2 % ujgur, 1 % tatár.
Gyakorlatilag nem léteznek etnikai problémák, sem komoly viszály más állammal.

Az egyetlen ország a térségben, mely hivatalosan is kétnyelvű: kazah és orosz. Az orosz máig nagyobb szerepet játszik, mint a kazah. Az orosz lakosság nagy része egyáltalán nem beszéli a kazah nyelvet.

A nyelv érzékeltetésére:

Tadzsikisztán. A lakosság 84 %-a tadzsik, 14 %-a üzbég. Az egyetlen a térségben, ahol gyakorlatilag nincs orosz lakosság, a Szovjetúnió szétesése utáni polgárháborúban szinte a teljes orosz lakosság elvándorolt. Ennek ellenére az orosz nyelv szinte azonos szinten használatos a tadzsikkal, ennek oka az üzbég kisebbség is, mellyel a közös nyelv az orosz. A tadzsik az egyetlen államnyelv a térségben, mely nem a türk nyelvcsaládhoz tartozik. A tadzsik a perzsa nyelv 3 nyelvjárásnak egyike (fárszi, dari, tadzsik), így kölcsönösen természetesen érthető az iráni perzsával.

Afganisztánban több tadzsik él, mint Tadzsikisztánban, Afganisztán lakosságának majdnem 30 %-a tadzsik.

Ami az 5 ország életszínvonalát illeti, az eltérés hatalmas. Kazahsztán messze a leggazdagabb, az átlag életszínvonal eléri az EU legszegényebb országaiét, a kazah életszínvonal kb. a román és a bolgár szintjén van. Türkmenisztán kb. a magyar szint 70 %-án áll, Üzbegisztán a 40 %-án, Tadzsikisztán és Kirgizisztán pedig a 20 %-án.

Ha az átlagbéreket nézzük, a következő az eredmény. A bolgár országos nettó átlagbér jelenleg 163 ezer Ft (330 Ft/euró árfolyamon számítva), míg Magyarország esetében ez a szám 239 ezer Ft.

Bulgáriában a régiós eltérések nagyobbak, mint Magyarországon. Magyarországon a legszegényebb régióban az átlagbér 164 ezer, a leggazdagabbban pedig 299 ezer. Ugyanez Bulgária esetében 108 ezer és 222 ezer.

Mindkét ország esetében sajátosság, hogy a medián bér jelentősen elmarad az átlagtól. Magyarországon a medián nettó bér a nettó átlag 73 %-a, Bulgáriában még kevesebb: 70 %. Azaz mindkét országra igaz, hogy az emberek többsége számára az átlagbér álom. De mivel a két arány közel azonos, nem kell ezt az összehasonlításkor figyelembe venni.

Ami viszont jelentős adat az a megélhetés költsége. Ez Magyarországon kb. 25 %-kal magasabb, mint Bulgáriában. Azaz a reális összehasonlításhoz a bolgár adatokat be kell szorozni ezzel a számmal. Tehát a 163 ezer Ft bolgár nettó átlagbér magyar szemmel 204 ezer Ft-ot ér, ez a magyar adat 85 %-a.

Azaz állítható: a bolgár átlag életszínvonal a magyar 85 %-a.

A 70-es, 80-as évek Kádár rendszerének volt több archetípusa.

A hatalmi apparátusban a 3 főtípus az ősbuta kommunista, a karrierista, s az értelmiségi volt.

Az ősbuta kommunista az a típus volt, aki semmihez se értett, de egész életét mint párfunkcionárius töltötte el, így komoly kapcsolati hálóval rendelkezett, ami miatt nem lehetett se kirúgni, se lefokozni. A kádári elit ezeket egyedül úgy tudta semlegesíteni, hogy magasabb kamubeosztásba helyezte őket, majd várt, míg elérik a nyugdíj idejét.

A karrierista nyilvánvaló mi, felesleges elemezni.

De most a harmadik típusról írok: a tájékozott, művelt értelmiségiről, aki a hatalmi apparátus része lett. Eleve nem hitt semmilyen eszmében, a hivatalosban sem, de nem volt gátlástalan törtető se. Amolyan absztrakt humanizmusban hitt, meg hogy tegyük azt, ami tehető a körülmények között. Hasznos ember is volt az ilyen, mert amikor különösebb kockázat nélkül segíteni lehetett valakinek, akkor segített.

Aztán aki ebből a típusból aktív politikus lett a rendszerváltozás után, az megmaradt ilyennek. Továbbra is küzd az eszmék ellen, szerinte nincsenek eszmék, hanem valamiféle általános "jóakarat" van. Ez aztán elnevezi időnként baloldalnak, időnként liberalizmusnak, európaiságnak, meg még sok más üres szóval.

Minha saját magáról beszélne Ildikó, aki annyira lenézi az embereket, hogy fel se tételezi róluk: van aki rájön milyen álságos pont az ő szájából ez a "politika kiüresítése" szöveg.

Ő pontosan protípusa ennek a fajnak. Amikor még cenzor volt a Párközpontban sokaknak segített, ő maga kiröhögte a szabályokat, s sokaknak tanácsot adott, hogyan fogalmazzák át mondanivalójukat úgy, hogy az átmenjen a cenzúrán, sokszor elnéző volt, a határesetek előfordulásakor mindig a hatalom ellenében döntött. Alapvetően egy megértő típus, aki nem akart ártani senkinek, s tényleg csak akkor tiltott, amikor tényleg nem volt más lehetősége.

Szóval egyénileg, emberileg ez a típus kellemes, mint ahogy az elnéző, legyintő rendőr is jobb mint mind a korrupt rendőr, mind a rugalmatlan akadékoskodó rendőr. Csakhát ebből rendszert építeni… Mert pl. mi lenne, ha inkább egy jobb rendszer lenne, mint az, hogy egy rossz rendszer legyen, melyben örülni kell a jóakaratú, elnéző ellenőrnek?

Ez a semmibensemhiszekizmus szerencsére szépen ránőtt a ballibek fejére. Mert ők voltak azok, akik ezt a kádárértelmiségi típust képeek volták magyukba integrálni a Kádár-rendszer bukása után.

Az eredmény az egy. lejárattak mindent amihez nyúltak. Ami persze nekünk pont jó. De ez már más kérdés.

Megnéztem a német liberális televízió új propagandaremekét, miután lett egy magyar feliratos verzió is hozzá.

A téma: a 2015-ös migránsválság Magyarországon.

A fantasztikus film története kb. az, hogy vannak egy részről a jók, Németország, Ausztria, s a "menekültek" személyében, más részről pedig a gonosz Zorbán. A békeszerető menekültek benyomulnak Magyarországra, ahol a fasiszta hatóságok regisztrálni akarják őket, de ezt a menekültek nem engedik, mert ő Németországban akarnak letelepedni. Zorbán ezután összezsúfolja a menekülteket a Keleti pályaudvaron, ahol fekete vonatokkal akarja őket lágerekbe deportálni. De két intelligens arab fiatal túljár a fasiszta magyar kormány eszén, s gyalogmenetet szerveznek az osztrák határ felé. Közben Mertkell kancellár hallgat a lelkiismeretére, s éppen az utolsó pillanatban megelőzi, hogy Zorbán rettegett hadserege sortüzet nyisson a menekültoszlopra. Az izgalom végig fennmarad: az utolsó pillanatig nem világos, nem fogja-e Zorbán kormányzata a rettegett bicskei haláltáborba buszoztatni a kifáradt menekülteket. Németország végülis ideiglenesen befogad 2000 menekültet, aztán még 2 milliót, már nem-ideiglenesen. Zorbán röhög közben a markába, hiszen ő direkt nem regisztrálta a menekülteket.

Érdemes megnézni, a propagandaművészet remekműve. Utoljára ilyen remekműveket a német filmpropagandában Leni Riefenstahl készített.

Az utolsó 5 perc alatt sajnos becsúszott egy fasiszta mondat még ebbe a demokrata filmbe is, az egyik szereplő ugyanis kijelenti, végülis az egyes balkáni államok és Magyarország oldották meg a menekültválságot, miközben Németország csak gondolkozott éjjel-nappal.

Pedofília vita, a fideszes közíró reagál a ballib közíró cikkére.

Révész teljesen világosan megfogalmazza a helytálló álláspontot: semmilyen nemi orientáció nem lehet büntetendő. Mi is lenne, ha ez nem így lenne? Nos, az éppen az orwelli gondolatbűncselekmény bevezetését jelentené.

Tessék csak végiggondolni! Ha valaki hozzám hasonlóan felnőtt nőket kedvelő heteroszexuális férfi, vajon merné állítani, hogy nem érzett soha nemi ingert neki tetsző idegen nő láttán? Ugyanis ha érzett, akkor az már gondolatban zaklatás, sőt nemi erőszak, ha elfogadjuk, hogy önmagában a pedofil orientáció is bűn.

Hiszen, ugye, azt nem állíthatja komolyan senki, hogy a pedofil orientáció olyan típusú inger, amelyet az egyén képtelen leküzdeni.

Aki ismer pedofil embereket, az ezzel szemben jól tudja, a pedofilek nagy többsége saját magát betegnek tekinti, ezért sose jutna eszébe vágyait kiélni. S bár sajnos ma már létezik pedofil lobbi is, az százszor kisebb nagyságú pl. a homokos lobbinál.

Egy dologban Révész téved: igenis büntetni kell a pedofil pornó fogyasztását. Ahogy a kábítószer szimpla birtoklása is az. Ezt leszámítva azonban igaza van.

Szilvay viszont mindent összekever. A veleszületettség nem oldoz fel, ezt nem veszi észre.

Először is, az hogy valamit nem gonoszságnak, hanem betegségnek tekintünk, attól még az semmivel se lesz elfogadhatóbb. Létezik pl. a kleptománia, ami egy betegség, ennek ellenére senki se gondolja, hogy a kleptomán személy által elkövetett lopás ne lenne üldözendő. Vagy szadista emberek is léteznek, ennek ellenére a szadista gyilkosságot nem büntetjük enyhébben, ha azt egy szadista hajlamú ember követte el.

Szilvay gyakorlatilag az ultraliberális feminista álérveket alkalmazza egy másik területen. A pedofília ugyanis csak akkor ítélhető el, ha a normál szexuális ösztön is.

Természetesen minden társadalomnak jogában áll eldöntenie, milyen magatartásokat tart nem elfogadhatónak, sőt egyenes büntetendően. De mindig csak magatartásokat szabad büntetni, sose érzéseket, gondolatokat, ösztönöket. Azt pl. lehet büntetendőnek nyilvánítani, hogy nem szabad propagálni a pedofíliát, hiszen ez már egy magatartás kriminalizálása, de azt sosem, hogy valakinek pedofil ösztöne van.

Ismétlem: a veleszületettség nem oldoz fel semmi alól. Az ember éppen azért ember, mert képes akár saját ösztönei ellenére is cselekedni.

Nagy hír a magyar médiákban, hogy készül újraindulni a Szabad Európa Rádió magyar adása.

Nos, a legfontosabb kimaradt.

A Szabad Európa Rádió jelenleg egyetlen nyelven se tart fenn normál rádióadást. Ez alatt folyamatos, rádióhullámon keresztüli, önálló adást értve.

Egyes országokban fenntart folyamatos, onlájn adást. Ezeket sugározzák műholdról is, ill. az adásokat átadják helyi rádióállomásoknak. Máshol még ez sincs, csak egyes műsorok vannak.

Magyarul: a gyakorlatban ez a "rádió" egy honlap, mely műsorokat gyárt, s azokat elérhetővé teszi különböző, elsősorban internetes formában.

Bulgáriában az idei év elején indult újra a Szabad Európa bolgár részlege. Van egy honlap, van YouTube-csatorna, stb. Hallgatottsága mérhetetlen, hiszen ez nem egy normál rádióadás, Népszerűsége meg kb. annyi, mint bármely közepesen ismert honlapé - а FB-oldalon van 50 ezer lájkoló, a YT-csatornán meg kevesebb mint 1 ezer feliratkozó (az egyik én vagyok). Az adásnak semmi jelentősége, egy a több tucatnyi hasonló média közül. A Bulgáriában nézett honlapok között jelenleg a honlap a 850. és a 900. hely között van, ami persze nem rossz helyezés, de média- és politikai jelentősége nulla körüli.

A bolgár Szabad Európa egyébként ultraliberális vonalat visz. Amit csak azért nem lehet ballibnek mondani, mert a bolgár politikai életben az a vonal, amit Magyarországon ballibnek hívnak, az jobboldainak számít, de lényegileg ugyanaz: liberális globalizmus, kultúrliberalizmus, gazdasági liberalizmus,nyugatmajmolás. А bolgár részleg vezetője kb. a magyar Vásárhelyi Mária bolgár ikertestvére, talán ez a legjobb hasonlat.

Ha tényleg lesz magyar szekció ismét, akkor lesz egy a 444.hu-nál kb. tízszer kisebb látogatottságú honlap.

A ballib messiásvárás ismét csődöt mond.

Amikor a középkori rend kezdett szétbomlani, a fő jellemző az volt, hogy az elit parazitává lett.

Mi volt ugyanis a középkori feudális rend lényege? Az, hogy akkoriban az, ami ma állami feladatnak számít az szinte teljesen a nemességen, s leginkább a fő- és a középnemességen keresztül volt ellátva. Még Magyarországon is, ahol nem volt soha klasszikus feudalizmus. Azaz a nemes egy sor ma államinak tekintett funkciót köteles volt ellátni, pl. bíróságot fenntartani, finanszírozni a rendőrséget, felszerelni x számú katonát, óvni a közös földeket, utakat építeni, stb.

A kései nyugati feudális rend viszont már az volt, hogy a nemesek továbbra is élvezték az előnyeiket, de immár semmit se kellett adniuk cserébe. Már az állam csinálta mindazt helyettük, amit addig ők csináltak.

Dehát minek a nemes akkor, ha nem teljesíti nemesi feladatát? Kinek lenne érdeke, hogy egy réteg speciális helyzetet élvezzen a társadalomban, miközben nem ad semmit annak a társadalomnak? A társadalmakban az egyes embereknek helyük van, s felesleges emberekre nemigen van szükség, kükönösen nem, ha azok elvárják, hogy mások fizessék őket a semmiért.

A liberális, polgári társadalom alapja a kapitalizmus. A leghatékonyabb - gazdasági értelemben - a tőkés termelési mód. Ehhez pedig tőkések kellenek, akik közül a legfontosabb a nagytőkések szerepe.

Rendszer alapja az, hogy a tőkés masszív hasznot húz, de ezáltál jut a többségnek is, hiszen a gazdaság növekedik. Azaz egy kis elit ugyan nagyon jól jár, de mindenki más is jól jár, bár kisebb mértékben.

A mai kései polgári társadalomban ezzel szemben a nagytőkés már csak bezsebeli a profitot, sokszor nem is ott él, ahonnan van a haszna, az illető társadalomhoz nem köti semmi, s mindennek fejében semmivel se tartozik, tartozik senkinek, maximum esetleg adózik valami keveset, de ma már ez se jellemző, mert legális trükkökkel kikerülhető ez is (több országban párhuzamosan regisztrált, egymást látszólag tulajdonló kapcsolódó cégek ofsór övezetek beiktatásával).

A mi liberális, polgári elit, ahogy egykor a nemesség parazitává lett. Semmit se adnak vissza azoknak a társadalmakban, melyekből kapják a profitot. Akkor meg minek vannak?

Az asperger másság?

Azt mondja Gréta Thorzonborz, hogy aspergeresnek lenni nem hogy nem betegség, hanem egyenesen szupererő.

Ökörség, s ezúttal ez nem csak vélemény, hanem személyes tapasztalat, ugyanis én is aspergeres vagyok.

Szögezzük le: egyetlen betegség se jó. S minden eltérés a normától, ami gátolja a normális életet az betegség, nem másság. Másság csak az lehet, ami semleges tartalmú, pl. a balkezesség az, hiszen a balkezes képes mindenre ugyanúgy, mint egy jobbkezes. Ellenben mondjuk egy homoszexuális vagy egy pedofil nem képes mindenre, amire egy normális heteroszexuális.

S az aspergeres sem képes mindenre, amire egy egészséges ember. Ez egy olyan betegség, mely a metakommunikációs készség zavarát jelentit, azt aktív és passzív formájában gátolja. Emiatt az aspergeres antiszociálisnak tűnik, miközben nem is az. Mindez súlyos probléma, különösen gyerekkorban. Az aspergeres gyerekeket a normális gyerekek jellemzően idegesítőnek tartják, mert viselkedésük lenézőnek tűnik, s mert nem reagálnak ahogy kell a metakommunikációra.

Hogy van pozitív oldala is? Mindennek van. De ez olyan, mintha azt mondanánk, a vakság nem betegség, mert a vak emberek hallása kiváló, azaz "szuperejük" van. Igen, általában az aspergereresek intelligenciája magasabb az egészségesekéhez képest, ennek az lehet a magyarázata, hogy a csökkent metakommunikáció miatt az agynak több "szabad kapacitása" marad másra, sőt erre rá van kényszerülve, mert míg az egészséges embereknél a metakommunikáció ösztönös, addig az aspergeres kénytelen azt racionálisan elemezni és tanulni, persze sose elérve azt a szintet, ami egy egészséges ember számára gyerekjáték.

Szóval, Grétácska, hülye vagy. Ami teljesen független az aspergertől. Esetleg nem vagy hülye, hanem gonosz vagy, ami már valóban hatalmas fogyatékosság.

A minap mókust láttam a zebrán, városon belül.

A kóbor háziállatokkal ellentétben a vadállatok esélytelenek a humanizált környezetben. Egy kóbor háziállat, ha képes életben maradni első születásnapjaig, akkor nagy eséllyel nem lesz már az emberi tevékenység áldozata. Egyszerűen megszok sok mindent az emberi tevékenységből, pl. nem szabad bekapcsolt motorú kocsi alá menni, érdemes csak ott átkelni az úton, ahol az emberek is haladnak, sőt érdemes várni, míg az emberek mennek, stb.

A vadállat minderre képtelen, alapszinten se érti az embert és annak tevékenységét, így ha véletlenül betéved az ember életterébe, nagyon gyorsan halálát leli. A kutya tudja, hogy a küzeledő autó veszélyes, a róka nem tudja. A róka csak szalad, logika nélkül, míg a kutya próbálja felmérmi mikor szaladhat.

Ugyanez igaz a civilizációk kapcsolatára.

Ami az emberi történelmet illeti, nagyjából 5 szintű emberi társadalom létezett mindeddig:

• ősközösségi,
• nomád,
• mezőgazdasági közösségi,
• mezőgazdasági állami,
• ipari.

Az egymáshoz képest egy szinttel különböző szintek közti kapcsolatban a harc kétesélyes, még simán nyerhet az alacsony szint. Ha legalább két szint az eltérés, szinte kivételes az alacsonyabb szint győzelme. Még nagyobb eltérésnél meg teljesen kizárt.

De - nem az embernél - lehet nagyobb eltérés is. Ez már a mókusok és az emberek viszonya. A mókus eleve meg se érti mit akar az ember, az ember számára pedig a mókusok érdekei nemlétezők, s ha figyelembe is veszi azokat (mert pl. szeretne mókusokat nézegetni a városhoz közeli erdőben), akkor se a mókusok érdekei mentén történik a figyelembe vétel.

A baloldali populisták ismét igazolták, hogy megbízhatatlanok és gyengék.

Az olaszországi események folyamata úgy tűnik az lesz, hogy a baloldali populisták szövetkeznek azokkal, akik ellen létrejöttek.

A baloldali populizmus gyengesége amiatt van, hogy a kultúpolitikai témákban egyetértenek a háttérhatalmista baloldallal, s úgy tűnik idővel ez összehozza őket, hiába az ellentétjeik a gazdaságpolitika terén.

Szóval vagy önként betagozódnak, lásd Spanyolország, vagy nem tartják be ígéreteiket, lásd Görögország, vagy nyílt árulást követnek el, ahogy most történik.

Kár értük.

A Partizán leleplez. Mármint az egyik állami médiát.

Mi is zajlik? A szerkesztő kiadja az irányelveket beosztott újságíróinak, s azok visszajeleznek milyen anyagaik vannak.

Tessék mondani, ez nem ugyanígy van bármely média szerkesztőségében?

Az egyik ismertebb magyar homoklobbista blog számol be a német katolikus papság újabb elfajzásáról.

A lényeg: a katolikus egyház vizsgálja felül álláspontját a homoszexualizmusról, különösen a tudomány eredményeinek fényében.

Egyrészt, a tudomány mióta akar beleszólni a hit dolgába? Kb. olyan abszurd ez, mint azt mondani, a legújabb tudományos eredmények miatt felülvizsgálandó a szülők tiszteletének elve.

Másrészt, aki nem hisz az örök isteni igazságban, az miért akarja azt reformálni? Aki azt hiszi, minden relatív, az miért akar más mércét? Lehet relativistának lenne, de a hiteles relativista álláspont nem az, hogy legyen más mérce, hanem az: ne legyen mérce.

Továbbá, eleve minek egy folyton változó mérce? Mérésre ugyanis alkalmatlan.

S végül: miért vannak bent, sőt nem csak bent, hanem vezető pozícióban egy egyházban olyan emberek, akik nem értik saját tanításuk legalapvetőbb lényegét.

Persze tudjuk: ezek az emberek nem jóhiszemű idióták, hanem fizetett rombolók.

Én személyesen tisztelni tudom az őszinte, nyílt ateistákat, s a nyíltan keresztényellenes embereket, hiszen pusztán tévedésben élnek. De ezt a mocskot, ami egyre inkább dugja fel otromba pofáját a szarból, ezeket a "reformereket" nem tartom másra, csak leköpésre érdemesnek.

Jó hír, hogy Magyarországon ezek csak nagyon alacsony pozícióban vannak, s senki se veszi komolyan őket, legfeljebb csak egyes ballib médiákban bohóckodhatnak. Utalok pl. az egyik neves magyar reform-álkeresztény ideológusra, Perintfalvi Ritára, aki - hála Istennek - kénytelen volt Ausztriába költözni, ugyanis Magyarországon egyetlen egyházi intézmény se adott neki munkát.

Sok mindenben változtam eszmeileg életem során, de van három dolog, amit mindig utáltam: a demagóg butaságot, a rosszindulatot, s a másik lenézést, ez utóbbit különösen akkor, ha leereszkedéssel párosul, mert a nyílt gyűlölettel kevert lenézés még mindig kisebb rossz.

Annak idején, még a kommunista rendszerben ismertem meg az egyik legutálatosabb nyugati embertípust: a kommunista értelmiségit. Ez alatt nem feltétlenül minden kommunistát értve, hanem csak azokat akik agyatlanul dörgölőztek a szovjet rendszerhez, de mindig máshol élve, sose a szovjet rendszerben, s sose úgy élve, ahogy azt kellene a szovjet rendszerben. Pedig már Augustinus Aurelius megmondta a IV. században: azoktól kell a legjobban óvakodni, akik nem a saját maguk által hirdetett elvek mentén élnek.

Szóval semmi bajom nem volt se a szovjetellenes nyugati kommunistákkal, se a szovjetpárti, de hiteles nyugati kommunistákkal. Nem rájuk gondoltam.

S lám, Magyarországon is megjelent ez a viszkető marhaság. A múlt hétvégi címlapos cikk az Indexen a példa. A méregzöld hisztizéstől beindult szerző Kubáról ír, pedig csak távolról ismeri.

Komolyan képes zöld fordulatnak nevezni az olaj hiányát! Ezen az alapon nevezzük akkor a gulágot fogyókúrás túrának. Auschwitzban meg biztos egészségesebbek voltak a rabok, hiszen sokat dolgoztak és nem terhelték meg gyomrukat felesleges étellel, hanem csak annyit fogyasztottak, hogy karcsúak maradjanak.

Abból pedig, hogy a kubai átlagember alapvetően életvidám, optimista típus, aki képes a legnagyobb rosszban is meglátni a rosszat, s pl. 1 nm földön is képes krumplit ültetni meg valamiféle organikus gazdálkodás tervet hallucinál.

A cikk egyik propaganda gyöngyszeme: "2008-as adatok szerint Kubában 176 lakosra jutott egy orvos, miközben ugyanebben az évben Magyarországon tízezer lakosra 36 dolgozó orvos jutott." - a cél, hogy a felületes olvasó összehasonlítsa a 176-ot és a 36-ot, lám Zorbán országa még Kuba mögött is lemaradt sokszorosan! Csak hát 10 ezer lakosra 36 orvos az azt jelenti: 278 lakosra jut egy orvos, azaz az összehasonlítás 176 és 278 a valóságban, így is Kuba vezet, de a szerzőnek ez az eltérés nem tűnt elég drasztikusnak.

Egyébként tagadhatatlan tény: vannak eredményei a kubai rendszernek, pl. éppen az egészségügy terén. A kubai egészségügy teljesen ingyenes minden kubai számára. S amikor valakinek valamilyen nagy baja van, azt a rendszer meg is oldja. A dolog másik oldala viszont az, hogy a rutin vizsgálatokra az ember napokig vár, ugyanis hiába nincs orvoshiány, ha gyógyszerhiány van, s hiába feküdhet be bármely beteg a kórházba, ha ott nincsenek meg a megfelelő gyógyeszközök. Hiába magas szintű az orvosképzés Kubában, ha a végzett orvosnak aztán nincsenek eszközei a gyógyításhoz. Az orvostudomány nem olyan, mint mondjuk a média-kommunikáció szak - gondolom, valami ilyesmin végzett a szerző -, hogy elég pár könyv, s aztán lehet halandzsázni életünk végéig, kombinálva ugyanazokat a mondatokat a végtelenségig.

A cikk történelmi vonala kb. az, hogy a csúnya oroszok olajjal tömték a jó kubaiakat, de szerencsére összeomlott a Szovjetúnió, így jött a zöld fordulat, majd a csúnya Venezuela ismét megpróbálta olajjal megrontani Kubát, de szerencsére nem sikerült megtörni a zöldséget.

Amit még nem értek az a diktatúra kérdése. Az a média, mely szerint már az is diktatúra, ha nem mindig a ballibek nyerik a választásokat, elegánsan elsíklik a felett, hogy Kubában bizony semmilyen liberális demokrata szabványok szerinti választások nincsenek.

Tessék megnyugtatni, ugye a szerző csak egy drogos Soros-katona, s nem gondolta mindezt komolyan?

S mivel Kuba és a kubai nép barátja vagyok (ott nőttem fel életem legfontosabb időszakában, a kamaszkorban, 6 évet leélve), elnézést kérve az olvasóktől, de kénytelen vagyok ezzel fejezve be: a büdös kurva anyádat, Domschitz Mátyás!

Egyik vicces magyar megmondóember az igazikonzervatív, magyarul ballib Ungváry. Csak meg kell nézni mit mond, s mindig annak a fordítottja az igaz.

Most éppen azt mondja, hogy a csúny emberek iszonyúan buták, így nem érdemlik meg a demokráciát, csak akkor, ha már öntudatuk annyira fejlett lesz, hogy felismerik, igazi érdekük az, ha saját érdekeik ellen szavaznak önként.

Szerencsére az okos elit képes volt jól manipulálni a buta, agyatlan tömeget, így az "helyesen" szavazott, de mostanában ennek vége: a nép elkezdett önállóskodni, ez pedig fasizmus.

Zorbán pedig olyan gonosz, hogy rájött, hogyan lehet gáz nélkül elgázosítani.

Erről egy régi szovjet vicc jutott eszembe:

• Lesz KBG a kommunizmusban?
• Nem lesz. Addigra már olyan fejlett lesz az emberek öntudata, hogy mindenki saját magát fogja letartóztatni.

Úgy tűntik, Ungváry hisztis és nyűgös. Ami jó hír minden rendes ember számára: ahol ugyanis az ungváryk rosszul érzeik magukat, ott jó a normális embereknek.

A ténylegesen baloldali, azaz nem ballib Szalai Erzsébet mond pár érdekes dolgot. Persze nem értik a cikket az olvasók, se a ballibek, se a fideszesek. Szalai érdekes szerző, bátor ember, azon kevesek egyike, aki még a liberális szellemi egyeduralom idején is, a 90-es években, képes volt nem betagozódni a balliberális értelmiségbe. Ezért írásait, előadásait figyelemmel követni mindig érdemes, akkor is, ha - s ez azért sokszor megesik - nincs igaza.

A fideszes narratíva szempontjából a legegyszerűbb és leghasznosabb a baloldaliak és a liberálisok összemosása, még akkor is, amikor azok nincsenek összemosodva (tény persze: ez ritkaság Magyarországon). A ballibeknek meg még narratívájuk sincs, mert a "fújj, csúnya Zorbán!" az kevés ehhez. De most nem ezt fogom elemezni, hanem magát Szalait.

Szalai nyíltan elmondja, Magyarországon azért nincs baloldal (természetes a "baloldal" szó valódi értelmében), mert eleve esélytelen, hiszen egyrészt lepaktálna a liberálisokkal hatalmi okokból (sőt ezt kifejezetten helyesnek mondja Szalai, bár nem fejti ki miért, szerintem ez öngyilkos magatartás), másrészt, ha ezt nem tenné, elvesztené a versenyt az antikapitalista jobboldallal szemben (le a kalappal Szalay előtt, hogy nem szélsőjobbnak mondja), idézem is: "egy mostanság létrejövő baloldali rendszerkritikai párt első számú riválisai a jobboldali antikapitalista politikai erők lennének – melyek a társadalom mai mentális állapotában a baloldali erőknél jóval hatékonyabbak". Persze nem fejti ki, de így is meglepő, hogy ez így megjelenik a ballib Mércében, ahol egyébként a narratíva az, hogy a magyarok bunkók, plusz Zorbán betiltotta a médiákat, ezért nem szavaznak az elnyomott emberek ballibekre.

Pedig érdemes lett volna kifejteni. Ez pedig az lenne, hogy az újbal vagy a szélsőbal a rendszeren belül keres megoldást, ahogy ezt egy antiliberális szélsőbalos ismerősöm mondta, a cél nem a francia forradalom lkvidálása, hanem "befejezése", mert - szerinte - a liberálisok félúton megálltak, s a kommunistákra marad ennek a feladatnak a megoldása. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy ezt az álláspontot én marhaságnak tartom, hiszen hogyan is lehetne egy a kizsákmányolást és a pénzhatalmat dicsőítő rendszer befejezése a kizsákmányolás és a pénzhatalom megszüntetése. Ezzel szemben viszont az újjobb - egyre inkább szakítva a szélsőjobb szintén rendszeren belüli narratívájával - egyre inkább kezdi meglátni a rendszerből kilépés szükségszerűségét. De erről már sokat írtam.

Amit sose vesznek észre ezek az emberek, mármint Szalai és társai, azt éppen marxista ideológiájuk miatti kotlátoltságuk okozza. Globális osztályharcot hallucinál a szerző, csak mert a német Audi szakszervezete segített a magyar Audi szakszervezetnek, miközben a két helyen a bérszint kb. 3:1 arányú. Miféle közös érdek?

A következtetés emiatt is téves. Mivel Magyarország és a többi régióbeli ország nem rendelkezik értékelhető saját tőkés osztállyal - s hiába a Fidesz próbálkozása ennek létrehozáásra, ez a projekt ma is csak nagyon a legelején topog -, így természetesen munkás-tőkés harc sincs. Ezt látja a szerző is, ezért azt írja, a dolgozók a régióban nem a tőke, hanem a mindenkori állam ellen küzdenek. Csakhát ez sem igaz, ezen az alapon éppen a Fidesz lesz a győztes minden választáson, hiszen az átlagember látja: Orbánék azok, akik próbálják az ország érdekeit védeni a nyugati tőkével szemben, szemben a nyugati tőkének mindig alázatosan bólogató ballibeknek. A ballib megmondóemberek okosabbjai ezt mára átlátták, ezért is erőltetik az "Orbán a nyugati befektetők hű szolgálója" narratívát, csakhát ez a szöveg abszolút hiteltelen ballibek szájából, s ezen nem fog tudni változtatni az se, hogy egy-egy ballib politikus fél órára egy gyárkapuhoz láncolja magát.

Mindennek ellenére: bátor cikk, mely rombolja a ballib narratívát. Így hasznos.

S mi is a valós helyzet? A magállamok, melyek a világ kizsákmányolásával morzsákat adtak a saját népüknek, megteremtettek egy olyan fokú életszínvonalat, mely már érdekeltté tette az ottani kisembereket a rendszerrel való szolidaritásban. Csak hát a rendszer alapjai mára kimerültek, erősen csökken a világ kizsákmányolásának lehetősége, a rendszer erejét adó hatalmak ereje mind jobban csökken, plusz még a magállami nagyurak szolidaritása saját országaikkal a nulla felé kezd közeledni, így egyre kevesebb marad, amit a rendszerurak meg akarnak, sőt meg tudnak osztani a népükkel. A magállami kisember arra a vezetőre szavaz, aki képes ezt a folyamatot legalábbis lassítani. Miközben a folyamat nem állítható meg, nem lassítható, legalábbis a magországok nagy többségében. Az én személyes véleményem szerint 2 ország van Nyugat-Európában, ahol a liberális kurzus fenntartható hossszabb távon is, Norvégia és Svájc, az egyik a mértéktelen természeti kincsek, a másik a lopott pénzek mértéktelen felhalmozása miatt, de még ezt a két országot is romba képes dönteni már középtávon is a mértéktelen bevándorlás.

Szalai bátran kimondja a végén: az újbal letért a közösségvédelemről a különféle kamukisebbségek védelmére. Igazi "fasiszta" gondolat, mármint a ballib szabványok szerint. Le a kalappal ezért a bátorságért.

Fideszes belső körből származó ismerősömtől tudom, a fideszes PR szakemberei ezúttal hatalmas győzelmet arattak.

Egy kamunikk révén, Erik Ragon név alatt elterjesztettek egy teljesen fals, ballib gyűlölködő üzenetet, s a ballibek zöme azonnal rá is kapott a horogra. Az egyik legfanatikusabb magyargyűlölő Facebook-huszár, Juhász Zolika sikeresen elterjesztette a kamut mint valóst, s átvert teljes ballib médiákat is.

Persze, ezúttal is kiderült: Gyurcsánynak van a legtöbb esze a ballib táborban, s amint Gyurcsányék stábja rájött az átverésre, azonnal ki is faroltak belőle, kifejezetten bocsánatot kérve, persze tovább orbánozva, de akkor is: korrekten elismerve a hibát. Ők ugyanis saját embereiknek se hisznek, így saját forrásból ellenőrizték az állítást, hiába terjesztette el azt lelkes hívük.

Az - udvariasan fogalmazva - kevésbé okos ballib politikusok és megmondóemberek viszont még napokig nyomták az eredeti kamut, bizonygatva annak igazságát.

Magyarellenes Zolika meg akkora búskomorságba esett, hogy megígérte, többet nem posztol. Sajnos a kis rohadék nem fogja betartani...

Le a kalappal, Fidesz PR-osztály.

Van egy túlmozgásos gyurcsányista a FB-on, másodállásban homoklobbi aktivista, akinek van egy álmacskás oldala (Erzsi macska).

Én természetesen eleve ki vagyok tiltva, de egy jó ismerősöm, akit nem tiltottak (talán mert ritkán kommentel) beszólt az oldal urának, majd elküldte nekem mi lett az eredmény.

Szóval a gyurcsányista gyűlölködő nem bírt magával, s a legnagyobb magyar ünnepen igyekezett gúnyt űzni egy ,magyat nemzeti jelképből. Íme:

Most tessék elképzelni, ha ezt mondjuk a Homokbüszkeség jelkéoével, vagy mondjuk az amerikai néger rasszista Afroamerikai Történelmi Hónap kapcsán tette volna meg, esetleg az egyébként nem létező Roma Holokauszt kapcsán. Nem, nem ellenséges hozzászólást, csak egy hasonló humort, vicceskedést engedett volna meg magának. (Direkt nem írtam zsidó példát,. a zsidókat ugyanis éppen szabadon lehet gyalázni a Facebook-on, így döntött a Facebook öngyűlülő zsidó tulaja.)

Na mi lett volna? De így szabad, sőt az a hibás, aki ezen felháborodik.

Ismerősöm alig 1 órával később tiltást kapott, íme:

Van egy rossz hírem: az ilyen gyalázkodó emberek ellen az egyetlen gyógymód az erőszak. A rendes ember ugyanis nem gyalázkodik, mert tudja, nem rendes cselekedet A nem-rendes embert pedig csak veréssel lehet megtanítani ugyanerre: lassan rájön, nem érdemes gyalázkodni, mert súlyos, fájdalmas sérülések érhetik. S ez segít.