A fő téma a barátság, a szeretet.

A tudás a boldogság alapja, nem a cselekvési szabadság. A fiatal Lüszisz elmondja, apja nem engedi meg neki, hogy a lovakat hajtsa, miközben ugyanezt megengedi a lovakhoz értő rabszolgájának. Vajon jobban szereti a rabszolgáját, mint a fiát? Nem, egyszerűen csak annak kell foglalkoznia bármivel is, aki ahhoz ért.

Barátság-e, ha az ember szeret valaki mást, aki őt nem szereti viszont? Ki ilyenkor a barát, a szerető vagy a szeretett? Aki szeret, de akit nem viszontszeretnek, az még gyűlölelet is kaphat vissza. Hogyan lehetne a szeretetben gyűlölet? Nem lehetséges. A baráti szeretethez tehát kölcsönösség kell. De viszont aki az állatokat szereti, ott nem lehet kölcsönösség, mégis mindenki elfogadja, hogy vannak állatbarátok. Ugyanez  a szülői szeretet a gyerek iránt: a gyerek sokszor gyűlöli a szülőt, mert az tilt neki bizonyos dolgokat, ahogy ezt az elején láttuk, mégse mondja senki, hogy a szülői szeretet nem igazi szeretet.

A következtetés: a szeretet se nem lehet kölcsönös, se az ellenkezője.

Esetleg a barátság a hasonlók egymás közti szeretete. De pl. a rossz emberek nem barátkoznak rosszakkal, ők mindenkivel barátságtalanok.

A lehetséges megoldás: csak a jó emberek barátai egymásnak. De viszont mi az ilyen barátság haszna: két jó ember nem tud semmit se adni egymásnak, hiszen önmagukban elegendők maguknak.

Esetleg az ellenkezője: az ellentétek vonzzák egymást. De az emberek esetében ez biztosan nem igaz: a jók és a rosszak nem szoktak barátkozni.

Talán a rossz jelenléte a magyarázat? Azaz mint ahogy egy beteg és orvosa viszonya: a beteg betegsége az ok a kapcsolatra. De ez a magyarázat nem jó, mert ilyen esetben nem maga a rossz - a betegség - a végok, hanem éppen az ellenkezője, a rossz megszüntetése, tehát az egészség. Dehát ez ugyanaz az eset, amiről már szó volt: a hasonló jók közi szeretet. Továbbá: ez azt is jelentené, hogy nincs önmagában jó, mert a jó csak a rossz ellentéte. Azaz csak azért van barátság, mert van gyűlölet is, s ha nem lenne gyűlölet, nem lenne barátság se.

A végső meghatározás: a barátság egyfajta szándék, egyfajta mozgás a jó felé, amikor az valamiben hiányzik. Aki hiányt érez magában, az igyekszik egy hozzá valamiképpen rokon lelkű emberrel barátkozni, avégett, hogy ez a hiányérzet megszűnjön. De ez megint nem működik, mert vagy elfogadjuk, hogy a rokonlelkűség más, mint a hasonlóság - ami abszurdum -, vagy pedig megállapítjuk, hogy a két dolog ugyanaz, ebben az esetben viszont visszatértünk a már korábban megcáfolt tézishez.

Gyorsan felejtenek egyesek.

A ballib hozzáállás a migrációhoz immár harmadik szakaszában van.

A korai szakaszban migrációellenesség volt, az iszlám hatalmas veszélynek számított, s minden ballib szent kötelességének tekintette az USA támogatását a "terrorizmus" elleni szent háborúban. Voltak ballib ismerőseim ebben az időszakban, akik Európa iszlamizálódásáról szóló képeket osztottak meg a FB-on. Az iszlám ki lett nevezve valamiféle újfasizmusnak, s egyik fontos civilizációs kötelességünk lett az iszlám diktatúra alatt szenvedő vademberek felszabadítása.

2015-ben jött a radikális váltás. Ekkor minden migráns ki lett kiáltva menekültnek, az iszlám pedig szent másságnak. Még az iszlamista terroristák is csak afféle válasz lettek a szörnyű nyugati dolgokra (amiben egyébként van részigazság).

Most azt kérik számon ugyanezek Orbántól, miért fogadott be 1300 embert. Ugyanazok, akik 2 és fél éve százezrek befogadását követelték és minden kontroll nélkül. Nem furcsa?

Bevallom, van egy kérdés, melyben magam is ingadozom. Ez az európai muszlimok rendszabályozásának kérdése.

Nem tudom eldönteni, hogy helyes-e pl. a fejkendő tiltása vagy a mecsetépítési tilalom. Néha megértem ezen tiltások gyakorlatias okát, de a legtöbbször mégis azt hiszem: ez abszurd politika. Miért? Mert abszurdum embereket beengedni, majd rájuk kényszeríteni dolgokat. Ez provokatív és kontraproduktív politika.

Integrálhatatlan embereket nem úgy kell rendbe tenni, hogy idegesítjük őket, hanem úgy, hogy be se engedjük őket.

Az ősbűn a nyugat ateista, önfeladó kultúrája, mely multikulturalizmust hirdetett, a dolgok végig gondolása nélkül. A két véglet között rázkódik a nyugat: egyrészt a gyarmatosító, lenéző hozzáállás, hogy nosza, civilizáljuk a bennszülötteket, oktassuk őket ateizmusra, feminizmusra, homoszexualizmusra, másrészt, hogy a gonosz fehér ember a hibás mindenért a világon. Pedig az igazság középen van itt: szimpla tény, hogy az európai gyarmatosítók sok rosszat okoztak a világnak, alapvetően haszonvágyból, de eközben mégis tettek pozitívumokat is.

Nem létezik emberi jog a bevándorlásra, s minden közösség belügye kit enged be. A problémás embereket egyszerűen nem kell beengedni. A mai nyugat elkövette az ősbűnt, most pedig alkalmatlan eszközökkel felületi kezeléssel próbálkozik, ami sose lesz sikeres.

Most pedig a nyugat a keletre akarja kényszeríteni saját ősbűnét, de szerencsére minden kelet-európai országnak erős az immunrendszere.

Mit gondolok az iszlámról? Az a helyzet, hogy nem tudok azonosulni egyik szélsőséggel se. A korábbi jobboldali szöveg az iszlámot dicsőítette valamiféle nyugatmegváltó erőként, a mai szöveg pedig sátánizálja az iszlámot. Mindkettő baromság.

Az iszlám egy vallás, megvan a maga helye ahol domináns erő. Ha nekem az iszlám és az ateizmus között lennék kénytelen választani, az iszlámot választanám. Sok rosszat hozott a világnak az iszlám, de kár lenne tagadni, hogy vannak pozitív eredményei is.

Ami biztos: nálunk semmi szükség az iszlámra.

Ahol jelenleg élek - a sötét Balkán kellős közepén - a lakosság 15 %-a muszlim, de nem friss migránsok, hanem évszázadokkal korábban bevándoroltak és a vallást évszázadokkal ezelőtt felvett emberek. 99 %-uk az iszlám mérsékeltebb ágát követik, azaz nem azt, amit a mai iszlamisták. Alapvetően nincs velük gond, kivéve egyes fiatalokat, akik iszlamista propaganda hatása alá kerültek. Ezekre megoldást csak a kemény kéz jelent, le kell csapni és kész, jogászkodást mellőzve. De olyasmi, ami nyugaton van, hogy iszlám szónokok egész városrészeket uralnak egyszerűen nem létezik. Bulgária keresztény állam, s akinek ez nem tetszik, annak egyetlen joga van: elmenni a fenébe az országból. Tessék MÁSHOL töröknek vagy muszlimnak lenni.

Magyarországnak szerencséje van, hogy a török időkben végig periféria maradt, így se betelepítés, se iszlamizálás nem volt. Amikor az ország felszabadult a török uralom alól, minden muszlimnak távoznia kellett, sőt még a muszlimok keresztény házastársainak is. Így az országban kevés a muszlim, csak olyanok, akik egyénileg és kis számban bevándoroltak, a legtöbb esetben házasságkötés útján. Ez pont az a mennyiség, ami nemhogy bajt okozna, de még színesíti is az országot. S jó, ha ez így is marad.

Amikor megjelent a bitcoin és még mimimális értéke volt, nekem is lett belőle: regisztráltam valahol, s kaptam ingyen, ha jól emlékszem 1 egységet.

Elfelejtettem, hol regisztráltam, szóval jelenleg de facto 0 egységem van.

Korán felismertem: ez egyfajta mlm-átverés. Azaz van egy eredetileg jó ötlet, melynek megvalósítása rossz.

Mi is az mlm alapötlete? Az, hogy emberek kapjanak jutalékot egymás felé ajánlott termékekből és szolgáltatásokból.

S mi a valóság? Senki se ajánl senkinek semmit, mindenki csak a jutalék miatt csatlakozik a rendszerhez, majd pofára esik.

Ugyanez a kriptovaluta. Az eredeti ötlet: alternatíva a pénzrendszerrel szemben.

Mi a valóság? Mindenki csak azért veszi, hogy az átfolyamon nyerjen. Pofára esés lesz a vége az emberek 99 %-a számára.

A ballib kampányszervezőknek nincs mondanivalójuk, így elővették egyetlen sziklaszilárd adujukat.

Ez az antiszemitizmus kártya.

Most komolyan: kit érdekel, hogy egy teljesen jelentéktelen, 200-tagú civil szervezet misét akar tartani Horthyért?

Véleményemet Horthyról már leírtam párszor, pl. itt - egy alkalmatlan, rossz politikus volt, kultusza nevetséges és komolytalan. Ez ugyanolyan abszurd kultusz, mint a ballibeknél Károlyi Mihály ma már halványuló kultusza (szintén egy alkalmatlan, rossz politikus) vagy a modern Göncz Árpád kultusz.

egy tipikus ballib hisztiposzter

Már kb. a huszadik magyar médiában olvasom, hogy a világ legnagyobb demográfiai katasztrófája Örményországban van, mert lakossága 10 millióról 3 millióra csökkent a kommunizmus bukása óta.

Nos, ez masszív ökörség, semmi ilyesmi nincs. Tényleg van nagy lakosságcsökkenés Örményországban, 3,6 millióról 3 millióra, ez kb. olyan mérték, mintha ma Magyarország lakossága jelenleg alig 8,6 millió lenne, azaz ez komoly csökkenés, de köze sincs a 10 millióról 3 millióra csökkenés fantáziához.

A hamis adatot valaki úgy találhatta ki, hogy megnézte mennyi az örmények száma a világban, s azt, mennyien élnek Örményországban.

Csak pont egy magyar jól tudhatnű, hogy megesik, hogy egy ország területe összemegy időnként a történelem során. Nos, Örményország esetében ez zajlott pontosan. Az eredeti Örményország a Fekete-tengertől a Kaszpi-tengerig és délen a Földközi-tengerig, nagyjából a mai szíriai-török határvidékig terjedett. Később a terület ketté szakadt: a kaukázusi részt Nagy-Örményországnak nevezték el, a Földközi-tenger menti részt pedig Kis-Örményországnak.

Kivándorlás is volt, már az ókorban és a középkorban is, pl. Magyarországra (elsősorban Erdélybe). A legnagyobb kivéndorlás a törökök és a kurdok által a XX. sz. 10-es éveiben végrehajtott örmény holokauszt alatt történt: 1,5 millió örmény lett meggyilkolva, de ennél nagyobb szám elmenekült. Ma milliós örmény diaszpóra van az USA-ban, Oroszországban, Franciaországban, ill. a hajdani Kis-Örményország miatt kb. 250-300 ezer örmény van összesen Libanonban, Szíriában, Törökörszágban, Izraelben.

Így jön ki a 10 milliós összlátszám. Magában Örményországban tehát nem csökkent a lakosság az 1990-es évi harmadára.

A magyar jobboldal előtt három fő probléma van: az antiszemitizmus, a nacionalizmus, s az összeesküvéselméletek.

Most ez utóbbiról szólnék. Az antiszemitizmus erősen csökkenőben, a nacionalizmus túlhaladására pedig semmi esély a jelenlegi fejlődési szakaszban.

Az összeesküvéselméletek a bonyolult dolgokat igyekeznek nagyon egyszerűvé tenni, pedig a világ bonyolult.

A legnépszerűbb összeesküvéselmélet manapság a zsidó összeesküvés és a szabadkőműves összeesküvés. A kettő tulajdonképpen ugyanaz, csak a szabadkőműves verzióban nincs meg a zsidó etnikai/vallási elem. Így csak a szabadkőműves verziót fogom elemezni, mert a zsidó változat azonos vele, azzal az egyetlen eltéréssel, hogy benne szabadkőművesek helyett zsidók vannak. Azt hiszem, ez világos.

Történelmileg Magyarországon létezett még a pánszláv összeesküvéselmélet és a katolikus sszeesküvéselmélet, ez utóbbi mai megmaradt lelkes magyar híve Bartus László volt újságíró, jelenleg blogger Amerikai Népszava nevű blogja, akit érdekel és szeretne nevetni, ott bőven olvashat róla.

Tehát a szabadkőműves elmélet szerint van valamiféle titkos, évezredek óta működő csoport, mely a háttérből és titokban irányítja az emberiség sorsát, mindig hatalmas sikerrel.

Ez az eset, amikor a kritikusok komolyan veszik a kritizált szervezet mítoszait.

A szabadkőműves mítoszok valóban már a Kheopsz-piramis és a jeruzsálemi templot megépítését is saját teljesítményeik közt tartják számon.

A valóságban a szabadkűművesség első jelei a XII. sz., s titkosságuk annyiban rejtőzött, hogy építészeti tudással rendelkeztek, azaz tényleg kőművesek voltak. Abban a korban minden szakma igyekezett a maga szaktudását őrizni, a nyilvánosság előtt titkolni. Ennek jelei ma is megvannak: tessék egy szakértőt bármiről megkérdezni, s szinte biztos, hogy közérthető válasz helyett hosszas, kívülállók számára érthetetlen szakszavakkal teli mondatokat fog mondani, ezzel érzékeltetve, hogy az adott téma nagyon bonyolult, s csak szakemberek számára érthető.

A XVII. században a liberális fordulatot előkészítő személyek megalakították első klubjaikat, s azokat a szabadkőművességről nevezték el, átvéve a jelképeket is. A valóságban semmi bizonyíték, hogy bármiféle kontinuitás is lenne az eredeti szabadkőművesek és ezen modern értelmiségi klubok közt.

A modern szabadkűművesek valóban fontos szerepet játszottak a rendi társadalmak felforgatásában, ez szimpla tény. A felvilágosodás nem a szabadkűművesek munkája, az korábbi náluk, de eszméinek terjesztésében hatalmas volt a szerepük, ez is tény.

Azonban a liberalizmus gyózelme után a szabadkőművesség színházzá vált, azaz maradt a forma, tartalom nélkül.

A háttérhatalom nem összesküvés. Vegyük észre: a háttérhatalomról való beszéd nem feltételez titkos összeesküvést. A háttérhatalom nem más, mint a liberális, kapitalista világrend elitje. Ez a világrend működik a maga szabályai alapján, mint egy gépezet. Ahogy egy autókerék forgása nem összeesküvés eredménye, úgy ez sem az. Az autót vezető személy megállapítja az útirányt, de közvetlenül nem mondja meg a keréknek mikor merre mozogjon, sőt erre képtelen lenne. A háttérhatalom sem képes a világot irányítani, csak próbálkozhat az irány megatározásával, de magát a már beindult folyamatot nemigen képes érdemben befolyásolni.

Ami pedig a szabadkőműves páholyokat illeti, ma egy elit golfklubban fontosabb döntések születnek, mint egy ilyen páholyban. Vagy a minden évben megrendezett davosi gazdasági fórum sokkal fontosabb esemény, mint egy "titkos" Bilderberg-konferencia. Aki komolyan elhiszi, hogy a világot titkos személyek irányítják, majd ezek a személyek direkt összes is gyűlnek valahol látható módon, hogy direkt leleplezzék magukat, az valószínűleg a Húsvéti Nyúlban is hisz.

Két aktuális filmről.

A Testről és lélekről  című magyar film remélem nem lesz megalázva egy Oszkár-díjjal, ezt ugyanis rossz filmeknek szokta adni a hollywoodi zsűri.

Amikor letöltöttem még a tavalyi év végén, s elkezdtem nézni ezt a filmet, arra számítottam, hogy a soron következő marhaság és 15 percen belül kikapcsolom. Csak kb. a 6. percben megéreztem, hogy nem marhaság, így azonnal végig is néztem. S azt kell mondanom, hogy 90 pontra értékelem a lehetséges 100-ból. Maga a történet is kiváló, az autista nő színészi alakítása a szlovákiai magyar színésznő által pedig egyszerűen mesteri. Nem mesélem el a filmet, ajánlom megnézését.

A fő Oszkárra viszont a Víz alakja című film esélyes, ahogy olvasom a hírekből.  A film mélyen emberellenes és közhelyes, röhögni legalább lehet rajta, szóval erősen esélyes a díjra. A főszereplőnő egyébként jó színésznő, ezt alá kell húzni, kiválóan alakítja az enyhén elmeháborodott, ősbuta, de romantikus liba szerepét.

A történet lényege: a gonosz titkosszolgálat élve akar boncolni egy gyíkembert, mire a takarítónő, kijátszva az egész katonai támaszpont teljes személyzetet, megmenti a gyíkembert, kiszöktetve azt. A gyíkember ezután jóízűen elfogyaszt egy házimacskát, majd haldokolni kezd, de végülis visszanyeri életerejét a takarítónővel folytatott szextől. A végén minden jól végződik: mindenki meghal, de a jók felélednek. Kiderül: a gyíkember halhatatlan istenség, bár ebből a szemszögből nem derül ki, hogy akkor korábban miért haldoklott. Biztos unalomból. Elúszik a gyíkember az óceánba az időközben nyilvánvalóan kopoltyút növesztett takarítónővel, s addig éltek, míg meg nem haltak, azaz végtelen ideig, hiszen halhatatlanok.

Az eszmei üzenet: olyan gonoszak és aljasak az emberférfiak, lásd metoo kampány, hogy még egy gyíkemberférfi is jobb náluk. Míg az emberférfi csak ver, zaklat, erőszakoskodik, addig a gyíkemberférfi rendkívül romantikus lény, tiszteli a nőket, s szép nagy hímvesszője is van, mely sose lohad le. Ez utóbbi egyébként a legmodernebb, legprogresszívabb feminista tanok értelmében erősen kifogásolható, hiszen maga a férfi nemi szerv szimpla megléte már önmagában erőszak, de biztos ez a kifogás nem vonatkozik az isteni gyíkemberekre.

Gondolom, lesz második rész, ahol a gyíkember által megtermékenyített takarítónő utódokat hoz a világra, akik lassan kiszorítják a bolygóról az összes gonosz emberférfit, s végre győz mindenhol a totális liberális demokrácia.

Az értelmesség, a józan ész miben rejlik? Erről szól a mű. 

A bevezető rész legfontosabb eleme Szókratész beszélgetése az ifjú Kharmidésszel - aki Platón nagybátyja - arról, hogy a betegségeket csak az egész test gyógyításán keresztül lehet leküzdeni, a test gyógyítása viszont csak a lélek gyógyításával együtt lesz sikeres.

Az első meghatározása az értelmességnek: ez egyfajta lelki nyugalom, mely a nyugodt cselekvésben fejeződik ki. Ellenérv: az értelmesség nyilvánvalóan valami pozitív dolog, márpedig ha ennek szükséges eleme a lassúság, akkor ebből az következne, hogy pl.  a lassú írnok vagy a lassan futó ember jobb a gyorsan dolgozó írnoknál, a gyors futónál, sőt az is következne, hogy a lassú felfogás jobb a gyorsnál. Nyilvánvalóan ez nem jó meghatározás tehát.

A második meghatározás: az értelmesség a szégyen érzésének képessége. De ez se jó, mivel a szégyenérzet lehet jó is és rossz is.

A harmadik meghatározás: az értelmesség, a józan ész az, amikor mindenki a saját dolgával törődik. De hisz akkor aki bármit is csinál nem a maga részére, pl. a cipészmester, az a józan ész ellen vét! Az ellenérv: aki dolgozik valamit, az szintén a maga dolgával törődik, akkor is, ha mások számára készít termékeket.  Azaz a jó dolgok csinálása belefér ebbe a meghatározásba. Ez tehát a negyedik meghatározás, mely a harmadik pontosítása: az értelmesség az, ha valaki tudatosan hasznos, jó dolgokat csinál.

Ebből következik a dolog lényege: az értelmesség valójában ugyanaz, mint ismerni saját magunkat. Viszont milyen eredménye van annak, ha ismerjük magunkat? Minden más tudás valami konkrétumra vonatkozik, míg ez csak annak tudására, hogy ismerjük magunkat, azaz tudjuk, hogy mit tudunk és hogy mit nem tudunk. Van-e példa bármi hasonlóra? Pl. van-e olyan szem, mely nem lát önmaga semmit, csak látja saját magát és minden más szemet? Nincs, de ez nem érv, hiszen az értelmesség minden más tudás felett áll, azoktól alapvetően különbözik, ezért nem találunk párhuzamot.

De lássuk most nem a józan ész meghatározását, hiszen ezt nem sikerült meghatározni, hanem nézzük azt, mi a haszna! Ha képes lenne arra, hogy megmondja hogyan cselekedjünk helyesen, ez nagyszerű lenne, hiszen ez biztos boldogságot adna. De erre nem képes, hiszen csak azt tudja, hogy mit tudunk és mit nem tudunk, de ezt nem, hogy egy konkrét esetben mi a helyes. Pl. a józan ész orvosi ismeretek nélkül nem képes senkit se meggyógyítani.

Felmerül még: esetleg a józan ész, az értelmesség csupán valami olyasmi, ami megkönnyíti a tanulást, hiszen így aki tanul, az nem csak a tanulandó tudásra vágyik, hanem magára a tudásra is. De ez sem biztos. A végszó: bár nem tudtuk meghatározni, mi az értelmesség, a józan ész, reméljük, hogy az jó dolog.

A modernitás korának végét éljük.

A három fő modern eszme mindegyike lassan kifullad.

A nacionalizmus csúcsa a hitleri eszmerendszer volt, csúnya fegyveres vereséget szenvedett 1945-ban. A később nacionalizmusok már csak utánzatok, módosított verziók, esetleg eszközök valami máshoz, de már nem tudnak friss erőt felmutatni.

A kommunizmus bukása természetesen a szovjet rendszer vége, ami elsöpörte a nem-szovjet kommunizmusokat is. Ma az eszme kemény magja kis szektákat jelent csak. Ahol vannak ma erős kommunisták, ott ez jellemzően sokrétű eszme, melynek csak részben eleme a marxizmus.

Ami a három eszme közül a legrégebbit, a liberalizmust illeti, az a legerősebb. Ennek oka, hogy a másik kettőt képes volt legyőzni, amiből hatalmas eszmei és anyagi erőt merített. Csak hát egy futóhomokra épült rendszer hiába erős, nem tud megmaradni, hiszen alapjai ingadoznak.

A liberális világrend válsága legutoljára kb. 10 év óta megdönthetetlen tény. De mik a valószínű útvonalak?

Azt hiszem, biztosra vehető a liberális demokrácia és a liberális gazdaság (a kapitalizmus) szétválása. A nemzetközi nagytőke számára egyre kevésbé kifizetődő a nyugati magállamok mögött állás szerepe. Lassan megindult az átrendeződés, a háttérhatalmi tényezők megpróbálnak megalkudni Kínával, oda áthelyezve központjukat az USA-ból. Kérdés, elég bölcs lesz-e a népi kínai vezetés átlátni  a helyzeten, azaz meg fogják-e érteni, hogy a hatalmat nem szabad megosztani ezekkel az erőkkel, mert ha ez megtörténik, hamarosan minden hatalom a nagytőkéé lesz.

Tehát a mostani magállamok lassan eltőkétedlenek, a gazdasági csúcserő átkerül Kínába. Kérdés, mit akar Kína: főjátékossá válni vagy új játékot teremteni. Ha az előbbi, az rossz hír, mert semmivel se lesz jobb az a rendszer, mint a mai, sőt még rosszabb lesz a politikai diktatúra miatt. Borzasztó is lenne egy nyílt háttérhatalmi diktatúra. Én inkább az utóbbira tippelnék azonban, de kérdés mikor látja Kína megfelelőnek a pillanatot a játék felborítására. Miért gondolom így? Mert Kína alapvetően nem egy tipikus világbirodalomépítő erő, ebben nagyon hasonlít Oroszországhoz: egyik sem törekedett soha arra, amire a nyugati magállamok, azaz gyarmatbirodalom kialakítására.

A háttérhatalom szempontjából is fennáll a nagy kérdés: a XVII. század óta lassan kiépített hatalmi rendszerüket hajlandóak lesznek-e feladni, azaz csak tőkések módjára viselkedni, megalkudva a tőlük független politikai hatalommal vagy sem. Én kételkedem ebben. Ha a hatalmasok átmennek Kínába, kizárt dolog, hogy ne tennének meg mindent a politikai hatalom megkaparintására. Ha ezt nem teszik meg, elvész lényegük. Ezt pedig nem tehetik meg.

Ami biztos: a gazdasági értelemben vett liberalizmus elérte végpontját, nincs hová tovább fejlődnie. A globalizmusban ugyanis a háttérhatalom csak részben érdekelt, egy valódi világállam kialakulását mindig meg fogja akadályozni, ez ugyanis esetleg képes lenne a globális tőke szabályozására, ami természetesen nem érdeke a tőkének. Ezért is abszurdak az antiglobalista érvek a világállam ellen.

Közben a mostani nyugati magállamokban a lassú elszegényedéssel párhuzamosan növekedni fog a liberális demokrácia, ez lesz immár a rendszer egyetlen támasza, miután  a másik láb elvándorolt Kínába. E tekitetben a rendszer még nem érte el végpontját, a liberális demokrácia előtt még hosszú út áll a csúcsig. A vallásellenes kampányok sikeresek voltak, a mai magállamokban - az USA sajátos kivételével - a vallás a spejzba került, a régi kacatok közé, ma már a megmaradt "egyházak" tökéletes részei a liberális kulturális haderőknek. A nemzetellenes lépések fő fegyvere az iszlamizáció. A családellenesek lépések terén az új szakasz tavaly kezdődött a metoo kampánnyal, melynek célja a férfiak ivartalanítása.

Úgy számolom, a csúcs valamikor 2050-2070 között áll be: ekkor az átlagos nyugati állam lakasságának nagy része homoszexuális lesz, de legalábbis magát félelemből homoszexuálisnak tettető, továbbá lesz egy 20-40 %-os muszlim kisebbség. A két csoport között polgárháború fog zajlani, kb. mint egy apokaliptikus sci-fi filmben. A liberális terror diktatúra formájában fog működni, fenntartva valamilyen minimálisan működő államot.

Szóval gazdag, tradicionalista, diktatórikus Kína szemben szegény, elfajzott, diktatórikus nyugattal. A gazdasági liberalizmus harca a kulturális liberalzmus ellen, melyben mindkét erő állig van fegyverkezve. Csatlakozni kell mindenkinek valahová, legalábbis laza szövetségesként. Semlegességet valószínűleg csak Oroszország lesz képes fenntartani.

Az összeomlás ezután elkerülhetetlen lesz. Nehéz megjósolni, lehetséges-e ennek békés útja. Valószínűbb az egész bolygót felörlő atomháború.

Ki érti miért kell egyébként értelmes embereknek lealacsonyodniuk bulvár szintre.

Pedig okos ember ez a Vajda, olvastam a Heidegger-könyvét.

Ha ugyanazt a szánalmas ultraurbánus szöveget ellenkező szempontból mondta volna el Vajda, már ki lenne közösítve a Ballib Agytröszt hatalmas és láthatatlan szalonjából örök időkre antiszemitizmus miatt. Amit leírt az a butus kanadai "menekült" Kertész Ákos szövege négyzetre emelve.

Csak nem bírják kiheverni ezek az emberek a zsidókártya elúszását. Minden áron, mindent bevetve igyekeznek antiszemitizmust hergelni.

2017 talán legmulatságosabb magyar pillanata az volt, amikor ballib zsidó megmondóemberek, Vágó István vezérletével elzarándokoltak a budapesti izraeli nagykövetségre, tombolva követelve, hogy Izrael azonnal üzenjen háborút Orbánnak, majd ez után az egész küldöttségrendkívül udvariasan el lett küldve a fenébe az izraeli nagykövet által.

Szóval szégyelld magadat, zsidóparaszt!

Alapból utálom az összes milliárdost, mert gazemberek. Csak sortűz segít rajtuk.

Ez alól csak nagy érdemekkel lehet menlevelet kapni a néptől. Elon Musk megkapta a menlevelet. Miért? Mert legalább valami hasznosra is igyekszik a pénzét pazarolni. Persze ő is csak politikailag korrekt, álbaloldali, liberális makákó - ma ez a divat a nyugati milliárdosok között -, de mégis tény, hogy csinál ez az emberke valami értelmeset is.

Viszont alapvetően nem érti ezt a világszimulátor dolgot, ahhoz materialista, racionalista, liberális szemmel viszonyul.

Ugye van ez az ősrégi, még a hinduizmusból származó óriási gondolat, hogy a valóságban nincs is valóság. Ezt aztán egyes ógörög filozófusok is felismerték, elsősorban az eleai iskola, még Platón előtt.

A modern korban ez az ötlet a tömegek között egy 70-es évekbeli német film nyomán lett népszerű, (Ennek kalandosabb verziója egy amerikai film.) Egyébként mindkét filmet érdemes megnézni, bár egyik se használja ki teljesen a téma lehetőségeit. S mégis sokkal fontosabb téma ez, mint a Mátrix I. részében kifejtett, bár az is persze pozitív hatást váltott ki.

Világunk egy ilyen szimuláció természetesen, ez a következtetés, amire én is eljutottam, Csak hát ez nem lehet durva materialista módon érteni.

Nézzük egy videojátékék példáján. Mivel utoljára 25 éve játszottam videójátékot, a Super Mario World nevű játékot hoznám fel. Az ott haladó Márió vízvezetékszerelő szakember él a maga világában, mert az egy világ, vannak benne szereplők és történések. Ez a világ nem létezik a mi világunk szempontjából, nem tudunk belelépni sehogy, s amikor játszunk csak mozgatjuk Máriót és fivérét Lujdzsit. S természetesen ők nem tudják, hogy világuk nem létezik a mi szempontunkból. Az egész számunkra csak egy virtuális játékvilág. Bármikor kikapcsolhatjuk, újraindíthatjuk, s számtalan verziója van, hiszen több millió ember szerte a világon megvette ezt a játékot. Amíg valaki használja a játékot, addig létezik.

A mi világunkkal természetesen a párhuzam nem teljes. S nem csak azért, mert a mi világunk trilliószor bonyolultabb, Hanem leginkább azért, mert nekünk van öntudatunk és szabad akaratunk, nem rángat minket egy külső játékos, de mégis. a szabályaink adottak, azokat a „programozó” csinálta, s nem tudunk kimenni a világunkból, mert világunk szempontjából csak bent van.

A programozónk természetesen Isten. S nem csak szabad akaratot adott nekünk, azaz bármit megtehetünk, hanem a cél, hogy mi is vele hasonlóak legyünk. E cél értelme megmagyarázhatatlan, hiszen minek lenne ez szükséges egy önmagában tökéletes entitásnak, azaz biztosan nem szükség, hanem valamiféle terv, melynek értelméről csak tapogatózni tudunk. Ami biztos: Isten kifejezetten azt akarja, hogy menjünk ki a „játékból”.

Test, lélek, szellem. Testünk bent van, nem tudunk anyagilag kimenni, mert testünk csak bent létezik. Lelkünk kötött, hiszen bár nem anyagi, mégis ahhoz kötődik. De szellemünk tisztán külső, ez az összekötő habarcs, amihez kötődik a külső akarat.

Ki lehet menni, ehhez a világ felett kell lebegni, kiállva a világ peremére. Minden adott, de ehhez is megvannak a szabályok.

Szóval dicséretes, hogy Musk egyszerű lumpen milliárdos mivolta ellenére elgondolkozott mindezen, de saját keretei nem engedik meg neki, hogy áttörjön. Saját ateista jellegű nézetei betonba kötik őt. Mintha a szerencsétlem Márió úgy próbálna kijönni a játékából, hogy a játékbeli hegyekben lyukat ás. Nem fog menni így.

A bolgárok és a magyarok közös és eltérő vonásai.

Mindkettőből 5-öt gyűjtöttem össze.

A két nép között mindenképpen van vérszerinti rokonság, mindkét nép valamikor a hunok résznépe volt, csak míg a bolgárok korábban kiváltak, délnyugati irányban (majd részekre szakadtak, öt részre, ezek közül egy megszűnt hamar, kettő egyesült, ezek a mai bolgárok, s két kisebb része pedig ma már önálló identitást fejlesztett ki), addig ezt a magyarok északnyugati irányban tették meg, de valamivel később.

Viszont a történelem a mai bolgár és magyar állam esetében más. A bolgár állam kétszer is megszűnt, előbb majdnem 200 évre, majd 500 évre, míg a magyar állam jogfolytonosan mindig létezett, akkor is, ha ez egy időben alig volt több jogi fikciónál.

A kulturális különbség jelentős. Ennek fő oka a nyelv és a vallás. A magyarok államvallása a katolicizmus lett, az államnyelv meg a latin, a magyarra pedig leginkább a német és a szláv hatott. A bolgárok államvallása az ortodoxia lett, s maga a bolgár szláv nyelv lett, az államnyelv a bolgár alapú egyházi szláv lett, a külső hatás meg leginkább görög volt. Természetesen mind Magyarország, mind Bulgária eredeti, honfoglalás előtti lakossága sokat hatott: ez Magyarország esetében nyilván avar és szláv hatás, míg Bulgária esetében trák, görög, szláv, ez utóbbi - mint közismert - akkora volt, hogy az eredetileg nem szláv nyelvű bolgár uralkodók is szláv nyelvűek lettek, az eredeti bolgár nyelv gyakorlatilag kihalt Bulgáriában a X. sz. végére, annak csak maradványai akadnak a mai bolgárban.

Tehát sok az eltérés. Ne nézzük a mai legfontosabb nemzetkarakterológiai eltéréseket és hasonlóságokat.

Hasonlóságok

Hatalom. Ők és mi. Mindkét nép hozzá van szokva, hogy a hatalom mindig külső és ellenséges, így akkor se változik meg hozzáállása, ha történetesen maga a nép képes megválasztani vezető politikusokat. A szabad választás is biztosan valami trükk csak, s a valóságban valamiféle titokzatos, ellenséges erők irányítják a szavazást. Ennek eredménye, hogy mindkét országban komoly rétegek sose mennek szavazni, s általában „az egyik kutya, a másik eb” a legelterjedtebb álláspont minden pártról. A legnépszerűbb pártoknak sincs párezernél több tagjuk, ugyanez van minden társadalmi szervezetnél is, hiszen felesleges bármit is csinálni, úgyis „ők” döntenek majd.

Pesszimizmus. Mindkét népben beteges mértékű a pesszimizmus. Én az ellenkező véglet vagyok, talán azért mert a karibi térségben szocializálódtam (Kubában éltem 12-19 éves korom közt), ahol mindenki a legnagyobb rosszban is a jót keresi. Mind a magyarok, mind a bolgárok a jóban is a rosszat kutatják, keresik, s nagyon boldogtalanok, ha nem képesek azonnal megmondani, hogy az adott jóban mi éppen a rossz.

Gazdagság. A gazdag embert mindkét nép gazembernek tekinti. Az alapállás: nem lehet tisztességesen meggazdagodni. Ebben én is egyetértek egyébként.

Műveltség. A műveltséget mindkét nép nagyon tiszteli, sokszor abszurd módon, azaz még akkor is, ha az csak álműveltség, jellemzően csak jó emlékezőképesség, pl. felesleges adatok megjegyzésének képessége. Azzal a természetes képességemmel, hogy földrajzi adatokat könnyen jegyzek meg, mindkét országban ájult tiszteletet kaptam.

Mindkét országban a műveltség, a tudás egyfajta mentőöv, felmentő érv. Ha az okos ember bűnt követ el, megbocsátunk neki, a butát meg keményen elítéljük ugyanezért. Pedig fordítva kellene lennie: aki butaságból rossz az mindig kisebb bűn, mint aki értelmes fejjel, tudatosan rossz.

Szellemtelenség. Meggyőződéses mély hit, hogy minden cselekedet végoka a pénz. Képtelenség, hogy bárki is bármit tenne, ha abban nincs valahol anyagi érdeke. Akiről mégis kiderül, hogy nincs anyagi érdeke, az meg elmebeteggyanús. A határozott vélemény gyanús és beteges. Egyszer élünk, szóval minek foglalkoznánk nem-anyagi érdekekkel? Nincs közösség, csak egyén van: közösség mindig csak ad hoc képződik, az éppen közös ellenség ellen.

Ennek következménye mindkét országban a csekély mértékű igazi vallásosság is. Akiben van valamiféle transzcendens hit, az is a legtöbb esetben valami bizarr, álmisztikus, röhejes, azonnal ható áltudományos baromság.

Eltérések

Lázadás. A magyar ember akkor is szereti a lázadást, ha abban személyesen fél részt venni, a lázadóra a magyar ember felnéz. A bolgár ember csak a sikeres lázadót tiszteli, őt is csak visszamenőlegesen.

Az ok természetesen történelmi: Magyarországon nem volt 500 év török uralom, csak 150, az is csak az ország egy részén, s ott is rendkívül lájtos alakban: nem volt se kényszeriszlamizáció, se lakosságbetelepítés, se folyamatos erőszak. Az Oszmán Birodalom mindig egészen más politikát folytatott a határterületein, mint a már stabilban meghódított területeken. A bolgár nép közmondást is alkotott: „a lehajtott fejet nem vágja le a balta”, azt hiszem, nem kell magyarázni különösebben.

A török uralom ellen küzdő, XIX. századi bolgár nemzeti hősöket a maguk korában amolyan akadékoskodó, semmirekellő, csak bajt a fejünkre hozó alakoknak tekintette a bolgár közvélemény.

Hatalom. Mind a bolgár, mind a magyar utálja a hatalmat, ahogy ezt már leírtam az előző részben, de a bolgár retteg is tőle, s ez egyfajta belső rettegés.

Gyerekkoromban, amikor kiskamaszként mondtam valami rendszerellenes dolgot - ez a 70-es évek második fele -, a magyar nagymamám csak annyit mondott „halkan, ilyet nem szabad mondani”, míg a bolgár nagymamám azt, hogy „így csak csövesek, lumpenek beszélnek”.

Egy konkrét vicces eset a 80-as évek végéről bolgár nagymamámmal. Amikor 1988 elején vittem neki egy akkori szamizdat Beszélő-számot, kijelentette, hogy a benne írók egytől egyik gazemberek, lumpenek, a nyugalom megrontói, s a legjobb lenne a rendőrségnek azonnal és kemény kézzel fellépnie. Majd 1990-ben az SZDSZ-re szavazott. A bolgár ember mindig megérzi, hol a hatalom, akit éppen tisztelni kell.

Alkoholizmus. Mindkét nép szereti az alkoholt, de a bolgárok képesek mértéket tartani ebben. Tessék felszállni késő este egy villamosra Budapesten és Szeredőcön: Budapesten tömény italszag árad, Szeredőcön ez abszolút ritkaság. A bolgárok is kocsmáznak, de képesek egy pohár felett órákig üldögélni, míg a magyarok ilyen esetben egymás után rendelik az italadagokat.

Pénz. A magyarok nagy része betegesen spórol, a bolgárok lazábbak ebben. S ez nagyon jól jelzi, hogy a spórolás nem függ az anyagi helyzettől, mert az átlagbolgár szerényebb anyagi körülmények között él, mint az átlagmagyar.

Önbecsülés. A két nép egymás véglete ebben. A magyar ember komolyan hiszi, hogy minden ami magyar, az jó, sőt a legjobb, míg a bolgár ember komolyan hiszi, hogy minden ami bolgár, az rossz, sőt a legrosszabb.

A legszebb és legnehezebb nyelv a magyar, a legszebb város Budapest, a magyarok állnak a legtöbb találmány mögött, a magyar konyha a legjobb a világon, a magyar nők a világ leszebbjei, s még ismételhetni lehetne sokáig a sok abszurd állítást, melyben nagyon sok magyar mélyen és komolyan hisz. Ez valamennyire enyhítette az utóbbi 10 évben a fokozott kitántorgás: ennek egyik pozitív hatása, hogy sok magyar megismerkedett idegen kultúrákkal, s így rádöbbent bizonyos dolgokra, pl. arra, hogy a magyar konyha csak Magyarország határain belül világhírű.

A bolgár mindebben az ellenkezője, a bolgárok egymással versengve szidják saját országukat, népüket. Még a legabszurdabb bolgárellenes ötletek is képesek híveket toborozni. Ez enyhült az utóbbi 15-20 évben, az ok ugyanaz, a hatalmas kitántorgás: sok bolgár rádöbbent, a világ sokféle, s bizony a bolgár dolgok nem pokoliak, sőt van ahol jobbak az átlagnál más országokhoz képest.

Személyes példa: apámmal a 90-es évek elején bementünk enni egy elitszállodába Szeredőcön, jött a pincér, apám megkérdezte van-e a fasírozott ljutenicával (ez egy tipikus bolgár köret, paradicsomból készül), mire a pincér döbbent tekintettel néz vissza, kb. „miféle parasztok ezek, ehetnének valami francia, német, angol kaját, erre szar bolgár ételt akarnak?”. Ma már ez nem így történne, azaz van javulás.

Íme az általam legutáltabb magyar nyelvi fordulatok. Nem közhelyeket fogok felsorolni, hanem kifejezetten nyelvi fordulatokat, szokásokat.

Kiválasztottam a számomra 8 legborzasztóbbat.

Csak személyes ízlésem a lista, nem azt mondom, hogy ezek hibásak, mert nem azok. Csak nekem nem tetszenek, nagyon nem tetszenek.

Sokba fog fájni. Mennyibe fog fájni?

Ez olyan bunkós, álprolis szöveg, szerintem baromira idegesítő.

Ubi, zsepi, s társai

A magyar nyelvtől teljesen idegen a kicsinyítőképző. Mivel van egy másik de facto anyanyelvem is a magyar mellett, s az éppen egy szláv nyelv, számomra még nagyobb a kontraszt. Míg a szláv nyelvekben a kicsinyítőképző sztendert nyelvi elem, addig a magyarban nagyon nem az. Magyarul egyszerűen a felesleges kicsinyítőzés idiótán hangzik. Sajnos egyre jobban terjed.

Médiumozás

Minek kellett a sajtóterméket elnevezni médiumnak, sose értettem. A "médium" szónak már volt több, bevett értelme, minek kellett hozzá még egy? Ha már kell, nevezzük médiának, én is így teszek. Szerencsére, sokan ugyanígy tesznek, mint én.

Igléziász, Miguel, s hasonlók

Nem-német nevek németül való ejtése, ennek fő jele a sz hang z-nek ejtése, valamint a spanyol "gue" alak gue ejtése. Ki érti ezt?

Álorosz ejtés

Szláv nyelvekben a "di", "ni", "ti" ejtése ott is "gyi", "nyi", "tyi" alakban, ahol nem így ejtik. Lásd Dubrovnyik.

Csapjunk  a lecsóba!

Miért kellene belecsapni egy ételbe? A lecsót nem is úgy kezdjük enni, hogy belecsapunk. Aki ilyet mond, annak kivánom, hogy fröccsenjen pofájába a forró lecsó.

Emilezés

Email vagy ímél helyett emil. Szerencsére ez mára szinte teljesen kihalt.

Sortolás

Itt nem magával a szóval van gond, hanem azzal, amikor minden tőzsdei műveletre alkalmazzák. A sortolás ugyanis csak az a tőzsdei spekuláció, amikor a spekuláns valamilyen aktíva, értékpapír árának esésése játszik. Pedig  a valóságban az ellentéte, a longolás sokkal gyakoribb.

A 90-es években Magyarország volt a háttérhatalom kelet-európai kísérleti laboratóriuma.

A kommunizmus bukásakor Magyarország volt a legfelkészültebb ország a kapitalizmusra, ez szimpla tény. A kapitalista intézményrendszer egy jelentős része már megvolt a rendszerváltozás előtt évekkel. Jó összehasonlítás Bulgária, ahol csak a rendszerváltozás után lettek meg olyan dolgok, melyek Magyarországon sokkal korábban már adottság voltak: pl. háromszintű bankrendszer, társasági törvény, egységes árfolyam, szabad árképzés (egyes stratégiai árukat leszánítv), adórendszer.

A nagyurak gondolták is, érdemes az eszmei harcot is Magyarországon megkezdeni. Hiszen esetleg tényleg a lét határozza meg a tudatot.

A kádári kulturális elit jelentős része már a 70-es évektől liberális volt, s aki nem, az is gyorsan az lett 1988-1989-ben. Nagyon kevés kivétellel - lásd kivételként az inkább pozsgaysta reformkomcsi vonalhoz húzó olyan kádári értelmiségieket, mint pl. Csoóri, Csurka, Fekete Gyula, stb. - a rendszerváltozáskor a magyar értelmiségi elit 90 %-a hithű liberális volt.

Az is segítette a folyamatot, hogy Magyarország sose volt igazán vallásos ország, továbban a térség egyik etnikailag leghomogénebb állama. Azaz nem létezett az, ami megvolt az ex-kommunista térség két másik, gazdaságilag szintén előreheladottan kapitalista országában, Lengyelországban és Jugoszláviában.

Tehát minden készen állt az ország és a magyar nép liberálissá neveléséhez.

Ezt erősen segítette természetesen a totális liberális médiafölémy. Míg ma a magyar médiák kb. fele liberális, s ezt a lberálisok hatalmas sérelemként élik meg, addig 1990-ban a liberális fölény 90 % feletti volt. Ezt az segítette, hogy az Antall-kormány - egyedüliként az 1990 utáni kormányok közül - nem vette kormányellenőrzés alá az állami médiákat, azokat gyakorlatilag az ellenzéki SZDSZ-nek ajándékozva.

Mik voltak a liberális módszerek?

A fő elv egy mondatban: "nem értek veled egyet, s mindent meg fogok tenni, hogy többé ne is mondhasd el".

Részleteiben az 5 fó módszer:

• tabusítás,
• kirekesztés,
• szómágia,
• álszakmaiság,
• kettő mérce.

A tabusítás lényeg: a kellemetlen témákat tabusítani kell, így nem is fogunk azokról beszélni.

A legjobb példa erre a cigánybűnözés. Bár minden adat igazolja, hogy a cigányok többet bűnöznek a magyaroknál, ezt nem szabad megvitatni.

A tabusítása a témának valójában éppen a cigányok érdekei ellen hatott. Hiszen ezek után komolyan hinni lehetett, hogy a cigányok tényleg valamiféle rejtélyes és szégyenletes, genetikai okokból bűnöznek, ez pedig nyilvánvalóan nem igaz. A téma megvitatása, azaz az okok elemzése éppenhogy azt tárta volna fel, hogy a kérdés alapvetően szociális és kulturális, de nem faji, genetikai.

A tabusítás részben még ma is létezik a magyar közéletben, jellemzően a zsidó tematikában. Magyar lexikonban olvastam hogy pl. Marc Chagall belarusz festő és Sólem Aléchem meg orosz író, legjobban ezek ők maguk döbbennének meg. A "zsidó" akkora tabu, hogy még pozitív vagy semleges használata is botrányos.

A kirekesztés kvintesszenciája az egyik ballib ikon, Eszterházy Péter író hírhedt mondata "Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá." - azaz mi itt, a bölcsek hegycsúcson eldöntjük, mi a szint és mi van alatta, s aki túl mást mond, azt egyszerűen nemlétezőnek tekintjük.

Gyakorlatilag ezeknek az eszterházyknak az egyik eredménye a magyar antiszemitizmus felduzzasztása.

A szómágia egyszerű, csak rá kell mondani egy véleményre, hogy az pl. "európai", s már nem is lehet sekinek ellenvéleménye, hiszen az ellenvélemény nyilvánvalóan "mucsai". TGM megmondta 1990-ben "Mucsa és félelem – vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út." - ez a lényege is az egész módszernek.

Pl. a halálbüntetés "nem európai", ezek után felesleges minden pro és contra érv, a kérdést már ott fent eldöntötték, így kuss legyen.

Amerikai szektáknál láttam ezt, a mormonoknál a legvadabb alakban, hogy "When our leaders speak, the thinking has been done", azaz amikor a vezetőink megszólalnak, a gondolkodás már megtörtént, tehát ha bármiről a vezérek mondanak bármit, arról vitázni ellenséges tevékenység, s akkor is az, ha esetleg vita után történetesen egyetértünk vezetőkkel.

Az álszakmaiság lényege: egyes közéleti, ideológiai kérdések szakmai kérdéseknek hazudása, így azokról csak a "szakma" mondhat véleményt, a bircanép meg kussoljon és hallgassa ájult tisztelettel a "szakembereket".

Nyilvánvaló, hogy nem lehet demokratikus vélemény arról pl., hogy hogyan építsünk atomerőművet, mert ez tényleg szakmai kérdés, de az már nem az, hogy akarunk-e atomerőművet.

A persze a kettős mérce. A végső balta. Kornis Mihály ballib ikonember mondta "mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket mint ti minket" - neki szabad, mert ő nem szemét mucsai, hanem európai demokrata. A másik nagymestere ennek Andrassew Iván volt, aki szerint a cenzúra csak akkor gond, ha liberálisok ellen irányul, ellenkező esetben a demokrácia erős fegyvere a "kirekesztés"
ellen.

Már szerencsére a ballib eszmei uralmat sikerült szinte teljesen felszámolni. Rá lettek kényszerítve a ballib megmondóemberek, hogy érveljenek. S ennek követketében el is vesztették félisteni státuszukat. S ez Orbán talán legfontosabb pozitív eredménye, mert nem a lét határoza meg a tudatot...

megjött a fiatal ballib nemzedék, aki azt hiszi, megismételheti a 90-es éveket

A téma: a filozófia művelése helyes dolog-e és miben fejeződik ki.

Két ifjú vitatkozik, körülöttük ott van mindegyikük szeretője is. Az egyik szerető testgyakorlással töltötte el egész életét, míg a másik humán tudományokkal. Szókratésznek teszik fel a kérdést: tiszteletreméltó-e a filozofálás?

A humán érdeklődésű szerető szerelme állítja, az, majd azt válaszolja Szókratész kérdésére, nem csak tiszteletreméltó, hanem jó is.

De mi a filozofálás? A sok tanulás. Ahogy a torna szeretet azt jelenti, sokat tornázunk, úgy a filozófia szeretete azt, hogy sokat tanulunk.

A kevés torna vagy a sok torna segít a tökéletes test eléréséhez? A tornakedvelő szerető szerelmese válasza: egyik se, mert a leghelyesebb a mérsékelt tornázás, hiszen pl. egy keveset alvó, nem rendesen étkező tornász nem képes elérni a testi tökéletességet.

Ugyanez igaz minden más testi dologra is, pl. az étkezésre: a legjobb a mérséklet.

De mi a helyzet a lélek dolgaival? Kit kell megkérdezni, hogy mi a helyes ebben az esetben? Továbbá: mit kell tanulnia egy filozófusnak? Elsősorban azokkal a művészetekkel kell foglalkoznia, melyek a megértést segítik, nem magukkal a gyakorlati tevékenységekkel. Mint ami az építészmérnök feladata egy ács feladatához képest. Jó példa: az öttusázó, aki mindenki másnál jobban ért az illető 5 sporthoz, de természetesen nem számítva azokat a sportolókat, akik csak az 5 közül valamely sport bajnokai. A filozófus egyfajta második helyezett minden tudományban, csak az adott tudományág szakértői előzik meg őt.

Felmerül a kérdés: hasznosak-e a filozófusok, hiszen az derül ki, semmiben se szakértők, mindenben csak a második helyen állnak. Hiszen ha pl. betegek vagyunk, nem az orvostudományhoz leginkább értő nem orvosokhoz fordulunk, hanem a képzett orvosokhoz. Ebből az derül ki: a filozófusok haszontalan emberek, s mivel a haszontalanság rossz, ezáltal rossz emberek is.

Szókratész javaslata: a filozófus az, aki képes megmondani mi a jó és mi a rossz az emberekben. Ehhez azonban a filozófusnak ismernie kell saját magát, hiszen ő is ember, amihez mérséklet és igazságosság szükséges. Ez a vezető mesterségbeli tudása, legyen az uralkodó vagy családfő. Továbbá a filozófus szerepe még a tanácsadás minden ilyen hasonló ügyben.

A mű vége: a testgyakorlással foglalkozó ifjú véleménye bizonyult igaznak.

A liberális médiák folyamatosan egy, a valóságban nem létező Oroszországról tudósítanak.

A liberális álomkép szerint Oroszországban diktatúra van, mindenki éhezik, fekete autók gyilkolnak le minden másként gondolkodót, s titokban az orosz emberek nyugati rendről álmodoznak.

Továbbá hatalmas, liberális ellenzék működik Oroszország, akik szinte mindjárt választásokat is fognak nyerni, csak a hatalom önkénye és  csalásai miatt nem lehetséges mindez.

Az orosz nép valóban vágyakozik a liberális rendre, s csak a gonosz Putyin az akadálya ennek?

A szovjet sajtó annak idején mindenhol a helyi kommunista pártokat hatalmas erőkként írta le. S nem csak ott, ahol tényleg erősek voltak, pl. Olaszországban és Franciaországban, hanem ott is, ahol alig léteztek. Pl. Amerikát illetően mindig meg volt említve a 2 nagy párt mellett a CPUSA, mely egy erősen fantompárt jellegű izé volt.

Aki csak a szovjet lapokat olvasta, annak az az elképzelése volt, mintha Amerikában 3 fő párt lenne, s Gus Hall* valamiféle befolyásos politikus lenne az amerikai közéletben, s nem sok idő kérdése, hogy az amerikai kommunisták hatalomra jutnak választásokon, ennek egyetlen akadálya már csak a CIA/FBI és az amerikai nagytőke médiái.

Na, most ennek a fordítottja a nyugati médiák Oroszország-képe. A liberálisok valamiféle forrongó, hatalmas erőkémt vannak leírva. A valóságban több orosz liberális párt van, melyek egymást is utálják, s észlelhető erejük csak a 2 orosz fővrosban van, ahol mondjuk akár 20 %-ot is el tudnak érni időnként ünkormányzati választásokon, talán Szentpéterváron még 25 %-ot is. Ez most, a nyugati agresszió miatt lement 10-15 %-ra.

Ezeken kívül olyan 1-2 % a népszerűségük.

A mai Oroszországban még a kommunizmus visszállításának is TÖBB híve van, mint a liberális rendnek.

Az orosz kisember látta mind a mai rendet, mind a liberális rendet, mind a kommunista rendet.

Kommunista rend = nyugalom, alapszinten mindenki megél, mindenki nagyjából egyformán szegény, az elit se szupergazdag, folyamatos áruhiány, nem lehet utazni, kuss van mindenkinek, az ország nagyhatalom.

Liberális rend = káosz, alapszinten se él meg a kisember, hatalmas jövedelmi különbségek, az elit szupergazdag, bőséges áruellátás, lehet utazni, mindenki szabadon pofázhat, az ország idegen uralom alatt áll.

Mai rend = nyugalom, alapszinten megél a kisember, hatalmas jövedelmi különbségek, az elit szupergazdag, bőséges áruellátás, lehet utazni, mindenki szabadon pofázhat, az ország nagyhatalom.

Te mire szavaznál, ha orosz lennél?

A kommunisták számára is Putyin a kisebb rossz. Sőt - hihetlen, de tény -, a liberálisok számára is Putyin a kisebb rossz a kommunistákhoz képest.

Szóval ezek a liberális médiák által feldobott orosz liberális hősök valójában 2-3 %-os népszerűségű emberek. Ők a liberális Gus Hallok.

* eredeti nevén: Arvo Kustaa Halberg, amerikai kommunista aktvista, finn bevándorlók fia, évtizedekig ő volt a CPUSA főtitkára, 90 éves korában bekövetkezett haláláig, ami már a Szovjetúnió megszűnése után történt

A tudományos ateizmus önellentmondás.

Aki ugyanis tagadja, hogy van más a tudományon kívül, attól humoros, ha bármilyen tudományon kívüli és tudományosan nem igazolható meggyőződése.

S ezt nem azt jelenti, hogy valaki ne hihetne valamiben is, hiszen bátran hihet tudományos tényekben, azok megértése vagy személyes tapasztalása nélkül. Pl. ha valaki sose járt Egyiptomban, elhiheti az ottani piramisok létezését, szimplán azon az alapon, hogy tekintélyek ezt így mondják vagy látott képet róluk.

Ha viszont tudományon kívüli elméleteket kezd alkotni bárki is tudományos tények alapján, az már nem tudomány, hanem ideológia,

A tudományvallás pedig ugyanolyan vallás, mint a kereszténység. A tudományos ateizmus pedig tudományvallás.

Lehetséges olyan ateizmus is persze, mely nem vallás, de ezt jellemzően agnoszticizmusnak szokták hívni: azaz kijelenti, Isten létezése értelmezhetetlen kérdés a tudomány számára, nincs ilyen tudományos kérdés, így nem kell vele foglalkozni. Az agnoszticista se azt nem állítja, hogy van Isten, se azt, hogy nincs, hiszen egyikre se tud tudományos érvet felhozni.

A tudományos ateista viszont állítja, hogy Isten nincs. Ami nincs az nincs, s a nincs nincsségét nem lehet bizonyítani. Ha valami tényleg nincs, arról nem is lehet beszélni.

Ezért vallás mind a marxista ateizmus, mind a modern, liberális tudományos ateizmus. Ennek főguruja Richard Dawkins próféta.

Dawkins persze ravasz alak, azokkal vitázik leginkább, akikkel könnyű, mert nincs igazuk. Dawkins kedvenc ellenfele a keresztény kreacionizmus, ami egy MARGINÁLIS újprotestáns tézis, ráadásul pont a tükörképe a dawkinsizmusnak. A kreacionisták és a dawkinsisták is abból a téves axiómából indulnak ki, hogy a Biblia minden keresztény tanítás forrása, s szó szerint értelmezendő.

Íme egy kedvenc nem-vallási példám.

József Attila A Dunánál című versében leírja, hogy már százezer éve ül a rakparton.

Erre a dawkinsista azt mondja: a vers hazugság, hiszen bizonyítani lehet, hogy József Attila meghalt 32 évesen, azaz nem ülhetett 100 ezer évig sehol.

A kreacionista pedig azt mondja, de igen, József Attila ott ült százezer évig, mert a verse tévedhetetlen, azaz mi tévedünk, amikor azt hisszük, hogy meghalt 32 évesen.

S mindkettő baromság.

A tudományos ateizmus be akarja hozni az anyagi világba Istent, hogy bizonyítsa nemlétezését. Ezzel saját maga alatt vágja a fát, hiszen még a vallás se állítja Isten létezését az anyagi világon belül.

A vallás szerint Isten nem bizonyítható racionális tudásalapon!

A vallás éppen azt állítja, van egy másik világ, az anyagi, érzékelhető világon kívül, s abban való jelenségek nem igazolhatóak az anyagi világon belüli eszközökkel.

A tudományosan ateista viszont hiszi, hogy Isten nemléte bizonyítható. Márpedig abban HINNI, hogy valami nincs az is vallás. A tudományvallás is vallás tehát.

Vannak ilyen népszerű magyarázatok, hogy a különös orosz lélek, meg hasonlók.

Csak hát ezeket erősen el szokták túlozni.

Mert tényleg vannak sajátos orosz vonások, de abszolutizálni, hogy az orosz ember valamiféle lebegő fénylény, aki köp az anyagi valóságra, nos ez abszurd és nevetséges.

Aki élt oroszok közt tudja ezt jól. A szovjet időkben is nagyon így volt. Az orosz gimnáziumomban, ahová jártam annak idején én amolyan celeb voltam, csak mert volt nyugati rágógumim, nyugati zeném, s mert jártam nyugaton, s tudtam 2 nyugati nyelven. Folyamatosan hozták nekem a kazettákat az iskolatársak, hogy másoljak át nekik nyugati zenéket. Ez 1980-1985.

A legnépszerűbb zenekar az AC/DC volt egyébként, csak érdekességként mondom.

Szóval az orosz ember UGYANÚGY anyag és szellem, ahogy mindenki más. Az lehet, hogy a szellem más, mint az európai átlag, de az anyagi rész tök ugyanolyan: szereti az anyagi javakat.

Szóval ha Putyin nem emelte meg volna drasztikusan az életszínvonalat, már nem lenne elnök. Nem arról van szó, hogy a sajátos oroszok kitartanak az elnökük mellett, hiába tartja az őket nyomorban, ahogy ez szerepel sok liberális médiában.

Most valóban igaz az: a nyugatiak nem értik, miért nem fordul az orosz ember a vezetés ellen, hiszen az utóbbi 3 évben csökkent az életszínvonal 20-25 %-kal. Pedig ez a tipikus orosz reakció idegen támadás esetében. Ahogy a XIX. sz. elején az orosz arisztokrácia, melynek zöme mélyen lenézte a népet és demonstratívan franciául beszélt orosz helyett, a francia agresszió után alig produkált pár árulót - sok arisztokrata még önkéntesnek is képes volt beállni a jobbágyok közé. Aztán kiverték a franciákat, bevonultak Párizsba, majd hazamentek és folytatták a francia nyelvű beszélgetéseket, meg a nép lenézését, de az idegen veszély esetében eszükbe se jutott nem ellenállni az ellenségnek, hazaárulovű válni. S még a legrosszabb időkben - Sztálin véres uralma - is csak alakosság kis százaléka szövetkezett a bevonuló ellenséggel az elnyomó vezér ellen.

Csak hát ez most nem alkalmazható. Mások a keretek. Ma senki se meri nyíltan támadni Oroszországot annak atom-béke
pajzsa miatt. Csak közvetett támadások vannak, azok is csak 2008 óta, erősebben meg 3 év óta.

De az anyagi elem ott van ma is: hiába csökkent az életszínvonal 20-25 %-kal, előtte nőtt 500 %-kal. A 90-es évek végén az orosz élet szintje India körül volt, 2014-ben meg MAGYAR szinten, ez olyan ötszörös különbség. Na, ezt nem érti a nyugat. Putyin népszerűségének fő oka a viszonylagos anyagi jólét.

Mert hát, bárhogy is hihetetlen ez az átlag magyar számára: világösszehasonlításban a magyar életszínvonal jóval az átlag felett van, a világ lakosságának 80-85 %-a rosszabbul él az átlag magyarnál.

Az Európai Únió elszalasztott egy lehetőséget.

Az EU nagy esélye lett volna:

• ők pénzt adnak nekünk,
• mi meg morális tartást adunk cserébe.

Teljesen logikus lett volna, hiszen mi helyrehozhattuk volna az ő romlásba dőlt hamis értékrendjüket, cserébe meg kaphattunk volna pénzt, a kelet és a nyugat közti életszínvonalbeli szakadék csökkentésére.

Sajnos a fordítottja lett:

• ők hatalmas pénzeket síboltak ki tőlünk,
• plusz ránk akarták erőltetni gyalázatos, romlott, liberális értékrendjüket.

Biztos recept ez a kudarchoz. Dehát ők tudják...

A Golden Globe nevű amerikai rosszfilmfesztiválon feminista hőbörgés volt idén.

A résztvevők gyalázták  a családot, éljenezést a drogozást, azaz tipikus liberális hepening volt.

Még az álbaloldali Jámbor András - aki annyira retteg a szabad véleménynyilvánítástól, hogy százával tiltja ki a hozzászólókat honlapjáról - is észrevette  az esemény álságos oldalát. Lesz is ebből bajod még, András, te szemét áldozathibáztató!

A háttérhatalmisták nem elégedettek. A gyerekek megrontása homokos-pedofil oktatással már sínen van, növekszik a terror a keresztény homofóbok ellen, de sajnos még mindig nők a nők, s férfiak a férfiak. Ez tűrhetetlen fasizmus, s tenni kell ellene valamit. E harc része a Golden Globe tömeges drogozásos hisztizés.

A lassan kifulladó metoo hisztizésbe új erőt kell fecskendezni, erre jó alkalmak az ehhez hasonló tömegkulturális összejövetelek.

Magyarországon a Hollywoodból vezényelt akció csúfos véget ért, Schilling Árpád genderguru csúnyán megbukott, már saját elvtársai is ásítanak rajta. Fene tudja miért, már csak pár fideszes média segíti jelenleg ezt az őrületet: tipikus eset, amikor a rövidtávú pártérdek felülírja a sziklaszilárd elveket. Na, pont ezért utálom az összes magyar pártot, nekem csak kisebb és nagyobb rossz van köztük, de jó egy se.

Van pár mű, melyet általában a többség istenít, de én utálom őket.

Íme listájuk, ábécésorrendben.

Da Vinci kód. Álmisztikus bugyutaság, ahol a felvilágosult, liberális, ateista zseni mindent megold 15 perc alatt, köztük évezredes rejtélyeket. Benne a liberális bulvár összes kötelező eleme: a kereszténység köpködése legelső helyen.

Gyűrűk Ura összes része. Ez a liberalizmus szöges ellentéte, gyakorlatilag hitlerizmus képregényben. A jó fajok - mindenki mosolyog, mint egy gyorséttermi alkalmazott, mindenki kedves és önzetlen, hozzájuk képest az apostolok gonosz szadisták voltak - nemesen harcolnak a rossz fajok ellen, akik egyetlen elfoglaltsága, hogy még saját magukat is gyűlölik. A Da Vinci kódnál persze mélyebb mű, de ugyanaz a szemét.

Harry Potter összes része. Valláspótló álvallás. A Teszkó-gazdaságos misztikum, a műanyag kannás tablettás bor könyv- és filmváltozata. Jó adag liberális rasszizmussal átítatva: a kiválasztott felsőbbrendűek mindenkit addig vernek, míg nem lesznek békés és toleráns szolganépek, mindezt természetesen önzetlenül, a haladás érdekében. Mintha a NATO-t látnánk, amint demokráciába bombázza a Közel-Keletet.

22-es csapdája - ez végülis nem kritizálható eszmeileg, de nekem egyszerűen nem jön be stílusa miatt.

Kis Herceg - valószínűleg a XX. sz. legrombolóbb, legemberellenesebb alkotása. Míg Hitler Harcom című műve csak egyes fajokat ítél halálra, addig a Kis Herceg egyenlően az egész emberiséget. A mű egy hatalmas pedofil kútmérgezés. Róla írtam már részletesebben is.

Szókratész találkozik Euthüphrónnal, aki éppen saját apját jelenti fel gyilkosság miatt. Szókratész is éppen a bíróság előtt van, az ellene tett feljelentés miatt (mely alapján végülis kivégezték).

Euthüphrón elmondja, köteles feljelenteni apját, mert a jámborság, a kegyesség törvénye miatt ezt meg kell tennie: minden gyilkosságot meg kell torolni, függetlenül, hogy azt ki követte el, ennek elmulasztása szentségtörő magatartás lenne.

Felmerül a kérdés: mi a jámborság? A válasz: az, ami tetszik az isteneknek.

De hiszen tudjuk, az istenek egymással gyakran vitáznak, sőt háborúznak, hogy tudhatjuk, hogy ha egy istennek tetszőt teszünk, az jámbor cselekedet-e, ha egy másik isten más véleményen van?

Euthüphrón megjegyzi: ez biztosan igaz, viszont a gyilkosság kérdésében a helyzet nyilvánvaló, egyetlen isten se mondja, hogy a gyilkosnak ne kellene bűnhődnie.

Szókratész ellenérve: nem magáról a gyilkosságról van szó, nyilvánvalóan mindenki elítéli a gyilkosságot, de a kérdés az: aki megöl mást, az bűnös-e, hiszen lehetséges jogosan is megölni valakit, azaz az igazi kérdés: valaki bűnös-e vagy sem, ebben pedig nincs egységes álláspont.

Euthüphrón második meghatározása: jámborság az, ami tetszik minden istennek.

A kérdés: az istenek a jámborságot annak jámbor mivolta miatt szeretik, vagy fordítva: vagy a jámborság azért jámbor, mert az istenek szeretik azt? Nyilvánvaló, hogy az istenek általi kedvelés és a jámborság két különböző dolog.

A jámborság az, ami segíti az isteneket, ahogy a csorda felett való gondoskodás segíti a csordát. De hogyan segíti őket? A jámbor tett jobbá teszi az isteneket? Ez nem lehet igaz, a jámborság inkább abban áll, hogy imádkozunk az istenekhez, ill. áldozatokat mutatunk be nekik. Nyilvánvalóan az isteneknek szükségük van ezekre az áldozatokra, azaz ez egyfajta sajátos kereskedés emberek és istenek között. Dehát mi szükségük lehet az isteneknek bármi emberire? Azaz a következtetés: mivel az isteneknek nincs szükségük a jámborságra, így a jámborság nem határozható meg úgy mint ami segíti őket.

A történet vége: nem derül ki valójában, hogy mi a jámborság.

Nemrég volt a srebernicai mészárlás hőzöngő évfordulója.

Pedig hát NATO-nyelven fogalmazva, a legyilkolt bosnyákok egy tipikus járulékos kár. Megesik az ilyesmi, a NATO Irakban, Szíriában, Libiában eddig kb. 2 millió áldozatot hagyott halott állapotban a demokrácia terjesztésének szent küldetésével. Mi ehhez képest az a kb. 8 ezer bosnyák? Mi ez a kettős mérce?

Nyilván a srebrenicaihoz hasonló túlkapásokra senki se büszke, de attól még büszkék lehetünk magára a háborúra. Hisz mi is történt? Le lett verve a boszniai Al-Kaida, meg lett gátolva az akkor már erősen dühöngő bosnyák iszlamizmus.

A bosnyák iszlamisták elleni háború nélkül ma lenne egy agresszív, kisebbségeit elnyomó muszlim Bosznia a Balkánon. Ezt pedig HELYES volt megállítani, mind szerb, mind horvát részről. Vegyük észre: ebben az egymás ellen is ádáz harcot vívó szerbek és horvátok is egyetértettek.

A balkáni keresztény népek nem tűrik az iszlám marhaságokat, erre tanítja őket a történelem. Ezeknek a bosnyákoknak az ükapái még keresztény vért reggeliztek, ebédeltek és vacsoráztak, s olyan harciasak voltak a török uralom idején, hogy nemritkán a reguláris török erőknek kellett őket megfékezniük.

Szóval a harc helyes volt, a harcokban pedig megesik a túlkapás.

Ma Bosznia - hála Istennek - csak egy szar kis bábállam ENSZ-gyámság alatt, ahol a bosnyákoknak kuss van. Így nincs is gond velük, mert ha esetleg ki is dugják mocskos fejüket az agyagból, ott van a másik két államalkotó nemzet, a szerbek és a horvátok, akik visszaverik őket oda, ahol a helyük van: a pöcegödörbe.

A 90-es évek boszniai háborúja ugyanaz volt, mint napjainkban a szíriai háború. A nyugat iszlamistákat cukkolt és fegyverzett fel, stratégiai érdekekből. Most Szíriában orosz bevatakozásra volt szüksége a rend megterentéségez, 20 éve Boszniában még ezt sikerült a helyi lakosságnak önerőből lerendeznie.

Egyébként meg, ha nem provokálta ki volna a nyugat az egész boszniai háborút, ma élne minden sajnálatos módon áldozatul esett bosnyák. Ez van. Tessék Blairnél és Clintonnál reklamálni...

Egykor nagy Star Wars rajongó voltam.

Annak idején, amikor a film bejött Magyarországra 5 órát álltam sorba jegyért, ez 1978-ben volt, 11 éves koromban.

A sci-fi ma is az egyetlen tömegkulturális termék, amit továbbra is szeretek. Az összes új filmet megnézem, legalábbis belenézek, s abbahagyom, ha nagyon rossz.

A héten sikerült letöltenem a Star Wars idei új részét, s megnéztem. A második felét már csak fél szemmel.

Vacak szarság a film. Olyan, mint a Star Trek legutolsó sorozata, talán annál is rosszabb. Kár is szót vesztegetni rá, kezd az egész olyan silány hülyeség lenni, mint a Mátrix 2. és 3. része.

Benne van az összes liberális bugyutaság:

• az erős, de rendetlen, parancsot teljesíteni képtelen egyéniség, aki egymaga elbír fél kézzel egy egész hadsereggel, mert
  mindent jobb tud, mint a hadsereg egész parancsnoksága,
• a gonosz náci vezér, akinek életcélja gonoszan vihogni, legyőzhetetlen alak, de mégis legyőzik 15 perc alatt,
• álbudhista szónoklatok.

A filmben legjobban Mark Hamill játéka tetszett: látszott rajta, hogy néha nehezen tartja vissza röhögőgörcsét a sok bizarr butaság elhangzása közben.

Az idegengyűlölet létező probléma Magyarországon.

Az átlag magyar képes abszurd módon reagálni az idegen népekre. Vicces, hogy eközben az a mítosz uralkodik az országban, hogy a magyar befogadó nép - ez egyszerűen nem igaz.

De van itt egy politikai vetület. A "jobboldali" idegengyűlölet legalább logikus, ez csak egy eltúlzott védelmi reakció. Ezzel szemben a "baloldali" idegengyűlölet egyszerűen komikus.

A "jobboldali" ugyanis mindenkitől idegenkedik, aki nem magyar, s ezzel vége is a történetnek. Igazi gyűlölet ritkán van, inkább idegenkedés. Igen, van igazi idegengyűlölet is, de nem általános. Amikor Pátyon laktam 1997-2006 között, megkaptam egy akkori önkormányzati képviselőtől, hogy azóta van gond a környéken, hogy olyan fajták, mint én, odaköltöztek. A konkrét eset: a kutyám kiszabadult a kertemből és futott az utcán. Ez volt az a hatalmas gond, amit a "fajtám" okozott. A röhej: az állítólag veszettül idegenellenes MIÉP helyi elnökének - aki a szomszédom volt - viszont semmi baja nem volt velem (jelenleg ő a község polgármestere egyébként).

A "baloldali" esetében viszont vannak tabunépek: a zsidókat és a cigányokat például imádni kell, ill. 2015 óta már a "menekülteket" is. Továbbá vannak ellentabuk is, azaz egyes népeket kifejezetten utálni kell: a románokat, a határontúli magyarokat, ill. most már az oroszokat is.

A facebookon nem szoktam aktív lenni, ritkán szólalok meg, de olvasok időnként kommenteket. S egyre több a ballib kommentelő, aki személyeskedik nemzeti alapon. Ha egy neki nem tetsző véleményt lát, megnézi alaposan a hozzászóló adatait, s ha pl. az esetleg egy székelyföldi hozzászóló, jön is a reakció "te román vagy és nem tudhatod". Érdekes módon, Sorossal szemben sose merül fel, hogy nincs igaza, mert nem Magyarországon lakik, nem furcsa?

Sok országot ismerek, ahol az adott anyanemzetnek külföldön kisebbségei vannak, de Magyarország az egyetlen eset, ahol ezen kisebbségek utálata a helyi baloldal értékrendjének szerves része. Oroszországban sok ember van, aki nem kedveli az idegeneket - pl. kaukázusiakat, közép-ázsiakat, zsidókat -, de hogy valaki utálná pl. a kazahsztáni oroszokat? Vagy a szerbeknél se imádja az átlagember az albánokat, s a horvátok vagy a bosnyákok iránt sincs mindenkiben baráti érzelem, de a boszniai szerbeket illetően ez kizárt. Az átlag bolgár nem szereti se a törököket, se a cigányokat, sőt a muszlim vallású bolgárokat se, de a macedóniai, szerbiai, romániai, moldovai, ukrajnai, stb. bolgárok ellen nincs ember aki így érezne.

A ballibaizmus nem csak magyarországi jelenség, mert ez létezik más kelet-európai országokban is, pl. Lengyelországban is sokáig megvolt ez, de Bulgáriában is jelen van mind a mai napig, de ennyire torz és abszurd alakban csak Magyarországon van meg.

Miért ez a kép? Mert a legvadabb alakban mindez a DK híveinél van jelen, ott valószínűleg benne van az alapokmányban is...