Ars poetica Puzsértől via Magyar Hang:

Hatni akarsz? Nem fogsz.

Eddigi népszerűséged oka egyetlen dolog: évekig nem-fideszesként támadtad az alapvető ballib értékeket. Követőid zöme semleges anti-ballib és fideszes volt, a ballibek sokszor jobban utáltak téged, mint a fideszes megmondóembereket.

Tavaly közeledni kezdtél a Ballibbant kisbolygóhoz, azóta pályára is álltál körülötte, most pedig fékező spirálpályán vagy: hamarosan le is szállsz.

Senkinek se kellesz, két szék között seggre huppantál. Talán még mutogatnak téged a ballibek miután kitömtek mint új egzotikus zsákmányt, de bízni nem fognak benned soha. 

Véged van.

Ma van a bolgár nemzeti ünnep. Március 3. – ez hivatalosan a Felszabadulás napja – a török uralom bulgáriai megszűnését jelentő előzetes orosz-török békeszerződés aláírásának napja 1878-ban (eredeti dátuma február 19., de ez a juliánus naptár szerinti dátum, s mióta 1916-ban Bulgária áttért a gregoriánusra, át lett számolva, így azóta március 3.).

A kérdés Bulgáriában sajátos kultúrharc terepe. De először magáról az eseményről a történelemben, hogy világos legyen a háttér.

Az összesen 12 orosz-török háború közül ez a tizenegyedik orosz-török háború - ez nem egységes, van aki a krími háborút nem számolja, s akkor ez "csak" a tizedik -, mely 1877-1878-ben zajlik.

A háború lényege. 1877. áprisban Oroszország megtámadja Törökországot. A törökök számítottak erre, de az oroszok meglepetést okoznak mégis: az orosz erők ugyanis nem a Fekete-tengeren támadnak, hanem Románián keresztül (ill. akkor még nem "Románia", hanem a két román fejedelemség), mert az orosz diplomácia sikeresen ráveszi a románokat, hogy álljanak át az ő oldalukra. Szóval a románok átállnak, az orosz csapatok akadálymentesen átvonulnak rajtuk, sőt román egységek is csatlakoznak a háborúhoz. (Jól is jártak a románok, tulajdonképpen ennek köszönhetően lett meg a Fekete-tengerhez való kijutásuk.)

Az orosz csapatok - románok részvételével - gyorsan előrehaladnak a Balkán-hegység vonaláig, egyedül Pleven városa fejt ki komolyabb ellenállást, itt a török erők 5 hónapon keresztül védik a területet a kétszeres orosz-román-bolgár túlerő ellenében.

Közben Oroszország második frontot indít. A Nyugat-Kaukázusban is megtámadja Törökországot. A mai grúz-örmény-azeri-iráni-török határvidéken Oroszország magához csatol kb. 20 ezer km² török területet - ennek kb. 90 %-át Törökország visszaszerzi 1918-ban. Ez egyébként az örmények egyik nemzeti tragédiája, ugyanis ők ezt a területet mint Nyugat-Örményország részét tartják számon.

A XIX. századi katonai etika ma már elképzelhetetlen jellemzője ebből a háborúból. Amikor 5 hónap után a pleveni török erők kapitulálnak 1877 decemberében, Osman Nuri marsall, a helyi török erők vezetője átadja a kardját a győztes parancsnoknak, Ivan Ganyeckij orosz dandártábornoknak, ami a megadás és a katonai fogoly státusz elismerésének számított, az orosz cár utasítja Ganyeckijt, adja vissza a kardot a török tábornoknak, ezzel elismerve, hogy a harc tisztességes volt, Nuri pasa nem sértette meg a katonai erkölcsöt. Ennek is köszönhetően, veresége ellenére Osman Nuri hős marad a török kormányzat szemében, a háború után ő lesz a török hadügyminiszter.

A Balkán-hegység vonalát sokáig sikeresen védik a törökök, csak 1878 januárjában sikerül áttörni. A legismertebb bolgár emlékmű a legfontosabb áttörési pontnál van, a Sipka-szorosban. Ezután az oroszokat már nem lehet megállítani a sík vidéken. Amikor az orosz erők már Konstantinápoly határában vannak, Törökország kapitulál, elismeri az orosz győzelmet. Ez az említett előzetes orosz-török békeszerződés, aminek napját ünnepli az ország nemzeti ünnepként (a kommunista uralom alatt persze nem ez volt a nemzeti ünnep, hanem az 1944-es kommunista hatalomátvétel napja).

Aztán történik sok minden, az ideiglenes békekötés ás a végleges békekötés közti 3 hónapban, ezek persze fontos és tragikus események bolgár szemszögből, de ezekre most nem térnék ki.

A lényeg maga a tény: a harmadik bolgár állam, Bulgária visszaállítása 1878-ban egy orosz katonai győzelem eredménye. Ez nehezen feldolgozható tény minden nyugatbarát bolgár, de legalábbis ezek kiengesztelhetetlenül fanatikus magja számára, magyarul: a bolgár ballibek keménymagja számára

Amit Magyarországon ballibnek szokás nevezni azt Bulgáriában más névvel kell nevezni, hiszen a bolgár "ballibek" nem csak a jobboldalon vannak, de jobboldaliaknak is nevezik magukat.

Íme pár elnevezés rájuk:

• Az egyik elnevezés a "sötétkék", ez onnan ered, hogy a rendszerváltozás utáni időkben a piros volt az ex-komcsik színe, míg a kék az ex-antikomcsiké. Szóval utóbbiak radikális magja a "sötétkék".
• Ennek fokozása a "kék hunvejbinek", sajnos ez magyarul nemigen érthető, mert kevéssé használatos. Az eredeti hunvejbinek Mao kulturális forradalmának az aktivistái, a 60-as évekbeli Vörös Gárdák tagjai, akik meg akarták semmisíteni a "kapitalista múltat", ami alatt kb. a múlt 99,9 %-át értették. (Ha az ember rákeres a magyar Google-ben, a találatok fele az én cikkeim, szóval tényleg nemigen használatos!)
• Ehhez hasonló a "hisztero-kék" név.
• Persze a 90-es évek végére megszületett a "sorosoida" név is, ez már tökéletesen érthető magyarul is. Tulajdonképpen Bulgáriában sokkal korábban kezdődött az "sorosozás", mint Magyarországon. Ennek oka az antiszemitizmus szinte teljes bulgáriai hiánya lehet.
• Talán a legviccesebb név a "sárgamacskakövesista". Szófia központjában ugyanis sárga macskakövekkel van burkolva a terület, s ezen a területen szeretnek tüntetni a nevezett eszmék legelkötelezettebb hívei.
• Ehhez hasonló a "grantista", ez az angol “grant” (ösztöndíj, alapítványi támogatás) szóból van, hozzá bolgárul a török erederű foglalkozást jelölő képző, azaz aki abból él, hogy
  különféle nyugati alapítványoktól pénzt kap.
• Persze van még egy szó, az eredeti, ez a ruszofób, ez "oroszellenest" jelent.

Szóval ilyenkor március 3. környékén nagy a vidámság. Nevezett emberek tömegesen nyilatkoznak, minden létező helyen, s a lehető legnagyobb marhaságokat adják el.

Tehát mai napom rendkívül jó hangulatban telik. Meg is találtam már kora reggel a gyöngyszemet. Egy neves bolgár sárgamacskakövesista "Március 3. egy átverés" címmel nyilatkozik, ebben arra a megállapításra jut, hogy az egész háború kamu volt, valójában a két "Európa-ellenes" hatalom - Oroszország és Törökország - előre megállapodtak a bolgárok lakta földek felosztásáról, továbbá az egész ünneplés ma a komcsik műve. Nem vicc, tényleg ezt írja.

Nem tudom kik a készítők, de fantasztikusan tehetséges angol humoristák (legalábbis brit angolt beszélnek), a számaik telitalálatok.

A kedvencem ez:

Vagy jó a képzelőtehetségük vagy dolgoztak nagy cégnél.

Igyekeztem magamat mindkét rendszerben távol tartani a karriertől, így szerencsére kevés ilyen élményben volt részem. De azért láttam ilyet a valóságban, mind rendszerváltozás előtti kommunista értekezletet, mind azt követően liberális tanácskozást. A megdöbbentő: hatalmas a hasonlóság az eltérő szavak ellenére.

A legfontosabb: a valóságtól való távolságtartás alapvető követelmény. Az értékezlet valamiféle önmagáért való dologgá válik, ahol mintha egy filmben lennénk: maga a film a téma, minden külső elem irreleváns.

Lelkes liberális koromban még hittem, a kapzsiság, a profitéhség elegendő szervező erő, képes ésszerűséget teremteni, hiszen a tőkésnek nem érdeke pazarolnia pénzét marhaságokra. Később, már visszafogottabban liberális koromban ilyen illúzióm nem volt, már csak - Churchill mintájára - "rossz, de minden más rosszabb" alapon viszonyultam a polgári rendhez,

Kiderült: semmi se igaz ebből. Hiába van fent a tőkés a maga profitérdekével, amint létrehozza a céget, az önálló életre kel, még akár a tulajdonosával is képes harcba kelni. S a Cég elkezd élni, küzdeni saját magáért, jönnek a felesleges szervezeti egységek, abszurd tervek, értelmetlen folyamatok. S a Cég erős, simán átveri a tulajdonost is, hiszen az nem látja át a tevékenységet, így könnyedén beadható neki, hogy a sok felesleges elem abszolút szükséges, nélkülük leállna a profittermelés.

A karrierhez a legközelebb kettővel ezelőtti munkahelyemen voltam. Felmondott a projektvezető, a helyére került az egyik részlegvezető, az ő helyére az egyik csoportvezető. Pont a miénk. Szóval kellett új csoportvezető. Meghirdették, s a levegőből sugárzott: nekem kell jelentkeznem. Jól bevált módszeremmel hülyének tetettem magamat, s persze nem jelentkeztem. Szerencsére a hatályos cégvezetési elvek között szerepel, hogy az ambíciózus kollégákat kell kiemelni, s nem az ambíciótlanokat, így megmenekültem. Mert azért mégis más az értekezleten hallgatva bólogatni, mint megszervezni egy ilyet.

A liberális világmegváltás hülyeségére szoktam példának mondani a japán borravaló esetét.

A borravalóadás szokása tipikusan olyan dolog, mely a világban rendkívül változatos: egyrészt a mértéke nem azonos, másrészt elterjedése sem azonos.

Vannak helyek, ahol kötelező adni. Sértés, ha az ember nem ad. Amerikában a kaszinókban pl. egyenesen bunkóság nem adni, ott egyes kaszinókban az alkalmazottak fizetése minimálbér, sőt nulla, csak a borravaló a bevételük. S az ellenkező véglet Kelet-Ázsia, ahol meg a borravaló adása sértés. Minden más meg a kettő között van. A Balkánon pl. kevésbé szokás a borravaló, mint Közép-Európában: az a természetes, ha az ember nem ad.

Szóval Japán nyugatosodása során kezdték elsajátítani a nyugati szokásokat. Mindent meg is csináltak nyugati mintára, sokszor persze japán tartalommal. Lásd ünneplik a Karácsonyt, de bármiféle keresztény tartalom nélkül. Az egyik bizarr japán karácsonyi szokás pl. ilyenkor KFC-csirkét enni - mindkettő Amerikából jött, a Karácsony is és a KFC is, szóval miért ne lehetne együtt?

Amikor a japánok először hallottak a borravalóról, meglepődtek: miért nem utasítják vissza az ilyen extra pénzt kapó alkalmazottak a sértést, miért hagyják magukat megalázni? Aztán megértették, hogy van egy ilyen furcsa szokás egyes helyeken, s ott ez nem sértés. Így aztán a japán turista udvariasan megkérdezi, mennyi a borravaló összege. Aztán amikor megtudja, hogy pl. 10 %, fillérre pontosan 10 %-ot ad. Hiszen be akarja tartani az idegen föld szokásait.

Mint a viccben a japán fociról:

• Más országokban, ha a csapatuk veszít, a futballhulligánok üvöltenek, összetörik a berendezést, majd megkéselik az ellenfél hulligánjait, de mi a japán szokás?
• A japán futballhulligánok, amikor csapatuk veszít, először is összeszedik a szemetet a stadionban, rendbe teszik az ülőhelyeiket, aztán udvariasan meghajolnak az ellenfél hulligánjai felé, majd megkéselik saját magukat.

Valahogy ilyen a világ a nyugati, liberális agyakban: a világ lassan fejlődik, s így végül átveszi a nyugati, liberális megoldásokat, s eljön a földi paradicsom.

Már a XIX. századi liberális gyarmatosítás mögöttes eszmei háttere ez volt az anyagi haszonszerzés mellett: a vad népek csak jól járnak azzal, ha meghódítjuk őket, hiszen ők koszban fetrengő emberevők, akik képtelenek saját magukat irányítani, mi meg civilizáljuk őket, így 2-3 nemzedék alatt rendes ember lehet belőlük. Tulajdonképpen ennek kistestvére a magyar ballib agytröszt halálbiztos meggyőződése, mely saját magán kívül mindenhol félhülye, fogatlan, mucsai bunkókat lát, akiket valahogy rá kellene ébreszteni az SZDSZ-szellem mennyei jóságára.

Ez most megjelent orosz tematikában is. Komolyan hisznek emberek abban a narratívában, hogy valami titokzatos erő tartja rabul az oroszokat, emiatt nem képesek rádöbbenni a nyugat fényesen ragyogó egyetlen igaz igazságára.

Az orosz nemzeteszme egyik érdekes kérdése a normannizmus/antinormannizmus vita.

Az általánosan elfogadott álláspont szerint a szláv őshaza valahol a mai lengyel-belarusz határvidéken és attól kissé keletre lehetett. Innen kezdődött a szlávok kirajzása, először nyugat, észak, kelet felé már az i. e. III. századtól, majd az i. sz. VI. századtól délre is. Ez utóbbi feltehetően a VI-VII. századi "kis jégkorszak" következménye, amikor a globális hőmérséklet drasztikusan lecsökkent, ennek okaként a fő feltételezés egy 536-as hatalmas vulkánkitörés, melynek hatására az egész bolygón elterjedt a vulkán hamuja a légkörben.

A lényeg most: a keleti szláv törzsek léteztek évszázadokon keresztül az óorosz államalapítás előtt.

A legrégibb fennmaradt óorosz irat, az Elmúlt idők elbeszélése XII. századi, ez az állalapítás történetét és az azt megelőző és követő eseményeket beszéli el, szerinte:  két szláv és két finnugor törzs elhívták a viking (normann) Rjurikot, hogy uralkodjon felettük, ezzel az állam megalakult Novgorod központtal 862-ben.

Egészen a modern korig ez volt az egyetlen elmélet azn orosz történelem kezdeteiről.

Az óorosz állam lakossága tehát kb. fele-fele arányban lehetett szláv és finnugor, vékony viking uralkodó réteggel. A vikingek elszlávosodtak, ahogy ez a finnugor lakosság zömével is megtörtént. Az orosz uralkodók egészen a XVI. sz. végéig az alapító dinasztiából származtak.

A Rjurik-dinasztia 1598-ban halt ki, az utolsó Rjurik-cár I. Fjodor 1584-1596 között. Aztán jött 1613-tól I. Mihail, a Romanov-dinasztia megalapítója - Mihail rokona volt az utolsó Rjurik-cárnak, de nem vérrokona. (Az 1596-1613 közti időszakot nevezi az orosz történelemírás szmutának, azaz "káosz", "zavar". Szokás második szmutának nevezni az 1917-1921 közti időt, s most már harmadik szmutának Gorbacsov idejét a peresztrojkától egészen Putyin hatalomra kerüléséig.)

Az új állam azonnal terjeszkedni kezdett, déli irányban a többi keleti-szláv törzs felé és keletre a finnugor területek – a mordvák és marik földje – felé. 882-ben a főváros átkerült Kijevbe, innen az állam ma legismertebb neve „Kijevi Rusz”.

Aztán a XII. században elkezdődött a központi hatalom meggyengülése. Három hatalmi központ alakult ki: északon Novgorod, nyugaton Kijev, keleten pedig Vlagyimir. E szétesés későbbi következménye az orosz-ukrán-belarusz szétválás.

A XVIII. században a nyugati felvilágosodás hatására Oroszországban is kialakult az a nézet, hogy meg kell szabadulni a dogmáktól, s mindent a racionalitásra kell alapozni. Az egyébként természettudósként világhírűvé lett Mihail Lomonoszov körül alakult ki egy "revizionista" kör, mely az Elmúlt idők elbeszélését besorolta a mesék közé, kétségbe vonva az általa sugallt eredetképet. Ami leginkább zavarta a hazafiasan gondolkodó értelmiségi kört az az következtetés volt, hogy, leegyszerűsítve: lám, a primitív benszülött szláv népek képtelenek voltak államot csinálni, így be kellett jönnie egy nyugatinak, aki rendet teremt és megtanítja a barbárokat késsel-villával enni. Ezt sértőnek érezték, így igyekeztek elvetni a "dogmákat", helyükre tudományos elméleteket helyezni.

Az alaphangulat erősen segítette ezt, ez a Romanov-dinasztia nyugatra fordulásának kora volt. Ennek jelképe volt, hogy 1712-ből át lett helyezve az orosz főváros az "ázsiai" "vad" Moszkvából az "európai" "civilizált" Szentpétervárra. Eleve sok orosz hazafi sérelmesnek érezte az erős német orientációt a hatalomban. Bár az 1613-ben hatalomba került Romanov-dinasztia orosz volt, gyakori lett német házastársak választása, s eleve németek behívása az országba fontos kormányzati pozíciókba.

Tegyük hozzá, ennek nagyon ellentmond, hogy a ma egyik legnagyobbnak tekintett orosz cár, Nagy Katalin cárnő (II. Jekatyerina) színnémet volt, szóval a nemzetiség nem számított túl sokat. Többek között ma aktuális téma: Katalin szerezte meg Törökországtól Oroszországnak azt a területet, ahol manapság folyik az orosz-ukrán háború.

A "hivatalos" normann elmélettel szemben megjelent tehát az úgynevezett antinormannizmus mint alternatív "hazafias" elmélet. Egységes antinormann elmélet sose jött létre, egymásnak ellentmondó verziók lettek, íme a 2 fő verzió:

• az Elmúlt idők elbeszélésének teljes tagadása, azaz az egész csak egy szép mese, de a valósághoz nincs köze, azért lett csak az egész kitalálva, hogy az orosz uralkodók kreáljanak maguknak dicső múltat, kb. mint a rómaiak trójai eredete, lásd Aeneis,
• az Elmúlt idők elbeszélésének elfogadása azzal, hogy az ott leírt normannok valójában egy szláv törzs, akiket eddig tévesen germánoknak hittek.

Ez így ment egészen a kommunista uralomig. A normannisták és antinormannisták vitatkoztak egymással, de a normann elmélet volt mindig az elfogadottabb, egyszerűen sok adat szólt mellette. A kommunista uralom idején a normannizmus volt az egyetlen elmélet, leszámítva a II. vh. idejét, amikor szabad teret kaptak az antinormannisták is, politikai okokból: Hitler ugyanis kb. a "németek alapították Oroszországot" érvet hozta elő, s erre válaszként jó megoldásnak tűnt az egész tagadása.

Már a szovjet kor végén és a rendszerváltozás után jelent meg ismét szabadon az antinormannizmus. Megint sok verzióban. Új verzió pl. az iráni elmélet, e szerint az orosz állapító felső réteg szarmata és nem viking származású - egyébként hasonló elmélet Lengyelországban is létezett már a XVII. századtól, e szerint a lengyel köznép szlávokból áll, míg a nemesek szarmata származásúak.

A mai Oroszországban a "hivatalos" elmélet a normannizmus egyfajta mérsékelt verziója, ez van pl. az iskolai tananyagban, azaz valóban jöttek vikingek, ők voltak az állam vezetése, de őket az orosz vezetés hívta, azaz nem idegenek voltak az alapítók, hanem a helyi vezetés, mely egyszerűen idegen segítséget kért, s a behívott idegenek is gyorsan helyiekké váltak. Ennek még alternatívabb értelmezése is népszerű - de a tankönyvekben nem ez van -, hogy valóban eredetileg idegen hatalmat képviseltek a vikingek, hódítani akartak, de ezt az orosz nép sikeresen legyőzte, az idegeneket "áttérítetve", legyőzte ezt a próbálkozást.

Tény: a vikingek sehol se tudtak saját viking államot alapítani Skandinávián kívül, mindenhol máshol alkalmazkodtak, beolvadtak a helyiekbe. A legismertebb példa Normandia a mai Franciországban, ahonnan a normann hódítók Angliába már mint francia nyelvű nép mentek a XI. században.

Hasonló van Bulgáriában is, de a kérdés a bolgár nemzettudatban nem okozhatott problémát. A bolgár államalapítás hagyományos dátuma 681, ekkor jöttek be a bolgár törzsek a Fekete-tenger északi vidékéről, majd a helyi szlávok segítségével legyőztek a rómaiakat (bizánciakat). Ezt megelőzően nem volt szláv államiság a Balkánon, csak törzsek és laza törzsszövetségek. Viszont mivel a mai bolgár nemzettudat azonosítja magát a bejött bolgárokkal, annak ellenére, hogy genetikailag a mai bolgár népben alig 5 % körüli az ősbolgár elem, a szláv meg 25-30 %-os - azaz "mi jöttünk be" -, így nem jelent ez gondot a nemzeti büszkeségben. (Én csináltam magamnak genetikai vizsgálatot, s bár apai ágon színbolgár vagyok, 0 azaz nulla % ősbolgár vér van bennem.)

Érdekes ebből a szempontból a fiatal macedón nemzettudat. A valóságban a XIX. sz. végén kezdődött és csak a XX. sz. második feláben stabilizálódott macedón nemzettudat szeret tudományos-fantasztikus történeteket kitalálni. A legvadabb verzió szerint kontinuitás van az ókori macedónok és a maiak között. A “hivatalos” macedón álláspont ennél kicsit enyhébb: ez VI. századi etnogenezisről beszél, az első macedón államot az északról bejövő szlávok alapították, majd ezt semmisítette meg a VII. században bejött vad ázsiaiak ("bolgár-tatárok") hódítása.

Szóval a macedón történelemírás szerint egyes balkáni szláv törzsek egyesültek a VI. században és létrehoztak egy Szlavinia nevű államot. Ehhez még királyokat is sikerült találni. Természetesen minden kitalált szlaviniai királynak ma szobra van Szkopjében.

Holnapután kezdődik a bolgár választási kampány az április 2-i parlamenti választásra.

Az egyes politikai erőkről lásd korábbi cikkemet.

Valójában évek óta nincs rendes kampány Bulgáriában, az átlagember leszarja az egészet. Rendszeresen 40 % se megy el szavazni. Azaz szinte csak az megy el, akit kifejezetten érdekel a téma, ezek nagy része meg eleve rendelkezik saját véleménnyel, azaz nehéz hatni rájuk. Szóval felesleges sokat költeni kampányra. Így alig van kampány, az is simán megesik, hogy egyes pártok még az ingyenes tv-s kampányeseményekre se mennek el.

A legveszélyesebb dolog mostanában: a két fő erő euroatlantizmusban vetélkedik egymással, egymást vádolva, hogy nem eléggé nyugatpárti. Magyarországon is volt ilyen, tulajdonképpen csak a Fidesz 2009 utáni fordulata óta nincs ez, de korábban pont ez ment az MSZP és a Fidesz között.

Persze a GERB pártban mindenképpen van realitásérzék, míg a PP pártból ez teljesen hiányzik. Szóval mindhatnánk, hogy a GERB a kisebbik rossz, de szövegük így is rendkívül veszélyes.

A normalitás most a káoszban reménykedhet csak, azaz abban, hogy a GERB és a PP annyira utálják egymást, hogy nem fognak megállapodni, azaz nem lesz kormány a választások után se. Ha ugyanis lenne kormány, az radikálisan ukránpárti politikát kezdene folytatni.

Az eredetileg teljesen jelentéktelen köztársasági elnök hirtelen fontos ember lett: az alkotmányosság határain lépkedve szabotálja Ukrajna támogatását, persze csak tettekben, mert szavakban keményen ukránpárti, dehát a tettek számítanak. A bolgár alkotmány szerint ha a parlamentben nincs kormánytöbbség, a köztársasági elnök nevez ki kormányt, parlamenti felhatalmazás nélkül, innen az államfő hatalma. Ma már a legradikálisabban euroatlantista körök elkezdtek a államfő idő előtti elmozdításáról is beszélni.

Segélyen lenni parazita életmód. Pont ugyanaz, mint az ellenkező oldal: passzív jövedelemből élni tőkebefektetés révén. Mindkettő káros jelenség társadalmilag.

Amikor egyszer magam is segélyen éltem, rögtön megértettem. Ilyenkor ugyanis az ember közvetlenül benne van az adott helyzetben, s kénytelen a helyzet keretein belül cselekedni, a helyzet szabályait követve.

2014. december közepén, 1 héttel Karácsony előtt rúgtak ki a munkahelyemről. Persze a dolog érett már hónapok óta: napi 9 órás munkahelyi létemből átlag 20 percet töltöttem tényleges munkával, nyilvánvaló volt, hogy munkám felesleges. Végülis még szerencsém is volt: 4-5 hónapot átlag feletti fizetéssel töltöttem el, rengeteg szabadidővel. Persze a munkába járás és onnan a hazamenés ott volt napi nyűgnek, dehát így is abszolút elviselhető állapot volt ez.

Akkoriban az átlag havi nettó bér Bulgáriában 915 leva (= 470 euró) volt, az én nettóm meg 1620 leva (=830 euró) volt, szóval én benne voltam az országos felső 10 %-ban és közben alig dolgoztam ténylegesen. Azaz panaszra kevés okom volt.

Plusz rendkívül szerencsés volt a helyzetem abban is, hogy a munkáltató nem szeretett maga után hagyni ellenséges dolgozókat, így mindenkit kedvező feltételekkel bocsátott el, amikor erre szükség lett. Tulajdonképpen csak azokkal bántak rosszul, akik idióta módon viselkedtek, lásd munka nyílt szabotálása, abszurd hiányzások, botránykeltés, stb. Szóval én már úgy voltam, hogy szinte vártam a kirúgást.

Egy nap aztán ki is rúgtak. Persze a szokásos barátságos módon, nagyfőnök kezet fog, beszédet mond, majd azzal fejezi be, 15 napon belül kifizetnek minden fel nem használt szabadságot, plusz utalnak 4-havi bért búcsúként, mert az esetet betették a "csoportos elbocsátás" kategóriába, ahol a bolgár munkaügyi szabályok szerint nem 1, hanem 4 hónapi elbocsátási pénz jár.

Szóval jó hangulat, mindenki örül. Én úgy számoltam, akkor bejelentem magamat munkanélkülinek, így 8 hónapig járt a munkabér 70 %-a, ez az esetemben kb. 1130 leva lett volna, azaz kb. 580 euró. Nem olyan sok, de azért nem is rossz, ha az embernek- mint nekem - van saját tehermentes lakása, plusz eleve több az átlagbérnél. Szóval akkor úgy fél évig otthon ülök, aztán keresek munkát, s a segély folyósításának végen, úgy augusztus körül elkezdek megint dolgozni.

Kicsit szégyelltem magamat a munkanélküli ügyintéző irodában, hiszen tudtam, az ott dolgozók fizetése kisebb az én segélyemből, de ezen gyorsan túltettem magamat.

Az időt igyekeztem jól hasznosítani, már az első héten megnéztem 25 filmet, melyre addig nem volt időm.

Aztán jött a villámcsapás: már januárban kaptam munkaajánlatot. Olyan 1300 leva lett volna a nettó. S nemet mondtam, kiszámoltam, ez alig 170 levával több annál, amit a semmiért kapok, azaz napi átlag 8 leva, s hát hülye leszek napi 8 leváért dolgozni járni, mikor otthon is ülhetek könyvet olvasva és filmet nézve.

Végül aztán nem töltöttem ki a tervemet teljesen. Áprilisban olyan munkaajánlatot kaptam, hogy azt már kockázatos lett volna nem elfogadni, szóval májustól munkába álltam.

De ez az idő pont elég volt ahhoz, hogy megértsem, miért marhaság a feltétel nélküli minimálbér, a hosszantartó magas segély, s társai (nyilván itt nem az indokolt segélyekre gondolok, lásd önhibán kívüli munkaképtelenség). Persze nyilván nem lenne baj a feltétel nélküli minimálbérrel, ha az emberiség nagyobb gazdagság birtokosa lenne és a rendszer is más lenne. De jelenleg a helyzet nem ez. Messze vagyunk még attól a műszaki-tudományos szinttől, mely képes lenne ezt biztosítani, plusz még meg kellene dönteni még a polgári rendet is mindenhol a bolygón.

A legrosszabb szabadságkorlátozás a rejtett.

Ha nyílt a tiltás, akkor az tiszta helyzet. Nem okoz lelki zavart, nem ront meg senkit.

A modern világ kezd egyre viccesebb lenne. Egy minapi eset.

A fő médiahonlapom be van kötve több szociális hálóhoz. Alapvetően nagyon korlátozottan használom a szociális hálókat: a Facebookot még nézem időnként, a többit szinte soha. Viszont be vagyok kötve pl. a Twitterre, a Tumblrre, a VK-ra, a Telegramra. Úgy van beállítva, hogy minden új cikk automatikusan megjelenjen ezeken is.

Nincs időm ilyen dolgokkal foglalkozni, így is kevés a napi 24 óra. Szerencse, hogy amióta elértem a 45 éves kort, alvásigényem drasztikusan csökkent. Pl. idén februárban 1 azaz egy alkalommal fordult elő, hogy 9-ig aludtam. Munkanapokon elegendő lenne 8-kor kelnem, de rendszeresen 6-kor kelek. S nem ritka, hogy felébredek 4-5 óra körül. Pedig jó alvó vagyok, szinte sose küzdöm elelvási problémával.

Szóval, automatikus beállításaim vannak. Ezekhez persze külső eszközöket használok.

Döbbenten vettem észre, az antiszemita tematikájú cikkem nem jelent meg a platformokon, miközben mind az előtte lévő, mind az utána következő igen. Egyszerűen van egy nem publikus szűrő az automatikusan publikáló eszközökben, mely bizonyos szavakra rászűr! Nevetséges, de más magyarázatot nem látok.

Ja, s a Telegram profilomat most ne tessék nézni, mert ott eleve van valami probléma, amit nem tudtam még megoldani. Szóval ott lehet más ok, bár ha egyébként működne, ott is ez lett volna. Nem valószínű, hogy a szűrés más lenne az egyes platformokra külön-külön.

Aki most arra számít, leírom, hogy a multik milyen borzalmas értérendek propagálására jöttek létre, az csalódni fog. Ugyanis a helyzet egyáltalán nem ez.

Sokszor láttam fideszes és hasonló médiákban: a multiknál kötelező progresszívnak lenni, pl. az embereket kiparancsolják a rendes évi homokmenetre. Azaz a multik Kelet-Európában valamiféle harcos kiállást követelnek meg alkalmazottaiktól.

Meg kell mondanom: nem igaz. Immár 16 éves tapasztalattal mondom ezt: sose láttam ilyet.

A dolog persze nem ilyen egyszerű. Egyrészt a multicégek bőszen hirdetik a legperverzebb progresszívista értékeket is, másrészt fatális tévedés azt hinni, hogy ezeknek a cégeknek ne a profit lenne a fő céljuk. Ezek a cégek nem propagandista alapítványok, mint pl. a Nyitott Társadalom Alapítvány és társai, melyeknek valóban egy adott értérend terjesztése a fő tevékenységük. Soros apó célja pl. nem a profit, hanem éppen ez.

Viszont a nagy cégek esetében a helyzet teljesen fordított: a propagandaterjesztésben odáig és csakis odáig mennek, amilyen szintig ez abszolút szükséges megítélésük szerint.

Hosszú éves tapasztalatom során arra jutottam, a multik és a liberális-progresszív eszme kapcsolata lkb. olyan, mint Kádár-kori kisemberé és a marxista eszméé: kényszer alapú. A Kádár-kori kisember tudta mennyit kell megadnia a rendszerhűségből, hogy a rendszer békén hagyja, s ezt meg is adta neki, közben nem is komolyan véve az egészet.

A multik úgynevezett társadalmi felelősséget vállalnak. Ez a cég számára egy ki nem kerülhető költség, egyszerűen a marketing szerves része. Pl. aggódni kell a globális melegedés miatt, zöldnek kell lenni, így ez nem hiányozhat a cég profiljából se. Jellemzően ez valami totális kamu, vagy ha nem is az, teljesen lényegtelen tevékenységi elem. Mondjuk miközben a cég hatalmas kamionflottával rendelkezik, melyek nyilván károsítják a természetet, hiszen üzemanyagot égetnek, a cégvezetés kocsijait hibridekre cserélik, majd ezt meghirdeti a cég nagy betűkkel. Abszolút pótcselekvés, ráadásul feleslegesen drága is, de ki lehet írni.

Azonos a helyzet a kifejezetten társadalmi woke-ügyekkel. Nyugaton a woke-ideológia komoly hatalommal remdelkezik, nagy butaság lenne szembemenni vele, szóval kell pl. csináltatni az irodaházban wc-ket a harmadik nemnek, utalni pénzt valami társadalomromboló szervezetnek, s rendszeresen részt venni pár látványos eseményen, mondjuk a transzgyerekek énekfesztiválján és a rendes éves homokmeneten, plusz a homokbüszkeség hónapban kitűzni a homoklobogót, meg valami nagyon csúnya leszbit kinevezni a cég reklámarcának.

Mindenben semmilyen valós meggyőződés nincs. Egyetlen dolog van: követni az íratlan követelményeket, mert ha nem, akkor ezt valaki kiszúrhatja, s baj lesz.

Az egész propaganda hamissága ott érezhető a legjobban, hogy amikor a nyugaton lelkesen woke cég terjeszkedik olyan régióban, ahol a woke eszme marginális, ott hirtelen más lesz a hozzáállás.

Szemályes tapasztalat. Amerikai cég bulgáriai részlege. Értesülünk minden rendezvényről. A központban a Homok Hónap - már nem hét, hanem hónap - alkalmából még beöltözés is van, termek díszítése, s persze közös részvétel a homokmeneten. Nálunk meg? Egy A4-es papírlap a hirdetőtáblán, hogy Homok Hónap van. Nem viccelek, semmi más.

Pont mint a régi szovjet viccben:

A szovjet kisember nem talál munkát, egyetlen lehetősége a pártmunkási állás. Feladata az eszmét hirdetni a lakosság körében. Így hát elindul, becsenget lakásokba, majd azt mondja: "Jó napot, csak annyit szeretnék mondani, hogy a szovjet rendszer nagyon jó. Elnézést a zavarásért, viszlát!".

A ballib médiák azt vetik fel Orbán ellen, aminek az ellenkezőjét Horthy ellen.

Horthy politikájának fő iránya a keretek közti mozgás volt, nem szembemenni a fallal, de nem is válni a fal részévé. A hibáztatás jellemzően az Horthy ellen utólag, hogy nem volt elég következetes, késlekedett, habozott, sodródott az eseményekkel, majd mindez nemzeti katasztrófát eredményezett.

Most nem akarnám részleteiben elemezni Horthy kudarcát, nem ez a célom, ez csak párhuzam.

Ami lényeg: most a ballibek azt róják fel Orbánnak, miért nem a nyugat kritikálatlan, feltétlen híve, kb. mintha azt vetnék fel Horthy ellen, miért nem volt Horthy határozottabban németpárti.

A gyakorlati politika mindig veszélyes műfaj. Egyensúlyozni kell elvek és lehetőségek között.

Ami biztos: határozottan, keményen kiállni egy háborúban az egyik oldal mellett veszélyes dolog, hiszen nem biztos, az az oldal nyer-e. Másrészt ha nyer is, az nem biztos nekünk jó-e. S persze a legbiztosabb: nem szabad keményen kiállni azok mellett, akiknek érdekei nagyon különböznek a mi érdekeinktől.

Teljesen semlegesen nézve - ami persze nem vagyok, én az orosz győzelemben bízok, de most teljesen cinikusan nézve - Orbán szinte biztosan nyerő. Egyetlen helyzet van, melyben Orbán csúnyán bukna: ha az ukrán oldal fényesen nyerne, kiszorítaná az orosz erőket a teljes, általa sajátnak tekintett területről. Ennek valószínűsége kb. nulla a nyugati elfogultan oroszellenes elemzők szerint is. Másrészt ha ennek a valós veszélye fennállna, Oroszország atomfegyvert vetne be, ami megint egész más helyzet lenne.

Szóval az események szinte minden lehetséges lefolyása Orbánnak győzelmet fog eredményezni. Gyakorlatilag az lesz a vége, mint a migránsügyben pár éve: ma már Orbán azt mondhatja "én megmondtam", s ezt egyre többen ismerik el.

Lesz még Orbán EU-küldött Moszkvában... vicces lesz.

S mellékesen manapság gyerekjáték érettségizni. Nemrég teljesen véletlenül rátaláltam az egyébként hitgyülis fenntartású Bornemisza Péter Gimnázium YT-csatornájára, ahol gyakorlatilag az összes gimnáziumi érettségi tétel fent van videóban. Valóban hatalmas vállalkozás, s bár az M5-ön volt hasonló, itt teljesebb körű: gyakorlatilag ha a diák semmit sem tesz, csak ezeket végignézi figyelmesen, már sikeresen le tud érettségizni. Szinte sajnálom, hogy nem kell érettségiznem!

Belehallgattam persze pár adásba. Jók. Ami a kifogásom az, ami persze nem az ő sajátosságuk, hanem általános magyar jelenség: a spanyol nevek kiejtése.

Persze tudom, ez az én speciális bajom, 18 éves korom előtti életem pontosan felét spanyol nyelvterületen éltem le, sőt kisgyerekként anyanyelvem is volt a spanyol, szóval kiemelten érzékeny vagyok a témára.

A zavaró jelenség: az "sz" hang "z" alakban ejtése. Nyelvészileg mondva: a "sz" zöngésedése.

Persze az ok ismert. A spanyol nevek magyarra a latinon és a németen keresztül jöttek be, ráadásul a latinnak is a középkori olasz és német ejtésében.

Tudni kell: a németben és az olaszban is általános jelenség az "sz" zöngésedése. A németben szinte csak szóvégen és máshol zöngétlen mássalhangzó előtt ejtenek "sz"-t, mindenhol máshol "z" lesz belőle. Az olaszban még inkább így van: szinte minden "sz" ejtése "z".

A klasszikus latinban "z" hang egyedül görög eredetű szavakban létezett, a görög ζ (eredeti ejtése: zd) és a zöngés mássalhangzó előtti görög σ átadására. Az egyházi latin ejtés Magyarországon német-olasz átvétel, így a zöngés hangok közti "sz"-ból "z" lett sok esetben a szokásos magyaros latin ejtésben is.

Az olasz "z" a vulgáris latin fejlődése során jelent meg. Viszont ez csak az olasz verzióra igaz. A spanyol verzióban a folayamat vége az lett, hogy a vulgáris latin "z" eltűnt, "sz" vagy "th" lett belőle (a "th" csak Spanyolország északi és középső részén, délen nem, s a déliből származó latin-amerikaiban se).

Ma tehát a spanyol ejtében az "sz"-ból kizárólag zöngés mássalhangzó előtt lesz "z" és még ez se kötelező: lehet ilyenkor is "sz" hangot ejteni. Ami biztos: a magánhangzók (ezek mindig zöngések) sose fejtenek kis ilyen hatást.

Azaz - ahogy mellesleg a magyarban is van - két magánhangzó között lehet zöngés és zöngétlen mássalhangzó is, ennek semmi akadálya. Ahogy magyarul nem lesz pl. a Budakeszi ejtésében "budakezi", hanem marad "budakeszi", úgy spanyolul pontosan ugyanez a helyzet. Az sz-ből z csinálása súlyos hiba, ez amolyan német-olasz akcentus spanyolul, anyanyelvi beszélő ilyet sose mondana.

Eleve a spanyolban önálló fonémaként nincs is "z" hang. Mint mondtam, egyesek így ejtik az sz-t zöngés mássalhangzó előtt.

Nem végeztem tudományos felmerést, de intenzív személyes tapasztalataim alapján:

• a spanyol anyelvűek 99 %-a zöngés mássalhangzó előtt is sz-t ejt, nem z-t, ha ez a mássalhangzó obsztruens, pl. a "desde" (jelentése: hol/ahol) szót én nagyon-nagyon ritkán hallottam "dezde" alakban, szinte mindenki "deszde" alakban ejti,
• ugyanez a helyzet, ha az illető mássalhangzó szonoráns, de nem orrhang, itt szerintem 100 % nem zöngésít, pl. az "islam" (Iszlám) szót még életemben nem hallottam "izlam" alakban,
• egyedül orrhangok esetében - a spanyolban ezek: m, n, ñ), ezek előtt hallható gyakran a "sz" mint "z" de itt se több az arány 10 %-nál, szóval a "gyakran" az relatíve értendő.

Tanácsom tehát: sose ejtsük az "sz"-t "z"-nek, ez biztosan nem hibás. Míg a "z"-s ejtés vagy fatális hiba vagy rendkívül ritka ejtés spanyolul.

Ami meg teljesen biztos: magánhangzók között sose lesz az "sz"-ből "z". Szóval semmi "hoze" és "pizarro", ez "hosze" és "piszarro" (José, Pizarro).

Antiszemita kártya nélkül búslakodik a ballibbant megmondóember, úgy érzi magát, mint hal szárazon. Miket is ír, lássuk!

Azt mondja, a "nemzetközi spekuláns" csupán a "zsidó spekuláns" kódolt verziója. Mi is ebből a következtetés, íme a lehetőségek:

• olyan hogy spekuláció nem is létezik a valóságban, ez laposföld elmélet kategória, s ilyen marhaságokat csak antiszemiták terjesztenek,
• spekuláció van, zsidók csinálják, a spekuláció nagyszerű dolog, aki ellene beszél, az nyilván dühös, hogy ő nem olyan okos, mint a spekulánsok;

na most, bármelyiket is választjuk, nagy a baj.

De nézzük tovább! Kiderül, a kommunista propaganda is valójában antiszemitizmus. A kommunista propagandárok is nyilván csak zsidózni akartak, de visszafogták magukat, így a gonosz zsidó spekuláns alakját "Coca-Cola mámorban fetrengő, kubai szivart pöfékelő, az amerikai zászló színeiben és elemeiben pompázó viseletbe bújtatott Uncle Sam" alakban jelenítették meg.

Magyarul:

• a marxista, kommunista eszme az antiszemitizmus kódolása, a valóságban semmi más tartalma nincs,
• aki bármilyen módon antikapitalista, az nem más mint szégyellős antiszemita,
• sőt az is antiszemita, aki a kapitalizmus pártján áll ugyan, de nem tekinti jónak a spekulációt.

S persze aki nem ért egyet a szerző fanatikus elfogultságával, abszurd véleményévek, az "panelproli". Szerintem meg - hadd fejtsek én is kódot - ezzel azt akarta mondani: fogatlan, vidéki, mucsai bunkók, szemét magyarok, akik a bő gatyán és fütyülős barackon kívül képtelenek voltak bármit is kitalálni, hiszen mindent a zsidók adtak nekik.

Gábor erősen lépked Landeszmann és Kertész nyomdokában, sőt talán még náluk is jobban gyűlöli a magyarokat. Plusz igencsak buta ember, de ez az ő baja - bár szerintem inkább nem buta, csak feszíti lelkét a mérhetetlen gyűlölet, különösen azt nem képes elviselni, hogy táborán kívül le se szarják őt.

A gond persze az, hogy az én dekódolásom igaz. Szemben az övével.

Mert racionális magyarázat nincs más. Komolyan nem gondolhatja a szerző se, hogy Orbán antiszemita, vagy pedig hogy ugyan nem az, de az antiszemita érzelmű szavazókra nagy szüksége van, hisz nélkülük bukna, s ezért zsidózik kódoltan.

Amikor a Coca-Colánál dolgoztam, 2015-2017 között, a szófiai központban (innen van 25 közép- és kelet-európai ország irányítása), történt egy rendkívül vicces eset.

A ilyen multis helyeken a dolgozók 95+ %-a normális ember, aki csak munkának veszi a munkát, nem éli bele magát. De azért akadnak kivételek is: kivételesen buta emberek.

A jó párhuzam talán a kommunizmus alatt a KISZ vagy a Párt: az emberek 95 %-a kényszerből volt benne, kevesen vették komolyan, s ezeket a keveseket meg mindenki kiröhögte a háta mögött.

A kivételesen buta 5 % egyik tagja, egy alacsony szintű vezetői beosztású buta liba, egy nap elment az irodai egyik szemetes mellett, s mit látott benne: kidobott kólás üveget! Az irodában ingyenes volt a kóla meg a többi céges termék, ezek álltak hűtőkben szabad prédaként, mellettük meg voltak üveggyűjtő tárolók, az üres üvegek kidobására. De itt súlyos szabálysértés történt: valaki az üres üveget nem a szabályos gyűjtőbe dobta, hanem a normál szemetesbe!

• Ki dobta ki? - kérdezte, szinte síró hangon, persze senki se jelentkezett, szóval folytatta a lelkes dolgozó - De hisz aki ilyet tesz, az semmit se értett meg cégünk politikájából! Milyen szomorú, hogy most se áll ki gerincesen és nem vallja be! Mert nem bűn hibázni, de aztán tanulni kell a hibáinkból!

Aztán eloldalgott. Sok kollégán láttam, hogy alig bírja visszafogni röhögését. Mint a Brian élete Bigus Dickus jelenetében:

Olvasó kérdezi: miért kussolok az akkumulátorgyárról?

Bevallom: semmi hátsó szándékom nincs ezzel. Egyszerűen nem értek hozzá, tényleg nem.

Mint tipikus bölcsész típus, nagyon sekélyes a természettudományos tudásom. Az a típus vagyok, aki komolyan hitte évekig, hogy a fagyálló és az ablakmosó folyadék ugyanaz.

Tavalyelőtt el is határoztam, igyekszem ezt bepótolni. Elő is vettem a következő könyvet:

Elolvastam kb. a feléig. S örültem mint majom a farkának amikor az egyik feladatot sikerült megoldanom: ki kellett számolni hová esik az eldobott golyó - persze kb. 40 percig számoltam az 5 perces feladatot, de sikerült önerőből.

Megvan egyébként a jelenlegi hivatalos magyar fizika tankönyv is, ami alapján érettségiztetnek. Még olvasgatom majd. Talán sikerül elérni a hármas osztályzatot.

A fizikánál csak egy dologhoz értek kevésbé: a kémiához. Abból is van több nyelven tankönyvem, de még nem mertem ezeket elővenni. Egyszer az egyikbe belenéztem és az "A kén oxosavai" fejezetcímet láttam, amitől megrémültem, mert most találkoztam életemben először az "oxosav" szóval. De tervezem, majd ezeket a tankönyveket is elolvasom, igyekezve elérni legalábbi egy jó elégséges osztályzat szintű tudást.

De addig semmiképpen se szeretnék olyan témáról írni, amihez alapszinten se értek. Jelenleg annyit tudok az akkumulátorról, hogy ha fagy van sokáig és nem indítom be a motort napokig, akkor mehetek a szervizbe új akkumulátort venni.

A magyar példa mindig hatott Bulgáriában. A legkülönbözőbb dolgokban.

A török kor végén és azután a osztrák birodalom volt a legközelebbi "nyugati" erős hatalom, így természetes volt az onnan való másolás. Pl. az első bolgár büntető törvénykönyvet Budapesten tanult bolgár jogászok írták, s az egész tulajdonképpen, kis változtatásokkal, a magyar 1878. évi V. tv., népszerű nevén a Csemegi-kódex, fordítása.

A rendszerváltoztatás utáni szélsőjobb is sokat tanult a magyar mintákból. Amikor Magyarországon ki lett találva a Becsület Napja nevű megemlékezés 1997-ben az 1945. február 11-i Budáról indult kitörési kísérletről, Bulgáriában is felkeltette ez a figyelmet, a magyar eseményen szinte mindig voltak bolgár résztvevők is.

A gondot az jelentette, hogy a történelem más a két országban. Bulgária területén ugyanis sose zajlik harc a világháború alatt a német és szovjet csapatok között, ráadásul a bolgár hadsereg se harcol egyikkel se bolgár területen.

1944. augusztus 26-ig Bulgária Németország szövetségese, de harci cselekményekben csak a görög és jugoszláv erők ellen vesz részt. Aztán szeptember 2-ig Bulgária semleges, majd onnantól átáll az ellenoldalra. De a németek közben már vonulnak ki Bulgáriából, a bolgárok nem támadják őket, csak később jugoszláv és magyar területen vannak bolgár-német összecsapások. A szovjet csapatok szeptember 8-án képnek be bolgár területre, de csak jugoszláv területen kezdenek harcot a németekkel.

Szóval nincs mikor hová kitörni. Az ünnepelni akaró bolgárok kénytelen más okot találni az ünneplésre.

A történelmi háttér: 1934-1944 között Bulgáriában sajátos rendszer, cári diktatúra van. Az országot III. Borisz cár és hozzá hű katonatisztek vezetik 1943-ig, majd a cár halála után egy 3-tagú kormányzótanács lép a cár helyére (az új cár ekkor 6-éves kisgyerek). A pártok be vannak tiltva, a parlementben csak egyéni, független képviselők vannak, erősen megszűrve a hatalom által ki indulhat el választáson eleve.

A hatalom németpárti, de teljesen azért nem akarja elkötelezni magát Hitler mellett, szóval amolyan mérsékelten németpárti. Számos jelet ad a hatalom, hogy nem feltétlen szövetséges: 1941-ben nem lép háborúba a Szovjetunió ellen (Bulgária csak Angliának és az USA-nak üzen hadat), 1943-ben megtagadja a zsidó lakosság deportálását német táborokba, majd titkos tárgyalásokat folytat az angolokkal Törökországban.

Ennek a politikának persze akadnak bőven ellenzői az országban. Egyrészt vannak angolpárti vagy oroszpárti erők, akik szakítást akarnak Hitlerrel. Másrészt vannak elkötelezett németpárti erők, akik a Németország melletti határozottabb kiállást szeretnék.

Az egyik ilyen személy Hriszto Lukov tábornok, 1934-1938 között hadügyminiszter, akit a cár éppen azért vált le 1938-ban, mert a miniszter kevesli a kormányzat németpártiságát. Ekkor Lukov a Bolgár Nemzeti Legionáriusok Szövetsége nevű szervezet vezetője lesz, mely nyíltan Hitler-párti. A szervezetet betiltják 1939-ben, de az tovább működik az illegalitásban. A legionáriusok harcot kezdenek 1941-ben a szintén illegális kommunisták ellen, gyakorlatilag egymás ellen követnek el merényleteket.

A kommunista terroristák (udvariasabban: partizánok) azonban nagy győzelmet érnek el Hitler-párti kollégáik ellen: 1943. február 13-án meggyilkolják otthonában magát Lukov tábornokat. Lukov híveit az eset rendkívül felbőszíti, mert elméletük szerint a cári titkosszolgálat tudott előre a kommunisták akciójáról, de direkt nem avatkozott közbe.

Szóval ennek emléke a 2003-tól évente megrendezett Lukov-menet. Amolyan teljesen békés fáklyás menet, melynek végpontja Lukov megölésének helyszíne. Idén, számomra ismeretlen okokból, ma van ez a menet, nem 13-án volt.

Az esemény még annyi érdeklődést se vált ki, mint Budapesten. Bár ugyanolyan hisztizés van körülötte. Az az érzésem, hogy az ellenzők mindent megtesznek, nehogy egy évben elmaradjon, mert akkor nem lesz min hörögni.

A dolgot külön nehezíti, hogy nagyon kevesen vannak a mai Bulgáriában, akik azt hiszik, III. Borisz és Lukovék viszályában az utóbbi félnek lett volna igaza.

A bolgár nacionalista tábor lehetne vevő a témára, de itt is probléma van. A bolgár nacionalizmus jellemzően vagy Borisz-párti vagy baloldali, s egyik se igazán akalmas a menet hívének. Az újabb nacionalisták zöme pedig oroszpárti, ebbe a narratívába meg megint nem fér bele a Hitler-hívek melletti kiállás.

Az orosz-ukrán háború ismét bajt okozott: a Lukov-menet mögött álló szervezet ugyanis kiállt az ukrán fél mellett. Márpedig a szélsőjobbnak tekintett bolgár tábor zöme oroszpárti.

Az egész ügy mellékes, de érdekes jellemzője: Lukov tábornok fizikai gyilkosának lánya egyetemi tanár, a médiákban gyakori szereplő politológus, volt szocialista parlamenti képviselő:

Egy éve kezdődött az orosz-ukrán háború.

Súlyos tévedéssel indult, pár naposra lett tervezve ugyanis. Az orosz vezetés nem tudhatta, hogy csapda, s valójában az egész NATO ellen kell majd harcolnia, nem csak az ukrán haderő ellen.

Szerencsére gyors korrekció jött. 2022 novemberére sikerült megtörni az ukrán ellenállást, idén januárra pedig stabilizálódott az állóháború. Idegesek is a nagyurak!

A hét elején személyesen Biden elnök lett elküldve Kijevbe, hogy üzenjen a kijevi háborúpárti vezetésnek. Kijev gyakorlatilag ultimátumot kapott Amerikától: a nyár végéig mutasson fel eredményt, támadjon, foglaljon területet, küldjön több emberi erőt a frontra, hiszen ehhez korlátlan pénzt és fegyvert kapott, ha pedig erre képtelen, akkor kössön békét, egyezzen ki az orosz féllel.

A kijevi vezetés tudja, a feladat teljesíthetetlen. Most céljuk a helyzet eszkalálása, valamilyen olyan provokáció megtétele, mely bevonná a háborúba a NATO-t közvetlen módon is.

Úgy tűnik, Amerikában az elit nagyobb része ezt nem akarja. Inkább kiegyeznének az oroszokkal. De a háborúpárti héják dolgoznak saját narratívájuk érvényesítésére. Nehéz megjósolni az eredményt. Minden lehet: világháborútól egészen egy új kijevi puccsig.

Ami biztos: bárhogy is lesz, lassan kicsengetnek a zöldruhás kijevi éjjeliőrnek és vérszomjas csapatának. S ezzel együtt a világméretű kék-sárga hisztinek és a szlavaukrajinizésnek.

Szerintem mi lesz? A legvalószínűbb: az ukrán haderő sikertelen marad, s a nyugat lassan kivonul mögüle, ezzel együtt valamilyen orosz-ukrán megállapodás lesz kikényszerítve.

Leírok részenként 3 multis életképet. Nem szeretem kibeszélni munkahelyeimet, nem érzem ezt morálisnak, szóval sose adok meg belső, bizalmas infót.

Íme az első: az anoním kérdőív.

Multis gyakorlat a dolgozói vélemények felmérése. Hogy ez valós adatokat tartalmazzon, anoním kérdőívekkel. Bár a dolgozók egy része konteós: nem hiszi el, hogy tényleg anoním, azaz nem a véleményét írja meg, hanem azt amit szerinte elvárnak tőle. De ezek aránya jellemzően 15-20 % csak, a nagy többség hisz az anonímitásban.

Vannak persze érdektelen vélemények: a többség mindenhol elégedett a munkahelyével, a bérezést leszámítva, még sose láttam felmerést, melyben ne az lett volna a többségi vélemény, hogy alapvetően minden oké, de legyen magasabb a bér.

Van azonban pár terület, ahol kibékíthetetlen ütközés van a nyugati liberális szellemiség és a keleti hagyománytisztelet között. A legliberálisabb, legnyugatosabb keleti alkalmazottak se képesek itt átvenni a nyugati szellemet.

Egyik munkahelyemen ezt megpróbálták megoldani, persze sikertelenül.

Vannak ugyanis minden hasonló munkahelyen biztonsági parancsok, s ezeket magyarázó, oktató tréningek. Majd ezekre rákérdeznek anoním módon is. S kiderült: szakadék van a kettő között, minden dolgozó kitölti a teszteket, sikeresen átmegy a biztonsági vizsgákon, de aztán mindig van pár eset, ahol anoním kérdés esetében szinte egy dolgozó se ad helyes választ, sőt hitet tesz a helytelen válasz mellett.

Erre fel is figyeltek aztán a nyugati anyacég központjában, s aggodalmukat fejezték ki. Ilyenkor nem az egyszerű dolgozó van bajban, hanem a helyi vezetőség, a helyi vezetőket állítja ugyanis a szőnyeg szélére az ő főnökségük, miért nem sikerült kellően kiképeznie a dolgozóikat.

Hogy érthető legyen íme 3-3 példa, először azok ahol nincs gond, a dolgozók névvel és névtelenül is jó választ adnak:

• idegen személy bekéredzkedik az irodába: nyilván a portához kell irányítani, kérjen ideiglenes belépőt,
• ismeretlen személy bizalmas infót kér ímélben: nyilván nem adjuk meg neki,
• újságíró ismerősünk interjút akar a cégről: nyilván azt mondjuk neki, vegye fel a kapcsolatot a cég szóvívői-kommunikációs részlegével;

de íme az ellenkezője, ahol a dolgozó névvel jó választ ad, névtelenül meg rosszat:

• a kollégánk otthon hagyta a belépőkártyáját: a portához kellene irányítani, kérjen ideiglenes belépőt, viszont a valóságban mindenki beengedi őt kártya nélkül,
• látjuk, hogy a kolléga a telefonját összeköti kábellel a munkahelyi géppel: ez szigorúan tilos, jelenteni kellene (anoním módon is lehetséges jelenteni!), de a valóságban senki se jelenti "biztos csak tölti a telefont" alapon,
• a munkánk bizalmas, nem szabad megmondani a projekt pontos nevét se: mindenki simán elmondja azonban rokonainak, haverjainak, bár idegennek már nem.

Összehívtak gyűlést is, magyaráztak, mind hiába. Én ilyen esetekben mindig hallgatok, nem veszek részt felesleges vitákban, eleve a gyűléseken hátul ülök le, abszolút passzív vagyok. Nem akarok senkinek semmit magyarázni, eleve nem hiszek a rendszer reformálhatóságában, meg bevallom: nekem a munkahely az csak bérkapási intézmény, nem szeretnék segíteni a munkahelyemnek. De akadt ez alkalommal egy lány, erős pszichológusi-szociológusi érzékkel, aki elmagyarázta a rejtélyt a főnökségnek.

Elmondta mi az ami miatt sose lesz sikere a vezetőségnek. Felhozta az egyik nagy XX. századi bolgár írót, Elin Pelint (1877-1949). Fő tematikája a török uralom alól felszabadult Bulgária falvainak élete, a mentalitás.

1903-as alkotása az Andresko című novella. Ebben a szófiai végrehajtó utazik egy Szófia környéki faluba, egy ottani súlyosan eladósodott emberen végrehajtást csinálni a kijött jogerős határozat alapján. Útjához a végrehajtó kocsist bérel fel, azonban elköveti azt a hibát, hogy elmondja a kocsisnak mi útja célja. A kocsis - ő Andresko - ekkor direkt rossz irányba megy, mindenféle kamuzással átverve az utast, majd a falu környéki mocsárba vezeti a kocsit, aztán két lovát lekapcsolja a kocsiról, majd hagyja a kocsit elsüllyedni a mocsárban. A végrehajtó hiába könyörög, Andresko ott hagyja, elhagyja a helyszínt a lovaival, a kocsit veszni hagyja, gyakorlatilag megölve a végrehajtót.

Amerikai szemmel a sztori nyilvánvaló: a gyilkos kocsis egy bűnöző adócsaló érdekében megöli a munkáját tisztességesen végző állami alkalmazottat, aki csak a közjó érdekében cselekszik. Akkor jön a döbbenet: a bolgár nézőpont szerint a sztoriban a pozitív hős Andresko, a negatív a végrehajtó, míg az adós meg áldozat - hát, ezt az amerikai ember képtelen megérteni.

Szóval ezt mondta el a kolléganő: ha a bolgár ember még az állami alkalmazottat is az "ők" helyére teszi a "mi-ők" koordinátarendszerben, akkor mennyivel inkább így fog tenni a munkahelyével kapcsolatban! Szóval a kollégám az a "mi" része, a cégvezetés meg az "ők", s akkor se szabad a mieinket elárulni "nekik", ha a mieink történetesen hibásan cselekednek.

Az amerikai főnök megértette. Azt mondta végül "ez van, más kultúra". De az arcán látszott, kb. úgy áll hozzá, mint ahhoz, hogy Kelet-Afrikában körülmetélik a kamaszlányokat.

Bár valószínűleg érdektelen az olvasók 99 %-ának, íme a novella felolvasva egy bolgár önkéntes kultúranépszerűsítő által, sajnos más nyelven nem található meg:

A kommentektől megrémült Gábor György szekularista megmondóember megtalálta az akolmeleget a Klub Rádió honlapkán.

Egyik friss szózata kifejti részletesen a ballib körök kereszténység-képét.

Kiderül: a kereszténység feladata egyfajta szellemi pecsétként szolgálni a mindenkori liberális dogmák számára. Ezt nevezi Gábor lelkiismeretnek. Az a lelkiismeret, mert igazolja a mindenkori liberális őrületet, s ami ezt nem igazolja az a lelkiismeret alvása.

Ugyanis most a magyar katolikus vezetés hatalmas bűnt követett el Gábor szerint: nem lett partner a pedofil hisztéria tematikájú nemzetközi antikatolikus kampányban, annak ellenére se, hogy manapság magában a Vatikánban, Patagóniai Francisco Buziglio ellenpápa mancsaiban futnak össze a kampány szálai.

A Vatikánnal szemben rebellis magyar katolikus vezetés pl. merte feljelenteni a zaklatott fantáziájú Pető Attilát, aki az antikatolikus hisztéria első magyar celebje szeretett volna lenni, majd ebből meggazdagodni. A "csúnya" magyar főpapok viszont nem estek hasra előtte, nem vették be alaptalan fantáziáit tényként, hanem bizonyítékokat kértek, majd amikor ilyenek nem lettek, pert nyertek a hisztiző rágalmazó zaklató ellen.

Gábor végkövetkeztetése: aki nem gazsulál Soros gazda ukázainak, s nem a liberális nagyurak ízlése szerint keresztény, az ateista.

Mi viszont erre büszkék vagyunk. Nagyon megijednénk, ha a Gábor-Iványi-Perinta szakkör szerint keresztények lennénk.

Ekkora sikert még nem ért el volt fideszes megmondóember.

Voltak akiket kooptáltak kisebb állásokba, olyanok is, akik gyakori vendégek lettek ballib médiákban.

De ilyet?

Dévényinek sikerült az elképzelhetetlen. Be lett hívva a Szent Grál lovagi asztaltársaságába, a Frigyláda körbe, a Klub Rádió heti ideológiai eligazító műsorába megmondóembernek!

Sok sikert, Dévényi elvtárs, a zorbánizmus elleni világméretű "független" küzdelemben! Nem volt hiába az utóbbi évek sok süketelése.

Annak idején Vietnámban a fordulópont 1964 volt.

Maga a háború már 1955-1964 között is zajlott Dél-Vietnám és Észak-Vietnám között, de ebben a szakaszban az USA csak fegyverekkel, tanácsadókkal támogatta a délieket. Ez volt Truman és Eisenhower politikája a térségben: ellenállni a kommunista veszélynek, de nem részt venni közvetlenül. Ezt Kennedy elnök is folytatta, ő csak növelte az amerikai katonai jelenlétét a régióban, de tartotta magát elődei politikájához. A közvetlen katonai beavatkozást Johnson elnök rendelte el, 1964-ben.

Az ok a változásra a Tonkin-öbölbeli eset volt. Ekkor észak-vietnámi és amerikai haderők között harc bontakozott ki, az észak-vietnámiak tévesen dél-vietnáminak gondoltak egy amerikai hadihajót. Az tűzharcban csak észak-vietmámiak haltak meg, az amerikai hajót csak enyhe sérülás érte, de aztán az amerikai kormányzat az esetből azt hozta ki, hogy Észak-Vietnám megtámadta az USA-t, s így kezdődött el a 11 évig tartó amerikai háborúzás Vietnámban.

Amerikában a hiszterizált közvélemény erősen támogatta a háborút. A háború megindítására vonatkozó elnöki határozati javaslatot a Kongresszusban, példátlan módon, ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatták a képviselők, mind a 416 jelenlévő képviselő igennel szavazott - valóban példátlan, mert még a II. világháborúba való belépés esetében is volt annak idején ellenszavazat. A Szenátusban viszont "csak" 98:2 arányú igen szavazatot kapott a javaslat, két szenátor nemmel szavazott. Akadt két "áruló".

Nem tudom miért, de arról jutott eszembe, hogy manapság kötelező ukrán zászlót lengetni, s celebként kezelni a biztonsági őrnek öltözött kijevi Zöld bábot. Ő manapság a liberális nagyurak kedvenc plüssállatkája, aki annyira élethűre sikeredett, hogy embernek lehetne gondolni.

Hosszú évek óta utálom ezt a liberális elitet. Sőt bevallom, még liberális koromban is éreztem enyhe kellemetlen viszketést láttukon, de akkor ezt kimagyaráztam azzal, hogy "nincs mit tenni, ilyen a politika". Most viszont az utálatot kezdi felváltani a szánalom érzése.

Ahogy bevezetik a brüsszeli terembe a Zöld kabalamajmot, s ott tapsikolnak neki mintha kamaszlányok lennének! Le a kalappal a 3 nem tapsoló "árulónak".

S természetesen nagyszerű dolog elárulni Európát, a NATO-t, az egész euroatlantista perverz szarságot.

20 éve mondta egy nálam jóval idősebb ismerősöm mondta, akkor döbbent rá, hogy megöregedett, amikor hirtelen tetszeni kezdtek neki az öreg nők.

A példa a Fawlty Towers angol sorozat volt, aminek első sugárzásakor - 1975-ben - az egyik főszereplő színésznő, aki a szállodatulaj feleségét játssza, fel se hívta a figyelmét. A színésznő akkor 43 éves volt, az ismerősőm meg 25: az ismerősöm számára a színésznő "valami öreg nő" volt, nőként nem érdekelte, csak a szerepét nézte.

Aztán 2005-ben a helyzet hirtelen egész más lett: a sorozat újranézésekor a színésznő persze maradt 43 éves, míg az ismerős már 55 éves. Akkor megakadt már a szeme a színésznő "hogy hogy eddig nem vettem észre, milyen csinos nő!".

Hasonlót éreztem nemrég. Apám élete legnagyobb részében külkeres volt, tulajdonképpen mindig az volt, minden munkahelyén, még akkor is, amikor hivatalosan nem volt az, s elsősorban spanyol nyelvterülettel foglalkozott. Így gyakran utazott, s mindig hozott dolgokat, elsősorban kulturális termékeket - könyveket, lemezeket.

Minden idők legismertebb spanyol együttesét, a Baccarát így én már akkor ismertem, amikor Magyarországon még teljesen ismeretlenek voltak. Nekem az élményem az volt róluk "valami öreg nénik". Persze, hisz én kamasz voltam, az együttes tagjai meg nálam 15-16 évvel idősebbek. Ráadásul nem is voltak kinézetre amolyan diszkós stílusúak sose, pedig nekem az tetszett.

Aztán tavaly feldobott a YT régi Baccara-videókat. S meglepetten láttam, ezek a nénik végülis elég rendesen néztek ki. 50+ évesen nézve az 50+ évesek már nem "valami öreg nénik".

Nem egész Latin-Amerikában, csak annak volt spanyol gyarmatain, ezért a cím.

Ez jelenleg 19 ország (18 független + Puerto Rico): ebből 9 dél-amerikai, 7 a kontinentális Közép-Amerikában, s 3 a karibi térségben.

Az összlakosság 430 millió ember. Ebből kb. 50 millió az indián fajú, azaz aki nem fehér, nem néger, nem ezek keveréke, s nem indiánnal való keverék se. Ezek ugyanis mind spanyol nyelvűek, azaz a cikk szempontjából irrelevánsak.

A tisztán indián fajú lakosság megoszlása persze nagyon egyenlőtlen. A karibi térségben nulla az indiánok száma, a többi országban kicsi vagy apró kisebbség, kivétel csak Bolívia, Ecuador, Peru, ahol a lakosság 20-25 %-a indián, s a legindiánabb ország Guatemala,. ahol 40 %.

Általános helyzet: az 50 millió indián kb. 40 %-a spanyol anyanyelvű, s nem is beszél más nyelven.

Van persze egy sajátos kivétel: Nicaragua karibi partvidéke. Ezt az angolok gyarmatosították, csak később lett spanyol terület. Ennek sajátos következménye: itt van sok angol anyanyelvű indián.

De tovább. Tehát a 40 % spanyol egynyelvű indián. További 55 % kétnyelvű, azaz spanyolul és valamelyik indián nyelven is beszél anyanyelvként. A jellemző nyelvhasználat: családban indián, mindenhol máshol spanyol.

S van 15 %, aki kizárólag indián anyanyelvű. Ezek egy kisebb része dzsungellakó, nagyobb része civilizált lakosság olyan helyeken, ahol egyfajta nyelvi szigetekként ellenállt a lakosság a spanyolosításnak. Pl. Guatamela szinte egész középső része, a partvidékeket leszámítva, s az ajmara-kecsua nyelvterület Dél-Amerikában a dombos-hegyes vidékeken.

Jelenleg összesen kb. 700 indián nyelv létezik még, ezek többsége a kihalás szélén, mert alig pár száz vagy pár ezer ember beszéli őket.

A nagyszámú beszélővel rendelkező, életképes nyelvek száma kicsi, előfordulásuk: a Peru-Bolívia-Parguay határvidék (ajmara és kecsua), a Yucatán-félsziget (maja), Mexikó középső része (azték, mixtek), Guatemala (maja).

Ami csökkenti az életképességet: az egyes nyelvek valójában nyelvcsaládok, több nyelvvel, melyek egymás közt csak részleges megértést biztosítanak. A maja több tucat nyelv valójában, a legnagyobb a kikcse (kb. 1,3 millió anyanyelvi beszélő) és a jukatek Mexikóban, a kicse Guatamalában. A magyar "cigaretta" szó is kikcse eredetű, persze a spanyolon keresztül, kikcse nyelven a "szikar" jelentése "füstöl".

A maja mellett az azték hivatalos nyelv volt az Amerika felfedezése előtti korban. Összesen két nép rendelkezett Közép-Amerikában államisággal: a maják és az aztékok. A majáknak több egymástól független városállamuk volt a mai Guatemala és Mexikó területén. Az utolsó maja városállam csak a XVII. sz. végén lett meghódítva a spanyolok által. Az aztékok pedig központosított állammal rendelkeztek a mai Mexikó központi részén 1521-ig.

Az aztékból egy szó van jelen a magyarban, ismét spanyol közvetítéssel, a "csokoládé" szó, eredetiben: csokolatl.

Az aztékban van egy "tl" hang, nagyon gyakori. Erről vicces eset. Mexikói ismerősöm magyarul tanult, egy nap mondja meglepetten, de furcsák ezek az azték hangok a magyarban! Arra gondolt, hogy van a -tlan/-tlen képző, tagadó jelentésre, s ez sokszor használatos, lásd ártatlan, álmatlan, mosdatlan, olvasatlan, stb. Persze véletlen egyezés, az aztékban ezek nem képzők, hanem a szógyökerek részei.

Dél-Amerikában a helyzet jobb, nagyobb a 2 legnagyobb indián nyelv, az ajmara és a kecsua használata. A kecsua az egyetlen dél-amerikai indián állam hivatalos nyelve volt. Persze itt is gond, hogy ez nem egységes nyelv, de a beszélők száma nagyobb így is. A déli kecsuát 7 millió ember beszéli, s az egyetlen indián nyelv, melyet kifejezetten fejleszteni igyekeznek, pl. új szavakat kitalálva új fogalmakra.

Bolíviában, Peruban, Paraguayban a két nyelvnek hivatalos státusza is van, de ez jellemzően nem több ünnepélyes nyilatkozatnál. Mivel az emberek többsége nem beszéli ezeket a nyelveket, így a valóságban nincsenek használatban hivatalos helyeken. Jellemző eset az alábbi videón:

Immár 16 éves multis tapasztalatom során figyeltem meg: a már hosszabb ideje működő cégegységeknél egyetlen főnök se ért semmihez. Míg az éppen létrehozott egységeknél, ahol még csak rövid ideje működik a szervezet ez nem így van: ott még kompetens a vezetés. Ha azonban az új egység egy régebbi külföldi egység része, a külföldi vezetők immár teljesen inkopetensek.

Legelső multi munkahelyemen, pár hónap munka után láttam ezt meg, 2008 elején. A cég jogilag bolgár volt, 2006 őszén alakult, ekkor hozta létre az amerikai anyacég. Én 2007 végén kezdtem ott dolgozni. A helyi vezetés még teljesen jó volt, pl. mindenki képes volt értelmes válaszokat adni a felmerült problémákra.

Amikor elhagytam a cége 2009 közepén, már megjelentek az inkopetencia jelei.

A mechanizmus teljesen spontán, automatikus. Vegyünk példának egy kólcentert, mert ezt ismerem a legjobban. Aki nem tudja, annak egy általános kólcenteres mintázat, íme:

• alul vannak maguk az ügynökök, akikhez befutnak az egyes ügyek, ők állnak kapcsolatban az ügyfelekkel,
• a jól teljesítő ügynökök senior ügynökök, kócsok, oktatók lesznek, akik tudásukkal segítik a kevésbé jó ügynököket,
• felettük vannak a csoportvezetők, akik jellemzően 5-10 embert felügyelnek, munkájuk megfelel-e a követelményeknek, továbbá ők kommunikálják a vezetőség kívánalmait az alsóbb szintek felé, s persze tisztán adminisztratív feladatokat is ellátnak, lásd ügynökök munkabeosztása,
• a csoportok felett vannak a projektvezetők, az adott egész projektet vezetik, kapcsolatot tartanak a megbízóval, konkrét ügyekben egyeztetnek,
• s legfelül - helyi szinten - van a részlegvezetőség, aki az adott "lokáció" adminisztratív vezetését elláthatja,
• persze van még több szint felfelé, de ez már nem helyi szint.

Mi jelent meg minden eddigi munkahelyemen:

• egyrészt a jól teljesítő dolgozókat kiemelik idővel magasabb pozícióba, mert ők ott jól végezték munkéjukat, így korábbi pozíciójukban a munkájukat rosszabbul végzők maradnak!,
• ráadásul az adott szinten jól dolgozó ember lehet, hogy alkalmatlan a magasabb szintre, s ott már rosszul fog dolgozni,
• szóval beáll a helyzet: minden jól dolgozó ember elkerül abból a pozícióból, melyet jól végez, s azon a szinten reked meg, amihez már nem ért, hiszen ott már nem dolgozik jól, így onnan már nem megy feljebb,
• a végeredmény: lassan semmi se működik rendesen a cégnél.

Számtalanszor láttam pl., hogy a mindenhez értő ügynökből oktatót csinálnak, ő azonban nem tud oktatni, ehhez nincs képessége. Vagy csoportvezető lesz, de pont ehhez nem ért, ez ugyanis egészen más tudás.

Ha sok év telik el, a cég élén olyanok lesznek, akik teljesen kétbalkezesek. Aztán a tehetlenség szelleme leárad, s az egész szerkezet összeomlik.

Tulajdonképpen a sokat szidott "korrupció" az, mely a dolgokot mégis valahogy rendben tartja. Itt a korrupció azt jelenti, a verseny nem tiszta, mert haveri kapcsolatok alakulnak ki, s a haverok egymást támogatják, azaz nem a legjobban teljesítőket emelik ki mindig, hanem a haverokat. Ennek pozitív következménye: mindig marad hozzáértő ember is az adott szinten, mert egyszerűen a többségnek nincs haveri viszonya a felsőbb szinttel. Éppen ez a korrupció az, mely a cég életét meghosszabbítja.

Akkor még nem tudtam, hogy mindez nem az én zseniális felfedezésem, hanem egy ismert elv. Laurence J. Peter kanadai-amerikai tudós fogalmazta meg, róla nevezték el Peter-elvnek.

A Peter-elv: "Minden hierarchiában az emberek elérik előbb-utóbb azt a szintet, melyre alkalmatlanok, mert az előléptetés a korábbi szinten mutatott sikeresség alapján történik, miközben egy szintbeli kompetencia nem feltétlenül alkalmazható más szinten." - zseniális, s teljesen így is van.

Nyilván az elv működésének vannak feltételei: kis szervezetben nem működik, s ott se, ahol az előléptetés alapja munkahelyen kívüli szempont.

Pl. a kommunizmusban nyilván nem működött, mert ott a párthűség és a haveri kapcsolat nagy mértékben felülírta a sikeresség szempontját. Szinte közhely a kádári fordított létrának, a selejt kitermelésének, az úgynevezett kontraszelekciónak a szidása, pedig éppen ez enyhítette, tette élhetőbbé a rendszert.

A szélsőségesen ballib blog azt kérdezi: "Nem lehetne csak egyszerűen elfogadni a másságot?" - a rövid válasz az, hogy "nem".

De a kérdés bonyolultabb. Az a gond ugyanis, hogy az ellenoldal szinte mindig rosszul érvel.

A homoklobbisták ugyanis azt mondják "ez egy veleszületett állapot, nem tehet róla senki", mire az ellenválasz az, hogy "nem bizonyított, hogy veleszületett állapot, ez sokkal inkább a szocializáció során megtanult hibás viselkedésminta".

Sajnos, Amerikából jön mindkét érv, s mindkettő hibás, azaz nem biztos, hogy hibás, de mindenképpen lényegtelen.

Ugyanis!

Az nem érv valami igenlése mellett, hogy az veleszületett. A saját családomból mondanék példát. Minden családban szokott lenni egy jellemző betegség, amiben aránytalanul sok ember hal meg az adott vérrokonok között. Van ahol agyvérzés, van ahol infarktus, van ahol bélrák, stb. Nálunk, az én családomban ez a cukorbetegség és a hasnyálmirigy-rák. Négy nagyszülőm közül 3 volt cukorbeteg, s 2 közülük hasnyálmirigy-rákban halt meg, a hasnyálmirigy-rák nagyon jellemző a cukorbetegeknél. Plusz 2 szülőm közül az egyik cukorbeteg volt. "Természetesen" én is cukorbeteg vagyok. Azt mondják, a rossz étkezés, a kevés mozgás az oka. De volt egy nagybátyám aki cukorbetegnek született. Akkor ezek szerint vele nem is volt semmi gond?

De ha nem betegséget veszünk - hiszen a homoklobbisták szerint a homoszexualitás nem betegség -, hanem bármilyen szokást, érdeklődést, mely veleszületett, az nem lehet rossz? A szadizmus, meg sok elmebaj pl. veleszületett - ezek szerint a szadizmust el kell fogadni?

Szóval az ellenoldal tévesen érvel. Valójában teljesen mindegy, hogy a homoszex veleszületett vagy elsajátított viselkedésmód, ennek semmi jelentősége a kérdés szemszögéből. Ahogy az is mindegy, hogy betegségnek tekintjük-e vagy nem.

Én személyesen betegségnek tekintem és veleszületettnek, de ennek semmi jelentősége, nem ez homofób álláspontom alapja.

Számtalan olyan magatartásforma létezik, melyről az egyén nem tehet, nem direkt találta ki, hogy ilyen legyen, a társadalom mégis nemkívánatosnak tekinti az adott magatartást. A pedofil nem úgy ébredt egy reggel, hogy "mától pedofil leszek", az állatkínzó se döntött tudatosan, neki egyszerűen természetes módon alakult ki az az érzelme, hogy szexuálisn izgatják a kisgyerekek, ill. az állatok fájdalma örömet okoz neki. A piromán ugyanez. Tulajdonképpen kevés dolog alakul ki tudatosan: akinek mondjuk nem tetszik meg spontán módon a billiárd, az sose fogja szeretni, hiába is magyarázzák neki milyen jó mulatság a billiárd. A leglátványosabb a szexuális fétisek terén: vagy tetszik egy dolog valakinek vagy nem, pl. sok férfi imádja a nővérnek öltözött nőket, míg nekem ez teljesen érthetetlen, nekem a nővér öltözetről nem a szex jut eszembe, hanem hogy mindjárt vért vesznek tőlem, szóval nincs rám semmilyen izgató hatása, sőt ellentétes hatással van rám - magyarázhatják nekem órákig milyen erotikus dolog a nővérruhás nő, sose fogok így érezni. S fordítva, nekem is vannak számomra erotikus elemek, melyek iránt más teljesen semleges. sőt akár negatív.

Azaz a vita, hogy veleszületett vagy tanult a homoszex persze lehet érdekes vita, de semmi jelentősége e vitának annak szemszögéből, hogy minek kell lennie a társadalom hozzáállásának a homoszexhez.

A téves érv "ezt senki sem választja, ez nem egy betegség, hanem egy érzés, amelyet nem lehet és nem is szabad elnyomni" - ez kb. olyan, mintha azt mondanánk "a béka zöld, nem lehet őket megtanítani, hogy ne legyenek a tóban, tehát zöld fürdőnadrágban kell mindenkinek strandolnia", teljesen értelmetlen érvelés.

A "nem lehet elnyomni" állításból nem következik a "nem szabad elnyomni" állítás, sőt éppen ellenkezőleg: a társadalom számtalan dolgot elnyom, melyet "nem lehet" elnyomni. Mondjuk a szép szomszéd nőt szinte minden férfi szexuálisan kívánatosnak találja, mégis az a követelmény, hogy senki se közeledjen hozzá szexuálisan a nő hozzájárulás nélkül, sőt egyes társadalmakban - iszlám - egyenesen az a követelmény, hogy titkoljuk tetszésünket.

A társadalom éppen arról szól: korlátozzuk magunkat a közösség érdekében. A társadalomban élő ember sose lehet igazán szabad.

Ha én homoklobbista lennék, nem úgy érvelnék, hogy a homoszex veleszületett, s nem lehet elnyomni, hanem úgy, hogy a társadalom számára semleges magatartás, így elnyomása indokolatlan. Mivel pedig az álláspontom ellentétes, így úgy érvelek, a homoszex negatív, így elnyomása indokolt, arról pedig lehet vitázni, hogy az elnyomás foka mekkora legyen.

A múltban jártam. Köszönet a Partizánnak ezért.

Bár Molnár fiatalabb nálam 8 évvel, az ő típusa volt ifjúkoromban a KISZ-es alaptípus. Mármint nem az átlag kényszerből KISZ-tag, hanem az aktivista. Aki akár valódi hitből, akár puszta karriervágyból, akár csak szimpla hatalmaskodásból szervezte a "mozgalmat". Az egész szóválasztás, hanghordozás, minden pont olyan. Persze, tudom, ez a DK-ban kötelező, mert ez Gyurcsányné stílusa, ezért is annyira idegesítő Gyurcsányné a rajongók körén kívül. Persze nem ítélhetem meg, Molnár tényleg ilyen-e vagy csak betanulta a stílust, de ez mindegy is. Annak idején, a 80-as években is mindegy volt valaki miért KISZ-eskedik.

De tény, ez a nyerő ballib stílus: az agresszív hangú hazudozás. Persze az alternatíva se túl vonzó: a Donáth Annácskás Diana-hercegnős "gyere ide, hülyegyerek, megsimogatom a buksidat" stílus.

Egyébként ez a modern európai szabvány. Ezért is utálom Európát, persze nem csak ezért.

Maga az interjú meg humoros. Molnár családja már a XIX. század óta szocdem, ezért liberális ő - kb. ez a kezdet. Meg mindenki oligarcha, akinek sok a pénze, kivéve persze Gyurcsányt.

De ez a nyerő a ballib szavazótáborban, baloldalinak hazudva magunkat liberálisnak lenni, ez az amit a törzsszavazó elvár és akar. A DK sikere biztos a táboron belül, hol tudná ezzel bárki más felvenni a versenyt?

Persze még dolgozni kell, mert pl. az ultraliberális "fújj saját lakás, mindenki legyen albérlő" szöveget még a legfanatikusabb ballib szavazó se veszi be.