Az Egyházat Jézus alapította meg 33-ban, Jeruzsálemben. Egyház egyetlen van. Amikor több egyházról beszélünk, akkor ez alatt részegyházakat értünk.

Mi az Egyház ismérve?

Két ilyen ismérv létezik:

• a szerves kapcsolat Jézus 33-ban megalapított egyházával,
• a jézusi és apostoli tanítás továbbvitele és hirdetése.

S akkor lássuk, hogy mely mai felekezetek felelnek meg az előbbi ismérvnek. A keleti kereszténység mellett még a katolicizmus, az anglikanizmus, s a luteranizmus egyes részei, sőt még egyes további felekezetek esetében is létezik ez a kapcsolat valamilyen formában. Ezek a felekezetek őrzik a szerves kapcsolatot az apostoli örökség intézményén keresztül.

Na és az utóbbi ismérv. Itt meg kell állapítunk, hogy ennek az ismérvnek csak a keleti kereszténység felel meg. Minden más felekezetről csak azt állapíthatjuk meg, hogy mennyire közel vagy távol van az ismérvhez, azonban egyik sem teljesíti az ismérvet teljes mértékben.

Melyek azok a felekezetek, melyek nem felelnek meg a fenti ismérveknek?

Az apostoli jogfolytonosságot megtartó, de az apostoli tant megváltozttaó felekezetek szakadárok, elszakadt "egyházrészek". Az elszakadás sok esetben az apostoli tanítást is megrontja, mint láthattuk, azonban ennek ellenére ezek a felekezetek mindenképpen a szélesebb értelemben vett kereszténység részeinek tekinthetők. Ezek a felekezetek érvényesen képesek lefolytatni misztikus cselekedeteiket továbbra is, azaz a helyzetük felemás.

A távolabbi felekezetek - melyek nem rendelkeznek apostoli folytonossággal - nem tekinthetők egyházrészeknek, szakadároknak. Ők valójában világi klubok, melyek olyan ideológiát terjesztenek, mely bizonyos pontokon egyezik a keresztény tanítással. Az egyezés foka más és más minden felekezet esetében.

Elítélendők ezek a felekezetek? Semmiképpen! Hiszen mivel tartalmaznak hitvilágukban legalábbis keresztény csírákat, fontos eszközt jelenthetnek a híveik számára az Egyház megtalásában. Ezzel együtt azonban nem szabad elmenni az ellenkező végletbe sem: azaz nem elítélésük semmiképpen sem jelenthet elfogadást.

Az egyháztagság önmagában elegendő?

Semmiképpen. Nem létezik automatizmus. Isten nem a cégbíróságon jegyeztette be az egyházát. A Szentlélek az, mely az Egyházat életben tartja és szintén az, mely meghatározza, hogy kinek mik az érdemei és bűnei.

Miért keleti?

Ez csupán egy esetleges, jól érthető elnevezés. Valójában nincs szó égtájról, hiszen az Egyház egyetemes.

Miért van több keleti ág?

A három keleti ág között a különbség minimális, s emberi hibákra vezethetők vissza.

Miért ortodox, ókeleti és asszír?

Esetleges elnevezések.

Valójában a három keleti ág önelnevezése és egymás megnevezése más és más. Mivel nincs egyetemes elnevezés, s mivel mégis kell használni valamilyen elnevezést, ezért az ortodox, ókeleti és asszír nevet fogjuk használni.

Ortodox alatt azt az ágat értjük, melyből 1054-ben kivált a katolicizmus, alternatív elnevezés: "khalkedóni ortodox". Amikor csak az ortodox szót használjuk, ezt mindig "khalkedóni ortodox" értelemben tesszük.

Ókeleti alatt azt az ágat értjük, mely 451-ben a khalkedóni zsinaton kialkult vita miatt különölt el. Hagyományos ortodox elnevezésük "monofizita", ami azonban pontatlan. Újabb ortodox elnevezésük miafizita. Ők magukat egyszerűen ortodoxnak nevezik, az ortodoxokat pedig khalkedóniaknak, s az asszírokat meg nesztoriánusoknak nevezik, alternatív elnevezés: "nem-khalkedóni ortodox".

Asszír alatt azt az ágat ártjük, mely 431-ben az efeszoszi zsinaton kialakult vita miatt különölt el. Hagyományosan nyugati egyházaknak nevezik a másik két keleti ágat. Bár nem tartják magukat a szó eredeti értelmében nesztoriánusnak, ma már magukra is használják ezt a kifejezést informálisan, így alternatív elnevezésük: "nesztoriánus".