Hagyományos apostoli egyházak – katolikusok, ortodoxok (khalkedóni ortodoxok), miafiziták (nem-khalkedóni ortodoxok), nesztoriánusok (asszír keresztények)

Először is maga az elnevezés. Valójában mindegyik egyház katolikusnak (= egyetemes) és ortodoxnak(= igazhitű) vallja magát. A katolikus szót tehát a szó szűkebb értelmében használjuk, azaz szempontunkból katolikus az, aki a római pápa által vezett egyházhoz tartozik. Továbbá még az is katolikus, aki a római pápa által vezetett egyházhoz tartozott, de onnan, magát továbbra is katolikusnak tartva elszakadt – ezek a szakadár katolikusok.

Az ortodox elnevezés esetében nagyobb a probléma, ugyanis a szó szerepel a legtöbb ortodox és miafizita egyház nevében is. A hagyományos magyar, katolikus szempontú elnevezés a “görögkeleti” és a “monofizita”, azonban mindkettő erősen pontatlan, sőt a legtöbb érintett hívő által sértőnek is tartott elnevezés. Angolul az első csoportot eastern orthodox, a másodikat oriental orthodox néven szokás nevezni – sajnos ez nem alkalmazható magyarul, így maradjunk annyiban, hogy az első csoport az “ortodox”, a második pedig a “miafizita”. Alternatív elnevezésként – s ez semlegesebb – beszélhetünk khalkedóni és nem-khalkedóni ortodoxokról. Én ezt az elnevezést fogom használni.

A negyedik keresztény apostoli ág – egyben a harmadik keleti-keresztény ág – a nesztoriánus is pontatlan elnevezés. Alternatív név az “asszír keresztény”. Mivel azonban az asszír keresztények sem tartják sértőnek a nesztoriánus nevet – bár pontatlannak minősítik – itt használhatjuk párhuzamosan a két elnevezést.

Összesen közel 1,6 millárd fő tartozik ezekhez az egyházakhoz. Ezek azok az egyházak, melyek nemcsak hitbéli értelemben, hanem “adminisztratív” értelemben is az eredeti egyház közvetlen mai folytatásának tartják magukat, s hitük forrása jellemzően nem csak a Biblia, hanem a Hagyomány is. Valójában – bár ez így nincs kimondva – az első helyet éppen a Hagyomány foglalja el, s annak írásos része a Biblia, azaz a lényeg maga az Egyház, s a Biblia meg a Hagyomány már az Egyház következménye.

Ezek az eredeti (“eredeti” alatt az V. századi állapotot értve)* 5 apostoli részegyház örökösei – ezek a Jeruzsálemi Egyház, a Római Egyház, az Alexandriai Egyház, az Antiókiai Egyház, s a Konstantinápolyi Egyház. Kicsit leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a Római Egyházból származnak a katolikusok, a Konstantinápolyi Egyházból és a Jeruzsálemi Egyházból a khalkedóni ortodoxok, az Alexandriai és az Antiókiai Egyházból pedig a nem-khalkedóni ortodoxok.

Fontos pontosítás, hogy az 5 részegyháznak a korai egyházban csak a Római Birodalom területén volt közvetlen juriszdikciója. A Birodalmon kívül megszervezett egyházi területek autonóm státuszt, kvázi független státuszt kaptak az Antiókiai Egyház ellenőrzése alatt, vezetőjük rangja pátriárka/pápahelyett katolikosz lett. Négy ilyen egyházi egység jött létre: a mai Grúziában, a mai Örményországban, a mai Azerbajdzsánban és a mai Irakban.

Az azerbajdzsáni katolikoszi cím megszűnt az idők folyamán, az örmény katolikosz alá került volt területe. A grúz katolikoszi cím örököse a mai grúz khalkedóni ortodox egyház feje. Az örmény katolikoszi cím a nem-khalkedóni ortodoxokhoz került, később a katolikusok felállítottak egy saját örmény-katolikus katolikátust is. Ami az iraki katolikoszt illeti, ennek örökösei a nesztoriánusok ill. a nesztoriánusból keleti-katolikussá vált káld egyház, valamint több indiai nem-khalkedóni ortodox és keleti-katolikus egyházfő is e cím jogutódjának tartja magát. Ma már a független egyházak katolikoszai a katolikosz és a pátriárka címet színonímaként használják, sok esetben a katolikosz-pátriárka címet alkalmazva.

Érdekes összehasonlítani, hogy az egyes ősi pátriárkai és katolikoszi címek mai viselői milyen létszámú hívői mennyiségű egyházakkal rendelkeznek, mert sokszor tévedést okoz, hogy ugyanazt a címet használja több egyház. A legtöbb esetben arról van szó, hogy a cím a gyakorlatban egyetlen felekezeté, a többiek pedig hozzájuk képest eltörpülnek.

1. Római pápa: ez a legegyszerűbb, hiszen ez egyezik a katolikus hívek számával, s ma már csak a Katolikus Egyház vezetője használja ezt a címet – eredetileg a konstantinápolyi pátriárka is használta az 1054-es egyházszakadás után, azonban a cím nincs használatban 1965 óta, amióta a khalkedóni ortodoxok és a katolikusok visszavonták egymás kölcsönös kiközösítését.

2. Konstantinápolyi pátriárka:

– a khalkedóni ortodox konstantinápolyi egyház feje, hívők száma: 3,5 millió,

– a nem-khalkedóni ortodox konstantinápolyi egyház (mely az örmény egyház autonóm részegyháza) feje, hívők száma: néhány ezer, hivatalosan is konstantinápolyi örmény pátriárkának nevezi magát.

Történelmileg létezett katolikus konstantantinápolyi pátriárka is, de 1965-ben a katolikusok hivatalosan megszűntették a címet (ami persze eleve csak jelképes volt), amikor a khalkedóni ortodoxok és a katolikusok visszavonták egymás kölcsönös kiközösítését.

3. Alexandriai pápa (pátriárka):

– a nem-khalkedóni ortodox alexandriai kopt egyház feje, hívők száma: 16 millió,

– a khalkedóni ortodox alexandriai egyház feje, hívők száma: 1,5 millió,

– a keleti-katolikus melkita egyház feje, hívők száma: 1,3 millió,

– a keleti-katolikus kopt-katolikus egyház feje, hívők száma: 150 ezer.

Hozzá kell tenni ehhez, hogy a melkita egyházfő ezen címe jelképes, egyházának nincsenek struktúrái az alexandriai egyház törzsterületén. Ami pedig a khalkedóni ortodox egyházat illeti, az 1,5 millió fő egész Afrikára vonatkozik, viszont Egyiptomban alig 300 ezer híve van, azaz ötvenszer kevesebb, mint a nem-khalkedóni ortodox kopt egyháznak.

4. Jeruzsálemi pátriárka:

– a khalkedóni ortodox jeruzsálemi egyház feje, hívők száma: 130 ezer,

– a keleti-katolikus melkita egyház feje, hívők száma: 1,3 millió,

– a katolikus egyház jeruzsálemi latin pátriárkátusának feje, hívők száma: 5 ezer,

– a nem-khalkedóni ortodox jeruzsálemi egyház (mely az örmény egyház autonóm részegyháza) feje, hívők száma: 10 ezer.

Hozzá kell tenni ehhez, hogy a melkita egyházfő ezen címe jelképes, egyházának nincsenek struktúrái a jeruzsálemi egyház eredeti területén.

5. Antiókiai pátriárka:

– a nem-khalkedóni ortodox antiókiai egyház feje, hívők száma: 6 millió,

– a khalkedóni ortodox antiókiai egyház feje, hívők száma: 1 millió,

– a keleti-katolikus melkita egyház feje, hívők száma: 1,3 millió,

– a keleti-katolikus maronita egyház feje, hívők száma: 3 millió,

– a keleti-katolikus szír-katolikus egyház feje, hívők száma: 150 ezer.

Ami az örmény, a grúz és mai Irak területén létezett katolikoszi cím örököseit illeti, a helyzet pedig a következő:

1. A grúz katolikosz címet ma egyedül a khalkedóni ortodox grúz egyház vezetője használja, hívők száma: 3,5 millió.

2. Az örmény katolikoszi címet használja:

– a nem-khalkedóni ortodox örmény egyház feje, hívők száma: 8 millió,

– a keleti-katolikus örmény-katolikus egyház feje, hívők száma: 550 ezer.

3. Kelet katolikosza:

– a nem-khalkedóni ortodox indiai egyház feje, hívők száma: 2 millió,

– a nem-khalkedóni ortodox indiai szír egyház (a nem-khalkedóni ortodox antiókiai egyház autonóm része) feje, hívők száma: 1,2 millió,

– a nesztoriánus Asszír Keleti Egyház feje, hívők száma: 600 ezer,

– a nesztoriánus Ősi Keleti Egyház feje, hívők száma: 300 ezer,

– a keleti-katolikus káld egyház feje, hívők száma: 2,5 millió,

– a keleti-katolikus szír-malankár egyház feje, hívők száma: 400 ezer,

– a keleti-katolikus szír-malabár egyház feje, hívők száma: 4 millió.

*

Most a katolikusok, khalkedóni ortodoxok, nem-khalkedóni ortodoxok és nesztoriánusok fő közös vonásait részletezném:

• mind a 4 magát tartja az eredeti egyháznak, azaz folyamatos, megszakításmentes történetet hirdet, a másik hármat úgy tekinti, hogy azok elszakadtak tőle a történelem folyamán,

• az apostoli jogfolytonosságot hirdeti,

• hit a Szentháromságban,

• a szentek tisztelete, a szentek között a legnagyobb Szűz Mária,

• a hit forrása a Biblia és a Hagyomány, melyet kizárólag az Egyház képes teljes mértékben hitelesen értelmezni,

• 7 szentség vagy legalábbis 7 fő szentség, melyek közül azonos: papság, keresztség, eucharisztia, gyónás.

• 3 papi rend: püspökök, papok, diakónusok,

• a eucharisztiában Jézus tényleges jelenlétét hirdeti (átlényegülés),

• a megváltást, az üdvözülést Isten minden embernek felajánlja, ez a hit és a jó cselekedetek eredménye.

Főbb különbségek:

*

Egy kis teológia…

Mielőtt belekezdenénk az egyes irányzatok prezentálásába, szükséges egy kis alapdogmatikai bevezető. A keresztény vallás egyik legnagyobb sajátossága a Szentháromság-tan. Bár a korai egyház úgy tartotta, hogy a Szentháromság magyarázata amolyan isteni titok, s ember nem képes megérteni teljes mértékben, szükséges volt valahogy mégis megmagyarázni, hogy mi is az a Szentháromság. A különböző magyarázási kísérletek álltak sok esetben az egyházi viták középpontjában.

Hozzá kell tenni egy fontos elemet: a nyelvit. Míg nyugaton a latin nyelvet, addig keleten a görög és az asszír-arámi (szír) nyelvet használták az egyházatyák és a teológusok. Sok esetben ugyanazt más szóval fejezték ki. A valóban létező dogmatikai különbségek mellett sok esetben nyelvhasználati különbözőségekre vezethető vissza több félreértés is.

Maga a Szentháromság-tan viszonylag gyorsan győzött az azt elutasító egyéb elképzelésekkel szemben. A két véglet a gnosztikus és az ariánus elképzelés volt, mindkettő elutasította a Szentháromságot más-más szempontból. A gnosztikusok Jézust egyszerűen szellemi lénynek tekintik, aki az emberek előtt emberként jelent meg. Az ariánusok pedig Jézust egyszerű embernek tekintették, akit Isten kiválasztott, így Istenhez hasonlatos lett. Később a reformáció során újra megjelent egyes csoportok körében az ariánus nézet, sőt gyakorlatilag ez az iszlám vallás álláspontja is Jézusról. A mainstream keresztény álláspont ezzel kapcsolatban a niceai zsinaton (325) írásban is megfogalmazásra került, mint az egyetlen érvényes álláspont: azaz Jézus nem hasonló az Atyához, hanem ugyanaz, mint ő. Bár az ariánus álláspont még hosszú ideig létezett ezzel párhuzamosan, hivatalosan már eretnekségnek minősült.

A niceai zsinat által meghatározott hitelv azonban csak a Szentháromságnak a meghatározását adta meg, a Szentháromság három személyének kapcsolatáról, s különösen Krisztus magyarázatát illetően több álláspont létezett.

Az első kérdés az volt, hogy Krisztus emberi mivolta milyen kapcsolatban áll isteni mivoltával. A nesztorianizmusnak nevezett álláspont szerint Krisztus két személy, emberi és isteni, bár a mai nesztoriánusok ezt sosem vallották történelmük során, sőt szerintük Nesztoriosz – akiről a nesztorianizmust nevezték el – sem tanította sosem ezt. A nesztoriánusok szerint a két különbözi krisztusi személyről vallott tan Nesztoriosz félreértésén alapszik, melynek oka nyelvi és fordításbeli: a szír asszír-arámi nyelven (Nesztoriosz anyanyelve) megfogalmazott vélemény félre lett értve görögre való fordításakor! A mai nesztoriánusok álláspontja az, hogy Krisztus egy személy két természettel, azaz ugyanaz, mint a khalkedóni ortodox és a katolikus álláspont, bár tény, hogy a nesztoriánus értelmezésben a két természet közti különbség hangsúlyosabb, ennek folyománya Szűz Máriára a Krisztusszülő/Krisztusanya elnevezés favorizálása az Istenszülő/Istenanya elnevezéssel szemben.

Tehát végülis egyetértés volt abban a kérdésben, hogy Krisztus egyetlen személy. A vita abban maradt, hogy az egyetlen krisztusi személyben az isteni és az emberi természet milyen módon van jelen.

A monofizita és a miafizita álláspont szerint egyetlen természet van, egyszerre isteni és emberi: a monifizitizmus szerint az isteni rész elhomályosította az emberi természetet, míg a miafizitizmus szerint mind az isteni, mind az emberi rész jelen van az egyetlen természetében, mind a kettő a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül.

A diafizitizmus szerint viszont két természetről kell beszélni, egy isteni és egy emberi természetről, melyek mindegyike a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül van jelen.

Látható, hogy itt leginkább ugyanazt mondja a miafizita és a diafizita álláspont. A viták során a miafiziták a diafizitákat burkolt nesztorianizmussal vádolták, a diafiziták a miafizitákat pedig burkolt monofizitizmussal. Valójában a két álláspont között lényegi különbség nincs, hiszen az egy természeten belüli isteni és emberi, mindkettő a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül valójában nem igazán más, mint a két külön isteni és emberi természet, mindkettő a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül. Azonban azokban az időkben ezeket a különböző megfogalmazásokat súlyos tartalmi különbségként értékelte a közösség, így szűnt meg az egység 451-ben a nem-khalkedóni ortodoxok és a “többiek” között.

Ami pedig a nesztoriánusokat illeti, ahol az egység 20 évvel korábban szűnt meg, itt a különbség még ennél is kevesebb, hiszen a nesztoriánusok diafizita elveket vallanak, a diafizita meghatározáson belüli értelmezésben vannak a különbségek a nesztoriánus diafizitizmus és a khalkedóni ortodox és katolikus diafizitizmus között. A nesztoriánus értelmezés szerint a khalkedóni ortodox és katolikus diafizitizmus ellentmond annak, hogy mind az isteni, mind az isteni természet keveredés nélkül van jelen Krisztusban. A nesztoriánus értelmezés szerint dogmatikailag pontatlan, amikor a khalkedóni ortodoxok és a katolikusok Isten születéséről és szenvedéséről beszélnek, hiszen Krisztus isteni természete sem nem születhetett, sem nem szenvedhetett, ez csak emberi természetével történhetett meg. A többi irányzat pedig a nesztoriánus álláspontot úgy értékeli, hogy az bár egyetlen krisztusi személyről beszél, azonban a két természet közti kölönbség túlzott hangsúlyozásával gyakorlatilag ugyanazt mondja, mint a két krisztusi személyt tanító eretnek tan.

*

Katolikusok

A keresztények kb. fele katolikus. Ennek 98 %-a római katolikus (ebbe beleértve a szűkebb értelemben vett római azaz latin katolikusokat és a keleti katolikusokat), a többi 2 % “szakadár” katolikus. A katolikusok száma kb. 1,2 milliárd fő. Fontos pontosítás, hogy mind itt, mind a továbbiakban a megadott számok nem a hívők, hanem az egyháztagok számát jelentik, az egyháztagot a szó nominális értelmében használva.

A katolicizmus a fő vallás Dél-Amerikában, Közép-Amerikában, Dél- és Közép-Európában, Közép-Afrikában és a Fülöp-szigeteken. A protestáns és khalkedóni ortodox többségű területeken a katolicizmus jellemzően a második legnagyobb keresztény vallás.

A katolicizmus önálló identitása 1054-től kezdődik a khalkedóni ortodoxiával történt szétválás óta. Természetesen a katolicizmus magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s a khalkedóni ortodoxokat pedig eretnekeknek. A khalkedóni ortodoxok eretnekeknek való minősítését a katolikusok 1965-ben visszavonták. Az eretnek minősítés visszavonása csak annyit jelent, hogy a katolikusok elismerték a khalkedóni ortodoxokat “érvényes egyházként”, azonban ez nem változtat azon az állásponton, hogy szakadárnak tartják őket, azaz a két egyház között nincs hitközösség. Hitközösség nem is alakulhat ki, hiszen fontos dogmatikai különbségek vannak a két egyház között (e különbségek száma egyébként nem sok, de alapjellegűek), melyek nem egyeztethetőek össze. Az esetleges egyesülést a katolikus fél úgy képzeli el, hogy a khalkedóni ortodoxok minden vitás pontban átveszik a katolikus értelmezést, majd betagalódnak a keleti-katolikus egyházak közé, azaz a római pápa egyházfői hatalma alá. Ezzel szemben a khalkedóni ortodoxok az egyesülést úgy képzelik el, hogy a katolikusok minden vitás pontban átveszik a khalkedóni ortodox értelmezést, majd elismerik, hogy a római pápa csak a Római Egyház feje, s a Római Egyház pedig csak egyik az egymástól független részegyházak közül, melyeknek nincs közös egyházfőjük a szó felérendeltségi értelmében. Tehát ez egy megvalósíthatatlan egység.A római katolikusok száma kb. 1175 millió fő, belőlük a legtöbb, 1150 millió a latin (szűkebb értelemben vett római) katolikus, a többi keleti katolikus (pl. görögkatolikus), akiknek a létszáma kb. 25 millió fő. 

A keleti-katolikusok olyan egyházak, melyek nem tartóznak a szűkebb értelemben vett Római Egyházhoz, de a római pápa egyházfősége alatt állnak. Hagyományosan a római pápának több címe van: Róma püspöke, Itália prímása, a Nyugat pátriárkája, s végül római pápa. A latin-katolikusok a római pápa alatt állnak annak nyugat-pátriárkai minőségében is, míg a keleti-katolikusok nem állnak Nyugat pátriárkája alatt, csak a római pápa alatt. Emiatt külön egyházi törvénykönyv vonatkozik a latin katolikusokra és a keleti katolikusokra. A dogma természetesen ugyanaz, azonban a kánonban vannak egyes különbségek, a legismertebb: a keleti-katolikus papok nősülhetnek.

Tehát a római katolikus egyház valójában 23 részegyházból áll: a latin egyházból és a 22 keleti-katolikus egyházból. Ez a 23 részegyház azonban nem független egyházak, hanem az egységes katolikus egyház részei, azaz hibás a helyzetet összehasonlítani a khalkedóni ortodoxiával és a miafizitizmussal, ahol valóban 15 ill. 6 adminisztratív értelemben teljesen független egyházról beszélhetünk, melyek között nincs adminisztratív függőség, “csak” a közös hit köti őket össze. A katolikus részegyházak a római pápa egyházfősége alatt állnak adminisztratív értelemben, azaz ezek nem külön egyházak.

A 22 keleti-katolikus egyház státusza eltérő. Autonómia szempontjából négy csoportra oszlanak: pátriárkai egyházak, nagyérseki egyházak, érseki egyházak, egyéb egyházak. A pátriárkai egyházak (káld katolikusok, kopt katolikusok, maroniták, melkiták, örmény katolikusok, szír katolikusok) saját maguk választják meg vezetőjüket, a nagyérseki egyházak (román görögkatolikusok, szír-malabárok, szír-malankárok, ukrán görögkatolikusok) szintén saját maguk választják meg vezetőjüket, de a megválasztás csak a római pápa jóváhagyása után lép hatályba. Ezzel szemben a 3 érseki egyház (etióp katolikusok, ruszin görögkatolikusok, szlovák görögkatolikusok) vezetőjét a pápa nevezi ki, bár jelentős önállóságot élveznek az adott terület katolikus egyházszervezetén belül. A többi 9 “egyéb” keleti-katolikus egyház (albán görögkatolikusok, belarusz görögkatolikusok, bolgár görögkatolikusok, görög bizánci katolikusok, horvát görögkatolikusok, italo-albánok, macedón görögkatolikusok, magyar görögkatolikusok, orosz görögkatolikusok) pedig részei a rendes helyi katolikus egyházszervezetnek.

A keleti-katolikus egyházak eredete az esetek nagy többségében a katolikus missziós tevékenység a khalkedóni ortodox, nem-khalkedóni ortodox és nesztoriánus egyházak között. Így a legtöbb khalkedóni ortodox, nem-khalkedóni ortodox és nesztoriánus felekezetnek jellemzően mindig (szinte mindig) van egy keleti-katolikus “változata”, jellemzően ez jelentéktelen méretű az eredeti egyházhoz képest. Pl. nem-khalkedóni ortodox örmény egyház – 8 millió fő, örmény-katolikus egyház – 0,5 millió fő. Ebben egyetlen kivétel van: a nesztoriánusok, a nesztoriánus egyházak kisebb létszámúak, mint a nesztoriánus egyházból kiszakadt keleti-katolikus káld egyház. Egyedül a Maronita Egyház, a szír-malabárok és az italo-albánok nem származnak valamelyik keleti egyházból, ez a három keleti-katolikus részegyház mindigis a római pápához tartozott, az összes többi mind katolikus missziós tevékenység eredménye khalkedóni ortodoxok, nem-khalkedóni ortodoxok vagy nesztoriánusok között.

A latin-katolikusok a latin nyelvet és az adott közösség helyi nyelvét használják egyházi nyelvként. A keleti-katolikusok egyházi nyelve az egyházi szláv, a görög, a szír (arámi), a kopt, a geez, az örmény, valamint a helyi nyelvek. A szír asszír-arámi nyelv nagy büszkeségre ad okot használói körében mind a mai napig, ugyanis ez volt Jézus anyanyelve. Íme a Miatyánk ezen a nyelven:A keleti-katolikus egyházak eredete az esetek nagy többségében a katolikus missziós tevékenység az ortodox, miafizita és nesztoriánus egyházak között. Így a legtöbb ortodox, miafizita és nesztoriánus felekezetnek jellemzően mindig (szinte mindig) van egy keleti-katolikus “változata”, jellemzően ez jelentéktelen méretű az eredeti egyházhoz képest. Pl. miafizita örmény egyház – 8 millió fő, örmény-katolikus egyház – 0,5 millió fő. Ebben egyetlen kivétel van: a nesztoriánusok, a nesztoriánus egyházak kisebb létszámúak, mint a nesztoriánus egyházból kiszakadt keleti-katolikus káld egyház. Egyedül a Maronita Egyház, a szír-malabárok és az italo-albánok nem származnak valamelyik keleti egyházból, ez a három keleti-katolikus részegyház mindigis a római pápához tartozott, az összes többi mind katolikus missziós tevékenység eredménye ortodoxok, miafiziták vagy nesztoriánusok között.

A latin-katolikusok a latin nyelvet és az adott közösség helyi nyelvét használják egyházi nyelvként. A keleti-katolikusok egyházi nyelve az egyházi szláv, a görög, a szír (arámi), a kopt, a geez, az örmény, valamint a helyi nyelvek. A szír asszír-arámi nyelv nagy büszkeségre ad okot használói körében mind a mai napig, ugyanis ez volt Jézus anyanyelve. Íme a Miatyánk ezen a nyelven:

A független, szakadár katolikusok olyan katolikusok, akik az I. vagy a II. vatikáni zsinat döntései ellen tiltakozva szakadtak el a katolikus egyháztól. A számuk kb. 25 millió. Ugyanazokat a hittéleket hirdetik, mint a római katolikusok, egy részük nem ismeri el a római pápa tévedhetetlenségét (s ezzel együtt Szűz Mária szeplőtelen fogantatását sem), más részük elismeri ezt, de a római pápai trónt betöltetlennek tekinti. A független katolikusok egy része nem valamely zsinati döntések miatt, hanem politikai okokból szakadt el, önkéntes alapon vagy kényszerből. Az önkéntes alapra példa a közel egymillió hívővel rendelkező független brazíl katolikus egyház, mely kommunistaszimpatizáns elveket vall, s a Vatikán és a brazíl katonai diktatúra közti kapcsolatok miatt szakadt el. A kényszerelszakadásra példa a kínai független katolikus egyház: a kínai hatóságok megtiltották a XX. sz. 50-es éveiben, hogy Kínában olyan egyház működjön, melynek külföldön van a székhelye, mire válaszként a kínai katolikus egyház egy része illegalitásba vonulva ellenszegült az új rendelkezésnek, míg egy másik része azt elfogadva, szakított a római pápával, megtartva egyébként a katolikus dogmákat.

A szakadár katolikusok egy része kizárólag a latin nyelvet használja egyházi nyelvként, a többiek a latint és az adott közösség helyi nyelvét.

*

Khalkedóni ortodoxok

A khalkedóni ortodoxok száma kb. 300 millió. Ebből kb. 280 millió tagja van a kanonikus, elismert khalkedóni ortodox felekezeteknek, jelenleg 15 ilyen khalkedóni ortodox részegyház létezik (konstantinápolyi, alexandriai khalkedóni ortodox, antiókiai khalkedóni ortodox, jeruzsálemi khalkedóni ortodox, orosz, román, görög, bolgár, szerb, amerikai, grúz, ciprusi, lengyel, cseh-szlovák, albán). A többiek egy része vagy valamely általános el nem elismert felekezet tagsága, vagy valamely khalkedóni ortodox egyházból valamilyen kánonbéli különbség miatt elszakadt csoportok tagsága.

A khalkedóni ortodoxia a fő vallás Kelet-Európában, a Balkánon, valamint Cipruson. Jelentős khalkedóni ortodox kisebbség van Szíriában, Libanonban, s Izraelben.

A khalkedóni ortodoxia önálló identitása 1054-től kezdődik a katolicizmustól történt szétválása óta. Természetesen a khalkedóni ortodoxia magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s a katolikusokat pedig eretnekeknek. A katolikusok eretnek minősítését a khalkedóni ortodoxok 1965-ben visszavonták. Az eretnek minősítés visszavonása csak annyit jelent, hogy a khalkedóni ortodoxok elismerték a katolikusokat “érvényes egyházként”, azonban ez nem változtat azon az állásponton, hogy szakadárnak tartják őket, azaz a két egyház között nincs hitközösség. Hitközösség nem is alakulhat ki, hiszen fontos dogmatikai különbségek vannak a két egyház között (e különbségek száma egyébként nem sok, de alapjellegűek), melyek nem egyeztethetőek össze. Az esetleges egyesülést a katolikus fél úgy képzeli el, hogy a khalkedóni ortodoxok minden vitás pontban átveszik a katolikus értelmezést, majd betagalódnak a keleti-katolikus egyházak közé, azaz a római pápa egyházfői hatalma alá. Ezzel szemben a khalkedóni ortodoxok az egyesülést úgy képzelik el, hogy a katolikusok minden vitás pontban átveszik a khalkedóni ortodox értelmezést, majd elismerik, hogy a római pápa csak a Római Egyház feje, s a Római Egyház pedig csak egyik az egymástól független részegyházak közül, melyeknek nincs közös egyházfőjük a szó felsőbbségi értelmében. Tehát ez egy megvalósíthatatlan egység.

A nem-elismert khalkedóni ortodox egyházak mindenben a közös khalkedóni ortodox dogmákat követik. El nem ismertségük fő oka elsősorban juriszdikciós vita.

A kánonbéli viták miatt elszakadt khalkedóni ortodox szakadárok elsősorban azért szakadtak el, mert valamely kánonbeli kérdésben valamely régebbi hagyományt favorizálnak. Ami a dogmákat illeti, nincs különbség köztük és a többi khalkedóni ortodox között.

A khalkedóni ortodoxok egyházi nyelve az egyházi szláv, a görög, valamint a helyi nyelvek.

*

Nem-khalkedóni ortodoxok (miafizitizmus)

A nem-khalkedóni ortodoxok száma kb. 80 millió. Ezek jelenleg 6 részegyházra oszlanak (alexandriai, antiókiai, etióp, örmény, eritreai, indiai).

A miafizitizmus a fő vallás Örményországban, Etiópiában és Eritreában. Jelentős kisebbség van Egyiptomban (15 %), Libanonban (10 %), Szudánban (5 %), Szíriában (3 %), s az indiai Kerala államban (8 %).

A miafizitizmus önálló identitása 451-től kezdődik az akkor még közös katolicizmustól és khalkedóni ortodoxiától történt szétválása óta.

Természetesen a miafizitizmus magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s többieket pedig pedig eretnekeknek. A katolikusok eretneknek való minősítését a nem-khalkedóni ortodoxok 1984-ben visszavonták. A khalkedóni ortodoxok eretneknek minősítése hivatalosan nem lett még visszavonva, azonban több találkozó volt már a két egyház között, s a cél a tényleges hitközösség visszaállítása, A nem-khalkedóni ortodox antiókiai egyház és a khalkedóni ortodox antiókiai egyház félhivatalosan már hitközösségben vannak 1991 óta. Ugyanez mondható el a két alexandriai egyházról. Mivel a nem-khalkedóni ortodoxok és a khalkedóni ortodoxok között dogmabéli különbség nincs, azaz egyetlen dogmában van különbség (hány természete van Krisztusnak), de itt is inkább megfogalmazásbéli, mint tartalmi különbségről van szó, az egyesülés reálisan elérhető, így a kölcsönös kiátkozás visszavonása a tényleges egyesülés időpontjában várható

Ma már a khalkedóni ortodoxok és a nem-khalkedóni ortodoxok egyetértenek, hogy valódi dogmatikai különbség nincs a két irányzat között. A khalkedóni ortodox diofizita dogma Jézus két természetéről, melyek nem keverednek, de egymástól elválaszthatatlanok valójában ugyanaz mint a miafizita dogma arról, hogy Jézusnak egy természete van, mely isteni és emberi, melyek nem keverednek, s egymástól elválaszthatatlanok. A tényleges egyesülést inkább az gátolja, hogy a khalkedóni ortodoxok által elismert 4., 5., 6., 7. egyetemes zsinatokon egyes nem-khalkedóni ortodox személyek elítélve lettek, akik sok esetben szentek a nem-khalkedóni ortodoxok számára, s fordítva is megtörténtek hasonló események.

A nem-khalkedóni ortodoxok egyházi nyelve a kopt, a geez, az örmény, a szír (arámi), az örmény, valamint a helyi nyelvek.

*

Nesztoriánusok

A nesztoriánusok száma kb. 1 millió. Jelenleg kánonbeli vitás kérdések miatt 2 külön egyházra oszlanak, dogmatikai különbség nincs köztük.

A nesztoriánusok, mint kis létszámú felekezet, sehol sem alkotnak többséget, nagyobb nesztoriánus közösségek vannak a következő országokban: Irak, Irán, India, Szíria, Libanon, USA, Ausztrália.

A nesztorianizmus önálló identitása 431-től kezdődik az akkor még közös katolicizmustól, khalkedóni ortodoxiától és miafizitizmustól történt szétválása óta. Természetesen a nesztorianizmusm magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s többieket pedig pedig szakadároknak. A katolikusok és a nem-khalkedóni ortodoxok szakadárnak való minősítését a nesztorianizmus 1994-ben visszavonta.

A nesztoriánus egyház őse az Edesszai Királyságban az apostoli időkben létrejött keresztény egyház. Az Edesszai Királyság akkoriban amolyan kicsi ütközőállam volt, melynem semlegességét mindkét akkori nagyhatalom – a Római Birodalom és Perzsia – elismerte. A III. sz. végén az egyház központja a mai Irak területére költözött, s innen komoly missziós tevékenységet fejtettek ki egész Ázsiában. Az iszlám vallás terjedése miatt az egykoron hatalmas egyház befolyása erősen lecsökkent, de mindvégig elegendő számú hívő maradt meg, ami biztosítani tudta az egyház túlélését. A XX. sz. elején, elsősorban a mai Törökországban, de Irakban is, a török hatóságok és azok elsősorban kurd hívei megismételték ugyanazt, amit a törökországi örményekkel szemben már elkövettek: irtóhadjárat indult az asszírek (káldeusok) ellen azok törzsterületén. A manapság asszír holokausztnak is nevezett népírtásnak 700 ezer ember lett áldozatává (a pontos szám vitatott, a legkonzervatívabb adatok is 250 ezer meggyilkolt emberről beszélnek). Az áldozatok kb. 1:2 arányban voltak az Asszír Keleti Egyház és a keleti-katolikus Káld Egyház hívei. Az üldözés olyan mértéket öltött, hogy az Asszír Keleti Egyház vezetősége kénytelen volt Ciprusra menekülni a brit hatóságok oltalma alá, majd onnan 1933-ban az USÁ-ba. Így ma az a furcsa helyzet van, hogy egy “keleti” egyház központja “nyugaton” van: Chicagóban. Ma már a mai Irakban a helyzet rendezettebb, az ott élő hívek viszonylag szabadon élnek, azonban a radikálisabb nézeteket valló iszlám vallású lakosság sok esetben most is “nyugati ügynököknek” tekinti az asszíreket – pl. amikor egy dán lap néhány éve Mohamed-karikatúrákat jelentetett meg, iraki muszlim radikálisok ezt egy iraki nesztoriánus templom kerítése elleni robbantással “bosszulták” meg.

Valójában a nesztoriánus jelző inkább egy külső jelző, a nesztoriánusok hivatalosan ezt nem használják. Ráadásul a nesztorianizmus név alatt ismert nézetet (Krisztus két külön személy: ember és Isten) valójában sosem vallották sem a nesztoriánusok, sem – véleményük szerint – maga Nesztoriosz pátriárka. Az asszír keresztények szerint ez valójában csak egy hamis vád volt Nesztoriosz pátriárka és hívei ellen. Ami pedig a másik fő történelmi konfliktust illeti a nesztoriánusok és a “többiek” között, hogy vajon Szűz Mária istenagya-e vagy sem, a különbség leginkább megfogalmazásbeli. A nesztoriánusok egyszerűen az istenagya kifejezést pontatlannak tartják, szerintük a pontos kifejezés “Krisztus anyja”, hiszen Mária nem Istent szülte meg, hanem Jézust, aki Isten. A modern nesztoriánusok ezt viccesen úgy magyarázzák, hogy egy mai államfő édesanyjára sem azt mondjuk, hogy “elnökanya”, mert ő nem elnököt szült, hanem valakit, aki elnöki posztot töltött be. Azaz itt nem igazi dogmabéli különbséget tapasztalunk, hanem inkább ugyanazt másképp megfogalmazva, bár a kérdés továbbra is vita tárgyát képezi.

Ami a szokásokat illeti, a nesztoriánusok mindenképpen a legrégebbi, legősibb szokásokat mutatják. Ennek oka, hogy már az apostoli időkben a Római Birodalom területén kívül működtek, így kevés befolyás gyakorolt rájuk a Birodalom kultúrája. A házasság szentségét pl. nem ismerik, ez ugyanis később elem a kereszténységben, helyette a kereszt szentségét fogadják el. Ez a kereszttel való megáldás szertartása. Valójában a szertartást elsősorban házasság esetén gyakorolták, így alakult ki az idők folyamán, hogy a szertartás már kizárólag házasság esetében lett gyakorolva. A mai nesztoriánusok is elsősorban házasság esetében gyakorolják, de megmaradt más esetekre is. Ami a többi egyház esetében létező bérmálást illeti, ezt a nesztoriánusok a keresztség részének tekintik – tény, hogy az ortodoxoknál és a miafizitáknál a keresztség és a bérmálás egyszerre, egymás után történik, mind a mai napig. A többi egyházban megszűnt az élesztő-szentség, mivel nem volt alapja. Az eucharisztiai kenyér a nesztoriánusoknál mind a mai napig visszavezetődik fizikai értelemben is Jézusig, amolyan “apostoli folytonosság” van a mai eucharisztiai kenyér és az eredeti között. Mivel a többi keresztény nem rendelkezett ezzel, ilyen szentség nem volt náluk, ennek betöltésére lett kettéválasztva a keresztség a szó szoros értelemben vett keresztségre és a bérmálásra, hogy így megmaradjon a “büvös” hetes szám a szentségeket illetően.

A nesztoriánusok egyházi nyelve a szír (asszír-arámi).

Megjegyzések:

* Valójában az 5 központ koncepciója a szó szoros értelmében a V. sz. elejére érvényes. Ezen időpont előtt folyamatosan csak 3 központ létezett: Alexandria, Antiókia és Róma. Konstantinápoly eredetileg Antiókia alá tartozott, Jeruzsálem pedig – bár kezdetben önállónak számított – a II. században szintén Antiókia alá került, s önállóvá csak a V. sz. folyamán vált ismét. Az V. századtól kezdődően pedig sorra jelentek meg az újabb önálló egyházi központok, bár bár abban a tudatban, hogy “tiszteletbeli rangsorolás” szempontból ezek nem egyenlőek az “eredeti” 5 egyházi központtal.