Elöljáróban hozzátennem, hogy szláv alatt nem származást kell érteni, hanem kulturális kötődést. Az a nép szláv, aki valamely szláv nyelvhez kulturálisan kötődik. Származásilag a szláv népek nagy része kevert, sőt egyes szláv népek szármásilag esetleg kevésbé szlávok, mint egyes nem-szláv népek.

A szláv őshazáról többféle elmélet létezik. A legelterjedtebb szerint a szláv őshaza a mai Délkelet-Lengyelország területén volt. Innen terjedtek el az ókor végéig a szlávok nyugat felé egészen a mai Németország középső vidékéig és keletre az Urálig, a kora középkorban pedig dél felé is vándoroltak, benépesítve a Balkánt. A későbbi időkben további vándorlások voltak, ez leginkább Szibéria és Közép-Ázsia orosz kolonizációját jelentette.

A szláv népeket 3 csoportba szokás osztani: déli, keleti és nyugati szlávok. Időnként a nyugati és a keleti szlávokat egyesítik egy közös északi csoportba.

Keleti szlávok

A keleti szlávok vannak a legtöbben, számuk kb. 200 millió.

A négy keleti szláv nép elkülönülése a XV.-XVII. században következett be.

Oroszok

A legnagyobb keleti szláv nép az orosz. Létszámuk 140 millió, ebből 25 millió él Oroszországon kívül, közülük 8 millió Ukrajnában. Oroszországban az oroszok számaránya 80 %. Jelentős az oroszok számaránya még a következő országokban: Kazahsztán - 37 %, Lettország - 34 %, Észtország - 31 %, Ukrajna és Kirgizsztán - 22 %, Belarusz és Moldova - 13 %, Türkmenisztán - 10 %.

A hívő oroszok szinte kizárólagos vallása az ortodoxia.

Az oroszok nyelve az orosz, a legnagyobb szláv nyelv. Az orosz a cirill ábécé orosz változatát használja. Az orosz Oroszországon kívül hivatalos nyelv még Belaruszban, Kazahsztánban és Kirgizsztánban, valamint Abháziában, Dél-Oszétiában és Transznisztriában. Szintén hivatalos nyelv az ukrajnai krími és a moldáviai gagauz autonóm területen.

Az orosz két nagy nyelvjáráscsoportra oszlik: az északira és a délire. Az orosz irodalmi nyelv a két nyelvjárás határán található moszkvai nyelvjárás alapján alakult ki.

Ukránok

Létszámuk kb. 45 millió, ebből 38 millió él Ukrajnában. Ukrajnában az ukránok számaránya 78 %. Jelentős az ukránok száma még Oroszországban, ahol a harmadik legnagyobb nemzetiséget alkotják. Nagy emigrációs ukrán közösség él Kanadában.

A hívő ukránok fő vallása az ortodoxia, 85 %-uk ide tartozik, azonban ez három külön felekezetre oszlik. Az ortodox ukránok legnagyobb része, kb. 75 %, a moszkvai pátriárka főhatalma alatt álló autonóm Ukrán Egyházhoz tartozik. Az ortodox ukránok 20 ill 5 %-a pedig két független ukrán ortodox egyházhoz tartozik, melyeket az ortodoxia szakadár egyházakként tart számon. (Szakadárnak az ortodox terminológia azokat az ortodoxokat nevezi, melyek mindenben szigorúan megtartják az ortodox hitet és gyakorlatot, azonban önhatalmúlag elkülönítették magukat a kánonjogilag rájuk érvényes egyházszervezettől.)

Jelentős a katolikus kisebbség. A hívő ukránok kb. 15 %-a katolikus vallású.

Az ukrán nyelv a cirill ábécé ukrán változatát használja. Az ukrán Ukrajnán kívül hivatalos nyelv még Transznisztriában.

Az ukránok nemzeti nyelve az ukrán, azonban az ukránok kb. 15-20 %-a orosz anyanyelvű, s azt ukránt csak idegen nyelvként beszéli. Az ukránok kb. 20 %-a kizárólag ukrán anyanyelvű. A nagy többség orosz-ukrán kétnyelvű. Az ukrán nyelv állami előmozdításának köszönhetően, az ukrán anyanyelvűek aránya növekszik az utóbbi 20 évben.

Az ukrán három nagy nyelvjáráscsoportra oszlik: az északira, a délkeletire és a délnyugatira. A délnyugati nyelvjáráscsoporthoz tartozik a ruszin nyelvjárás, melyet a ruszinok egy része az ukrántól különböző, önálló keleti szláv nyelvnek tart. Az ukrán irodalmi nyelv a délkeleti nyelvjáráscsoporton alapszik.

Belaruszok

Létszámuk kb. 10 millió, ebből 8 millió él Belaruszban, ahol a lakosság 82 %-át teszik ki. Közel 1 millió belarusz Oroszországban él.

A hívő belaruszok 80 %-a ortodox, 15 %-a katolikus.

A belarusz nyelv a cirill ábécé belarusz változatát használja. A két világháború közti Lengyelországban létezett egy belarusz latinbetűs ábécé is, ma már kevésbé használatos. A múltban szintén létezett arab betűs belarusz ábécé is.

A belaruszok nemzeti nyelve a belarusz, azonban a belaruszok alig 15-20 %-a csak belarusz anyanyelvű. A nagy többség kettős belarusz-orosz nyelvű vagy csak orosz anyanyelvű. Mivel Belaruszban mind a belarusz, mind az orosz hivatalos nyelv, a hivatalos és a hétköznapi használatban az orosz dominál, a belaruszok alig 40 %-a használja hétköznapi szinten a belarusz nyelvet.

Ruszinok

Ez a legkisebb keleti szláv nép.

A "gond" a ruszinokkal abban áll, hogy a ruszinok nagy többsége a ruszint mint az ukrán nép alcsoportját tartja nyilván. A világ 1,5 millió körüli ruszinjából alig 10 % az a rész, mely a ruszint egy önálló, külön keleti szláv népnek tekinti.

Valójában a ruszin/rutén elnevezés a XIX. sz. elejéig minden ukránt jelentett, az összes ukrán így nevezte magát. Azonban az Oroszországhoz tartozó ukránok között ebben az időben elterjedt az akkor új "ukrán" elnevezés, míg az Oroszországon kívüliek körében megmaradt a "ruszin" elnevezés, egyes esetekben mint önálló népnév, más esetekben mint az ukránságon belüli népcsoport. A II. vh. idején az összes hagyományos ruszin törzsterület szovjet irányítás alá került, ez tovább növelte a ruszin különállóság csökkenését. A mai Ukrajnában élő közel 1 millió ruszinból alig 11 ezer nyilvánította magát az önálló ruszin nemzetiség részének. Ugyanez jellemző a magyarországi ruszinokra is: 80-85 %-uk ukrán nemzetiségű ruszinnak vallja magát, 15-20 %-uk pedig az ukrántól független ruszin nemzetiségűnek, így két külön elismert kisebbséget alkotnak, önálló intézményrendszerrel.

A ruszin nyelvvel ugyanez a helyzet. Az ukrán és a ruszin nyelv úgynevezett diarendszert alkot, azaz nyelvészetileg ez egyetlen nyelv két szabványa. A ruszinok egy kisebb része a ruszint önálló keleti szláv nyelvnek tekinti.

A ruszin nyelv a cirill ábécé ruszin változatát használja. Mint önálló nyelv, az egyik hivatalos nyelve a szerbiai Vajdaság autonóm tartománynak.

A hívő, magukat önálló nemzetiségként meghatározó ruszinok szinte teljes egészében katolikus vallásúak.

Nyugati szlávok

A nyugati szlávok létszáma kb. 70 millió.

Lengyelek

A legnagyobb nyugati szláv nép a lengyel. Létszámuk 50 millió, ebből 37 millió él Lengyelországban, ahol a lakosság 97 %-át alkotják. A legjelentősebb lengyel diaszpóra az USÁ-ban él, kb. 8 milliós számban.

A hívő lengyelek szinte kizárólagos vallása a katolicizmus, emellett ortodox és protestáns kisebbség van.

A lengyelek nyelve a lengyel, a legnagyobb nyugati szláv nyelv. A lengyel a latin ábécé lengyel változatát használja.

A lengyel 7 nagy nyelvjáráscsoportra oszlik, ezek közül kettőt (kasub és sziléz) egyesek önálló nyelvként kezelnek.

Csehek

A csehek létszáma 12 millió, ebből 10 millió él Csehországban, ahol a lakosság 95 %-át alkotják.

A hívő csehek kétharmada katolikus, egyharmada protestáns. Érdekes, hogy a csehek az egyetlen szláv nép, ahol a többség (közel 60 %) magát ateistának, agnosztikusnak vagy nem-hívőnek nyilvánítja.

A csehek nyelve a cseh. A cseh és a szlovák nyelv úgynevezett diarendszert alkot, azaz nyelvészetileg ez egyetlen nyelv két szabványának tekinthető. A cseh a latin ábécé cseh változatát használja.

Szlovákok

A szlovákok létszáma 7 millió, ebből 5 millió él Szlovákiában, ahol a lakosság 85 %-át alkotják.

A hívő szlovákok kétharmada katolikus, egyharmada protestáns és ortodox.

A szlovákok nyelve a szlovák. A szlovák és a cseh nyelv úgynevezett diarendszert alkot, azaz nyelvészetileg ez egyetlen nyelv két szabványának tekinthető. A szlovák a latin ábécé szlovák változatát használja. A szlovák nyelv hivatalos nyelv Szlovákián kívül még Csehországban, valamint egyik hivatalos nyelve a szerbiai Vajdaság autonóm tartománynak.

Morvák

A morvák a csehek alcsoportja, saját regionális öntudattal rendelkező része. A morvák egy része azonban önálló, a csehtől különböző nemzetiségként határozza meg magát. A helyzet erősen esetleg mivoltát jelzi, hogy míg 1991-ben még 1,3 millió volt a magukat morva nemzetiségűnek nyilvánítók száma, addig 2001-ben már csak 300 ezer, pedig időközben semmilyen jelentős demográfiai változás nem történt. A morvák nyelve a cseh, elsősorban annak morva nyelvjárása.

Kasubok

A kasubok eredetileg egy önálló nyugati szláv nép, a pomerániaiak utódai. A pomerániaiak az idők folyamán a lengyel nép alkotórészévé váltak, miközben megartották részben saját identitásukat is.

Kb. félmillió kasub él Lengyelországban, azonban szinte teljes egészben magukat a lengyelek alcsoportjának tekintik. Alig 5 ezer fő nyilvánította magát kasub nemzetiségűnek.

Ami a kasub nyelvet illeti, 50 ezren nyilvánították önálló nyelvként anyanyelvüknek, ők is kivétel nélkül kétnyelvűek. Lengyelországban hivatalosan elismert kisebbségi nyelv a kasubok lakta térségben. A kasub nyelv a lengyel ábécét használja.

A hívő kasubok szinte teljes egészében katolikusok.

Szilézek

A helyzet hasonló a kasubok esetéhez. Eredetileg ez egy önálló nyugati szláv nép volt, mely azonban az idők folyamán a lengyel nép alkotórészévé vált, miközben megartotta részben saját identitását is.

A szilézek túlnyomó többsége magát a lengyelek alcsoportjának tekinti, a sziléz nyelvet pedig lengyel nyelvjárásnak. Lengyelországban - s részben Csehországban - közel 200 ezren nyilvánították magukat sziléz nemzetiségűnek, 60 ezren pedig sziléz anyanyelvűnek, azonban ők is kivétel nélkül kétnyelvűek.

A sziléz nyelv a latin ábécét használja, több írásrendszere  is van, a legtöbb esetben a lengyel ábécét használják.

A hívő szilézek nagyobb része katolikus, kisebb részük luteránus.

Szorbok

Kb. 60 ezer szorb él mind a mai napig eredeti szülőhelyén, Németország szászországi tartományának keleti részén. Önálló identitásuk mind a mai napig megmaradt. Modern történelmük szerencsésen alakult: meglepőnek mondható módon sem a náci, sem a kommunista uralom nem üldözte őket, sőt kifejezett támogatást kaptak mindkét egyébként elnyomó rezsimtől. Míg a nácik szláv nyelvű "ősi germán" törzsként tekintettek rájuk, addig a keletnémet kormányzat pedig mint a "nagy orosz nép" kicsi, helyi szláv rokonaira. A támogatás ellenére a szorbok életképessége kérdéses, egyszerűen túl kevesen vannak ahhoz, hogy ellen tudjanak állni a német környezethez való természetes asszimilációnak.

A szorbok kivétel nélkül kettős szorb-német anyanyelvűek. A helyzetet nehezíti, hogy két szorb nyelv van, felsőszorb és alsószerb, mely két rokon, de egymástól különböző szláv nyelv. A felsőszorb a cseh nyelvhez áll közelebb, az alsószorb a lengyelhez.

A hívő szorbok többsége katolikus, egy kisebb rész luteránus.

Érdekesség, hogy Szászország német szövetségi állam jelenlegi miniszterelnöke, Stanisław Tilich (németül: Stanislaw Tilich) szorb nemzetiségű.

Délszlávok

A "legbonyolultabbak" a délszlávok. Itt van a legtöbb nép és népcsoport. S az utóbbi 20 évben a délszláv nyelvek száma is folyamatosan növekedett.

A délszlávok két csoportra oszthatók: a nyugatira, ahová a szlovének és a szerbek, horvátok, bosnyákok, montenenegróiak tartoznak, valamint a keletire, ahová a bolgárok és a macedónok tartoznak.

Szlovének

A szlovének létszáma kb. 2,5 millió, ebből 2 millió él Szlovéniában, ahok a lakosság 80 %-át alkotják. Jelentős szlovén kisebbség él Olaszországban (150 ezer fő) és Ausztriában (25 ezer fő)

A hívő szlovének kb. 80 %-a katolikus vallású.

A szlovének nyelve a szlovén. A szlovén a latin ábécé szlovén változatát használja.

A szlovén nyelv két nyelvjárása - az Olaszországban beszélt réziai és a Magyarországon beszélt vend - egyesek szerint önálló nyelv. A két nyelvjárást beszélők többségének az identitása azonban szlovén, s nyelvüket inkább regionális változatnak tartják, nem önálló nyelvnek. Ami a vend nyelvet illeti, az érdeklődőknek erősen ajánlom a magyar Wikipédia vonatkozó cikkét, amit szinte teljes egészében egy magyarországi szlovén-vend készített.

Szerbek

A szerbek létszáma kb. 12 millió, ebből 6 millió él Szerbiában, ahok a lakosság 83 %-át alkotják (amennyiben Koszovót nem tekintjük Szerbia részének). Jelentős kisebbséget alkotnak Bosznia-Hercegovinában (a lakosság 37 %-a szerb), Montenegróban (a lakosság 32 %-a szerb), s Horvátországban (a lakosság 5 %-a szerb).

A hívő szerbek szinte kizárólagosan ortodox vallásúak.

A szerbek nyelve a szerb. A szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A szerb a cirill ábécé szerb változatát és a latin ábécé szerb-horvát-bosnyák változatát használja. A szerb Szerbián kívül hivatalos nyelv még Bosznia-Hercegovinában, valamint Koszovóban.

A szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv 3 fő nyelvjáráscsoportra oszlik: a što-, čak- és kaj-nyelvjáráscsoportra. Mind a négy irodalmi nyelv a što-nyelvjáráscsoporton alapszik!

Az ószláv jat magánhangzó a što-nyelvjáráscsoporton belül különböző hanggá fejlődött: -ije, -e vagy -i hanggá. Eszerint van ije-szabvány, e-szabvány és i-szabvány. A horvát, a bosnyák és a montenegrói irodalmi nyelv kizárólag az -ije változatot használja, a szerb pedig elfogadja mind az -ije, mind az -e változatot, bár az utóbbi a gyakoribb. (A három változat érzékeltetésére: pl. a "folyó" szó lehet "reka", "rijeka" vagy "rika".)

A XX. sz. 90-es évei előtt a szerb és a horvát egy nyelvnek volt tekintve (szerbhorvát vagy horvátszerb nyelv), akkoriban bosnyák és montenegrói nyelvről szó sem volt. Az egységes nyelv szétválasztásának kizárólag politikai okai voltak. Egyes szerbek és  horvátok mind a mai napig szerbhorvátként ill. horvátszerbként nevezik meg anyanyelvüket, inkább a szerbek között elterjedtebb ez.

A volt Jugoszlávia szerbhorvát nyelvű tagköztársaságaiban a szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv elterjedése: sárga - szerb, zöld - horvát, lila - bosnyák, piros - montenegrói. Egyéb: narancs - torlák, kék - bolgár, barna - szlovén, fehér - nem-szláv nyelvek.

Horvátok

A horvátok létszáma kb. 8 millió, ennek a fele él Horvátországban, ahok a lakosság 90 %-át alkotják. Jelentős kisebbséget alkotnak Bosznia-Hercegovinában (a lakosság 15 %-a horvát).

A hívő horvátok szinte kizárólagosan katolikus vallásúak.

A horvátok nyelve a horvát. A szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A horvát a latin ábécé szerb-horvát-bosnyák változatát használja. A múltban használatos volt korlátozott mértékben a glagolita ábécé is. A horvát Horvátországon kívül hivatalos nyelv még Bosznia-Hercegovinában.

A glagolita ábécé

A szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv 3 fő nyelvjáráscsoportra oszlik: a što-, čak- és kaj-nyelvjáráscsoportra. Mind a négy irodalmi nyelv a što-nyelvjáráscsoporton alapszik!

Az ószláv jat magánhangzó a što-nyelvjáráscsoporton belül különböző hanggá fejlődött: -ije, -e vagy -i hanggá. Eszerint van ije-szabvány, e-szabvány és i-szabvány. A horvát, a bosnyák és a montenegrói irodalmi nyelv kizárólag az -ije változatot használja, a szerb pedig elfogadja mind az -ije, mind az -e változatot, bár az utóbbi a gyakoribb. (A három változat érzékeltetésére: pl. a "folyó" szó lehet "reka", "rijeka" vagy "rika".)

A XX. sz. 90-es évei előtt a szerb és a horvát egy nyelvnek volt tekintve (szerbhorvát vagy horvátszerb nyelv), akkoriban bosnyák és montenegrói nyelvről szó sem volt. Az egységes nyelv szétválasztásának kizárólag politikai okai voltak. Egyes szerbek és  horvátok mind a mai napig szerbhorvátként ill. horvátszerbként nevezik meg anyanyelvüket, bár ezek száma Horvátországban jóval kisebb.

Bosnyákok

A bosnyákok létszáma kb. 4 millió, ennek a fele él Bosznia-Hercegovinában, ahol a lakosság kb. felét alkotják.

A hívő bosnyákok szinte kizárólagosan iszlám vallásúak. A vallás itt lényegi eleme a nemzeti öntudatnak, iszlám vallás nélkül a bosnyák szerbbé, horváttá vagy montenegróivá "változik". A bosnyák nemzetiség a XX. sz. 80-as és 90-es éveiben alakult ki, ezelőtt a bosnyákok magukat "muzulmán nemzetiségűnek" nyilvánították, s a Bosznia-Hercegovinán kívül élő bosnyákok ma is inkább a "muzulmán nemzetiség" elnevezést használják a "bosnyák nemzetiség" helyett. Hivatalosan a "bosnyák nemzetiség" elnevezés csak 1993-ban lett elfogadottá a bosnyákok által. (A korábbi "bosnyák" elnevezés nem nemzetiségi elnevezés volt, hanem Bosznia minden lakosát jelezte, nemzetiségi hovatartozás nélkül.)

A bosnyákok nyelve a bosnyák. A szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A bosnyák a latin ábécé szerb-horvát-bosnyák változatát használja. A bosnyák nyelv önálló nyelvként csak a XX. sz. 90-es éveiben alakult ki.

A szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv 3 fő nyelvjáráscsoportra oszlik: a što-, čak- és kaj-nyelvjáráscsoportra. Mind a négy irodalmi nyelv a što-nyelvjáráscsoporton alapszik!

Az ószláv jat magánhangzó a što-nyelvjáráscsoporton belül különböző hanggá fejlődött: -ije, -e vagy -i hanggá. Eszerint van ije-szabvány, e-szabvány és i-szabvány. A horvát, a bosnyák és a montenegrói irodalmi nyelv kizárólag az -ije változatot használja, a szerb pedig elfogadja mind az -ije, mind az -e változatot, bár az utóbbi a gyakoribb. (A három változat érzékeltetésére: pl. a "folyó" szó lehet "reka", "rijeka" vagy "rika".)

A XX. sz. 90-es évei előtt a szerb és a horvát egy nyelvnek volt tekintve (szerbhorvát vagy horvátszerb nyelv), ennek része volt a ma önálló nyelvként definiált bosnyák nyelv.

Montenegróiak

A montenegróiak létszáma kb. 500 ezer, ennek a fele él Montenegróban, ahol a lakosság kb. 45 %-át alkotják. Montenegróban a szerb és a montenegrói identitás váltakozik, gyakran egy családon belül vérrokonok közül az egyik szerbnek, a másik montenegróinak vallja magát. Bár Montenegró ősi állam, az önálló montenegrói identitás sokáig a szerb identitás helyi változata volt, s részben ma is az a montenegróiak egy részénél.

A hívő montenegróiak szinte kizárólagosan ortodox vallásúak.

A montenegróiak nyelve a montenegrói vagy a szerb. A magukat montenegrói nemzetiségűnek vallók 60 %-nak szerbnek, 40 %-a montenegróinak nevezi anyanyelvét. A szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A montenegrói a cirill ábécé montenegrói változatát és a latin ábécé montenegrói változatát használja, a latin változat használata a gyakoribb. A múltban használatos volt korlátozott mértékben a glagolita ábécé is. gA montenegrói nyelv önálló nyelvként csak a XX. sz. legvégén kezdett kialakulni, csak 2007 óta számít hivatalos nyelvnek Montenegróban.

A szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv 3 fő nyelvjáráscsoportra oszlik: a što-, čak- és kaj-nyelvjáráscsoportra. Mind a négy irodalmi nyelv a što-nyelvjáráscsoporton alapszik!

Az ószláv jat magánhangzó a što-nyelvjáráscsoporton belül különböző hanggá fejlődött: -ije, -e vagy -i hanggá. Eszerint van ije-szabvány, e-szabvány és i-szabvány. A horvát, a bosnyák és a montenegrói irodalmi nyelv kizárólag az -ije változatot használja, a szerb pedig elfogadja mind az -ije, mind az -e változatot, bár az utóbbi a gyakoribb. (A három változat érzékeltetésére: pl. a "folyó" szó lehet "reka", "rijeka" vagy "rika".)

A XX. sz. 90-es évei előtt a szerb és a horvát egy nyelvnek volt tekintve (szerbhorvát vagy horvátszerb nyelv), ennek része volt a ma önálló nyelvként definiált montenegrói nyelv.

Sokácok

A sokácok kb. 20 ezren vannak. Többségük a horvát nép alcsoportjának, egy kisebb része pedig a szerb nép alcsoportjának vagy önálló délszláv nemzetiségnek vallja magát. Szerbia hivatalosan önálló nemzetiségnek ismeri el őket.

A hívő sokácok szinte kizárólagosan katolikus vallásúak. Régebbi magyar elnevezésük: katolikos rácok.

A sokácok kisebbsége önálló dészláv nyelvként határozza meg anyanyelvét, a többség horvátként vagy szerbként határozza meg anyanyelvét.

Bunyevácok

A bunyevácok kb. 20 ezren vannak. Többségük a horvát nép alcsoportjának, egy kisebb rész önálló délszláv nemzetiségnek vallja magát. Szerbia hivatalosan önálló nemzetiségnek ismeri el őket.

A hívő bunyevácok szinte kizárólagosan katolikus vallásúak.

A bunyevácok kisebbsége önálló dészláv nyelvként határozza meg anyanyelvét, a többség horvátként viszont nevezi meg anyanyelvét.

A magyarországi bunyevácok egy része szeretné a hivatalos kisebbségként való elismerést, ez eddig nem vezetett eredményre. 2006-ban a magyar parlament elutasította az önálló bunyevác nemzetiség elismerését.

A torlák nyelvjárás

A torlák nyelvjárás átmeneti a délszláv nyelvek keleti és nyugati ága között. Jellemzően vagy bolgár vagy szerb nyelvjárásként tartják számon. Ami a nyelvjárást beszélők identitását illeti, jellemzően bolgárnak, szerbnek vagy macedónnak tekintik magukat. Önálló torlák identitás kizárólag a koszovói, iszlám vallású, torlák nyelvjárást beszélőknél figyelhető meg (saját specifikus nevük: goránok), azonban ez náluk is váltakozik a bolgár és a macedón identitással.

Pomákok

A pomákok eredetileg bolgár anyanyelvű muzulmánok, akiknek nemzeti öntudata az idők folyamán elhomályosodott, s muzulmán vallásuk helyettesítette nemzeti hovatartozásukat is. Az eset hasonló a mai bosnyákokhoz, a különbség, hogy a szerb nyelvű bosnyákokkal ellentétben a pomákok bolgár nyelvűek.

Bulgárián kívül Macedóniában, Albániában, Koszovóban, Görögországban és Törökországban élnek. A koszovói pomákok a goránok, akikről már említést tettem a torlák nyelvárás kapcsán. A macedóniai és albániai pomákok helyi elnevezése "torbes", identitásúak váltakozó. Az albániai torbesek többsége ma már torbes nyelvű albánnak határozza meg magát, egy kisebb rész továbbra is bolgár identitású. A macedóniai pomákok egy része macedónnak határozza meg magát, más része "muzulmán nemzetiségűnek". A görögországi pomákok zöme szintén muzulmán nemzetiségként határozza meg magát, nyelvileg "pomák nyelvként" határozza meg anyanyelvét, ők teszik ki a mai Görögország muzulmán lakosságának kb. felét. Törökországban hivatalosan önálló pomák nemzetiségnek minősülnek. Bulgáriában hivatalosan bolgár nemzetiségűnek számítanak, s ami önmeghatározásukat illeti, ez váltakozik a bolgár, a "muzulmán nemzetiségi", az önálló pomák és a török identitás között.

A bolgár-macedón diarendszer nyelvjáráscsoportjai

Bolgárok

A bolgárok létszáma kb. 10 millió, ebből 6,5 millió él Bulgáriában, ahok a lakosság 83 %-át alkotják. Jelentősebb bolgár kisebbség van Törökörszágban (kb. 270 ezer, azonban 99 %-uk pomák, s Törökországban külön nemzetiségnek számítanak), Ukrajnában (számuk kb. 200 ezer), Moldovában (számuk kb. 90 ezer), Görögországban (számuk 80 ezer, a felük pomák), Szerbiában (számuk kb. 20 ezer), s Romániában (8 ezer).

Több területen a bolgár identitás keveredik a macedónnal. A macedóniai, a görögországi, a koszovói és az albániai pomákok egy része macedónnak mondja magát, más része bolgárnak, harmadik része egyiknek se. A macedóniai macedónok kb. 1-2 %-a szintén bolgár identitású.

A hívő bolgárok 85 %-a ortodox, 10 %-a muzulmán (pomákok), 5 %-a katolikus és protestáns.

A bolgárok nyelve a bolgár. A bolgár és a macedón nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A macedón a cirill ábécé macedón változatát, a bolgár a cirill ábécé bolgár változatát használja. A harmadik önálló bolgár szabvány, a bánáti bolgár a latin ábécé horvát változatán alapuló saját ábécét használ.

A bolgár 8 nyelvjáráscsoportra oszlik, ezek közül 4-4 keletinek ill. nyugatinak számít. Az ószláv jat magánhangzó a keleti nyelvárásokban -ja hanggá, a nyugatiakban -e hanggá fejlődött. (A két változat érzékeltetésére: pl. az "ebéd" szó lehet "objad" vagy "obed".)

A bánáti bolgár a bolgár nyelv XVII. századi állapotát tükrözi, ez a nyelvjárás van a legjobban eltávolodva a többi bolgár nyelvjárástól, emiatt a legnehezebb megértése is az átlag bolgár számára. A besszarábiai bolgár szintén erősen archaikus, de mivel a XIX. század elejének nyelvét tükrözi és mindigis megmaradt a kapcsolat a többi bolgár nyelvjárással, megértése a többi nyelvjárás beszélője által nem ütközik olyan nehézségbe, mint a bánáti bolgár esetében. A bánáti bolgárt kb. 20 ezren beszélik még, erős az asszimiláció. A besszarábiai bolgár esetében a beszélők száma negyedmilliós nagyságú.

A bolgár irodalmi nyelv a balkáni nyelvjáráscsoporthoz tartozó Veliko Tarnovo-i nyelvjáráson alapszik, mely a keleti-nyugati nyelvjáráshatár közelében található, itt az ószláv jat hang hangsúlyos helyzetben -ja, hangsúlytalan helyzetben pedig -e, ez a jelenlegi bolgár irodalmi norma. A macedón irodalmi nyelv a délnyugati nyelváráscsoporthoz tartozó ohridi nyelvjáráson alapszik. A bánáti bolgár irodalmi nyelv pedig a bánáti nyelvjáráson.

Az ortodoxia egy része által használt egyházi szláv nyelv valójában szintén bolgár nyelv, a bolgár IX. századi állapotát tükrözi. A jelenleg használt egyházi szláv nyelv ennek a nyelvnek módosított változatai, mely aszerint enyhén különbözik, hogy melyik ortodox egyház használja, tehát van pl. orosz, szerb, bolgár, stb. változata. A macedón források természetesen az egyházi szlávot nem óbolgárnak, hanem ómacedónnak nevezik.

Macedónok

A macedónok létszáma kb. 2 millió, ennek a 60 %-a él Macedóniában, ahol a lakosság kb. 65 %-át alkotják. A macedón nép, mint önálló nemzetiség a XIX. sz. végén jelent meg, s csak a II. vh. után történt meg végleges kialakulása. Mindaddig egyszerűen a bolgár nép egyik regionális csoportja volt. Ebből kifolyólag az önálló macedón öntudat nem fejlődött ki a Macedónián kívüli területeken. A mai Bulgáriához tartozó területeken a kb. 200 ezer macedónból 5 ezer tartja magát a bolgártól különböző macedón nemzetiség részének. Ugyanez fordítva is igaz: a macedóniai macedónok kb. 1-2 %-a bolgár identitású. Gyakori eset, hogy egy családon belül is a család egyik része macedón, a másik rész bolgár identitású, s ugyanazt a nyelvjárást beszélve, azt az egyik fél macedón nyelvnek, a másik pedig bolgár nyelvnek határozza meg. (Személyesen ismerősöm a modern macedón irodalom egyik megalapítójának az USÁ-ban élő unokája. Ő magát bolgárnak vallja.)

A külön macedón identitás kialakulásában az egyik fontos esemény a 40 évig fennállt "vasfüggöny" volt a korabeli jugoszláv-bolgár határon a XX. sz. negyvenes éveinek végétől a nyolcvanas évek végéig. A muzulmán lakosság esetében is ez a helyzet: macedóniai, a görögországi, a koszovói és az albániai pomákok (akiket a bolgárok bolgárnak, a macedónok macedónnak tartanak) egy része macedónnak mondja magát, más része bolgárnak, harmadik része egyiknek se.

A bolgár és a macedón nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A macedón a cirill ábécé macedón változatát használja. A macedón irodalmi nyelv a bolgár-macedón diarendszer  délnyugati nyelváráscsoportjához tartozó ohridi nyelvjáráson alapszik. A macedón irodalmi nyelvet 1944-ben alkották meg.

A hívő macedónok szinte kizárólag ortodoxok.

A macedón nyelvészet és történészet természetesen nem fogadja sem azt, hogy macedón népnek nyomai sem voltak a XIX. sz. vége előtt, sem azt, hogy a macedón nyelv a XX. sz. közepén jött létre. Szerintük a macedón egy ősi nép, mely az ókori macedónok örököse, majd felvette a szláv nyelvet a Balkán szlávok általi benépesítésekor valamikor a VI. században (sőt egyesek odáig mennek, hogy azt hirdetik, hogy az ókori macedónok és a mai macedónok nyelve ugyanaz). A bolgár történelem egészét vagy annak legalábbis egy részét ugyanezek a források macedón történelemként azonosítják, a nyugati, vagy legalábbis a délnyugati bolgár nyelvjárást pedig macedón nyelvként értelmezik nemcsak a mára, hanem a kora középkorra vonatkozóan is. Természetesen ennek létezik a bolgár ellenoldala is, mely a vitathatatlan tényként immár 3 nemzedék óta létező macedónokat nemlétezőknek nyilvánítja, a macedón nyelvet pedig nyelvészet abszurditásként fogja fel.

A tény az, hogy a nemzetiségi identitás elsősorban döntés kérdése, s mivel a XX. sz. közepe óta a mai Macedónia területén tömeges lett az önálló macedón idetitás, így természetesen léteznek macedónok, s ez teljesen független attól a szintén ténytől, hogy a magukat macedónnak vallók szülei még esetleg bolgárnak vallották magukat.

Ami pedig a nyelvi kérdést illeti, minden nyelvész tudja, hogy az, hogy mi a nyelv és mi  a nyelvjárás, nem nyelvészeti, hanem politikai kérdés. Márpedig a macedón nyelv létezik politikai akaratból 1944 óta.

Mivel a kérdés Bulgáriában elsősorban érzelmi alapú, hiszen éppen a 95 %-ban bolgár identitású bulgáriai macedónok körében erős a bolgárpárti nacionalizmus és a bolgár hatóságok Macedónia felé tett gesztusait hajlamosak "árulásként" értékelni, így a hatóságok általában igyekeznek semlegesen cselekedni. Bár Bulgária ismerte el a világon elsőként az 1992-ben a Macedóniai Köztársaság függetlenségét, hivatalos bolgár okmányokban a "macedón nyelv" összetétel sosem szerepel, hanem helyette vagy a "Macedóniai Köztársaság alkotmányának 7. pontja 1. bekezdésében meghatározott hivatalos nyelv" vagy kétoldalú hivatalos okmányokban a "felek nyelve" vagy a "leglazább" változatban a "macedón irodalmi norma" kifejezés szerepel. Úgyszintén a bolgár Külügyminisztérium a hivatalos fordítások esetében a "fordítás" szót kizárólag a nem macedón nyelvről vagy nem macedón nyelvre történt fordítások esetében használja, míg amennyiben  macedón okmányról van szó, úgy az "adaptáció bolgár irodalmi normára" ill. "adaptáció macedón irodalmi normára" kifejezés használatos.

Felmerülhet, hogy miért nem említettem részletesen a görög-macedón viszályt. Azért nem, mert az egy egészen más jellegű probléma. A görög ellenállás oka kizárólag az, hogy a "macedón" szónak már van egy több évezredes jelentése, s így elfogadhatatlannak tartják, hogy a szót egy alig 20 éve létező új állam hirtelen megpróbálja új tartalommal feltöltve kisajátítani. Az, hogy van-e macedón nép és nyelv, a görögöket nem érdekli, a görög álláspont szerint ez mindenkinek a saját problémája, hogy mit gondol magáról, a görögük egyetlen gondja, hogy a macedónok ne "lopják el" az ókori macedónok nevét.

A szláv nyelvek érthetősége

Az említett 4 szláv diarendszeren (cseh-szlovák, ukrán-ruszin, bolgár-macedón, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói) kívül az összes szláv nyelv úgynevezett nyelvjáráskontinuumot alkot. A nyelvjáráskontinuumban minden szomszédos nyelvjárás kölcsönösen érthető egymással, viszont a kölcsönös érthetőség nagyobb távolság esetében eltűnik. A kontinuum úgy képzelhető el, mint egy nagy félkör, melynek egyik végén a szorb nyelvek, másik végén a szlovén található. Bár az egyes szláv irodalmi nyelvek egymás között kölcsönösen nem érthetőek, a nyelvjáráskontinuumnak köszönhetően, az alapszintű kommunikáció az egyes nyelvek között az egymástól legtávolibb szláv nyelvek esetében sem jelent problémát.

A független szláv államok

A keleti szlávok egységes nép volt sokáig, így a legkorábbi keleti szláv állam, a IX. sz. végén kialakult Kijevi Rusz az összes keleti szláv legkorábbi államának tekinthető. Bár az orosz nacionalizmus később igyekezett a Kijevi Ruszt orosz államnak beállítani, míg a független Ukrajna a XX. sz. 90-es évei óta pedig ukrán államnak, mindez nem vehető komolyan, hiszen nem beszélhetünk sem ukránokról, sem oroszokról 1100 évvel ezelőtt. Az elsőső valóban immár nem keleti szláv, hanem ténylegesen orosz államnak a Kijevi Rusztól a XII. sz. során függetlenedett Novgorodi Köztársaság tekinthető. Az első valóban ukrán és belarusz állam csak az I. vh. után jelent meg, ruszin állam pedig csak a II. vh. során létezett, akkor is csupán egyetlen nap erejéig.

A nyugati szlávoknál az első államnak a IX.-X. században kb. 80 éven keresztül létezett Nagy Morávia tekinthető. Valójában ennek utódai mind a morvák, mind a csehek, szlovákok, szorbok, sőt a délszláv szlovének is. Önálló cseh állam a IX. sz. végén jelent meg. A szlovák államiság XX. századi fejlemény, a szorboknak pedig sosem volt saját államuk. Ami a lengyeleket illeti, első államuk a X. sz. végén alakult ki.

A délszlávoknál az első bosnyák, macedón és szlovén állam mind a XX. század végének fejleményei. Az első horvát állam a X. sz. elején, az első montenegrói állam a XI. sz. elején, az első szerb állam a XIII. sz. elején alakult ki. Az első bolgár állam pedig a VII. sz. végén alakult ki, ez számít a legelső szláv államnak.

A többi szláv népnek saját független állama sosem volt. De facto ide sorolhatók a már említett ruszinok 1 napig létezett államukkal is 1939-ből.