Egy munkahely meghirdetett egy új állást. Igencsak jó feltételekkel.

Az írásos jelentkezések szortírozása megtörtént: ki lett szórva mindenki aki 45 év feletti, 25 év alatti, a 6 éven aluli gyermeket nevelő anyák, az egyedülálló anyák, s a suttyó fényképet beküldők (partizós kép és társai), valamint persze azok, akik eleve nem felelnek meg a kiírás feltételeinek. Úgyszintén ki lettek zárva a rejtőzködős típusú jelentkezők, azaz azok, akikről a HR nem talált sem Facebook, sem iWIW regisztrációt.

Maradt 19 jelentkező. Egyszerre be lettek hívva egy szakmai írásbeli tesztre. A három legjobban teljesítőt aztán behívták egy második, immár szóbeli interjúra. Itt már a szimpátia az egyetlen szempont. Ennél a cégnél a HR-osztályon dolgozó 4 ember mind férfi volt – kissé szokatlan ez, hisz manapság a HR-szakma szinte teljesen nőinek számít, de ennél a cégnél ez így alakult.

Mindhárom megmaradt jelentkező nő volt.

Az első egy 29 éves egyedülálló lány, 40 kiló túlsúllyal, mogorva pofával, smink nélkül, seszínű szoknyában és a nagymamájától kölcsönkért kardigánban.

A másik 28 éves, magassarkú cipőben, rövid ruhában, sminkelve, állandóan mosolygós arccal.

A harmadik egy 34 éves szemüveges bölcsészlány típus, zöld cicanadrágban és sárga hosszú pulóverben, sminkelve, lesütött szemmel, zavart tekintettel.

A nagymama-kardigános elefánthölgy gyorsan ki lett zárva, ki az a férfi, aki saját jókedvét elrontaná egy ilyen látvánnyal? Eleve csakis elmebeteg lehet egy 30 éves csaj, aki a leginkább nőietlen ruhadarabot, kardigánt hord! – gondolták egybehangzóan a HR-esek.

A HR tehát megoszlott a mosolygós rövidruhás és bölcsészlány között, mindkettőnek 2-2 támogatója volt. Végül a bölcsészlány-rajongók sikeresen meggyőzték a rövidruhás-tábort, hogy a csaj túl manökenes, s idegesítő ez az állandó mosoly, meg biztos olyan flörtölős típus, aki megzavarja majd a férfikollégákat.

Így megszületett a döntés: a zavartan szexis bölcsészlány lett a nyertes.