13 évesen úgy kerültem orosz tannyelvű iskolába, hogy gyakorlatilag csak a betűket ismertem, meg kb. 200 szót oroszul (ennyit sikerült elsajátítanom oroszul 3 évnyi oroszóra alatt a magyar iskolában), de egy egyszerű mondatot már képtelen voltam összeállítani.

Az első félév végén már tudtam – persze hibákkal még – kommunikálni oroszul, s már megértettem mit írt a tankönyv.

Az iskola egyetlen felzárkóztatási eszköze az volt az oroszul nem tudók számára, hogy míg a normál szovjet gyerekek angolórán szenvedtek, mi fel voltunk mentve az angol alól, s helyette egy szovjet zsidó nő “orosz nyelv külföldiek számára” tárgyat tartott nekünk. Vicces volt, egyszer az volt a feladat, hogy írjunk otthon rövid ismertetést kedvenc írónkról.

Én direkt a tanárnő miatt a szintén zsidó Isaac Asimovról írtam, s beleírtam, hogy 3 éves korában a SZU-ból menekült az USA-ba. Aztán a tanárnő hívatott és mondta: “jó a dolgozat, de ilyet nem szabad hivatalosan leírni, hogy valaki menekült a SZU-ból. ennek a politikailag korrekt verziója az, hogy Oroszországban született, majd az USA-ba került, de a menekülés szó szovjetellenes, így nem szabad leíni”, majd mosolygott, jelezve, hogy ezt ő maga is ostobaságnak tartja.