Az utóbbi 6 évben történt kormányellenes tiltakozások nagyjából 3 csoportra voltak oszthatók.

Voltak spontán, politikamentes tiltakozások egy konkrét téma ügyében. Ezekre senki se tudott rászállni politikailag, hiszen maga a tiltakozás nem is akart más kormányt. Lásd az internetadó elleni tiltakozást, melynek résztvevői többségükben a kormány támogatói voltak. Amint jött a ballib rászállási próba, pillanatok alatt el is halt az egész.

A legtöbb tiltakozás eleve kamutiltakozás volt. Ezeket a ballib agytröszt szervezte mindig, idegen segítséggel (Soros vagy  a Norvégiai Köztársaság jellemzően) vagy nélküle. Ezeken rendre meg is jelent mind a 800 ballib bérttüntető, s kész. Az ilyemiken maguk a ballibek is röhögnek valójában, amikor a négy fal között magukban gondolkodnak. Példának jó az úgynevezett Éhségmenet, melyen luxusvillában élő meghízott ballib milliomosok is meneteltek, bizonyára fogyókúrás céllal.

A ballibek tanultak hibáikból, így immár szakmai alapú kamutiltakozásokkal próbálkoznak, melyek nem rögtön követelik a valódi célt: a demokratikusan megválasztott kormány menjen azonnal, s helyére kerüljön választás nélkül a „szakértő” Gyurcsány, Bajnai, vagy más háttérhatalmista komprádor burzsoá. Persz itt is hamar kilóg a lóláb, s jó nagyot bukik az egész. Lásd a Pumukli féle elől kockás, hátul soros mintás kamuakciót.

A Sándor Mária féle kezdeményezés mindehhez képest teljesen új volt. Nem lehetett ballib háttérrel vádolni, ez tény, s politikai követelések sem voltak. Így nem is kapott támogatást az egész a ballibektől. Részben a Jobbik állt mögé, de ez se volt komoly támogatás.

Aztán maga a szervező ölte meg saját akcióját: elment a soros-pumuklikhoz szónokolni.

Pont.