Annak idején egy balatoni nyaralás alatt olvastam el Asimov Alapítvány-trilógiáját. Aztán a trilógiából heptalógia lett, a szerző írt két bevezető és két befejező részt is. De ezek később lettek meg, s amikor én olvastam, még csak 3 rész létezett.

A trilógia lényege: hogyan juttatja el az emberiséget a stabilitásból egy újabb stabilotásba egy összeesküvés. Aztán a további 4 részből kiderül: az egész összeesküvést egy robot szervezte meg, s a végső stabil állapota az emberiségnek pedig a kommunizmus.

Mindenképpen érdekes mű.

Nemrég ismét belenéztem a műbe, s egy mellékes momentum ragadta meg a képzeletemet: az emberi fantázia korlátoltsága. Hiába volt zseniális Asimov, képzelete korlátozott maradt: több ezer évvel a jövőben az emberek a fénysebességnél gyorsabban képesek haladni és üzenni, személyes, mini atomeszközök léteznek, de a számítógépek iszonyú drágák, mobiltelefonnak nyoma sincs, s senkinek se jutott eszébe internethez hasonló hálózat.