A belaruszi események kapcsán ismét sokakban felmerült egy megoldhatatlannak tűnő rejtély a belarusz nyelvvel kapcsolatban. A "rejtély" lényege röviden: miért egyszer Lukasenko, másszor meg Lukasenka.

A belarusz nyelv nagyon hasonlít az orosz nyelvhez, hangásra a belarusz kb. olyan, mintha oroszok lengyel szavakat keverve mondandójukba beszélnének. De csak kiejtésben látványos a hasonlóság, írásban a belarusz nagyon más, mint az orosz. S ennek fő oka a helyesírás különbözősége: míg az orosz - a magyarhoz hasonlóan - szóelemző-történelmi helyesírást alkalmaz, azaz az egyes szóelemeket megtartja eredeti alakjukban, tekintet nélkül a konkrét ejtésre, addig a belarusz messzenően fonetikus helyesírású, tehát az írás szinte teljesen fedi az ejtést.

Nem mennék be a mélyebb részletekbe, csak a lényeget írom le, ami megmagyarázza a "furcsaságot".

Ahol az orosz és a belarusz betűk eltérnek egymástól: az orosz Ъ helyett a belaruszban aposztróf – ` – használatos. Továbbá a belaruszban az orosz И helyett I van, teljesen azonos szerepben.

Ami fontos eltérés még az egyes magánhangzó betűk használata. Az orosz ezeket sok esetben nem használja következetesen, míg a belarusz mindig ezt teszi. Erre a 2 fő eset.

Az oroszban a Ё betű szabadon helyettesíthető Е betűvel. Egyszerűen "tudni kell" a szövegkörnyezetből mikor melyik az ejtés. A belaruszban ez súlyos hiba, mindig Ё írandó, ha /jo/ vagy lágyság + /o/ az ejtés.

Az oroszban az Э ("kemény" e) ritka betű, nagyon sok esetben helyettesítve van Е betűvel (ami "lágy" e). A mindig kemény  Ж, Ц, Ш betűk után pl. az orosz írás Е betűt ír, s egyszerűen "tudni kell", hogy itt ez valójában Э. Ezzel szemben a belarusz teljesen következetesen használja az Э és az Е betűt.

Több szláv nyelv jellemzője a magánhangzó-redukció, azaz a hangsúly alatti és hangsúlytalan magánhagzók ejtése erősen eltér. Az orosz és a belarusz egyik ilyen típusú közös jellemzője az úgynevezett "akanyje". Ez az oroszban gyengébb, azt jelzi, hogy az О-ból hangsúlytalan helyzetben А-hoz közeli hang lesz: /ɐ/ - nagyjából mint a brit ejtésben a "not" szóban (ez az orosz irodalmi nyelvi ejtés, mely azonos a közép-orosz nyelvjárásokéval). Ezzel szemben a belaruszban a redukció teljes, azaz az О-ból hangsúlytalan helyzetben ténylegesen А lesz.

Ami viszont a két nyelv helyesírásának eltérése, hogy az orosz sosem jelöli a redukciót, míg a belarusz igen. Többek között az -enko végződés esetében, bár az ejtés inkább -enka, az orosz -enko alakban írja, mert a szóelemző elvet alkalmazza, míg a belarusz a kiejtés szerint ír.

ЛУКАШЕНКО / ЛУКАШЭНКА - tehát a két eltérés a belarusz elnök orosz és belarusz nevében. Az Ш mindig kemény mind az oroszban, mind a belaruszban, de itt az orosz írés engedi mégis - történelmi okokból - a lágy e betűt, míg a belarusz nem, ezért az orosz Е helyett a belarusz Э-t ír. Az oroszban az utolsó betű О, a belaruszban meg А, az előbb említett redukció kétféle helyesírásmódja miatt.

A magyar átírás pedig mind a két nyelv esetében a leírt betűket követi. Így lesz magyarul egyszer Lukasenko, egyszer Lukasenka, annak függvényében, hogy a név orosz vagy belarusz verziója az alap.