Egy ideje 4 műszakban dolgozom. A munka maga dögunalmas és teljesen abszurd. Nem fogom részletezni, mert tiltja a munkaszerződésem - persze azonnal megszegném, ha lenne ennek bármi értelme. De nincs, ezért nem szegem meg. Amit elárulhatok: informatikai segédmunka, az egyik vezető világcég háttérfeladatait látjuk el éjjel-nappal, az év minden napján.

Amikor 8575 tiket vár az emberre, s csak 9 dolgozó van a műszakban. Ez egy vallomás most.

A magam részéről minden áldott munkanapomon azt kérdezem magamtól, mi a fenének nem mondok fel azonnal. Persze a válasz gyorsan megérkezik: mert a munka nem túl nehéz, s az átlag felett fizet. A telephely Bulgáriában van, s megkeresem a bolgár nettó átlagbér 2,5-szeresét. Ami hatalmas összeg, Magyarországon se rossz havi nettó félmilliót keresni úgy, hogy ki se mozdul az ember otthonról. Néha még szégyellem is magamat, amikor pl. látom a közeli Lidlben a pénztárost, aki fele ennyit keres, sokkal stresszesebb munkával. Reálisan nézve, ő nálam 3-4-szer többet dolgozik, mégis csak feleannyit keres.

Dehát nem én működtetem ezt a szemét kapitalista rendszert, s abban reménykedem, nem túl nagy bűn, hogy én a rendszeren belül a proletárarisztokrácia része vagyok.

Mert az vagyok: a munkáltató valós összegre jelent be, már ezzel a felső 10 % része vagyok, s sose késik a fizetés!

Egyik nap délutános voltam, ez azt jelenti, hogy éjfélkor vége a munkaidőnek. Jellemzően ellenőrizni szoktam az aktuális helyzetet, nem mert munkamániás vagyok, hanem szimpla kíváncsiságból.

S ekkor vettem észre 23:50-kor, hogy 8575 tiket van függőben. Persze ilyenkor elkerülhetetlen a káröröm: de jó, hogy nem vagyok éjszakás! De racionálisan mégis: az ember sajnálja a kollégákat, akik éppen éjszakások.

Aki nem sajnálja a kollégáit, abből meg hamar főnök lesz.

Előző munkahelyemen mindenki csodálkozott, miért nem jelentkeztem főnöknek, pedig korban és rangban kellett volna. Bár nem akarom elítélni azokat akik jelentkeztek, én ezt nem lennék képes erkölcsileg elfogadtatni magammal. A hivatalos magyarázatom az, hogy nem vagyok alkalmas vezetőnek, a valós ok pedig az, hogy nem tartom ezt összeegyeztethetőnek erkölcsi elveimmel.

Plusz előttem van saját apám példája, aki mind a kommunista, mind a kapitalista rendben középvezetői státuszt ért el, miközben mindkét rendet mélyen megvetette. S mindkét rendszerben tovább is mehetett volna: a kommunistában lehetetett volna miniszterhelyettes, a kapitalistában meg banki igazgatósági tag (a kettő kb. azonos).

Az a röhej, hogy csak 40 éves koromban kezdtem el tisztelni apámat, hogy egyik rendszerben se élt a lehetőséggel. Már halott immár 5 éve, de most kezdtem megérteni, hogy ateista létére mennyire erős természetes erkölcsi érzéke volt.

Persze nem késő, látja a túlvilágról mit írtam most.