Puzsér Róbert szerint az ukrajnai háború fő oka a nyugati világrend megroppanása, aminek 4 oka van szerinte:

• "a George W. Bush elnök és Dick Cheney alelnök hazug vádaskodásai alapján kirobbantott iraki rablóhadjárat volt, amely erkölcsileg megroppantotta az Amerika által vezetett nemzetközi rendet, és felszámolta a birodalom kormányzatának szavahihetőségét, demokráciaexportra való álságos hivatkozásának komolyanvehetőségét",
• "a Wall Street által diktált neoliberalizmus és az amerikai kaszinókapitalizmus szellemét érvényesítő globalizáció világméretű rendszere, mely birodalmakká hizlalta a nyugati államok ellenségeit",
• "a nyugati – s főleg az amerikai – közélet identitáspolitikai áttematizálódása, a cinikus trollkurzus és a túlérzékeny mártírkurzus egyre öldöklőbb kultúrharca, melynek keretében az Egyesült Államok mára szabályos szellemi-érzelmi polgárháborúba süllyedt",
• "Donald Trump elnök globális katonai kivonulása, Amerika fegyveres világuralmának önkéntes feladása".

Az a baj ezekkel, hogy mindegyikben van valami igazság, de így ez mégis féligazság.

Persze eleve más a kiinduló álláspontunk: Puzsér szerint tragédia a nyugati világrend megroppanása, míg szerintem örvendetes hír.

De vegyük sorra a 4 okot!

Nagy divat George Busht kikiáltani valamiféle főgonosznak, mintha előtte minden rendben lett volna, majd jött ő, s elrontotta a jót. Bushból lassan sikerült egyfajta Sztálint csinálni ahogy ő a posztsztálini főáramú kommunista narratívában szerepelt, lásd a jó Lenin nagyszerű munkáját elrontotta a csúnya Sztálin. Volt is erről egy 60-as évekbeli orosz vicc:

A kisdiák kérdezgeti a nagyapját:

- Nagyapa, milyen ember volt Lenin?

- Jó ember volt.

- Na és Sztálin?

- Ő rossz volt.

- S most Hruscsov elvtárs milyen ember?

- Még nem tudni ezt. Amikor meghal, megtudjuk.

Szóval tessék csak végig venni az USA agresszióit Bush előtt, s könnyen belátható: Bush semmi újat nem tett. Egyszerűen folytatta azt, ami az USA normál külpolitikája. Nyilván mozgástere nagyobb volt, mint elődeinek, hiszen elnöksége alatt még se Kína, se Oroszország nem volt nagyhatalom, az USA egyeduralma volt ez az évtized, a 90-es évek.

Neoliberalizmus - nos, ilyen eleve nem létezik. A neoliberalizmus valójában azonos a klasszikus liberalizmussal, miért lenne hát "neo"? Inkább arról van itt szó, hogy a gazdag magállamok egy része a XX. sz. során letért a klasszikus liberalizmus útjáról, s egyre több antiliberális, szocialista elemet vezetett be a rendszerbe, persze csak saját használatra, mert közben mindenhol máshol "neoliberalizmus" dúlt.

Majd mivel ezek miatt a rendszer kezdte elveszteni hatékonyságát, a nagy trió - Pinochet, Reagan, Thatcher - kezdte kidobni a szocialista ballasztot, visszatérve a klasszikus liberális elvekhez.

Én nem vagyok liberális, így természetesen nem támogatom ezt a fordulatot, de mi a baja ezzel a magát liberálisnak valló Puzsérnek? Nem értem.

Puzsér is szükségesnek tartja itt a további magyarázatot. Azt írja "A Wall Street azzal nyugtatta magát és a Nyugat gazdasági státuszáért aggódókat, hogy Kína minél gyorsabban gazdagszik, és kapcsolódik be a globális kereskedelembe, annál gyorsabban indulnak meg benne a demokratikus változások. Nos, nem így történt: az olcsó kínai munkaerő globális gazdaságba illesztésének eredménye nem Kína jogállammá válása, hanem a Nyugat gazdasági dominanciájának megroppanása lett. Így jár az a birodalom, aminek nincsenek elvei, csak pillanatnyi profitérdekei, s melynek nemzetgazdasága így az ideológiai és világuralmi ellenségeit gazdagítja.". Na most, a liberalizmusnak természetesen vannak elvei, s ez éppen a "pillanatnyi profitérdek", nem látok ellentétet az eszme és annak érdekei között. S valóban, a nyugati álom az volt, hogy egy gazdagodó Kína középosztálya majd lassan felbomlasztja a rendet, így Kína beépül mint a nyugati rend új szolgaállama.

Csakhát Kína filozófiája nem a liberalizmus, s ezért nem a pillanatnyi profitérdek. Lássuk ezt részletesebben is!

A liberális mesterv az volt a 90-es években, hogy Oroszország sikeres szétzúzása után a másik ellenséget, Kínát is ki lehet kapcsolni a játékból. Kínát a 70-es években teljes erővel támogatta a nyugat, ellensúlyként a Szovjetunió ellenében. A Szovjetunió megszűnése után ez okafogyott lett, de Kína már túl erős lett akkorra, nem lehetett közvetlenül megtámadni és demokratikusan lebombázni, ahogy ezt a liberális imperializmus szereti csinálni.

Kapóra jött Hongkong, a brit gyarmat. A britek által a XIX. században ellopott terület vissza lett adva melldöngetve Kínának 1997-ben. A terv az volt, Hongkong rákos sejtként az egész Kínát megfertőzi, az országból lassan szófogadó liberális csatlósállamot, romlott polgári demokráciát csinálva.

Csakhát a kínai vezetés – éppen a negatív orosz példából tanulva – ravaszabbnak bizonyult. A nyugati rendből csak annyit engedtek be, amennyi érdekében állt a kínai népnek, semmivel se többet. Így nem Hongkong fertőzte meg Kína többi részét, hanem Kína integrálta sikeresen visszaszerzett városát.

Ez bizony kiverte a biztosítékot a liberális elitben. Amióta tudatosult a kudarc, a cél Hongkong felrobbantása. Persze a helyi lakosság 99 %-a nem támogatja ezt soha, így minden próbálkozás kudarcba fullad. Marad hát a dühödt kínaiellenes hecckampány a liberális médiákban.

Szóval Kína egyszerűen megvédte magát saját eszméi alapján. S a liberális eszme meg csúfos vereséget szenvedett. Eszmék harca.

A következő megjelölt ok a modern liberális identitáspolitika. Kétségtelenül igaza van Puzsérnek, hogy a modern liberális identitáspolitika gusztustalan és nevetséges. De szerepét erősen eltúlozza. Valójában éppen azt látjuk, ez az identitáspolitika nem rendszeridegen elem nyugaton, hanem éppen ellenkezőleg: képes tökéletesen besimulni a rendszerbe. Lásd, ma az egész amerikai nagytőke identitáspolitika-pozitív, s ez cseppet sem csökkenti az óriáscégek pénzügyi sikerét. Azaz nemigen mondható el, hogy ez gyengítette volna a rendszert.

A negyedik ok Trump kivonulása. Itt hatalmas inkoherenciát érzek: az előbb még azt mondta Puzsér, hogy rossz ember volt Bush, mert mindenhová bevonult. Nem következik ebből az ellentétje, azaz hogy jó dolog a kivonulás?

Természetesen az alapeszme a fő gond itt. Miért lenne baj eleve a nyugat megroppanása?

Valójában szerencsénk, hogy a nyugat vezérlőszerepének lassan vége, lassan kezd véget érni az 500-éves rémálom, mely a kapzsiságon és elnyomáson alapuló liberalizmussal felfegyverkezve majdnem sikeresen tönkretette a világot, félmilliárd emberi áldozatot követelve.

Keletről fúj a friss szél, s lassan elfújja a szivárványos-materialista nyugatot megérdemelt helyére: a történelem szemétdombjára.