Nem vagyok nagy FB-kommentelő. Viszont két hónapja ki lettem tiltva egy bolgár FB-oldalról, ahová kommenteltem.

Ez egyébként egy rendszerkritikus oldal, viszont ez Bulgáriában gyakran - túl gyakran - együtt megy a kommunista rendszer kritikálatlan dicséretével.

Semmi bajom persze azzal, ha valaki kiemeli a kommunista rendszer pozitív vonásait, én is tudok ilyet mondani, de úgy általában dicsérni azt a rendszert, tudomásul se véve a problémákat, sőt azokat letagadva teljesen abszurd.

Vitáztam. A dolgok különösen akkor kezdtek rosszak lenni, amikor elkezdtem tényeket sorolni, többek között saját személyes élményeimre hivatkozva 1986-1989 között a bolgár kommunista rendszerről.

Szóval két napig vitáztam pár emberrel, végül minden ellenfelem kiderítette rólam, hogy én fanatikus euroatlantista vagyok, a nyugat esküdt híve, s egyébként meg hazudok. Mert akkor magas életszínvonal volt, az emberek bőségben éltek, alig tudták elkölteni hatalmas jövedelmüket, bezzeg most afrikai nyomor van.

Kezdtem magamat úgy érezni, mintha magyar ballibekkel vitáznék, csak épp ezek pont az ellenkezőjét állítják, de pont ugyanolyan hévvel és valóságtagadással.

Aztán vége lett a vitának: töröltek és kitiltottak liberális propaganda terjesztése miatt.

Eddig nem írtam az esetről. De most egy magyar ballib kommentelőnél találtam valami hasonlót:

Egyébként ez ma már ritkaság a ballib oldalon, mert ma már inkább kádáristának szokás szidni Zorbánt, de hát ezek szerint ez a hozzáállás is maradt még. De ez a szöveg pont ugyanaz a demagóg logika, mint amit a bolgár csoportban láttam.

Kiválasztottak egy darab terméket, a kenyeret, aminek közismerten erősen támogatott fix ára volt, s ebből vonják le az egész életszínvonalat. Elfeledve azt is, hogy akkor a kenyér tényleg "kenyér" volt, jellemzően 1- vagy 2-féle volt, választék nem volt. S még azt is, hogy ha az ember szombaton nem ment időben kenyeret venni reggel, délelőtt fél 11-kor már üres volt a kenyérpolc a közértben. Gyerek voltam akkor, de emlékszem, hasonló esetben, be kellett utazni Budapest központjába, az "éjjelnapaliba" - mert egy ilyen volt -, s csak ott volt kenyér szombat dél és hétfő reggel között. (Ez csak 1981-től változott meg, amikor engedélyezték a magán pékségeket.)

Sajnos ez a hozzáállás nagyon is jellemző. Eszmék hívei úgy oldják meg az esetleges nehéz kérdéseket, hogy azokat nem veszik figyelembe. Amivel csak azt érik el, hogy gyakorlatilag kihirdetik: eszméjük gyenge lábakon áll.

Pedig simán mondhatná azt a kommunista rendszer híve "igen, nem volt választék, de az alapvető áruk olcsók voltak, s ez így jobb megoldás", de nem, nem ezt mondja, hanem letagadja a nyilvánvalót.

A keresztény eszmében az a jó, hogy sose teszi ezt. Eleve az ókortól ilyen a papképzés: valaki, jellemző tapasztalt teológus az "ördög ügvédje" szerepét játssza, s sorolja a bizonyítékokat a keresztény állítások ellen, s a diák feladata meg ezeket cáfolni értelmes, koherens, logikus módon. Emiatt ma az a furcsa helyzet van, hogy egyes eltűnt vallási nézetekről csak onnan van infónk, hogy megmaradtak azokat cáfoló keresztény szövegek, idézetekkel a cáfolt állításokból, míg maguk ezek a cáfolt szövegek meg nincsenek meg.