Van egy emberke a YT-on, akinek hobbija gazdagságot filmezni Monacóban.

Monaco egy sajátos hely. Egyrészt a két megmaradt európai monarchia egyike, a szó valós értelmében, azaz a királynak valós hatalma van, tipikus alkotmányos monarchia, tehát a hatalom megoszlik az uralkodó és a népképviselet között. Másrészt azonban az ország csak nagy jóindulattal nevezhető függetlennek: a monacói kormány kinevezése ügyében a francia kormánynak vétójoga van, a francia hadsereg jogosult ellátni minden katonai szerepet (kivéve a herceg testőrségét), a vámügyekben a francia adóhatóság illetékes, a monacói adóhivatal egyedül ÁFA-t és céges adókat szed be (SZJA nincs Monacóban a helyiek számára), sőt a nem helyi lakosok után SZJA-t szed be a francia adóhatóság.

Tulajdonképpen az egész olyan, mintha Franciaország speciális része lenne, ahová bejöhetnek mindenhonnan milliárdosok adóspórolási céllal.

Tulajdonképpen az egész egy milliomosgettó. Mert rendkívül drága mulatság ott élni. Egy kis társasházi egyszobás lakás ára is 2-3 millió euró, míg a szomszédos francia városban - Beausoleil -, mellyel egybe van nőve Monaco az árak átlag 2-2,5-szer alacsonyabbak. Tulajdonképpen csak akkor éri meg oda költözni, ha az embernek magas jövedelme van, melyből nem akar adózni.

A francia állam ravasz egyébként: a saját állampolgárait nem szeretné adómentességben részesíteni, így a monacói adómentesség nem vonatkozik az oda költöző francia állampolgárokra. Azaz ilyenkor nem elég a költözés, monacói állampolgárság is kell, ami viszont kb. képtelenség kategóriájú feladat.

Én 1992-ben jártam ott. 2 éjszakát aludtam helyben, direkt nem a szomszédos francia területen, hanem kicsit drágábban helyi hotelben, hogy aztán mondhassam: Monacóban aludtam. Mondanom se kell, nem a nagyszállóban szálltam meg, hanem pont a francia-monacói határtól 1 utcányira egy ottani mércével olcsó 3-csillagosban.

Természetesen megnéztem a helyi milliomos életvitelét. Arra jutottam: nehéz élet ez, ráadásul rendkívül unalmas. A milliomosok kénytelenek mind a lehető legdrágább autókkal közlekedni - jellemzően Ferrari vagy Rolls-Royce, csak egy felsőkategóriás BMW-vel vagy Mercedesszel körberöhögnék az embert hogyan gattyásodhatott le ennyire -, egy nyugodt intím pillanatuk sincs, folyamatosan személyzet van mellettük, na és az egyenruha, az a legrosszabb. Nők, akiknek korlátlan lehetőségük lenne bármire, szinte mind ugyanúgy vannak öltözve: hosszú, kivágott ruha, magassarkú cipő, s rókabunda (januárban jártam ott, a tél azért ott is tél).

- De jó, hogy nem vagyok monacói milliomos! - ez lett végkövetkeztetésem.