Ezt március 8-ra kellett volna időzíteni, de már késő.

A későszovjet kultúra sajátossága volt a március 8. túldimenzionálása.

Az átlag szovjet ember komolyan hitte, ez tényleg egy nemzetközi ünnep. A valóságban eredetileg ez egy kommunista ünnep volt, mely alig terjedt ki a nem-kommunista mozgalmakra. Csak miután a 70-es években az ENSZ elismerte ünnepnapnak, lett immár jelentősebb szerepe a kommunista pártokon kívül is.

De akkora jelentősége, mint a Szovjetunióban nem volt sehol. Ott egyrészt munkaszüneti nap volt, másrészt a kevés nem-politikai ünnepnapok egyike. Oroszországban ma is munkaszüneti nap, ahogy a többi ex-szovjet államban is, csak a balti államokban lett eltörölve. A mostani orosz-ukrán háború alatt Ukrajnában is felmerült a nőnap eltörlése mint ötlet, a szovjet múlttól való elszakadás újabb jeleként, de végül a nőnap-pártiak nyertek, szóval Ukrajnában is maradt máig hivatalos ünnep.

A későszovjet időszakban kevés nem politikus ünnep maradt. A későszovjet hivatalos ünnepek:

• január 1. - Újév,
• március 8. - Nőnap,
• május 1-2. - Munka Ünnepe,
• május 9. - Győzelem Napja,
• október 7. - Alkotmány Ünnepe,
• november 7-8. - NOSZF Ünnepe;

ezek közül ma is ünnepnap Oroszország a első 4, míg az utolsó 2 nem: az Alkotmány Ünnepe természetesen módon szűnt meg, hiszen azóta más alkotmány lett, a NOSZF Ünnepe meg trükkösen. Mivel a lakosság megosztott a NOSZF tekintetében, ki lett találva egy új ünnep, időben közel, november 4., mely napon megemlékeznek az első orosz "szmuta" végéről, mely a XVII. században volt. S ezt elkeresztelték Nemzeti Egység Napjának. Mindenki örül: a NOSZF ellenfelei azért, mert már nem ünnep a NOSZF, a NOSZF hívei meg azért, mert ezt a NOSZF sajátos "előünnepének" tekintik.

Az 1596-1613 közti időszakot nevezi az orosz történelemírás szmutának, azaz „káosz”, „zavar”. Az első orosz dinasztia, a Rjurik-dinasztia 1598-ban halt ki, az utolsó Rjurik-cár I. Fjodor 1584-1596 között, ami után nagyjából - mai szóval - polgárháború jött, s a helyzet csak 1613-ban stabilizálódott, amikor I. Mihaillal hatalomra került a Romanov-dinasztia.

(Szokás - de ez modern, XXI. századi találmány - második szmutának nevezni az 1917-1921 közti időt, s harmadik szmutának Gorbacsov és Jelcin liberális rendjének idejét a peresztrojkától egészen Putyin hatalomra kerüléséig.)

Családi ünnepnek tulajdonképpen csak január 1. és március 8. maradt a Szovjetunióban. Szóval március 8-ba minden bele lett képzelve, ráadásul "anyák napja" hiányában ez anyanap is lett.

Én tulajdonképpen ezért utáltam meg a Nőnapot. Teljesen abszurdnak tűnt ez az ünneplés. Kb. ugyanazt éreztem, mint ma Bálint Nap, Homok Nap (már Hónap!), vagy Oszkár Nap idején.

Ilyenkor minden szovjet lány és asszony, még a 120 kilós fogatlan alkoholista nénik is, megpróbáltak ünneplőbe öltözni, kisminkelni magukat, a frizurát megigazítani, majd magukra önteni legalább 1 deci kölnit. Aztán egész nap szovjet néniket lehetett látni, akik alig tudtak lépkedni a kezükben lévő hatalmas virágcsokrok miatt.

Sok évnek kellett eltelnie, hogy beletörődjek. Visszanézve a mából tulajdonképpen nem is volt semmi gond, hiszen - lehántva minden felesleges díszt - az egész arról szólt, hogy a nők nők, ami ellen nehéz különösebb kifogást felhozni.

Szovjetkori nőnapi képeslapok:

A korai szovjet (Lenin és korai Sztálin) korban még ment a kemény politikai propaganda:

A közép-szovjet időszak már mérsékeltebb:

A Sztálin utáni időszak már egyenesen szinte politikamentes:

Mai posztkommunista orosz verziók: