Az internet hatása: a "normál" pornóipar haldoklik.

Egyrészt a net tele van önkéntes pornóval, s az legalább autentikus, azaz nem színészek játszanak meg benne dolgokat. Aki meg megrendezettséget akar, az extra dolgokat szeretne, ez lehet két dolog: valami extrém típusú szex vagy interakció.

Engem sose vonzott egyik se, de ez az én személyes szerencsém.

A magyar liberális pornómilliárdos Gattyán annak köszönheti vagyonát, hogy időben felismerte ezt az igényt: ő interaktivitást ad kedvező áron. Eleinte ő maga alkalmazott szereplőket, de igazán gazdag akkor lett, amikor átvette azt az üzleti modellt, amit a normál modellügynökségek vagy a fordítóirodák alkalmaznak, azaz platformot adott független pornósoknak.

Mint a fordítóirodák, sok ilyen helynek dolgoztam életem során: a lényeg az, hogy az iroda munkát szerez, pl. egy könyv lefordítását vállalja mondjuk 1 millió Ft-ért, majd ezt kiadja a vele szerződött fordítónak félmillióért - mindenki jól jár, hisz egy átlag fordító nem képes magának munkát találni, az iroda meg nem fordít, csak kapcsolatokat épít ki, hogy kapjon megbízásokat. Ha van egy biztos mennyiségű ügyfélszám, már simán nyereséges egy ilyen iroda.

Gattyán pont ugyanezt csinálja: a pornóelőadás árának felét kapja a pornószínésznő, a másik fele meg Gattyáné, nyilván csak bruttóban, hiszen ebből költségei vannak, de akkor is ez hatalmas pénz.

Egyszer ajánlottak munkát ilyen helyen, mármint mint ügyfélszolgálatosnak, ilyen helyeken is elengedhetetlen az ügyfélszolgálatos ugyanis. Számtalan gond lehet, egy ismerősöm dolgozott is ilyen helyen, mesélte, mi volt a munkája, pl. tipikus hívások, ímélek az ügyfélszolgálatra:

• "tegnap befizettem a számlámra, a pénz nem jelent meg a rendszerben, mi történt?",
• "nem kaptam meg a friss felhasználóknak járó bónuszt, maguk átvertek engem!",
• "az Enikő azt hirdette, zöld bugyiban lesz, erre pirosban volt, s azt is túl gyorsan vette le, miközben lassú vetkőzést ígért, kérem vissza a pénzemet";

szóval tipikus ügyfélbajok. De nem vállaltam, mert ez az üzletág nálam már túl van az elfogadhatón.

Van az iparágnak egy alsó szegmense, a fizetett erotika. Ez alatt azt értve: a modellek nem pornóznak, csak amolyan szoft produkciót adnak elő. Ez alapvetően nem szokott gondot okozni a modelleknek, ez alig több, mint a normál fotómodellség. Csak persze ezzel sose lehet meggazdagodni. Egy átlag pornós a 20-szorosát keresi, mint egy szofterotikus modell.

Aki viszont ebből komoly pénzt akar, az mindenképpen tönkreteszi magát. Mert keményen pornózni kell.

Pedig egyszerűen vannak dolgok, melyek nem pénzesíthetőek, s ha ezeket mégis pénzesítjük, akkor annak hatalmas az ára.

Pontosan ez a modern polgári társadalom baja: aminek nincs pénzbeli értéke, az nincs. S ezt a jobboldali konzervatív eszme azzal próbálja megoldani, hogy tabukat állít fel, melyek viszont nem működhetnek, hiszen szembemennek az egész társadalmi logikával. A liberalizmus legalább nem hazudik: azt állítja, ez így van jól, de legalábbis ez a legkisebb rossz.

A napokban megnéztem Arthur Miller főművének a legelső filmes adaptációját (magyar rendező csinálta 1951-ben), ott végülis ez a mű témája. A régimódi Bill azt hiszi, kell lennie valami emberinek is a rendszerben, ami a pénz felett van, míg barátja Charly, akinek nincsenek illúziói, felvilágosítja, idézem szó szerint (saját fordítás, biztos van jobb magyar verzió, nem kerestem):

• Charly: A Howard kirúgott?
• Bill: Az a taknyos! Képzeld el, pedig én kereszteltem el Howardnek!
• Charly: Billy, mikor ébredsz rá, hogy nekik ezek a dolgok nem jelentenek semmit? Howardnek keresztelted el, na és, ezt nem lehet eladni. Ebben a világban csak az tiéd, amit el tudsz adni. Vicces, hogy eladóként dolgozol, s ezt mégse tudod.

Ezért utálom a kereszténydemokráciát: azt hazudja, a rendszer javítható. Pedig nem, az alap hibás.