A nyelvészet általánosan elfogadott elmélete szerint a világon 4 helyen jelent meg az írás tartósan:

• Egyiptom,
• Kína,
• Közép-Amerika,
• Mezopotámia.

Ezek közül 2 ma nem létezik. A közép-amerikai és a mezopotámiai írást ma egyetlen nyelv se használja.

Ma minden írással rendelkező nyelv 99+ %-a az egyiptomi íráson alapszik, kevesebb mint 1 % meg a kínaian (a nyelvek számát tekintve persze, hiszen a kínai írást használó legnagyobb nyelv, a kínai a legnagyobb emberi nyelv). A kínai írást ma szinte csak a kínai nyelv használja, részben még a japán és a koreai (utóbbi erősen csökkenő mértékben).

Ami érdekes az egyiptomi írás leszármazottaival kapcsolatban, hogy megállapítható pár fontos pont, amikor az írások elváltak egymástól.

Az eredeti írásnak kialakult egy egyszerűsített verziója, ez azonban csakis mássalhangzókat jelölt. Az ok: az egyiptomi szemita nyelv volt, s a szemita nyelvekre jellemző a mássalhangzógyökök rendszere, ezek egyértelműek, így tulajdonképpen felesleges a magánhangzók kiírása, ez kiderül a szövegkörnyezetből a nyelvet ismerő ember számára.

Az egyiptomi egyszerűsített írás kikristályosodott verziója Főníciában jelent meg az i. e. XI. században, aztán innen állapítható meg 3 fő ág:

• a déli: mely maradt a mássalhangzó-írásnál, innen származik a ma is használt arab és héber írás,
• a nyugati: mely elkezdte jelölni a magánhangzókat önálló betűkkel: innen jön a görög, s belőle minden mai fő írás, lásd latin, cirill, grúz, örmény, stb.,
• a keleti: mely szintén elkezdte jelölni a magánhangzókat, de sajátos mellékjelekkel, nem betűkkel: innen jön minden indiai és délkelet-ázsiai írás.

Ami érdekes azonban, a "déli" és a "nyugati" verzió rendkívül homogén maradt, nem igazán alakultak ki önálló írásjelek, egyszerűen át lettek véve a meglévők.

Jó példa erre a latin betűk rendszere. Az eredeti latin 23 betű megmaradt minden átvevő nyelvben, alig voltak változtatások. Amikor plusz betű kellett, az jellemzően mellékjelek hozzáadását jelentette, ritkán pedig betűk összeolvasztását. Általános változtatás a J, az U, s a W megjelenése. De igazán új betűk a legritkább esetben lettek kitalálva, pl. ilyen a német ß és az ógermán - az izlandiban ma is használt - Þ betű.

Hasonló az arab írás esete is. A perzsák átvették, de csak az arabban nem létező perzsa hangokra - cs, g, p, zs - csináltak új betűket.

Ezzel szemben a "keleti" ágon pont az ellenkező divat jelent meg: minden kultúra, mely átvette a betűket, azokat sajátosan egyedivé tette. Persze a közös eredet itt is észrevehető, azonban külön tanulni kell az írást szinte nyelvenként. Íme egy táblázat India 23 hivatalosan elismert nyelvéről:

S íme minden indiai hivatalos írásból egy példamondat (a szöveg János evangéliumának kezdőmondata: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, s Isten volt az Ige"):

bengáli:
দিতে বাক্যছিলেন, বাক্য ঈশ্বরের সঙ্গে ছিলেন আর সেই বাক্যই ঈশ্বর ছিলেন৷

gudzsarati:
જગતનો આરંભ થયા પહેલાંથી, તે શબ્દ ત્યાં હતો. તે શબ્દ દેવની સાથે હતો. તે શબ્દ દેવ હતો.

hindi:
आदि में शब्द था, शब्द परमेश्वर के साथ था और शब्द परमेश्वर था.

kannada:
ದಿಯಲ್ಲಿ ವಾಕ್ಯವಿದ್ದನು; ಆ ವಾಕ್ಯವು ದೇವರೊಂದಿಗೆ ಇದ್ದನು; ಆ ವಾಕ್ಯವು ದೇವರಾಗಿದ್ದನು.

malajalam:
ദിയിൽ വചനം ഉണ്ടായിരുന്നു; വചനം ദൈവത്തോടുകൂടെ ആയിരുന്നു; വചനം ദൈവം ആയിരുന്നു.

orija:
ଜଗତ ଆରମ୍ଭର ପୂର୍ବରୁ ବାକ୍ୟ [a] ଥିଲେ। ସେହି ବାକ୍ୟ ପରମେଶ୍ୱରଙ୍କ ସହିତ ଥିଲେ। ସେହି ବାକ୍ୟ ପରମେଶ୍ୱର ଥିଲେ।

pundzsabi:
ਸੰਸਾਰ ਦੇ ਆਦਿ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਸ਼ਬਦ [a] ਸੀ। ਸ਼ਬਦ ਪਰਮੇਸ਼ੁਰ ਦੇ ਸੰਗ ਸੀ। ਅਤੇ ਸ਼ਬਦ ਪਰਮੇਸ਼ੁਰ ਸੀ।

tamil:
உலகம் ஆரம்பிக்கும் முன்பே வார்த்தை இருந்தது. அந்த வார்த்தை தேவனோடு இருந்தது. அந்த வார்த்தை தேவனாகவே இருந்தது.

telugu:
దియందు వాక్యముండెను, వాక్యము దేవునియొద్ద ఉండెను, వాక్యము దేవుడై యుండెను.

urdu:

بتدا میں کلام تھا اور کلام خُدا کے ساتھ تھا اور کلام خُدا تھا۔

Az indo-árja nyelvek esetében még látható a közös eredet, a többinél csak szakértő ismeri fel ezt, pedig ott is közös az eredet.

Az indiai szubkontinensen kívül még inkább így van. A burmai, khmer, laoszi, thai írás nem azonos egymással. Még a thai és a laoszi írás se azonos, pedig a két nyelv viszonya kb. mint a cseh és a szlovák, azaz kölcsönösen érthetők.

A már idézett mondat e 4 nyelven:

burmai:

စဦး၌ နှုတ်ကပတ်တော်ရှိ၏။ နှုတ်ကပတ်တော်သည် ဘုရားသခင်နှင့်အတူရှိ၏။ နှုတ်ကပတ်တော် သည်လည်း ဘုရားသခင်ဖြစ်တော်မူ၏။

khmer:

ល​ដើម​ដំបូង​មាន​ព្រះ‌បន្ទូល ព្រះ‌បន្ទូល​ក៏​គង់​នៅ​ជា​មួយ នឹង​ព្រះ ហើយ​ព្រះ‌បន្ទូល​នោះ​ឯង​ជា​ព្រះ

laoszi:

ຕົ້ງ ທສໍ ໄມ້ ແກ້ງ ເຕສີ໋ຍ ລູ່ງ ເຕສີ໋ຍ ເດົາ ວົ້ວ ຕສັ່ນ, ໂຕ໌  ຕສູ໊ງ ຢຽມ ເຍີຍ. ໂຕ໌ ເຖສົາ ທິນ-ຮູ່ງ ຢຽມ ຢ່າ ຕົ້ງ ທິນ-ຮູ່ງ.

thai:

นเริ่มแรกนั้นพระวาทะทรงเป็นอยู่แล้ว และพระวาทะทรงอยู่กับพระเจ้า และพระวาทะทรงเป็นพระเจ้า

Míg Európában senki se érezte szükségesnek, hogy önálló írást alakítson ki - nyilván a cirill az egyetlen kivétel -, addig ebben a térségben szinte automatikus volt, hogy az önálló irodalmi nyelv önálló írással járul.

Ahol nincs önálló írás a térségben, az mindenhol európai hatás eredménye: a maláj és a vietnámi az európai gyarmatosítás hatására váltott át a latin ábécére.