Tulajdonképpen a legjobb válasz egy meglehetősen tehetségtelen humorista videója, a választás előtti napokban jelent meg:

Egyrészt nem jó a szám. A jó humor lényege: a valóságot mutatja, eltúlozva, kiemelve egyes elemeket. Mondjuk ellenpontként egy szintén ballib humorista munkája, ami viszont tényleg humoros:

Radics azért jó, mert tényleges dolgokat felnagyít, karikíroz, de nem dehumanizál, s nem mondja el direktben mit kell gondolni. Somogyi meg egyszerűen rossz: szájba rág, hazudik.

A humor minősége ugyanis oldalfüggetlen. Nagyon fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy az ember a neki közelálló üzenetű rossz humort éljenezze, míg a neki nem tetsző üzenetűt akkor is ellenezze, ha az jó minőségű.

Ilyen élményem a 90-es évek végén voltam egy Hofi-esten, a Madáchban. Akkor már Hofi messze volt csúcsidőszakán, lezülledt amolyan ballib pártsztárrá. Előadása abból állt, hogy előadta a ballib jelszavakat, szidta az ellenoldalt trágár módon, tulajdonképpen semmi vicces nem volt benne már. De teltház volt, s a pártos közönség még akkor is nevetve tapsolt, amikor Hofi nem mondott semmit.

De visszatérve a tehetségtelen Somogyihoz. Valójában a vicc az egészben: a ballib szalon tényleg komolyan hiszi, hogy a fideszes szavazó az ilyen.

Márpedig Sun Zi i. e. V-VI. századi kínai katonai szakértő és filozófus óta tudjuk, a legnagyobb hiba az ellenség nem megismerése, lebecsülése.

Valójában ha tényleg olyan lenne a fideszes szavazótábor, mint amit a tehetségtelen Somogyi megrajzol, akkor felmerül: hogy hogy nem képesek az européer művelt ballib szalontagok legyőzni egy ilyen könnyű ellenséget?