Daron Acemoğlu és társa régi harcosok. Szent embereknek számítanak a progresszív polgári baloldalon.

Ő a szerzői a Miért buknak el nemzetek? című könyvnek, tulajdonképpen ezért is kaptak Nobelt.

A könyv lényege: ki kell építeni a megfelelő intézményrendszert, a hatalmi ágakat el kell választani, politikai váltógazdaság kell, de a gazdaságot alapvetően a szabadpiacnak kell irányítania, be kell fektetni az oktatásba és az egészségügybe, s akkor hamarosan minden csodás lesz és jön a jólét.

Könnyedén belátható, ez marhaság. Semmilyen szervezési rendszer nem képes pótolni a rossz kiindulási feltéteket és a külső tényezőket.

Miért? Egyszerű:

• a plurális hatalom megbénítja az államot, gyakorlatilag oligarchák kezébe mennek át a döntések,
• a politikai váltógazdaság lehetetlenné teszi hosszútávú állami programok működtetését,
• a szabadpiac csak a gazdagokat segíti, még hatalmasabbak lesznek,
• a jó egészségügy növeli a lakosság számát, így még több kiszolgáltatott ember lesz,
• a jó oktatás termeli ingyen a képzett embereket a gazdag világ számára.

Valójában a tények azt mutatják: soha sehol nem lett jóléti állam a fentiek bevezetésével, sőt ahol sikerült jólétet teremteni, ott éppen a fentiek megszegésével lett az. A legnagyobb európai példa Norvégia, ahol a szabadpiac helyett máig az állam irányítja a kőolaj és a földgáz kitermelését. Semmi szabadpiac. Vagy Katar: a teljes kitermelés egy darab állami cég kezében van, melyet egy direkt erre létrehozott minisztérium igazgat, a minisztert pedig természetesen egyszemélyben az emír nevezi ki. Szóval se váltógazdaság, se hatalmi ágak szétválasztása, se szabadpiac.

Tulajdonképpen a könyvnek egyetlen kérdésben van igaza: hogy ha egy adott társadalomban létrehozott haszon nincs elég szélesen szétterítve, akkor ez nem hoz fejlődést. Dehát ez eleve nyilvánvaló.