Sok tekintetben a legsajátosabb latin-amerikai ország Paraguay.

Már földrajzilag is sajátos: az egyetlen, mely szárazföldi országként szerveződött, tengerpart nélkül. (Ma már Bolívia is tengerpart nélküli, de eredetileg volt tengerpartja, azt csak később vesztette el.)

A spanyol és portugál hódítás előtt a mai Paraguay területén guaraní indián törzsek éltek, államiság nélkül, bár a terület egy része a XV. sz. közepétől az Inka Birodalom határvidéke lett.

A térséget érintő spanyol és portugál hódítás párhuzamosan zajlott, konfliktus nélkül, csak a XVII. sz. közepétől lett kérdés hol kell lennie a portugál-spanyol határnak Dél-Amerikában.

1542-ben lett megszervezve a területen a spanyol közigazgatás, először Lima (Peru) központtal, majd ebből vált ki 1776-ban Buenos Aires központtal a mai Argentínát, Bolíviát, Paraguayt, s Uruguayt magában foglaló Río de Plata Alkirályság (neve a Plata folyóból ez, ez tulajdonképpen egy öbölnek is tekinthető torkolat, az Uruguay folyó és a Paraná folyó közös szakasza).

Az eredeti tervek szerint az egész területnek egységként kellett volna függetlenné válni a XIX. sz. elején. 1810-1816 között megszűnt a spanyol uralom, Egyesült Río de Plata-i Tartományok név alatt megszületett az új állam Azonban ez gyorsan részekre esett. Sokáig az is kétséges volt, a ma Argentínához tartozó részek együtt maradnak-e.

Paraguay 1813-ben döntött végleg úgy, hogy nem akar az új állam része lenni, hanem önálló lesz. Argentína egészen 1852-ig kitartott a mellett, hogy Paraguay a része, csak ekkor ismerte el a független Paraguayt.

Már a kezdetekkor Paraguay teljesen más úton indult el, mint a többi régióbeli ország. Míg a többi állam lelkesedett a francia forradalom eszméiért, a paraguayi vezetés úgy vélte: a nyílt spanyol gyarmati uralmat most fel fogja váltani a nyugati - elsősorban angol, akkor az USA még nem volt jelentős tényező - elnyomás, így a legfontosabb az ország szuverenitásának megvédése, nem csak politikai, hanem gazdasági szempontból is.

Paraguayban az első elnök, José Gaspar Rodríguez de Francia diktátori hatalmat szerzett magának 1814-ben és egészen 1840-ben bekövetkezett haláláig gyakorlatilag egyedül irányította az országot. Erős rendőrállamot épített ki, a külkereskedelmet államosította, a földek egy részét is állami tulajdonba vette, hatalmas gazdasági program indult az ország gazdasági önfenntartásának biztosítása céljából. Közben sajátos intézkedéseket is bevezetett: bűncselekménnyé nyilvánította a külföldre utazást, de az országon belül is engedélykötelessé tette a költözést. A külföldi sajtót kitiltotta, az országon belül bezárt minden felsőoktatási intézményt. Közben sajátos faji ideológiát terjesztett, mely szerint a legjobb emberfaj a fehér-indián keverék - ennek jegyében nem volt engedélyezve a fehérek egymás közti házassága. Bár spontán módon máshol is jellemző volt a spanyol telepesek és az indiánok keveredése, itt ezt egyenesen gyorsítani akarta az állam.

Mivel azonban a gazdasági és szociális politikája eredményeket hozott a lakosság jelentős részének, kifejezetten népszerű volt.

Politikáját folytatták utódai is. Mindennek az 1864-1870 közti Hármas Szövetség Háborúja vetett véget.

A kor két régiós hatalma Argentína és Brazília volt. Bár egymás vetélytársai voltak, sokban ugyanazt a politikát követték. Külpolitikában igyekeztek beintegrálódni a világrendbe, belpolitikában pedig egységes államot teremteni. Brazíliában az egység megteremtése gyorsabban ment, Argentínában sokáig polgárháború volt az "unionisták" és a "föderalisták" között.

Paraguay minden esetben igyekezett a szomszédos államokban a föderalizmust támogatni, hiszen jóval kisebb országként joggal félt az erős egységes szomszédoktól. A háború is emiatt tört ki: Uruguayban végképp megdőlt a föderalisták hatalma, Brazília fegyveresen avatkozott be az unionisták oldalán.

Válaszként Paraguay megtámadta Brazíliát, s - bár jóval gyengébb volt katonailag - kezdetben sikereket is ért el. Paraguay ezek után elhatározta, bevonul Uruguayba, visszaállítani az ottani korábbi hatalmat. Ehhez azonban további idegen területen kellett áthaladni, hiszen Paraguay nem határos Uruguayjal. Paraguay megtámadta végül Argentínát, abban bízva, hogy az ottani föderalisták támogatni fogják, de ez nem következett be.

Az események arra késztették Argentínát, Brazíliát és Uruguayt, lépjenek szövetségre Paraguay ellen. A kezdeti csatákat Paraguay megnyerte, különösen az argentín hadsereg ellen, de aztán képtelen volt ellenállni: a sokkal jobban szervezett brazilok ellen nem volt esélye. 1870-ban maga a paraguayi elnök is meghal a fronton. A brazil-argentín bosszú szinte népirtás szintű lett.

A háború végső szakaszában Paraguay immár 12 éves fiúkat is besorozott és a frontra küldött. Hasonlót akart Soros is Ukrajnától, ez a párhuzam a mával.

Az ország idegen megszállás alá került, ráadásul gazdasági káoszba süllyedt: gyakorlatilag nem maradt egészséges felnőtt férfi, szinte mindenki meghalt vagy megsebesült a háborúban. 190 ezer km² el lett csatolva Brazíliához és Argentínához, bár pár évvel később ebből Paraguay visszakapott 70 ezer km²-t.

Lassú emelkedés következett, melynek végén a liberálisok kerültek hatalomra a XX. sz. elején. Azonban a Bolíviával folytatott háború (1932-1935) folyamán megbuktak, ez után katonai irányítások követték egymást. A helyzetet végül 1954-ben Alfredo Stroessner altábornagy stabilizálta, egészen 1989-ig volt hatalmon, ezzel minden idők második leghosszabb ideieg uralkodó latin-amerikai vezetője lett (csak Fidel Castro volt hosszabb ideig hatalmon). Alfredo Stroessner apai ágon német, anyai ágon spanyol-indián keverék származású volt.

Jelenleg a régió egyik szegény országa. Sajátossága nyelvi: az egyetlen latin-amerikai ország, ahol a helyi indián nyelv valóban használatban van. Bár persze itt is a spanyol a fő nyelv, még a fehérek között is akad, aki beszéli guaranít.